I. Gyermekkora
I. Gyermekkora
4. MOLDVA, ERDÉLY ÉS OLÁHORSZÁG CZIMERE.
Rákóczy Györgyöt, Borsod vármegye főispánját, négy fiú-gyermekkel áldotta meg az isten: de ezek közűl a legidősebbet s legifjabbat magához szólította. A két életben maradott, György és Zsigmond között,* másfélévi korkülönbség volt. S ha ez a kor nem választotta el őket a gyermeki játszó-szobában, de elszakasztotta, mihelyt a nagyobbik megérte az időt, hogy tanulását megkezdhette. Sáros-Patakon még nehány év előtt csaknem a régi állapotban mutogatták az «úrfiak szobáját», azt a szobát, melyben a két Rákóczy-fiút Prónay Mátyás tanította írni, olvasni, s vezette be a latin nyelv elemeibe.* De ezt a tanulást félbe szakította az öreg Rákóczy Györgynek erdélyi fejedelemmé választatása: a két úrfi Gyula-Fejérvárt folytatta tanulását a schola aulicaban, még pedig korukhoz mérten, két különböző osztályban.
György szül. 1621 jan. 30-án, Zsigmond 1622 jul. 14-én, mindkettő Sáros-Patakon.
A pataki iskola régi képét H. Kiss Kálmán t. barátom volt szíves velem közölni.
A SÁROSPATAKI REF. Ó-ISKOLA ÉPÜLET.*
Huta Troja az utcza felől Fazekas Az északi oldal A déli oldal Fazekas Huta az udvar felől Troja
A sárospataki iskola régi épület-részleteit Zombory rajztanár úr által készített felvételről rajzolta Döre.
A sárospataki iskola régi épület-részleteit Zombory rajztanár úr által készített felvételről rajzolta Döre.
Bár György úrfit sem apja, sem anyja nem kényeztették el, s tanárai is – kiváló szakemberek, nagyhírű külföldi tudósok, kik egyúttal a fejérvári collegiumnak is tanárai voltak – rákényszerítették a tanulásra, nem sok kedvet mutatott hozzá. Ritkán jelent meg az udvarnál: de a mikor ott megfordult, észre kellett vennie a figyelemből, melyben részesítették, hogy az udvari személyzet úgy bánik vele, mint trónutóddal. S az iskolában is kiválóbb gondoskodás tárgya volt – hisz épen azért nevezték azt udvari iskolának, mert ő és testvére tagjai voltak az intézetnek. Pedig, a mit tanúlt, épen az volt, amit minden theologusnak, ki pappá vagy professorrá akart lenni, meg kellett tanulnia: legfőként a hittan és latin nyelv. A hittani vizsgán, melyet confirmatioja alkalmával, azaz midőn az úrvacsorával először élt – 1637 aug. 15. – öcscsével Zsigmonddal, együtt tett le, meglepte ugyan jártassága a hittudományban a hallgatókat, s két hónap mulva – oct. 15-én – az utolsó iskolai vizsgán megelégedéssel hallgatták az általa készített latin oratiot: de a beavatottak észre vehették, hogy mindkét alkalommal tulajdonképen a fiatalabbik vitte a főbb szerepet.*
Mind e vizsgákat, általában az egész tanrendszert s iskolai és udvari életet tüzetesebben leírtam Rákóczy Zsigmond életrajzában, mely a M. T. Tört. Életrajzok III. évfolyamában látott világot.
Annyit, amennyire szüksége volt s talán többet, tudott György úrfi az elméleti ismeretekből. Ő nem készűlt tudós embernek, mint öcscse Zsigmond s jövő pályájához a gyakorlati ismereteket az udvari iskolában úgy sem szerezhette volna meg. Az előkelő családok gyermekei a haza szolgálatjára a főbb tisztviselők oldala mellett képezték ki magukat s György úrfit atyja maga mellé vette. Mindenek előtt a katonai szolgálattal akarta megismertetni, nem udvari katonái útján, hanem úgy, hogy a várakban elhelyezett csapatokhoz küldte.
György úrfi is érezte ennek a szükségét. Épen ezekben a napokban, midőn ő kilépett az iskolából, múlt el egy éve a szalontai nevezetes csatának (1636 oct. 1.). Hosszas idő óta először történt, hogy maroknyi magyarság, «nem levén német had velek» a túlnyomó török erőt megverte. Közvetlen a diadal után a két úrfit atyja elküldte a táborba. Az a pezsgő élet, az a tarka kép, melyet egy diadalmas tábor nyújt, az a lelkesedés, melylyel az úrfiakat a szabad hajdúk, a székely és megyei hadak, a hópénzes katonák fogadták: élénk benyomást tett fogékony lelkére – s örömmel tölthette el, midőn egy évre rá atyja kijelenté előtte, hogy most már neki is meg kell ez élettel ismerkednie. Külön udvart kapott, melynek tagjait atyja gonddal válogatta össze, s melynek élére Bakos Gábort – egyik magyarországi bizalmas emberét – állítá.
5. BAKOS GÁBOR ALÁIRÁSA.*
Az aláírások az Orsz. Ltárban (Rákóczy-ltár) őrzött levelekről vétettek:
1639. nov. 3.
1639. nov. 3.
S aztán, a nap fontosságához képest, utasítást készített számára, maga saját kezűleg írta le nagy kerek betűkkel három, selyem zsinorral összevarrt ívre s ellátva fejedelmi kis pecsétjével,* a vizsga végeztével átnyújtá neki ünnepélyesen, a főurak s országgyűlési rendek jelenlétében.
György úrfi lefordította latinra s előszóval ellátva kiadta Gyula-Fejérvártt 1638-ban, a fejedelmi nyomda betűivel. Rendesen a «Schola Triumphans» elé szokták kötni.
Ez utasítással saját magát rajzolta az öreg fejedelem, mint az életben kiváló helyet elfoglaló embert, amilyen akart lenni embertársaival, alattvalóival szemben: s a milyenné akarta fiát is tenni. Félje az istent, tisztelje szülőit s embertársaiban becsűlje meg az embert: ezt a pár sor parancsot akarta lelkébe vésni. «Valakiket az úristen alád ád, akár most, akár ezután jobbágyid legyenek, azokon ne kegyetlenkedjél, úgy tartasd őket, mint embereket.»* Keresse az öregek társaságát, s tanuljon tőlük. «Kész és bátor légy hazádnak s nemzetednek szolgálatában s az isten tisztességének oltalmazásában.» Ha valamit akar cselekedni, elébb vegye mások tanácsát, de «a magadét is melléje vessed». Tanuljon, olvasson, de főként a Bibliát olvassa, mely elméjét, szívét vidámítja, élteti. Szolgáinak ne társa, hanem urok legyen – de azért becsűlje meg őket. S végűl lelkére köti, hogy ha gyermekkorát «majd mintegy megérett elmével viselte», ügyeljen, hogy jövőre «az emberség gyermekiségre ne változzék benne», nehogy ez úton a szülők s a világ szeretetét elveszítse.*
Fejedelmi Parainesis. Rajzok és Tanulmányok. I. k. 206. l.
Kelt 1637 oct. 15-én.
György úrfinak világba lépése válságos időben történt. S ha egy év előtt a diadal mámorában úszó tábort láthatta együtt, most megfeszített hadi készületeknek lehetett tanúja. A porta az évi adó felemelését követelte, s hogy követelésének több súlyt adjon, a Duna mellett tábort állított fel, melylyel Rákóczyt akarta megtámadni s Lupul moldvai vajdát a Rákóczyval szövetséges havasalföldi vajdának megtámadására birta. De a fejedelem gyorsan cselekedett: Segesvárra összehívta az ország hadait s maga is György fiával együtt táborba szállt. Tanúja volt itt az úrfi, hogyan gyűlnek össze a hadak, tartatik meg a mustra s küldetik egyik csapat a másik után rendeltetése helyére. «Megjövendölte kegyelmed – írá az öreg Herczegnek* – hogy a világi állapot gonddal járjon, melyet akkor csak másoktól hallottam, de most rész szerint magam is veszem eszemben.» Innen, Segesvárról intézte a fejedelem egy hónapnál tovább a hadi készülődéseket és diplomacziai tárgyalásokat s gyors fellépésének meglett az eredménye: a török had elvonúlt s a két oláh vajda kibékült. Midőn már jobbra kezdtek fordulni a dolgok, Bethlen Ferencz főispán a pompás keresdi várkastélyban nov. 23-án ebédet adott, «melyet valóban emberűl készített el» a fejedelem tiszteletére. György úrfi az öreg Kassai mellett űlt, ki rendkívűl jó kedvű volt, ivott a hogy csak tudott, úgy hogy ebéd vége előtt el kelle az asztaltól vinni. A többiek is kitettek magokért: közűlök józanon – mint a fejedelem írja feleségének – csak a két Rákóczy György maradt.*
1637 oct. 18-áról, Orsz. Ltár.
A fejedelem nov. 25-iki levele. Családi Levelezés 56. l.
6. RÁKÓCZY GYÖRGY IFJUKORI ALÁIRÁSA.
E mozgalmas kezdet után nyugalmas évek következtek. Gondja volt a fejedelemnek, hogy fia megtekintse a végvárakat, de olykor vadászataira s halászataira is magával vitte,* aztán ha országgyűlés volt vagy követek jöttek, udvarába szólítá.* Sokat kellett úton lennie a legkülönbözőbb helyeken, hogy az ország viszonyaival megismerkedjék, temetéseken mint a fejedelem személyének képviselője – de más felűl minden fontosabb államügy elintézésénél ott kellett lennie atyja mellett, hogy azokba is nyerjen betekintést. Ez a gyakorlati képzése a trónörökösnek két évet vett igénybe, melynek elteltével az öreg fejedelem eljöttnek látta az időt, hogy fiát valamely fontos «tisztbe állassa be».
Családi Levelezés 58. l. Érdekesen leír egy nagyobb halászat Hunyadmegyében.
Így midőn 1638 juniusban Tassy, mint a császár követe. Rákóczyaknál volt. Erd. Orsz. Emlékek. X. k. 171. l.
