V.
V.
Napoleon elhagyja Elba szigetét. Az új hadjárat előkészületei. A szövetségesek hadereje. A Colloredo-Mansfeld ezredének szerepe a hadjáratban. Jósika szabadságideje. Visszatérés az ezredhez. A waterlooi győzelem. A tartalékhadsereg haditettei. Schlettstadt körülzárása. Jósika Châtenoisban. A mühlhauseni állomás. Francziaországi állomások. Jósika Párisban. A szövetséges fejedelmek díszszemléje. A II. párisi béke. Visszatérés Bécsbe.
NAPOLEON Elbaszigeti számüzetésében csak alkalomra várt, hogy onnan kiszabadulva, hozzá hű katonái élére álljon. Ez az alkalom hamarabb beköszöntött, mint a bécsi kongresszuson tanácskozó uralkodók gondolták. 1815 február 26-án hagyta el a szigetet, márczius 1-én Golf Juannál partra szállott s katonái s a nép üdvrivalgásai között 20-án bevonult Párisba. XVIII. Lajos magára hagyatva, kénytelen volt menekülni.* Márczius 5-ikén értesültek a kongresszus tagjai a szökésről,* s hatása először is abban nyilvánult, hogy a vitás kérdésekben könnyebben megegyeztek s Napoleon ellen a szövetséget megújították. Schwarzenberg április 28-án már bemutatta az uralkodóknak a hadi tervet az új hadjárat megindítására. A terv lényege az volt, hogy a szövetségesek ismét együttesen járnak el s nem engedik, hogy Napoleon egyes különálló seregrészeket túlerővel támadhasson meg s azután, miként a lipcsei csata után, ismét Párisba vonulnak be.*
Oncken W. Das Zeitalter d. Revolution. II. Band. (Allg. Gesch, IV./I. 2.) Berlin 1886. 917. kk. ll.
Wittmann szerint (id. m. 2701. l.) márczius 7-ikén.
Sporschil, Joh. Die Grosse Chronik. Braunschweig 1844. III. Theil. 5. Aufl. 56. l. közli a tervezetet.
A szövetségeseknek nagy előnye volt Napoleonnal szemben, hogy 715.174 főből álló seregük (1610 ágyúval) fegyverben állott, a mely számot egy millióra egészíthettek ki,* míg Napoleonnak, mikor a harczot megkezdte, kezdetben alig volt 120.000 embere s hadseregét ellenfelei haderejének felére is óriási nehézséggel emelhette.* A szövetségeseknek júniusban öt nagy hadserege volt készen a Páris felé nyomulásra, ú. m. a németalföldi (angol) Wellington, az alsórajnai (porosz) Blücher, a középrajnai (orosz) Barclay de Tolly, a felsőrajnai (osztrák-magyar és német szövetséges csapatok) Schwarzenberg és a felsőolaszországi (osztrák-magyar) sereg Frimont vezérlete alatt. Ebből a közös vezérlet alatt álló felsőrajnai sereg 254,552 emberre rúgott, melynek osztrák-magyar alkotórésze 104,440 gyalog, 20,780 lovas és 5311 tüzér volt.* Öt hadtestből állott s az ötödik osztrák-magyar tartalékhadtest főparancsnoka Estei Ferdinánd főherczeg volt s ennek harmadik hadosztályában Liechtenstein Alajos altábornagy alatt volt többel együtt a Colloredo-Mansfeld Jeromos ezrede, a 33. számú gyalogezred is beosztva, melyben Jósika is szolgált.*
U. o. 53.. 54. l. Ebből június végén 655.174 ember és 1550 ágyú állott csatakészen. V. ö. Gömöry G. Ausztria hadereje stb. Hadtört. Közl. 1893. 407. l. E szerint 1815 június végén Ausztria tényleges hadilétszáma 561.231 főből állott.
L. Sporschil meggyőző fejtegetéseit u. o. 94–97. l.
Sporschil id. m. 45–46. l.
U. o. 49–50. l. Wurzbach, Biogr. Lex. XXV. Bd. 102. l. Az ezred negyedik zászlóalja az ostromló hadtesthez volt beosztva. Liechtenstein jellemzése. (Emlékir. II. 206. l.)
45. NAPOLEON PARTRA SZÁLLÁSA A ST. JUAN-RÉVBEN.*
Napoleon partraszállása a St. Juan-révben (93. l.) czímű képet H. Reinhold festette és metszette.
A Schwarzenberg tervezete szerint a rajnai seregnek Baselen túl és innen hat szakaszban kellett átkelni a Rajnán s azután a Vogézek háta mögött egyesülni a bajorokkal s együtt indulni Langres felé. Az időpont, melyben a rajnai sereg az ellenség földére léphet, június 24-re volt megállapítva.*
U. o. 56.
Jósika a kongresszusi mulatozás közepette szellemileg és anyagilag is kimerült. A bécsi élet ekkor egyébként is nagyon költséges volt s ilyen életmód mellett kapitányi fizetése, a «kárpótlási pénznek» nevezett pótlékkal és a hazulról kapott zsebpénzzel együtt sem lett volna elég költségei fedezésére. Egyszer pénzzavarba is jutott, melyből hűséges barátja, Erdődy rántotta ki egy kölcsönösszeggel, apja is segített rajta, úgy hogy nagyobb rázkódtatás nélkül végigküzdötte e válságos időszakot.* Pihenésre vágyva erre nézve legegyszerűbb és legalkalmasabb módnak azt tartotta, hogy Bethlen János barátjával együtt hazamegy Erdélybe néhány hétre apja és testvérei látogatására. Midőn a Napoleon elmeneküléséről s a készülő hadjáratról értesült, le akart tenni tervéről, de ezredese biztatta, hogy affelől bátran elmehet, mert az ezrednek pontosan ki van szabva útiránya és érkezési ideje s utána mehet. Jósika élt az engedélylyel s három év mulva viszontlátta a gyermekifjúként kalandvágygyal eltelve elhagyott szülei hajlékot.
Emlékir. III. 63–64. l. Apja végrendelete is említi. «Hogy a pénzzel a katona ekkor sem tudott takarékoskodni, Fest Aladár «Dévay Pál» cz. művéből is látjuk. A Jósika hitbiz. levéltárban van Borcsiczi Borcsiczky Ignácz Generalis Brigaderosnak Reichstattból 1784 július 14-ikén egy Bárónéhoz (Jósika Imréné?) írt levele, melyet id. Jósika Miklósra vonatkoztatnánk, ha fia azt nem állítaná róla, hogy sohasem volt katona. Ebben többek közt ezeket írja:... Cadet Eöcsémet még az Nap assentáltatom, Budaházzi kapitány Esqvadronyához tétetem, és Ober Lieutenant Fiamnak kormányozzása alá bizom, Parantsolatul hagyom az Fiamnak, hogy Eö Hadi Regulához szoktassa, Exercirozásra tanítsa, és Eötet minden koron azon helységben, melyben maga lészen szálitson és Cadet Eöcsét asztalához vegyen, 4 s leg felyeb 5 tál ételel naponkint mint ketten béérhetnek, és takarékosson gazdálkodgyanak, tsak arra kérem Méltós(ágos) Hugom Aszonyt, kész Pinszt Cadet Fiának kézzhez ne köldgyen, mivel Iffiu Embernek kezze közt lévö Pinsz olly ártalmos, s veszedelmes, mint kissdet gyermeknek késs az kezében …»
46. XVIII. LAJOS MENEKÜLÉSE.
47. SÁNDOR CZÁR.
Mire visszaérkezett Bécsbe, ezrede már útra kelt* s az ezredes számára hátrahagyott levele Linzet jelölte meg, hol ezredét utólérheti. Megérkezése napján a Grabenen a czár fogata mellette hajtatott el s a czár magához intette, megkérdezte tőle, mely ezredben szolgál s üdvözöltette Récsey ezredest, a ki 1812-ben Poddubnienél ellene vitézül harczolt s a kongresszus ideje alatt adjutánsként volt mellé beosztva.*
A Simonyi ezrede, a Hessen-Homburg huszárezred, 1815 április 2-kán kelt útra, mivel mindkettő a tartalékhadtesthez tartozott, valószínűen ekkortájban kelt útra a Colloredo-ezred is. Hadtört. Közl. 1912. 536. l.
Emlékir. III. 60. Wurzbach: Biogr. Lexikon XXV. Bd. 101–103. l. Ez a Récsey egy személy azzal, a ki 1848 október 3-ikán Batthyány leköszönése után kabinetalakítással megbizatott. A Colloredo-ezred hősiességéről Hadtört. Közl. 1913. 201., 203. l., de Récseyt névszerint felemlítve nem találtuk benne.
Linzben csakugyan utólérte a Duna mentén vonuló ezredét s ezután zászlóalja élén haladt Bajorországon és Württembergen keresztül, hol hosszabb, hol rövidebb (pl. Reutlingenben egynapi) pihenőt tartva. Nyár lett, mire Francziaország határát átlépték.
Fentebb említettük, hogy Schwarzenberg haditerve június 24-ikét jelölte meg a franczia határ átlépésének időpontja gyanánt. Ugyanebben az is meg volt határozva, hogy Wellington és Blücher együttes támadása nyitja meg a támadást.* A németalföldi angol és alsórajnai porosz sereg belle-alliancei vagy waterlooi győzelme (1815 június 18-ikán) eldöntötte a hadjárat sorsát s így a terv további kivitelén változtatni kellett. Főfeladata lett most már a visszavonuló ellenség üldözése, hogy ne egyesülhessen és ne szervezkedhessék, továbbá az ellenségtől megszállott helyek elfoglalása s újból megszállása. A tartalékhadseregnek, melybe Jósika is be volt osztva, az a feladat jutott, hogy a második hadtesttel együtt akár Remiremont és Epinal, akár Mühlhausen, Colmar, Luneville irányában Nancy felé vonuljon; hogy a harmadik hadtesttel egyesüljön, a Rajna-völgyet megtisztítsa az ellenségtől és a Vogézek átjáróit hatalmába kerítse.* Június végén* a Ferdinánd főherczeg tartalékserege már Elszászban volt s egy része a rajnaparti Hüningen erődőt,* a másik Schlettstadtot zárolta körül, melyet 6000 főnyi sereg védett.* Itt már Jósikának is jutott némi szerep a hadműveletben.
Sporschil id. m. 56. l.
U. o. 56. és 489–90. l.
V. ö. Hadtört. Közl. 1912. 536. l.
Simonyi ezrede június 25-ikén ért Basel alá. Hadtört. Közl. id. h.
U. o. 580. l.
)
Báró Jósika Miklósnak 1819 márczius 1-én kelt katonai elbocsátólevele. A nagyobb (papir-)pecsét körirata: † FRANCISCUS – II – AUST[RIAE) – IMP[ERATOR] – HVNG[ARIAE] – BOH[EMIAE] – LOMB[ARDIAE] – ET VENET[IARUM] – GAL[ICIAE] – ET LOD[OMERIAE] – REX – A[RCHIDUX] – AUST[RIAE] – D[VX] – LOTH[ARINGIAE] – SAL[ISBURGI] – STYR[IAE] – CAR[INTHIAE] – CARN[IOLIAE] – SIL[ESIAE] – M[AGNUS] – P[RINCEPS] TRANS[SYLVANIAE] – M[ARCHIO] – MOR[AVIAE] – COM[ES] – – HABS[PURGI] – ET TYR[OLIS]. A kisebbik vörös viaszpecsét körirata: † K. K. GRAF COLLOREDO MANSF: HUNG: LINI: INF: REG: COMMANDO N. 33.
Olv.:
Im Namen Seiner Oesterreichisch Kaiserlichen zu Hungarn und Böhmen | Königlichen Apostolischen. Majestät etc: etc. unsers allergnädigsten Herrn wird hiemit beurkundet, | dass der Capitaine Lieutenant Nicolaus Baron Josika k. k. wirklicher Kämmerer von Clausenburg aus Siebenbürgen gebürtig, 25 Jahre alt, reformirter Religion, ledigen Standes, durch Sieben Vier zwölftl Jahre in der kaiserl. königl. oesterreichischen Armée gedient, und nunmehr auf sein fre˙willig gemachtes Ansuchen mit | der hungarischen General-Commando-Verordnung vom 14ten Februar 1819. P. 421. die Bewilligung erhalten habe, seine unter dem k. k. Linien-Infanterie Regiment Colloredo Mannsfeld N° 33. begleitende Capitaine Lieut(enant)s Charge zu quittiren. | Diesemnach ist der Herr Capitaine Lieutenant Nicolaus Baron Josika seiner bisherigen Dienstleistung gänzlich enthoben, mit dem Beisatz | dass demselben als Merkmahl der allerhöchsten Gnade für die treuen und guten Dienste, und in Rücksicht seines in Dre˙ Campagnen bewiesenen tapferen Betragens vor | dem Feind, die Tragung der k. k. Armee-Uniform, und die Begleitung des Capitaine Lieutenants Caracters genehmiget worden se˙. | Welches dem gedachten Herrn Capitaine Lieutenants Nicolaus Baron Josika zum Beweis seiner oberwähnten mit Zufriedenheit zurückgelegten | 7 4/12 jährigen Dienstleistung und des ihm zugestandenen Austritts aus derselben anmit bestättiget wird. Gegeben zu Wien am Iten März 1819. – Seiner k. k. apostolischen Majestät wirklicher geheimer Rath, Kämmerer, Ritter des goldenen Vliesses, Grosskreutz des militärischen | Marie-Theresien und des königlichen hungarischen St Stephan-Ordens, | Ritter der Russisch kaiserlichen Orden des heiligen Andreas, des heiligen | Georgs Iter Klasse, des heiligen Alexander Nevsky und der heiligen Anna | Iter Klasse, Ritter des königlich französischen Ordens vom heiligen Geiste | und Grosskreutz der Ehrenlegion, des königlich Grossbrittanischen Bath | Ordens, und des königlichen Schwedischen Schwertordens, Ritter des königlich | Dänischen Elephantenordens, und des königlich Sardinischen Ordens der Ver- | kündigung Mariä, Ritter des königlich Preussischen schwarzen und rothen | Adler Ordens Iter Klasse, Grosskreuz des königlich Bairischen Hausordens vom | heiligen Hubertus, und des militärischen Max-Joseph-Ordens, Ritter des königlich | Sächsischen Rautenkron Ordens, Grosskreutz des königlich Niederländischen Wilhelm | Ordens, des königlich Hanöverschen Guelphen Ordens, und des Grossherzoglich Baadenschen | Ordens der Treue, Inhaber des 2ten Uhlanen Regiments, Feldmarschall und Hofkriegsraths Präsident. | Schwarzenberg m. p. (P. H.)
Nachdem der freywillig angesuchte Austritt des Herrn Capitain- | Lieutenant Nikolaus Baron Josika gemäss der herab ge‚‚ langten hohen Verordnung d[e]d[at]o Ofen am 14ten Februar 1819 | P. 421 bewilligt worden ist; so kommt derselbe mit Ende Februar | 1819 bei dem Infanterie Regiment Graf Colloredo Mannsfeld | N° 33 ganz ausser Stand und Gebühr; | Und tragt, nachdem er die Campagne 1813, und 1814 mitgemacht | hat, das Armee Kannonen Kreuz. | Ofen am 28ten Februar 1819. Rétsey mp. Ob[er]st. (P. H.) |
Vermög hoher Siebenbürger General Kommando Verordnung | vom 3ten Junij 1831. P. 651 wurde dem mit Beibehalt des | Charakteurs (!) quittirten Capitain Lieutenant Nicolaus Baron | Josika auf sein diessfällig fre˙willig gemachtes Ansuchen | die Ablegung des bis jetzt bekleideten Offiziers Charac‚‚ | teurs bewilliget. Demnach Herr Baron Josika | des Offiziers Characteurs künftig nicht mehr sich praevaliren | darf. Hermannstadt den 3-ten. Junij 1831. | (Névaláir.)
48. BLÜCHER POROSZ TÁBORNAGY.
Az ezred első zászlóalja – így beszéli el szerepét* – Schlettstadttal szemben volt felállítva s már szóltak az ágyúk, mikor ő a szomszédos Chatenois nevű kis helység előtt állította föl századát.* Attól félt, hogy nem kerül tűzbe s levelet írt ezredesének, hogy küldje őt előre. A Benyovszky-ezred oláh katonasága ezalatt fosztogatta Chatenois lakosságát s a falubeliek a parancsnokhoz, herczeg Liechtenstein Alajoshoz fordultak panaszaikkal. A herczeg haragra lobbanva a kihágásokon, az épen ott felállított zászlóalj parancsnokához, Jósikához lovagolt s rákiáltott: «Kapitány úr, századával szállja meg Chatenoist és ha ott egy óra mulva egyetlen egy martalócz is háborgatja az embereket, Önt agyonlövetem.» Egy félóra mulva egy Benyovszky-katona se maradt a helységben. Buzgó segítőtársa volt Krigel őrmester, a ki a puska agyával kergette ki őket. A garázdálkodók egy pinczében már lerészegedve csókolóztak s ölelkeztek, és mikor Krigel és báró Kemény György hadnagy odaérkeztek rendet csinálni, rájuk támadtak. A hadnagy kardot rántott, Krigel ismét a puskaagygyal dolgozott. Egy Benyovszky-tiszt fel is szólalt a Krigel bánásmódja ellen, hogy az rossz vért fog szülni, de Jósika, ki maga is kidobott vagy kettőt, azzal hallgattatta el, hogy ő felsőbb parancsot hajt végre s ha ki nem vezetteti embereit, őt is elfogatja. Erre azután az is buzgólkodott a rendcsinálásban. A herczeg meg is dicsérte a rövid és alapos eljárásért.
Emlékir. III. 77. kk. ll.
Emlékir. III. 79. A 82. lapon azt mondja, hogy «mivel a várat nem ostromoltuk, csak bekerítettük, részünkről az ágyúk hallgattak», tehát csak az ellenség ágyúja szólt.
49. OSZTRÁK DRAGONYOSOK.
50. A HÁROM SZÖVETSÉGES URALKODÓ.
De ekkor zászlóalja már tűzben volt, a vitéz védősereg kirohant a várból* s a rohamban báró Vécsey főhadnagy is elesett. Égve a vágytól, hogy az ütközetbe vegyüljön, a szeles ifjú elfeledkezett a katonai szabályzatról s a vezényletet átadva főhadnagyának, a tűzben levő két századhoz sietett. A harcznak ez a része nem volt komoly. A vár lakosai ellepték a falat s távcsövekkel keresték az ellenséget. A jókedvű osztrák és magyar katonák egy fatörzset feketére mázoltak s a várnak irányozták s mulattak rajta, mikor a kíváncsi nép ész nélkül rohant le a falról. Július 22-én hatnapi fegyverszünetet kötöttek s annak lejártával az őrség elismerte a visszahelyezett franczia király, XVIII. Lajos uralmát, a ki már (július 8-án) bevonult Párisba, hová július 10-ikén az orosz, osztrák-magyar és porosz uralkodó is megérkezett.
A kirohanás Sporschil szerint (id. m. 580.) július 14. és 16-ikán volt.
A hadsereg azért folytatta útját, hogy megszállja a forrongó országot, míg a rendet és békét helyre nem állítja.
Jósika különböző állomásai közül felemlíti Mühlhausent, hol az ezredében levő sok gyolcsos tót ráesett a lakosság kiterített vásznára s mire a tisztek észrevették a zsákmányolást, megdézsmálta azt. Egy másik kalandjuk volt, hogy egy más helységben br. Haugwitz őrnagy előre lovagolt, hogy a szomjas katonaságnak vizet keressen s egy udvarba belovagolva, az ott időző franczia favágó durván elutasította, sőt fejszével támadt rá. Az ezalatt megérkezett katonák kezéből alig lehetett kiszabadítani s noha Jósika is közbevetette magát, csak huszonöt bot után eresztették szabadon.
Egyszer a század pihenője alatt egy bokorban elaludt s elmaradt századától. A franczia mezei munkások észrevették s tanakodtak, mitévők legyenek s bizonyára megtámadták volna, ha lóhalálában nem vágtat vissza érette lovásza.
Francziaországi állomásai közül megemlíti Grayt, hol csak egy éjet töltött és Chaumont La Giart, hol már több hétig maradtak egy vendégszerető franczia kastélyában. Innen két tiszttársával berándult Fontainebleauba, hol elmerengett Napoleon letűnt dicsőségén, innen tovább mentek megtekinteni Páris nevezetességeit. Elmentek színházba és gyönyörködtek Talma játékában s az operában a «La rovina di Balthazare» cz. látványosságban, sőt a roulette-tel is szerencsét próbáltak. Kedvelt állomása volt Faverney, Bourbonne les bains s mint katonának örökké emlékezetes maradt a dijoni táborozás, a mikor az orosz czár a szövetséges fejedelmekkel szemlét tartott a díszben kivonult osztrák-magyar csapatokon. Hat osztrák vasas ezred állott egy frontban s Jósika a hatást azzal is fokozta, hogy az egész századának műbajuszt csináltatott. Az erdélyi vadászok egy erdő közelébe kerülvén, örökzöldből sátrakat, a tisztek számára palotákat készítettek. Székely János, régi székely család sarja, volt a kapitányuk, a ki Jósika látogatásakor büszke volt székely honfitársainak – a mai fedezék- és lövészárokdíszítők ezen őseinek – leleményességére és jó ízlésére. A fejedelmek is megtekintették a franczia kertre emlékeztető magyar telepet.
51. TALMA FERENCZ.
A második párisi béke (1515 november 20.) ötödik pontja és a függelékül hozzácsatolt katonai egyezmény kijelölte azt a határt, melyet a szövetségesek 150.000 emberrel hosszabb időre megszállanak, a többi sereget a béke aláírása után 21 nap mulva haza kellett küldeni.* E megszálló hadseregben Ausztria-Magyarországot 30.000 főnyi sereg képviselte br. Frimont lovassági tábornok főparancsnoksága alatt, Colmar főhadiszállással.*
A béke okiratát és függelékét közli Sporschil id. m. l. mellékletében 587. kk. ll.
U. o. 596., 599.
A sereg többi része lassan megindult korábbi állomáshelyére. Ezek között volt a Jósika ezrede is, mely az 1816. év elején érkezett vissza a bécsi Alser- vagy Alster-kaszárnyába.* Nyeresége – mint maga mondja – nehány rang s egy érdemrend, az ágyúkereszt volt. Milyen rang, pontosabban nem határozza meg.*
A Hessen-Homburg huszárezred (Hadtört. Közl. 1912. 539 l.) már október 25-ikén elhagyta Francziaországot s deczember 28-ikán érkezett meg Bécsbe. Jósika nem mondja meg, mikor érkezett vissza; ebből a helyéből: «Mikor a három világhírű hadjáraton s mindazon, a mit önöknek b. olvasóim elbeszéltem, túl valék; 22 éves voltam» (Emlékir. III. 125. l.), azt lehetne következtetni, hogy április 28-ika után érkezett vissza.
Emlékir. III. 124. l.
