VIII. RÁKÓCZI ÉS A MŰVÉSZETEK. | Magyar Történeti Életrajzok

VIII.
RÁKÓCZI ÉS A MŰVÉSZETEK.

TÁROGATÓK szava zeng riadót rohanó csapatoknak. Tárogatók szava kíséri a régimódi nótákat, a kuruczok dalait; az emeli a múlató társaságok jókedvét.* Másfélszázadra kiment a divatból; de újjászületett a fejedelem 216-ik születésnapján, mikor Káldi Gyula a M. Néprajzi Társaságban tárogató kíséretében mutatta be Rákóczi nótáját és a bujdosók énekét.* Ez a néhány dal és a tárogató vezette be az újabb nemzeties korszakot és igazolta Rákóczit, a ki az irodalom és müvészet fejlesztésében is kereste nemzeti politikája diadalát.

Apor, Metamorph. Trans. 330. A tárogató leírása Tóth Bélától Hegedűs Pál Rákóczi-könyvében, 58–61.; Ábrányi Kornél, Pallas Lex. XV. 947. A tárogatót a krasznahorkai vár és a nemz. múzeum példányai alapján Schunda V. József budabesti udv. hangszergyáros divatos hangszerré alakította át; de bizonyos, hogy a régi tárogatónak jóval magasabb hangja volt, mint a mostaninak. Czuczor helyesen írta Riadójában hogy Sikolt a harczi síp riadj magyar, riadj!»

Ethnographia, III. 133.

Az egyházi zene szépségei betöltötték a szíveket, mikor Cedron Imre, Bercsényi, majd Rákóczi udvari karnagya, franczia, német és olasz zenekarával 1707 pünkösd napján s más ünnepeken az országgyűlés ónodi templomsátorában zenésmisét adott elő.* Ez a zenekar más templomokban is emelte a fejedelem és a hívek áhítatát. Ők muzsikáltak 1707 karácsony ünnepén a kassai öreg templomban és 1708-ban a kassai jezsuiták templomában.* A kassai plébános, Sorger János, maga is zene- és énekértő ember lehetett; vízkereszti kántálásért a fejedelem neki egyszer nyolcz, kántorainak pedig négy aranyat adott; ellenben Cedron, mikor a fejedelem szolgálatába állt át, hat hónapra csak hat aranyat kapott.* Lehet, hogy Bercsényi ekkor visszafogadta karmesternek Jacques De Plume tüzértisztet, a ki korábban «kétféle muzsikában» oktatta fiát, Lászlót, a később tábornagyot; de panaszkodott a fejedelemnek, hogy fáradságának nem volt jutalma.* Annyi bizonyos, hogy 1708 elején a fővezér őt megint magához rendelte.* Mikor egy esztendő mulva a fejedelem muzsikusokat kért Bercsényitől, ez sietett kívánságát teljesíteni s elvitte Mérey apátot is az infulával együtt.* Gyanítni lehet, hogy úrnapján az infulás misén De Plume és Cedron egyesített zenekara játszott. A fejedelem Cedron kívánságára oboistákat (hautboistákat) akart hozatni Bécsből; de utánok küldött emberét elfogták s a nyakába kötött sípokkal együtt felakasztották.* Zenekara föl lehetett szerelve, mert Murányba is küldhetett egy pár trombitát, négy baraszlai (breslaui) hegedűt, négy csomó római húrt, hat vonásra való czimbalmot és zongorára való húrt.* Munkács várának már 1687-ben külön orgonása volt,* s Esterházy nádor a virginán (épinette-n) hetvennégy szenténeket, tánczdarabot és nótát tudott kiverni.*

1707 június 12. Tört. tár, 1902. 416. Ezért a fejedelem június 19-én és augusztus 3-ikán Cedront megjutalmazta. Századok, 1888. 50., 52–55.

Századok, 1888. 54–55.

U.-o. 55.

Káldi a Pállás Lexikonában V. 201.

1708 januárius 12. Arch. R. V. 509.

Bercsényi levelei 1709 május 14. és 22. Arch. R. VI. 188., 191.

Tört. tár, 1882. 570.

U.-o. 571.

U.-o. 1900. 337.

Merényi–Bubics, Esterházy Pál, 196. Esterházy nótái jegyzékének mellékelt jegyzékét (Kismartoni herczegi főlevéltár, Rep. 85.) Merényi Lajos úr szívességéből közlöm.

196. TÁROGATÓ.*

Tóth Béla rajza a Magy. Nemz. Múzeum példányáról.

A zenét a főurak kastélyaiban is művelték. Ennek köszönhető, hogy a népies költészet irodalmi, a népies zene pedig művészeti színvonalra emelkedett. Rákóczi kuruczkorának egyik halhatatlan érdeme, hogy a zeneműköltészet a népiessel először ölelkezett oly melegen s hogy a népies zene művészi lett. Nem állapíthatni meg teljes hitelességgel a kurucz hangjegyírást, tabulaturát.* A Thalytól összegyűjtött szöveget vén czigányoktól, öreg muzsikusoktól s főképpen Pálóczi Horváth Ádám és Fáy István gyüjteménye alapján Káldi zenésítette meg, de már művészi feldolgozásban. A kurucz zene renaissancea tehát az ő nevökhöz fűződik s a műzenében a népiesség terjedése a czigányság föllépésével esik egybe.

Fabó a Rákóczi-albumban (124. 1.) s A magyar népdal zenei fejlődése czímű nagy művében (92. 1.) közli az Esterházy (helyesebben Vietorisz-) féle orgona-tabulatura facsimiléjét. Hosszasabb tanulmányt írt Esterházy Pál nádor énekeskönyvéről (u.-o. 91–110.), de Seprődi János szerint (Századok, 1908. 755. és Erdélyi Múzeum, 1908. 293–327. és 349–367.) megfejtései teljesen hibásak, egytől-egyig más ritmikai jelzéssel vannak írva, s nincs egyetlen adaléka sem, mely n maga eredeti, kódexbeli formájában állna előttünk. Ezen újabb átírás segíthet és akkor elmondhatni Fabóról, amit ő mondott Káldiról (A magyar népdal, 120.), hogy «a szigorú bírálat sok helyesbíteni valót talál, de azért elég igazi kincs, van kőztük. Ne féljünk a rostálástól.» V. ö. Fabó válasza, Erdélyi Múzeum, 1909. 214–232. Seprődi felelete u.-o. 233–243.

KURUCZ TÁROGATÓS.

203. A RÁKÓCZI-NÓTA LEGRÉGIBB ISMERT DALLAMA P. HORVÁTH ÁDÁM GYŰJTEMÉNYÉBŐL.*

A Rákóczi-nóta legrégibb ismert dallama Pálóczi Horváth Ádám gyűjteményéből (481. l.). Eredetije a M. Tud. Akadémia gyűjteményében.

Bizonyos, hogy Rákóczinak nem volt czigánybandája s az ő korabeli oklevelek sehol sem említenek czigánymuzsikusokat. Azonban a hagyomány kétségtelennek tartja, hogy Barna Miska szerezte a Rákóczi-nótát* és hogy Czinka Panna a fejedelem kedves czigánya volt.* A történelem ez idő szerint nem igazolhatja a hagyományt és csak annyit ösmer el, hogy már voltak egyes czigánymuzsikusok. Több bizonyossággal szólhat más zeneszerzőkről és zeneművészekről.

Ennek körülményei Thalynál, Adalékok, II. 216. Fabó, A magyar népdal, 131–135. Barna mindenesetre élt Rákóczi korában, mert vén czigány volt már, mikor 1737-ben (mikor nevével előszór találko zunk) egy czigány hangversenyengróŁCsáky Imre bíbornok előtt ő hegedűlt legjobban. A bíbornok le is festette mint czigány Orpheust. (Káldy a Pallas Lexikonában, II. 662.)

Czinka Panna, a czigány Sappho, 1722-ben született; mégis őt tartották 80–100 esztendő mulva Rákóczi kedves czigányának. Pl. Grellmann, Statist. Aufklärungén, 1795–1802. Sckwartner, Statistik des Königr. Ungarn, 1809–11. Ezt a hitet meggyökereztette Fáy István a Régi Magyar zene gyöngyeiben, 1857. Nincs nyoma, hogy Czinka Panna Rodostóban járt volna.

204. A RÁKÓCZI-NÓTA. (Káldy Gyula átiratában.)

A fejedelem, mint ifjú, nem egyszer gyönyörködhetett I. Lipót király jól szervezett udvari zenekarának előadásaiban. József trónörökös, a kinek udvartartásához volt beosztva, szintén szerette a zenét s királykorában zenekara százhét tagból állt. Esterházy nádor elösmert zeneszerző volt, s mikor a höflányi prépostságot a kismartoni plébániával egyesítette, jeles zenekart alapított, a mely az ő Harmonia coelestiséből vagy összeírt dalaiból (Két fejér hattyúról, Égő lángban forog szívem) néhányat bizonyára elő is adott.* Rákóczi Erzsébet, a fejedelem nagynénje, fiatal korában a szomolyáni vár ablakánál «hegedűt vonván», arrafelé nézegetett, a hol (Semptén) Esterházy lakott.* Kenessey István hadipénztárosnak maga a fejedelem ajándékozott egy Guarnerianus-féle hegedűt, – bizonyára kortársának, Guarneri Andrásnak remekműveiből.* Cedronnak Bercsényi udvarában héttagú zenekara volt; három magyar (Zsuffay, Jankó, Tánczos), két német (Hans Michel és Joseph), egy czimbalmos és egy orgonás.* A diskantista (szopránénekes) dalolt a zeneszek játékához.* Ottlyk Sándor karabélyos tiszt* és Ádámi Jakab tüzérkapitány jó lantosok voltak. Az utóbbit Bercsényi úgy ajánlotta a fejedelemnek,* mint a ki mindenhez ért egy kicsit, de lantolni tud legjobban és «firgencz legény». A táborba kellene küldeni: «tüzelni és lantolni». A kurucz zenekar valóban így értelmezte föladatát. Maga Cedron – olasz vagy svájci létére – több kedves kurucz dalt vagy hallgató palotásnótát szerzett; ha ezek közé nem tartozik is a tehénhúsnóta, melyet lakodalmaknál a tehénhús feladásakor szoktak húzni. «Más úton és a más kárán szeretném én tanítani a hadat a kótához – tréfálkozott Bercsényi a fejedelemmel;* – de ha csak simpliciter a tehénhús-nótát vagy a tót lejtőt veszszük kótára: bizony, zsidótáncz lesz belőle, a kit sem maga nem tud járni, sem más.» A tehénhús-nótáról különben azt mondta az egyszeri német karmester, hogy: «Es hat kein Takt, klingt aber doch wohl».* A Vietorisz-féle tabulatura bizonyítja, hogy a bujdosók nótáit, a kurucz dalokat már akkor hangjegyezték. A zsoltár hangjától a csürgöndölőig minden érzelem megnyilatkozik ezekben a dalokban, a melyek most, kétszáz esztendő mulva is a szenvedelmek minden viharával ragadnak magukkal bennünket; s a magyar skála, melyet ez a kor teremtett meg, a világ zeneértőinek figyelmét is leköti. Rákóczi korában a magyar zene- és dalköltők a nép hangulatát festették; alkotásaik azért lettek népdalok és örökéletűek. A fejedelemről írva maradt, hogy börtönéből menekülve, német népdalokat dudolt.* Ösmerhette Bécsben az Oh du lieber Augustin szerzőjét, de azt a magyar szöveget is, melyet a labanczok bosszantása végett később* ugyanarra a nótára daloltak 1859–1861 táján, a kurucz szellem újraébredésének idején kissé megváltoztatott szöveggel:

Merényi–Bubics, 258.

Századok, 1904. 142.

Mihalik, 142.

Arch. R. VIII. 374., 412., 414

U.-o. 412., 414.

Századok, 1872. 598.

Szereden, 1704 szeptember 28. Arch. R. IV. 157.

1704 szeptember 8. Arch. R. IV. 124

U. o. a jegyzetben.

Önéletrajz, 141.

Dallama Bartalusnál, Magy. Orpheus, 2.

Verd meg, uram, verd meg
Ebadta németjét,
Országunk szemetjét,
Kutyateremtettét!

ESZTERHÁZY PÁL ZENEI MŰSORA.*

Esterházy Pál zenei műsorának (482. l.) az eredetije a kismartoni Esterházy-levéltárban van.

Olvasata:

Énekek, Tánczok, s-Nóták száma az Virginán kit tudok verni.

Az Sz: Háromságnak.
Vitézek mi lehet:
Ave Maris Stella.
O-gloriosa Domina.
Stabat Mater.
Angyaloknak királné Asszonya.
Istennek Sz: Anya.
Litania.
Puer natus in Betlehem.
Nékünk születék:
Dicséretes az Gyermek.
Patris Sapientia
Surexit Christus.
Pange lingua.
Hainak hainal.
Omni die.
Boczásd megh Vristen.
Hálát agyunk.
Salue Mundi Domina.
Galiarda.
Carabella.
Rosz Balét.
Második része.
Harmadik része.
Negyedik része.
Első sarabanda.
Második Szarabanda.
Harmadik.
Negyedik.
Ötödik.
Flagelet.
Bargamasco.
Rengetó.
Második része.
Harmadik.
Trombita Nota.
Másik Trombita Nota.
Salamon.
Cziga.
Pauren Toncz.
Mascara.
Viragokrol ualo Táncz nota.
Ály meg édes Solymom.
Isten hozzád Kariolkám.
Vesd fel szemeidet.
Drága-kövekről.
Fényes Palotákban
Jai én Szerenczétlen,
O! édes Istenem néked mit miueltem.
Vesd fel szemeidet.
Nisd meg én Torkomat.
Ó mely boldogtalan Cupido.
Ment Juhász kősziklán.
Had Verésről ualo ének.
Álnok kis Cupido.
Buidosásim után.
Szány megh, látod Rabul attam már feiemet.
Ó mely nagy gyötrelem ugyan é szivemben.
Az szerelem.
Titkos szerelemnek Venus inditoia.
Az Fülemile éneke.
Isten az embernek.
Az én Lengyel tánczm.
Más Lengyel Táncz.
Harmadik Homonnaié.
Negyed Szeg: Palatinusé.
Ötödik.
Magyar Táncz.
Második magyar táncz.
Harmadik.
Változo Táncz
Hármas Táncz.
Süueges Táncz.
Oláh Táncz.
Oláh Táncz.
Második Oláh Táncz.
Polepsi.
Tót Táncz.
Második Tótt Táncz.
Harmadik.
Dobranocz.
Én vagyok az messze földről repülő kis madár.

205. A VIETORISZ-KÓDEX 4b LEVELE.*

A Vietorisz-kódex 4b levele (483. l.) az Erdélyi Múzeum 1908. évfoly. 321. lapján jelent meg először.

206. FALUSI KÁNTOR.
(Szendrei után.)*

Képeink Szendrei János «Adatok a magyar viselet történetéhez. Bpest, 1908.» cz. művében jelentek meg először, a ki a műve számára készített fényképfelvételeket készséggel bocsátotta rendelkezésünkre. Az itt 1. és 4. szám a. eml. kép eredetije Beich és Amigoni freskója a schleissheimi bajor királyi kastélyban, a 2., 3., 5., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 21. sz. a Magyar Nemz. Múzeum «Costume Bilder aus Siebenbürgen, Tabulae pictae et coloratae (No 59.)» cz. kéziratában, a 19. sz. a. u. o. az «Effigies Principum Transylvaniae» cz. kéziratban, a 6., 8., 20. sz. a a M. Tud. Akadémia Imagines nationum Ditionis Hungariae cz. kéziratában, a 7., 9. sz. a Marsigli Alajos Ferdinand «La popolatione di Transilvania» cz. 1700–1. készült kéziratában a bolognai egyetemi könyvtárban (másolata a M. Tud. Akadémia könyvtárában), a 17., 18. sz. a «Jo. Pacsich: Volkstrachten zu Kittsee (Köpcsény) 1808.» cz. N. Múzeumi kéziratában foglaltatik. Igy javítandó ki a képek aláírása.

A búsmagyar Domahidy Miklós is felsóhajtott:* «Most kellene a Perczig szép vígasztaló éneklése, kit hajdanában szakmári házamnál elénekelt. Tudnám az emberséget, mert abban nőttem fel, de semmim sincsen.» Szatmár alól a dunaordasi táborba hívogatta Pápay János Buday tábornokot dunai halra, a melyre a nagybányainál jobb borból igyanak áldomást Szalay Pál ezredessel, ki «muzsikusaival appetitust csinál».* Ellenben Pekri Lőrincz Mikeszászán a német síposokkal fuvatott egy nótát, mikor észrevette, hogy az iddogáló Forgách tábornok a hajdúk előtt elszólja magát.*

1704 márczius 8. Arch. R. I. 306. V. ö. Gyulay náplója (kézirat) 14.

1704 június 1. U.-o. I. 71.

1705 augusztus 16. Tört. Tár, 1899. 464.

207. KÖPCSÉNYI MUZSIKUSOK. I.
(Szendrei után.)

A katonabanda síposokból, trombitásokból, dobosokból állott. Minden gyalogszázadban volt egy török sípos vagyis tárogatós, minden lovas században egy-egy trombitás. A gyalogoknál kétfenekű, a lovasoknál félfenekű (üst- vagy réz-) dobokat használtak. A hangszerek csinosságára nagy gondot fordítottak. A táborban, vagy a fejedelem szállásán a síposok, trombitások, dobosok egy-egy bandába verődtek össze, s az újesztendő napját, május elsejét vagy a fejedelem nevenapját nagy vígassággal köszöntötték.* Udvari ebédeknél, báloknál vagy nagy ünnepeken, sőt még a majtényi mezőn is, mint pl. az erdélyi beiktatásnál* «mindenféle hadimuzsikák és eszközök» hangoztak.* A fejedelem nevenapján 1707-ben a «jágerek», 1708-ban a trombitások «kántáltak».* «Finom trombitásokat» Berthóti Ferencz a szász hadakból szerzett. Ezek nagyon díszesen jártak; köntösüket arany galand és ezüst kapcsokra járó tizennégy aranyozott ezüstgomb ékesítette, egészen a fejedelem ízlése szerint.* A sípost, ha jó móddal nem ment, csellel is befogták a bandába.* A dobot arravalónak tartották, hogy «nagy apparentiát, hírt és tartóztatást szerezzen az ellenség előtt».* De szerepe jutott a banda erősítésében is. A leghíresebb dobos Dobos András 1707-ben állt Rákóczi szolgálatába és negyven esztendő mulva is elverte a rézdobon:

1706 október 4-ikén a fejedelem neve napján hat muzsikus és dobos 15 tallért, 16 dobos 16 tallért kapott. Tört. Tár, 1882. 566. Rákóczi-tár, I. 70., 81., 83., 119., 163., 180., 187., 188.

Tört. Tár, 1882. 563.

Károlyi önéletírása, 11. 424.

Századok, 1888. 53., 55.

Tört. Tár, 1882. 753.7 755–6. Ebből a korból maradhatott fenn az az alliterácziós mondás, hogy «sohasem hallottam szebben szóló szép sípszót, mint a szászsebesi szépen szóló szép sípszó.»

Pl. Sánta Miklós 1704 januárius 15. megírta Bárczy alkapitánynak, hogy sipost a csicsvai várból nem adhat; de ha kinnszorítja s elviszi, arról nem tehet. Most is Polyánkába ment: Sapienti pauca. Arch. R. I. 279–280.

1704 márczius 14. U. o. I. 123.

208. KÖPCSÉNYI MUZSIKUSOK. II.
(Szendrei után.)

209. DOBOS ANDRÁS, A FEJEDELEM LOVAS DOBOSA. 1747. ÉVI KÉPRŐL.*

Dobos András a fejedelem lovas dobosa (487. l.) a krasznahorkai várban őrzött 1747. évi eredeti olajfestményről.

Jó urunkra feltámadtunk:
Semmit nyertünk, csak vesztettünk …
Országunkból kibujdostunk,
Magyar bortól elmaradtunk!*

Századok, 1874. 258. Arczképét az Andrássyak festették le.

Rákóczi a művészeteknek minden ága iránt érdeklődött. A képzőművészetekre is gondolt, mikor a számüzetésben felsóhajtott: «Te tudod, Istenem, mit akartam Magyarországgal; te fogsz ítélni rólam». Már Olaszországban nagy lelkesedéssel tanulmányozta a templomokat és azoknak műkincseit: a festményeket, szobrokat, oltárokat, faragványokat.* A szépművészetek elhanyagolását a Habsburgok főbb mulasztásai közé sorolta,* de velök folytonos küzdelemre utalva, nem léphetett Mátyás király nyomdokába s nem tehetett a képzőművészetekért annyit, a mennyit tenni akart. Mégis sokat tett s az ő neve dicsőségétől elválaszthatatlan néhány művész neve.

Önéletrajz, 37.

Rákóczi eml. 65.

Az iparművészet nemcsak nem hanyatlott, hanem sok tekintetben fejlődött is, mert a kuruczok a csatatéren is fényesen öltözködve szerettek megjelenni, s így elég munkát adtak az ötvösöknek, szkófiumvarróknak, hímzőknek stb. A műiparról különben már volt szó az ipar rovatában.*

Ebben a könyvben II. 308–324. 1 V. ö. Thaly: Műötvösség, czímervésés, szobrászat, műhimzés Rákóczi korában. Archaeol. Értesítő, régi folyam, XII. két és Tört. Tár. 1882–3., négy közlemény.

Az építészet többnyire katonai czélokat szolgált, tehát csak iparszerűen fejlődhetett, s a művészethez Freysing, Le Maire, Stampa nevének kevés a köze.* Az inzsenérségnek dolgát – a fejedelem szerint* – úgy konczipiálhatni, mint a képíróét, kik közűl noha mindenike képet ír, de ki olajos, ki vizes, ki száraz festékkel. Első sorban udvari építész-mérnökének, a tiroli Freysing János Antalnak föladata lehetett, hogy kastélyait, templomait rendben tartsa, renoválja. Működését nem ösmerjük; de pl. a munkácsi, nagysárosi, eperjesi, sárospataki, szerencsi stb. kastélyok stílusszerű helyreállítása, rendbehozása egymaga is elég föladatot róhatott reá.* A fejedelem 1709 május 14-ikén behatóan megtekintette szerencsi kastélya építését.* 1705-ben a gyulafehérvári fejedelmi lakás helyreállításáról is intézkedett.*

Az építőiparról I. e könyvben, II. 318–319. 1

1708 április 13. Arch. R. II. 240.

Divald Kornél, A sárospataki vár. Ötven képpel. Budapest, 1903.

Rákóczi-tár, I. 198.

Teleki-lt. T. S. oszt. 1535. sz.

MÁNYOKI ÁDÁM ÖNARCZKÉPE.

A szobrászat jobbadán csak az épületek diszítésére szorítkozott. A fejedelemnek több kép- és kőfaragója volt, sőt maga is értett a képfaragáshoz.* Fölkelése kezdetének egyik legbecsesebb emléke az a Szent-János-szobor, a melyet Quirini százados megöletésének emlékére Munkácson utóbb a császáriak állítottak.* Az az ország, a melyben egy Warrou Dániel készítette Rákóczi emlékérmeire az allegorikus alakokat és magának a fejedelemnek kitűnő arczképét, s a melyben, rajta kívűl, Enyedy, Ocsovai és Ötvös is sikerűlt éremreliefeket metszettek ki, elmaradottnak, szegényesnek ebben a tekintetben sem mondható.*

Thaly, Rákóczi ifj. 186.

Fényképét Lehóczky Tivadar úr szívességéből közlöm. A Rákóczi-kastély előtt kőszobrot állítottak arra a helyre, ahol Majos 1703-ban lelőtte Quirini császári századost. Ez a szobor jelenleg a munkácsi fő-utczában 58. sz. a. Lehóczky Tivadar házának udvarában áll. Egy időben azt hitték, Rákóczi faragta.

Századok, 1896. 111–113.

210. SZENT JÁNOS MUNKÁCSI SZOBRA.
(Az 1703. évi csata emléke.)*

Szent János munkácsi szobrát (489. l.). Fénykép után Richter A. rajzolta.

Festészettel a fejedelem, mint műkedvelő, maga is foglalkozott. Wienerneustadti fogságának unalmát részben ezzel enyhítette; Podolinban mint menekülő festette le önmagát* s kora nagy eseményeiből bizonyára másokat is megörökített. Táborozás közben ájtatosan hallgatott misét a legkisebb falu templomában is; de egyúttal megbírálta az ott látott szobrokat, festményeket, min Forgách tábornok megbotránkozott s nem tartotta őt jó katholikusnak.* Nem tehetett másképpen, mert a művészet szeretetében növekedett föl. Eperjesen már születése esztendejében egész kis művészsereg dolgozott az apja temetésének díszéhez való képeken, hímzéseken, ötvös- és szobormunkákon.* Nyolcz, tíz és tizennégy éves korában már lefestették, pl. 1690-ben Müller Antal.* Ezek a festők egyúttal minden valószínűség szerint tanítói is voltak a festészetben. Lengyelországi bolyongása közben lengyel öltözetben festették le elefántcsontra és nagyobb alakban;* 1703-ból ösmeretes egy olajba festett arczképe.* Az ónodi várban volt egy arczképe, a melyet az oroszok 1849-ben czéltáblának használtak s összelövöldözték.* Érmeken Warrou s mások ismételten és igazán művésziesen ábrázolták a fejedelmet.* Egy alkalommal mint imperátort, római jelmezben festették le.* Világszerte ösmeretes Mányokitól festett képe, a szász király taschenburgi kastélyának egyik féltett kincse.* Mindezek hiteles arczképek, a melyekhez ült is a fejedelem; 1708 április 12-én, pl. a naplóíró szerint,* Kassán egy derék képíróval (alkalmasint Bogdánnal) «rajzoltatta le» magát.* Képzelhető, hogy a fejedelem és a festő ilyenkor mindig művészeti kérdésekről társalogtak.*

Riedl, Rákóczi és a képzőmüvészetek. Budapesti Hírlap, 1906. 296. sz. 29. 1. Kalazantinum, 1906. 3. sz.

Századok, 1874. 513. Hadtört. Közl. 1891. 453.

U. o. 1873. 667.

Ezek a képek Thalynál. Rákóczi ifj. 45., 69., 128–9.

Mihalik, 119., 124.

U.-o. 145.

Thaly, Dunántúli levéltárak, 38. (az Akad. Értekezések közt.)

Tört. Tár, 1893. 719–721.

Valamennyi arczkép e könyvben.

E könyv I. kötetének czímlapja előtt.

Rákóczi-tár, I. 114.

Rákóczi életrajzának 1707. Nully-féle kiadásában a fejedelem lovasképe alkalmasint egy Thököly-féle kép ismétlése; ettől csak némiben különbözik a kassai Lancelot-féle kiadás képe, szintén 1707-ből. (Apponyi, Hungarica, 1I. 347–8. 1. 1496–7. sz.

Részletesen: Századok, 1904. 646–9.

A fejedelemnek hírneves udvari festője, Mányoki Ádám, szokolyi (sárosmegyei) nemes a hannoveri Scheitz Andrásnak és a párisi Largilličre Miklós hírneves arczképfestőnek volt a tanítványa. Tőlük leste el a rajz pontosságát, a ragyogó színezést, a jellemzés erejét. Berlinben a porosz király is fölkereste műhelyében. Ott ösmerkedett meg Rákóczinéval, a kinek számára már 1705-ben lefestette a fejedelmet és két fiát; 1706-ban talán vele együtt jött Magyarországba, hol a fejedelem 900 forint évi fizetéssel alkalmazta udvari festőjének. Nem annyira diplomácziai megbízással, mint tanulmányai folytatására küldte ki Hollandiába, melynek mesterei szintén nagyban hatottak reá. Königsbergben egyenesen a fejedelem megbízásából járt.* Ő lehetett «a fejedelem képírója», a ki Danczkában természet után festett le egy galambot, melynek fejét lágy szöggel a fához erősítette. A galamb alig bágyadt el s utóbb frissen mozgott.* Lengyelországból Berlinbe, majd Drezdába ment, hol – immár bujdosó urának ajánlatára – II. Ágost lengyel király udvari festője lett s 1757-ben – hat évvel idősebb mesterével Largilličre-rel egyidőben – mint ilyen halt meg nyolczvannégy esztendős korában. Ott őrzik Rákócziról, III. Ágostról, Scembek és Sapieha kanczellárokról, egy főrangú nőről festett arczképeit s ú. n. malomköves tájképét.* A német festők közé sorolják a bazini születésű Kupeczky Jánost is, a ki 1686-tól 1708-ig Rómában működött, majd – Liechtenstein herczeg meghívására – Bécsbe ment s utóbb III. Károly király udvari festője lett.* Mányokinál tehetségesebb arczképfestőnek tartották s a labancz főurak szívesen ültek neki; pl. a Pálffyak családi képei közűl nyolczat ő festett.* De a kurucz élet is érdekelte. Saját arczképe lehet a tárogatós, a mely hat más arczképpel együtt a magyar Szépművészeti Múzeum kincsei közé tartozik. Sok képét őrzik hazánkban, de műveinek legszebb gyüjteménye Nürnbergben látható. – Bogdán Jakab Bécsben tűnt föl először csöndéleti képeivel; majd Kassán Rákóczi udvari festője lett s mint ilyen szőlőt kapott Tokajban. A szabadságharcz végén valószínűleg a fejedelemmel bujdosott ki Angliába, hol Anna királyné számára sokat festett.* Mediczky László lengyel festő 1704-ben Belényesben tartózkodott, hol a ráczok mindenéből kifosztván, útlevelet kért a hazatérésre; a fejedelem azonban kijelentette, hogy «ha alkalmatos lészen a képírásra, szolgálatunkba beveszszük».* Mindszenti Mihály egri képíró már 1706-ban dolgozott a fejedelem számára.*

1711 április 5. Arch. R. III. 615.

Rákóczi-tár, I. 260.

Életrajza Vasárn. Ujság, 1889. 41. és 1896. 9. sz. Szanától Pallas Lex. XII. 294. Századok, 1874. 99,512–3. és 1904. 647. Fővárosi Lapok,1867. 108. sz. L’Advocat Mindszenti, Biogr. Lex. V. 58. Tudom. Gyüjt. 1828. IV. 36–38. Riedl, Budap. Hírlap, 1906. 296. sz.

Pekár Gyula (A magyar festőművészet albumában, 60.) Rákóczi apja udv. festőjének mondja őt, holott I. Ferencz halálakor Kupeczky csak 9 éves volt és a svájczi Claustól csupán 17 éves korában kezdett tanúlni. Életrajzát külön fűzetekben írták meg Zsilinszky Mihály 1878-ban, Nyáry Sándor 1889-ben (per Portraitmahler Kupeczky. 8.r. 124 lap. U. ő., Egy ismeretlen Kupeczky-kép. Képes Folyóirat, 1905. XXXVII. 245–7.)

A királyfai képtárban. Kumlik Emil a Budapesti Hírlapban, 1908. 108. sz.

Tud. Gyüjt. 1828. IV. 35–36. Századok, 1874. 32. Műveit Angliában újabban Térey Gábor kutatta s egy művét meg is szerezte a szépműv. múzeum számára.

Thaly a Századokban, 1869. 745. Művészet, 1904. 197.

1706 április 28. Tört. Tár, 1882. 564.

Az udvari festőknek nemcsak arczképeket* és talán csatajeleneteket, hanem zászlóképeket s iparművészeti mintákat is kellett festeniök. Állítólag maga Mányoki készítette a fejedelem dolmányának kivarrásához való ezüstmintát; ő írt formát a Kassán varrni kezdett ezüst trádorához; új hímzésformát csinált a fejedelem köntöséhez stb.* A zászlófestést jól fizették; pl. Rákóczi apjának temetési zászlajáért 1677-ben a képíró 350 forintot kapott.* A legdíszesebb zászlókat a kisszebeni képíró s a lőcsei Pár Mihály festette.* Egy kassai képírót Károlyi Sándorné foglalkoztatott zászlók festésével.* A történelmi festőknek szintén akadt munkájuk. Pl. Szirmay István megrendelésére Metner egy 10–12 rőfnyi vásznon festette le Caraffát és bírótársait, kik közűl Szentiványi László valamit sug a Caraffa fülébe. A festő ezért a művéért száz aranyat és két átalag tokaji bort kapott.* Az augsburgi Rugendas György Fülöp (1666–1742), az augsburgi művészeti iskola igazgatója, Jacques Courtois követője, nálunk különösen élénk és jellemző kurucz csataképeivel lett ösmeretes.* A szintén külföldi Richter D. lefestette a fejedelemasszonyt és két fiát, s ezeket a képeket Bercsényi 1704-ben az elfogott báró Furtenburg császári kapitány útján ládákban küldte meg Rákóczinak, kit Richter utóbb szintén lefestett.* A szász Schuller Brassóban viszont már ekkor feltűnt oltárképeivel.* Torzképfestők sem hiányoztak. Alkalmasint Kupeczkytől van Bottyán ösmeretes karrikaturája, a melynek aljára önmagát is odarajzolta. Egy emlékérem rajzán a szebeni Schuller György egy pajzsos harczost ábrázolt, a ki a haza oltárán égő tüzet kardjával szétszórja s a három Vestaszüzet elkergeti.*

Látogatáson készülhetett Pekri Lőrinci arczképe. V. S. Szádeczky czikkét, Századok, 1908. 419.

1709-ben. Tört. Tár, 1882. 755., 757, 1888. 192., 194.

Századok, 1873. 677.

Thaly, Archaeol. Ért. X. (1890.) 75. Párról a «Művészet», 1909. 412.

1706 július 6. Károlyi-Okl. V. 491.

Zsilinszky, Egy ismeretlen magyar festő. Hazánk, 1904. június 5. Századok, 1905. 87.

Számos képe jelent meg ebben a könyvben is.

1704 április 28. Arch. R. Iv. 26. Mihálik, 177–8.

Quellen zur Gesch. Kronstadts. IV. 309.

Tört. Tár. 1893. 720.

211. KUPECZKY JÁNOS ÁLLÍTÓLAGOS ÖNARCZKÉPE.

A fejedelem és Bercsényi jártak elől jó példával a képek gyűjtésében. Mikor a soproni Szentmargitban (Margarethenben) a hajdúk Scalvioni házánál a képeket leszaggatták, ezeket Niczky Pál a maga számára megmentette;* Bercsényi pedig szigorú vizsgálatot rendelt, mikor a zsolnai templom átadásakor a Boldogasszony-képét a protestánsok megégették.* A szentképeket a fejedelem többnyire örökölte. Nagyanyja a lengyelországi Klokocowból vette meg s a munkácsi vár kápolnájában helyezte el a csodatevő Boldogasszony képét, a melyet ötvöse három koronával és sok más drágasággal ékesített föl.* A nagyasszony ugyanoda lemásoltatta és szintén fölékesíttette a censtochowi csodatevő Mária-képet is sok szentképpel együtt.* Krisztus-kép még a fejedelem wienerneustadti börtönében is volt; rendesen az előtt imádkozott.* 1688-ban a Rákóczi-árvák Patakra vitt kincsei közt említik Zrínyi Ilona képét, azt a tükröt, a melyikbe a Boldogasszonyképe volt festve a kis Jézussal, Szent Borbála két képét, egy mesterséges varrott képet, a censtochowi Boldogasszony és valami királyi vendégség rézre festett képét stb.* 1697-ben Rákóczi és felesége tíz képet bízott Kőrösy gondviselésére.* Az újhelyi fehérbarátoknál 3000 forintban volt elzálogosítva az a tízezer scudit érő gyémántos kép, a melyet XIV. Lajos ajándékozott Thökölynek, ki Rákóczit kérte meg, hogy váltsa ki, a míg kiválthatja.* Neki küldette el a galatai jezsuiták gondviselése alatt álló Boldogasszony-képet is a hozzátartozó ékszerekkel, a melyet azután a fejedelem a munkácsi várkápolnában helyezett el.* Az ő korából ma is több csodatevő Mária-kép van az országban; így a kolozsvári jezsuiták (most piaristák) templomában a könnyező Mária-kép stb. Kassán 1706-ban a jezsuiták templomában Loyolai Szent Ignácz, Surányban 1708-ban Szűz Mária képének könnyezéséről beszéltek.* Beszélik, hogy a rozsnyói tanácsűlések idején (1706. november 26–1707. februárius 5. közt) a fejedelem maga is láthatta a templomban, mikor a térdelő Szent Istvánra tekintő Máriának, Magyarország nagyasszonyának képe sírt.* A szentképeket akkor általában véve inkább a hívők, mint a müértők szemével nézték, s rossz néven vették a fejedelemtől, hogy műbecsöket vizsgálja. Megvallotta,* hogy ha ő maga képírással vagy képfaragással foglalkozik, másra nem is gondol és teljesen arra a munkára szenteli idejét. Ha félbe kell szakítnia, a hosszantartó benyomás következtében mindig arra vágyakozik, hogy művét mielőbb folytathassa. Szeme, látása a természetre utalja mindenben, a mikor képet fest vagy farag; s a színek alkalmazásában a természetet kívánta követni. A festés, rajzolás – mondta máskor* – a remetét könnyen elvonja a lelki gyakorlatoktól; jobb tehát, ha inkább kézimunkával foglalkozik, mint festéssel és más művészetekkel. Ezek ugyanis erősebben hatnak a képzeletre, jobban szórakoztatnak s nem untatnak oly gyorsan, mint azok, a miknek folytonos gyakorlása a testet fárasztja.

1704 márczius 9. Arch. R. I. 314.

1705 deczember 9. U. o. VIII. 20.

Tört. Tár, 1900. 323–4.

U.-o. 325., 327.

Önéletrajz, 139.

U. o. 1896. 700., 785.

U. o. 1900. 252.

1704 április 2. MHH. XXIV. 523–4., 567.

U. o. 528., 641–5., 649., 650–2. Lehóczky, Munkács, 281.

Századok, 1881. 125. Esterházy Pál nádor kevéssel azelőtt (1696.) állította össze Mennyei Korona czímü könyvében az egész világon levő csodatevő Mária-képek jegyzékét. Ezt kiegészíti Balogh Ágost: Beatistima virgo Maria, 1873. Ősmertettem a Pesti Naplóban, 1872. 102. és Pallas Lex. XII. 338.

Hevenesi MSS. XVI. kötet 288.1.37. sz. (A budapesti egyet. könyvtárban.)

Önéletrajz, 432–3. (1719-hez).

Önéletrajz, 305–6. (1717-hez).

A két országnak és a Rákóczi-háznak czímerével kifestett egykorú műlap nemzeti színű betűi alulról lefelé, jobbról balra és keresztben olvasva nemcsak hazafias, hanem művészi ihlettel is igazán kívánták: «Vivat princeps Rákóczi, vindex patriae, diu vivat!»* Magyarország mindenben tőle várta felvirágzását.

Thaly, Dunántúli levéltárak, 37.

212. LANTOS SYRENA MINT ASZTALDÍSZ.
(Az Esterházyak fraknói kincstárában.)*

Lantos syren, mint asztaldísz (496. l.) Az Esterházyak fraknói kincstárában lévő műtárgyról.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem