III.
III.
Jósikáék betegeskedése. Jósikáné irodalmi munkássága. Jósika novellái: «Régibb és ujabb novellák.» «Elbeszélések.» Politikai állapotok 1859–60-ban. A központi sajtóiroda. Magyar politikai czikkek a külföldi ujságokban. Jósika és gr. Teleki László. Teleki elfogatása. Jósika levelezése Kossuthtal.
Az 1859-ik év rosszul kezdődött a Jósikáékra nézve. Mindkettőjüket betegség lepte meg: Jósikát váltakozva hol régi fejszaggatása és köszvénye, hol fogfájás és köhögés kinozta, úgy hogy a két első hónapban alig mozdulhatott ki tízszer a házból, azután neje betegeskedett teljes hat héten keresztül.* Mindkettőjük munkája csaknem teljesen fennakadt, pedig Jósikáné, a ki tréfás kijelentése szerint, ha megunta a tollat: a chiffonjai, illetőleg a mások chiffonjai közé menekült és megfordítva,* ekkor már újságírónő lett. 1855 óta, a mikor «Közlések külföldről» cz. magyar és német szövegű kétkötetes elbeszélésgyűjteménye szélesebb körben tette ismertté nevét, mely az «Athenaeum» bírálata szerint az átmeneti vagy serdülő kor igényeinek megfelelő irodalom hiányát «nem sükertelenül indult pótolni», sűrűn kereste fel a magyar újságokat: Vasárnapi Ujságot, Divatcsarnokot, Magyar Sajtót s Nővilágot, melynek főmunkatársa volt, divattudósításaival, társadalmi, kertészeti stb. czikkeivel, csaknem minden héten küldött egyet.
Jósikáné levele Düringsfeld Idához Akad. Ért. 1913. 651. l. (Br. 1859 márczius 7.)
U. o. 1855 deczember 11-én kelt levelében.
Jósika is ez évben csak novelláit rendezte sajtó alá «Régibb és újabb novellák» (4 kötet) és «Elbeszélések» czímen, ez utóbbit a «Vasárnapi Könyvtár»-ban. Az előbbi gyűjteményből kiemeljük az «Egy igaz ember»-t, Tolnay jurátus és Ponyvásy uzsorás sikerült jellemrajzával, egy pesti casino-bál leírásával, s az «Egy anyán-t, melynek egyik szereplő személye Weidenhof bárónő jellemrajzához Kállayné és leánya bécsi életéből kölcsönzött egyes vonásokat, s beleillesztette gróf Bánffi György kormányzó estélyének s az 1809-ik évi Kolozsvárnak leírását is. Új regénye nem is jelent meg ez évben. Ennek oka nem betegsége vagy írói készségének csökkenése, hanem egy fontos politikai vállalkozás előkészítése volt, mely minden idejét lefoglalta.
Magyarország ez időben lázas érdeklődéssel kísérte a külföldi eseményeket. Az osztrák-szárd-franczia háborúnak a villafrancai békével (1859 július 11.) befejezése csalódást és elégedetlenséget okozott ugyan Olaszországban és Magyarországon egyaránt, de arról is bizonyságot tett s az osztrák császári proclamatio ezt nyiltan be is vallja, hogy Ausztria szövetséges társak nélkül, elszigetelten, egyedül volt kénytelen az eseményeknek elébe menni;* az is ekkor derült ki, hogy a nagyhatalmak ismerték a magyar kérdést s alkalom adtán készek azt Ausztria ellen kihasználni.* De nem ismerték eléggé. Azért Kossuth és elvbarátai legszükségesebb teendőnek tartották, hogy a külföldet felvilágosítsák s szorosabb kapcsolatot teremtsenek közte, Magyarország és az emigratio között.
Kossuth: Irataim az emigratióból, II. köt. 45. l.
U. o. 58–9. l.
Első terv az volt, hogy külföldön alapítanak e czélra vagy vásárolnak egy lapot, de később inkább czélhoz vezetőnek tartották egy központi iroda szervezését, mely a hazulról kapott adatokat vagy czikkeket feldolgozva vagy lefordítva, mint «pesti levelek»-et helyezze el a külföldi sajtóban. Ennek az irodának a szervezése s vezetése Jósika Miklósra bizatott, a ki az emigratio tagjaival, de meg a hazai lapokkal is élénk összeköttetésben állott s a külföldi lapokat is figyelemmel kísérte.* Kossuth e választást a lehető legszerencsésebbnek nevezi, szerinte Jósikát tehetsége, szilárd jelleme, fáradhatatlan buzgalma s összeköttetései jelöltek ki e fontos feladat megoldására.* Leírja a nagy nehézségeket, melyeket az adatok és költségek pontatlan küldése okozott, de a melyektől Jósika nem riadt vissza s «bámulatos erélylyel hajtotta végre, a mit magára vállalt, s kis idő alatt bámulatos sikert is aratott. Sikert nem csak az által, hogy keresztülvitte, miszerint a magyar ügyek az európai sajtóban mondhatni állandó rovatot képezzenek s az európai közvélemény irántuk kiváló érdeklődéssel viseltessék, hanem sikert aratott azon visszahatás által is, melyet a világszerte felkeltett közfigyelem otthon a nemzeti ébredés elevenítésére gyakorolt». Munkatársai között, kiknek nagyobb részét név szerint nem is ismerjük, Ludwigh János és Horn Ede váltak ki.*
L. bőven Kossuth: Irataim II. k. 3. fejezet: A magyar ügy az európai sajtóban. 81. kk. Jósika leveleiből itt többet közöl Kossuth s érdemeit is kiemeli.
U. o. 82–3. l.
U. o. 83–84. l. Egy munkatársnak Páris, 27. szeptember (18)60 kelt érdekes német levele «Ihr Copist oder Concipist» aláírással az Emlékalbumban.
A központi sajtóiroda alapításának terve 1859 szept. végén merült fel, s október végén érkezett meg az első segély s november 1-én már munkához fogott s két hét után működéséről így számol be Jósika:*
A Teleki Lászlóhoz 1859 nov. 16-ikán írt levelet közli Kossuth id. köt. 84–5. l. J, ugyanitt említi, hogy az ilyen czikkeket a maga igazolására meggyűjti. Sajnálatomra ennek nyomára nem akadhattam.
«Ami hirlapi vállalatunkat illeti, azt már most minden reményemen felül sikerültnek mondhatom. A «Times», «Daily News», «Morning Herald», «Patrie», «Débats», «Courrier de Dimanche», «Revue Contemporaine», «Indépendance», «Kölnische», «Obsevateur», «Journal de Belgique», «Nord» stb. adtak már czikket tőlünk és rólunk. Ügyünk, betüszerint, napi kérdéssé vált, s ha Isten megsegít, és otthon meg nem akad a nervus rerum gerendarum s hazulról szorgalmasabban látnak el adatokkal, mint ekkorig tették – azt hiszem, még terjedni fog. November 1-seje óta, mikor t. i. vállalatunk kezdetét vette, több jelent meg 30 czikknél s ezek közt hosszak és kimerítők. Ezenkívül még 10, vagy 12, melyeket más lapok az én mühelyemből indult czikkek után merítettek … Alig telik el nap, hogy innen ne indulna Párisba egy hosszú bulletin. Ezenkívül általánosságokat sem mulasztok el s czikkeink olykor nemzetiségről, irodalmunkról is szólnak … Ha ezentúl nem lenne annyi regény, im itt az oka: van nap, mikor egy sort sem írhatok magamnak, pl. a mai nap is ilyen.»
November 22-ikén gr. Teleki László állapítja meg a sajtóiroda működésének nagy sikerét … «Képzelheted – írja neki – * milly érdekkel, örömmel olvastam utolsó két leveleidet. Már annak vétele elütt is észrevettem, úgy mint mindenki kivel találkoztam, és kit a politica érdekel, hogy a’ magyar kérdésnek uj phasisa kezdődik – s hogy kevés hetek olta ugy szólván Európaivá vált. Bámulatos activitást fejtettél ki. – Ennyi resultatumot illy rövid idő alatt nem is képzeltem lehetőnek. Mondhatom hogy tíz év olta, hogy a’ száműzetés keserűen sós kenyerét eszem, soha nem vettem a tiednél örvendeztetőbb levelet. Boldog lehetsz kedves Miklósom hogy illy roppant szolgálatot tehettél hazánknak, nagyobbat mint Világos olta akárki más. Az illyen öröm aztán a legtisztább. Csak bár lehessen a’ művet ugy folytatni, a’ mint kezdődött! En reménylem. Lehetetlen hogy az otthoni tűz, szalmatüz legyen. Aztán meg semmi sincs illyen buzgóság táplálására szükségesebb,* mint illyen szembeszökő már elért eredmény. Annyi év olta sokan fáradoztak ügyünk szolgálatában, köztük én is, – te kedves barátom első vagy ki positiv eltagadhatatlan eredményt mutathatsz elő …»
Genčveből («Hôtel du Rhône. Rue du Rhône») keltezett (év n.) levele az Emlékalbumban.
Tollhibából szükszesebb van az eredeti levélben.
Kossuth a sajtóiroda működésének legnagyobb sikerét abban látta, hogy a «Times» is foglalkozni kezdett a magyar ügyekkel s megbízta egy magyar munkatársát, Éber Nándort, a ki az akkortájban Olaszországban lezajlott háborúban hadi tudósítója is volt, ilyen czikkek írásával.*
U. o. 86–7. l., 93. I.
Voltak olyan lapok is, pl. az «Indépendance», melyek egyes «pesti leveleket» visszautasítottak, de a legtöbb nem volt ilyen «finnyás», sőt a «Correspondence Havas» is késznek mutatkozott azok közlésére.
145. MAGYAR LEGIONARIUSOK 1861-BEN.*
Magyar legionáriusok 1861-ben. (343. l.) A báró Jósika Sámuelné birtokában levő eredeti fénykép után. A kép aláírása: «Szüts, Sréter, Sághy 861.» [de la legion hongroise.]
Jósika szerepe főleg abban állott, hogy a hazulról kapott adatokat feldolgoztatta vagy lefordíttatta munkatársaival s elhelyezte azokat az egyes lapokban. Kossuthtal részint közvetlenül, részint gr. Teleki László útján érintkezett, a kinek minden hónapban kimutatást küldött működéséről és kiadásairól. Mily élénk volt ez az összeköttetés Kossuth és Jósika közt, eléggé bizonyítja, hogy 1860 októberéig mintegy 130 levelet írt neki Jósika ez ügyben.*
E leveleknek csak kis részét adja ki Kossuth «Irataim» II. és III. kötetében. Három levelét (1860 deczember 15., deczember 6. és kelet nélkül) Bocz József adta ki a Temesvári felső keresk. iskola 1895/6. tanévi értesítőjében 17–21. l.
Deczemberben már panaszkodik Jósika, hogy cserben hagyták honfitársai, lassan küldik az adatokat. Nagy számmal jöttek hazulról óvatosságra intő, vagy riasztó levelek is, melyek attól félnek, hogy e czikkekkel a nagyhatalmasságokat Magyarország ellen zudítják. De legnagyobb baj az volt, hogy hazulról az anyagi támogatás, mely jobbára úgy sem gazdag főuraktól, hanem olyan áldozatkész közrendüektől jött, kiknek maguknak sem volt sok pénze, apadófélen volt, 1860 deczemberében Jósika már arról értesíti Kossuthot, hogy e miatt fennakadás fenyegeti a Comité irodájának működését s Kossuth ekkor háromezer frankot küldött. A következő év elején azzal a figyelmeztetéssel küldtek hazulról 2500 frankot, hogy nem tudják, küldhetnek-e többet? Ezért a párisi fiókirodát, melynek Horn volt a vezetője, Jósika feloszlatta s a mumkatársakkal együtt a lapok is lassanként elhallgattak. Állítólag az osztrák kormány meg is vesztegette a lapokat, hogy ne közöljenek ilyen czikkeket, pl. a «Morning Post» 50.000 frankot kapott volna hallgatásáért.*
Kossuth Irataim II. k. 103. l. Jósika 1860 május 15-ikén kelt leveléből vett idézet.
A sajtóiroda utolsó eredményes fellépése gr. Teleki László ügyében történt, a kit a drezdai rendőrség, midőn oda rokonai látogatására ment, elfogott (1860 decz. 17.) s az osztrák hatóságnak kiadott. Decz. 22-én jelent meg a «Times»-ban a hír s Kossuth még aznap írt Londonból Jósikának és Szarvadynak, hogy úgy a német mint a franczia lapokban zajt üttessenek.* «Lármát a hirlapokban, – szóllaljanak fel otthon a megyék a meg-sértett humánitási jog nevében.»* Jósika baráti szeretettől is indíttatva készséggel teljesítette a megbízást s Kossuthnak a politikai menekültek kiadatásáról angol lapokba írt czikkét is ő juttatta el a magyar lapokhoz.*
Irataim III. k. a 278. l. U. o. Jósika több levele. Az elfogatásról l. Teleki levelét J.-hoz. U. o. 298–301. l. Jósika levele Fejérvárihoz 1861 január l.
U. o. 275–6. l. E levél megvan némi bővítéssel a Jósika-emlékalbumban is, s Teleki halálakor írt rövid levele is u. o.
Irataim III. k. 285. l.
Teleki későbbi sorsa eléggé ismeretes, hazamenetele által a sajtóiroda egyik legerősebb támaszát vesztette el.
146. GRÓF TELEKI LÁSZLÓ.*
Gróf Teleki László arczképe. (345. l.) Eybl 1843-iki rajza után Leykum A. kőnyomata. A Szépművészeti Múzeum arczképgyűjteményének 1247. számú példányáról.
Jósika, mint Kossuthtal folytatott levelezése mutatja, ez idő alatt az emigratio politikájának egyik irányítója lett, kinek véleményére Kossuth is sokat adott. 1859 deczember végén az európai intelligentiához és közvéleményhez intézendő memorandum s a Cavour-féle állítólagos felszólítás ügyében* volt érdekes eszmecseréjük s politikai elveit e három pontban foglalta össze: l. A passiv ellentállást s a nemzeties mozgalmat a mostani fokon fenntartani s ha lehet, még növelni és terjeszteni. 2. Oda törekedni, hogy minél több község tagadja meg az adót s hagyja magát inkább exequáltatni. 3. Az összeköttetést és közlekedést az otthoniakkal akként berendezni, miszerint mindent tudjunk s a világgal tudathassunk. A többire nézve pedig «az otthoniak gyönyörű lelkesedésében bízni s kerülni azt a telivér osztrák hibát, hogy megszünés nélkül mindenütt és mindenben kormányozzunk és szárazdajkáskodjunk.»*
U. o. II. k. 286–94. l.
Irataim II. k. 295. l.
Az 1860-ik év áprilisában egy kis polemia fejlődött ki közöttük, a mely azonban baráti érzületükön nem változtatott semmit sem.* Erre az adott okot, hogy Jósika Kossuth egy leveléből olyat olvasott ki, mintha ő a sajtómozgalom eredményeit lekicsinyelné stb. Kossuth felvilágosítása után, hogy szavai az otthonaikra vonatkoztak, Jósika maga is belátta tévedését* s érintkezésük azután sem szünt meg teljesen, mikor a sajtóiroda működését megszüntette.
U. o. 461. l.
U. o. 440–461. l. Lásd későbbi leveleit II. k. 495 kk.
