III.
III.
Kakas hazaérkezése 1586 őszén külföldi tanuló-útjáról. – Fogadtatása családja körében és a fejedelmi udvarban. – Kolozsvár magyarságának kialakulása. – Kakas házasodása. – A feleségével kapott piaczi ház. – Kakas haladása, gazdagodása és hivatali foglalatossága.
Eseményszámba ment, midőn az ifjú Kakas 1586 őszén hazatért szülővárosába, hol édes anyja várt rá legtürelmetlenebbül. Nemcsak mivel már rég nem látta, hanem mert házai és vagyona gondozását, s a gazdaság ezerféle terhét immár egyetlen fia levehette vállairól. Különben is elöregedett az utolsó években, a mióta özvegységben élt s bár a városon mindenki tisztelte, nagy szükségét érezte a hazatérő fiú férfitámaszának. Igaz ugyan, hogy Kolozsvártt élt Kakas Mihály is, néhai urának atyjafia, de ez elfoglalt, izgága, veszekedő természetű ember volt, a ki folytonos perlekedésben állott a tanácscsal és várossal,* s így bizony nem igen szerették. Pedig ha egyéb nem, az is nagy gondot adott Kakasnénak, hogy a fejedelmet illően fogadhassa házában s ő kapja a legjobb húst, meg bort asztalára,valahányszor Kolozsvárra jött.*
Igy olvassuk pl. 1579 november 11-ike alatt bejegyezve: Mikor az Kakas Mihálylyal való per forgott volna az assessorok előtt, és hogy valami részébe jó törvényünk lött volna, kévánták közönséggel az mesterek, hogy valami jó bort adnának nékiek, mind az assessorokkal egyetembe. Biró uram és egész tanács akaratjából vöttem János deáktól egy ötvenes bort fl. II. – Később pedig: 15. Novembris. Ugyanakkor Kakas Mihály az minemű pert kezdette vala az Alsó-tanácscsal néminemű fogtatásért; az szász-uraim akaratjából megcomponáltanak az uraim vélle másfélszáz forintban, melyet megfizettünk neki fl. 150. (Kőmives Ferencz kolozsvri sáfár 1579-iki számadáskönyvéből, a kolozsvári városi ó-levéltárban.)
Báthory Kristóf 1577 karácsonyi látogatásáról e feljegyzéseket találjuk: 29. Decembris. Ugyanaznap hozának az fejedelemnek 2 bort; vetették le az Kakosné házába, adtam az korcsolásnak fl. – d. 10. 2. Januarii. Az mely szegény ember fűtette az fejedelem házát 6 nap, adtam d. 36. – Az 1578 április 24-iki kelet alatt pedig: Az mit vacsorára költettem az fejedelem kochnyára… Egy borjút vöttem Kakos Andrásnétól per d. 80. (Seler Márton kolozsvári sáfár 1578-iki számadáskönyvéből, ugyanott.)
Ámde Kakas Istvánt nem elégíték ki e kicsinyes gondok és foglalatosságok, s méltán. Neki magasabb törekvései voltak, semhogy a polgárias élet örömeivel beérte volna, s nem azért tanult annyit, hogy itthon kapáltasson, bort szűrjön vagy abban gyönyörködjék, miként gazdagodik napról-napra joban. A pénzt (bármennyire szerette is) ő csak eszköznek tekinté arra, hogy kényelemben éljen, de tanultságát a haza javára szánta s a közpályán óhajtá érvényesíteni. A külföldről hazajött fiatal juris utriusque doctor jogosan álmadozhatott fényes jövőről, de eleget látta a világban, hogy a jólét és anyagi függetlenség nagy tényezői az előhaladásnak és tisztességszerzésnek. S mivel boldogulását anyja is szívén viselte és belátta annak jogosságát, hogy fia önállósítsa magát, elhatározta, hogy kiadja atyai örökségét, melyet eddig távollétében gondozott. A szent ünnepek után, 1587 elején ment végbe előbb otthon, majd (februárius 7-ikén) törvényesen a kolosmonostori convent, mint hiteles hely előtt az osztozkodás, melyre őt «anyaszeretete és okos emberek tanácsa» ösztönözte. E szerint özvegy Kakas Andrásné átengedi fiának és leányának Katalinnak (Eötvös András kolozsvári esküdt polgár feleségének),* néhai ura házai, szőllei, földjei, erdei, ezüstmarhája, pénze s egyéb ingó-bingó vagyona őket megillető részét. Ezenkívül Eötvös a feleségével kapott piaczi kőházat,* minthogy a tőszomszédságában amúgy is volt háza, sógora kérésére neki örökáron eladta s árát tőle készpénzben meg is kapta.*
Kitől két gyermeke származott: András és Anna.
Mely egyfelől Eötves András, másfelől néhai Ferenczi Antal háza közt állott.
A kolosmonostori convent id. liber regiusa IX. köt. 103. l.
Miután vagyoni ügyeivel rendbe jött, Kakas a gyulafejérvári fejedelmi udvarba ment, hogy ott az állami élet pályáján tehetségének megfelelő működési tért keressen. Hanem, hogy boldogulhasson, előbb a kormányzás százféle részleteivel s a közigazgatás ágas-bogas szervezetével kelle gyakorlatból megismerkednie s így a szolgálat legalsóbb fokán kezdenie. Ezért előbb egyszerű cubiculariusa az ifjú Báthory Zsigmondnak, majd két évre rá kincstartója s új hivatását olyan hűségesen teljesíté, hogy elismeréseül kolozsvári birtokait és szőlőföldjeit a fejedelem örök időkre felmenté minden dézsma alól.*
Az 1589 szeptember 20-iki id. exemptionale szavai szerint: intuitu fidelitatis et fidelium servitorium egregii Stephani Kakas.
10. BÁTHORY ZSIGMOND FEJEDELEM ALÁÍRÁSA.*
Báthory Zsigmond fejedelem aláírását (34. l.) a Milleniumi Történet V. kötetéből kölcsönöztük.
Igazán neki való hivatalba azonban Kakas csak az utána következő évben (1590 őszén) jutott, midőn őt Báthory a fejedelmi ítélőszék assessorává nevezte ki.* Most már csak feleség hiányzott a teljes boldogsághoz. De hiába ajánlották nénik és atyafiak a város legszebb leányait, s czéltalan incselkedtek vele gyermekkori játszótársai, kik hosszú távolléte alatt viruló hajadonokká fejlődtek. Már ő csak egy fiatal özvegyasszonyra vetette szemét, mert senki társaságában nem érezte olyan jól magát s a mellett a város tán legmódosabbika is volt, egyikéből ama kolozsvári unitárius patriciusi családokból, melyek erősen összeházasodva a szászokkal, a városnak ez időben oly sajátos jelleget adtak.
Kakas maga írja 1599 november végén Prágában Rumpf Farkas császári tanácsoshoz benyújtott supplicatiójában: Navavi operam… Sigismundo principi, in aula transsilvanica ante annos octo, decem, duodecim; fui simul ac semel indignus eius thesaurarius, cubicularius et sedis iudiciariae assessor. (Eredetije a bécsi államlevéltárban.)
Mert Kolozsvár megmagyarosodása s társadalmának átalakulása ép a Kakas István gyermekkorában indúlt meg, mindig több tért hódítva s nagyobb erőt szerezve. A város magyarsága sok áldatlan viszálykodás után Hunyadi János korában lépett unióra az akkor még erősebb szász renddel. De azért a vetélkedés, nyelvi surlódás és irigykedés egyre tartott köztük, s azt csak János Zsigmond fejedelem kormánya szüntette meg 1568 pünkösdjére egy bölcs és igazságos törvényszéki ítélet útján. Ez egyenjogosítá a magyarokat a szászokkal, úgy hogy a plébános váltakozva magyar s utána szász legyen, az iskolában szász rector mellett magyar lector tanítson, a nagytemplom is hol a magyarok, hol a szászok kezén álljon, a szerint hogy a városi főbíró egyik évben magyar, a másikban szász, s a centumpaterek fele is mindenkor a magyarok közül választassék… elrendelvén ezt a jogos páritást a közigazgatás és a polgári élet legapróbb mozzanatáig, egész a városi kapuk kulcsa kérdéséig, a mit úgy oldottak meg, hogy két kulcsot csináltattak, egyiket a magyarok, másikat a szászok megbizottja őrizvén gondosan.*
A gróf Kemény József által 1839-ben közölt eredeti ítéletlevél alapján bővebben méltatva Jakab Elek: Dávid Ferencz emléke (Budapest, 1879) 115–117. l.
S akárhogy morogtak is e végzésért a szászok, az átalakulás sokkal simábban ment, mint azt maguk az öntudatra ébredt s erőhöz jutott magyarok is remélhették. S ez természetes is, hisz nemcsak érdekkörük volt azonos, de szokásaik, hagyományaik és viszonyaik minden körülménye. Egymásba házasodva éltek, dolgoztak a czéhekben és mezőkön, imádkoztak a templomban s temetkeztek a cinteremben századokon át s a szászok és magyarok egyaránt büszkélkedhettek kiváló polgárokkal és férfiakkal. Az átmenet a szász életről a magyarra persze conservativ módon történt, görcsösen ragaszkodván mindenhez, a mi a családi körülményeket és régi szokásokat illette. Hiszen a legtöbb magyar család egyik feje még szász volt s ha egyéb nem, az maradt legalább életmódja. Ez az oka aztán, hogy ámbár Kakas Istvánnak már az apját kifejezetten a magyarok közül választják esküdtpolgárrá, fia még bizonyos nyomatékkal említi, hogy német szokások szerint él.* Egyik rokonukat is Baráti Jánosnénak hívta mindenki az életben, de már az adókönyvbe még a magyar rovók is «Hannes Münichin» néven írták be. S ez a példa éppen nem magában álló e tekintetben.
Rumpf tanácsoshoz intézett id. 1599-iki memorialéjában írja magáról: Germanam habeo conjugem, Germanorum delectatus sum semper moribus.
Kakas szíve választotja a kaczkiás Baráth Zsófia vala,* néhai Wolfart István kolozsvári főbíró* hátrahagyott felesége,* kivel még az őszön meg is tartotta a lakodalmat.* Hanem az asszony különben is előkelő családból származott. Nagybátyja, az öreg Baráth István több ízben volt a város főbírája, anyja pedig Baráth Jánosné a Kakasék háza mellett lakott. A jó Borbála nénire Kakas István is jól emlékezett gyerekkorából, mivel nagyon szerette és sokat kényeztette, midőn édes anyja egy-egy kölcsön-tojásért vagy egyéb apróságért hozzá átküldözgette. Az új asszony nénje, Baráth Katalin meg Dávid Ferenczhez, az unitáriusok superintendenséhez ment férjhez, de miután vele nem élt boldogan s elvált, másodszor Bácsi Péter vette el.*
Nevét halála után tudjuk meg, midőn 1595 januárius 12-én Puellacher István főbíró előtt protestál négy asszony: Item Anna Vicei, relicta Sebastiani Barát, necnon prudens circumspectus d. Petrus Barát, haeredes omnino legitimi circumspecti quondam Joannis Barát et Sophiae Barát, alias consortis domini Stephani Kakas Colosvariensis – contra Lucam Hirscher et filiam suam Barbaram Hirscher, relictam quondam Joannis Barát in semine deficientem et contra praefatum Stephanum Kakas affinem eorundem, in utraque causa constituerunt procuratores. (Kolozsvár eredeti ügyvédvallási jegyzőkönyvéből.)
Annak nevezi a monostori kapun állott 1581-iki emléktábla; ld. rajzát és szövegét a Nemzeti Társalkodó 1840-iki II. fele 42. l.
Így találjuk 1578 végén említve: Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár történetéhez II. k. 123. l.
Abbl következtetjük, hogy a vele kapott házra Kakas 1590 november 25-ikén nyer szabadalmat a fejedelemtől.
Jakab Elek kolozsvári oklevéltára fennidézett helyén olvasható adatokból.
De feleségével Kakas nemcsak kiterjedt új atyafiságot, hanem új vagyont és házat is kapott. Ebbe hurczolkodott most át, bármily nehezére esett is kiköltözködnie abból az atyai házból,* melyben született s eddig lakott, édes anyjáé közelében.*
Erről olvassuk a kolozsvári Rapular (monostori) fertály 1587-iki jegyzőkönyve első lapján: A számvevő uraim Kakas Istvánnak az Balogdy Farkas háza részére relaxáltak integre fl. 8 d. 75.
Évről-évre előfordul az adókönyvekben 1594-től kezdve, az anyja és fia háza, melyért évente két, illetve három vonás adót kelle fizetniök.
11. KAKAS KOLOZSVÁRI «KANDALLÓS» HÁZÁNAK (MÁR LEROMBOLT) HOMLOKZATA.*
Kakas kolozsvári «kandallós» házának (napjainkban lerombolt) homlokzatát (37. l.) Sebestyén József rajzolta meg Veress Ferencz 1859-iki fényképfelvétele alapján, három ablakát pedig az Erdélyi Nemzeti Múzeum régiségtárában felállított eredeti ablakrámákról, melyek közül (felirataik szerint) kettő 1534-ben, az utolsó harmadik 1536-ban készült.
Ez a feleségével kapott ház a piacz átellenes keleti oldalán állott a középútczai saroktól másodikul, Beck János* örökösei és Gellyén (Bogner) Imre háza között s úgy régisége, mint dísze a város legnevezetesebb patriciusi házává tette. Sokan lakták és bővítgették a század eleje óta, de azért nem volt nagy. Mindössze négy-öt szobát láthattunk benne úgy földszinten, mint emeletén, de a mi a szemlélő figyelmét lekötötte, az a sok faragás, czímer, ajtókeret és kandalló, miben lépten-nyomon gyönyörködhetett. Mind ennek nagyrésze néhai Seres János kolozsvári kőfaragómester műve volt, ki Wolfart megbízásából csak azelőtt nyolcz évvel fejezte be az emeleti rész művészi díszítéseit.* Csakhogy az alsó lakás sötét, kényelmetlen maradt, s azért most Kakas két ajtót vágatott az udvarra, szép piros kőkeretébe felvésetvén ősi czímerét, a másik ajtó fölé pedig nevének kezdőbetűit,* sőt megnagyíttatta az udvarra néző négy ablakát is, melyeknek faragása midnegyiknek más-más. Ezek a ház legnagyobb terméből, a zodiacus-szobából nyiltak, így nevezve az égi csillagkör alakjairól, melyek művészies elrendezéssel a boltívek alján csinos paizsokban, ember-magasságnyira körítették a szobát. Két ily csillagkép a boltozatra jutott s e kettő közé illesztette Kakas szép teljes czímerét, melyen a sisak fölött szárnyak is láthatók,* mint nagyobbik gyűrűpecsétjén. S mikor aztán ezzel elkészült, megnyerte a fejedelmet arra is, hogy házát (melyet talán meg is mutatott neki)* mentessé tette mindenféle beszállásolás kötelezettsége alól,* azért a hűséges szolgálatáért, melyet kezdettől fogva «kész szívvel, lélekkel tanusított iránta s a haza iránt», de egyúttal azért is, hogy hivatásának kényelmesebben és jobban élhessen.*
Ennek nagyapja lehetett az 1512-ben előforduló Beck Lőrincz esküdt polgár (Jakab Elek id. oklevéltára I. k. 325. l.) és fia, az 1605-iki Beck János szász-senator. (Ugyanott, a II. k. 729. l.)
Nevét az egyik ajtókeret mesterjegyéből sikerült megállapítanom; ld. a Hunyadiak síremlékeiről írt tanulmányomban, A Műemlékek Országos Bizottságának közleményei sajtó alatt lévő I. k. 106. l.
Rajzát mellékelt képünk mutatja be híven, fényképfölvétel alapján.
Hű rajzát munkánk 3. l. fejléczének középső része mutatja.
Ezt a házat nevezik némelyek a Báthoryak házának, a minek azonban semmi alapja nincsen, sőt semmiféle hagyomány sem szól róla.
Kolozsvártt 1590 november 25-ikén kelt a fejedelem ez exemptionalese: vi quarum domus Kolosvariensis Stephani Kakas assessoris sedis iudiciariae, in vicinitate domorum circumspecti Emerici Gelien, ac haeredum circumspecti Joannis Bek sita, a condescensione hospitum immunis declaratur. (A kolosmonostori convent id. II. liber regiusa 71. l.)
A fenti privilegialis levél szerint, mely kiemeli Kakas «alacri semper animo, summoque studio»-szolgálatát; ugyanott.
12. KAKAS KOLOZSVÁRI HÁZÁNAK UDVARFELŐLI AJTAJA.*
Kakas kolozsvári házának udvarfelőli ajtaját (39. l.) ábrázoló képünk a dr. Pósta Béla egyetemi tanár vezetése alatt működő kolozsvári egyetemi érem- és régiségtári intézet fényképfölvételéről való.
Új állásában Kakas a felebbviteli pereket intézte és jogi ismereteinek bizonyára nagy hasznát vették, hisz alaposabb képzettségű kortársa nem volt, s így még élete végén is méltó büszkeséggel emlegethette, hogy egész Erdélyországban egyedül jogtudor.* De a mint egy kis szabad ideje támadt vagy vége lett egy-egy törvénykezési ciklusnak, szalad haza Kolozsvárra, hol felesége gyakran rászorult támaszára.*
Id. prágai emlékiratában: Unicus sum doctor juris in Transilvaniam.
Ilyen volt az is, midőn 1591 tavaszán napaasszonyával, Kakas Andrásnéval sétált a piaczon s fültanuja lévén két úri asszony összeczivakodásának, kihallgatásra idézték a városházára, amiről így emlékezik meg a város nótáriusa: A Bornemisza Gergely elleni rágalmazási perben, «mikoron az piaczon Bornemissza Gergelné és Katona Mihálné összevesztenek volna» s e miatt 1591 márczius 22-ikén a városházára hivattak: Kakas Andrásné asszonyom hiti után ezt vallja, hogy hallotta Bornemisza Gergelnének sápítását, de egyebet semmit sem hallott tőle, hanem hogy az mely birságot vöttek rajta, méltatlan szenvedi. – Kakas Istvánné asszonyom hiti után ezt vallja, hogy ő semmi szitkot nem hallott sem Bornemisza Gergelytől, sem feleségétől ez dologban. (Kolozsvár egykorú jegyzőkönyvéből.)
Vagyona, atyafisága, állása és összeköttetései révén Kakas mind nagyobb tiszteletet vívott ki magának a társadalomban, mely irígy bámulattal tekintett arra a férfiúra, ki házába fogadja az ország fejedelmét, sőt kölcsönökkel is kisegíti szorultságában. S ő mindezt ki is tudta használni előnyösen a maga czéljaira és javára. Élelmes természete folytán mindenből pénzt csinált, a miből csak lehetett s a kor gyakorlatiasabb felfogása nem is ütközött meg rajta, ha Kakasékat űzérkedni látta. Ez becsületes, nemes módja volt a meggazdagodásnak, hisz még néhai Izabella királyné is hízott marhákat hajtatott a bécsi vásárra, s dunántúli főuraink is ekként értékesítették termelésök többletét. Így gazdálkodott az «új nemes» Kakas István is, mint sokan élelmesebb kortársai közül, s ha valamit feleslegükből pénzen eladtak másoknak is, az volt róla polgártársaik felfogása, hogy azzal tulajdonképpen a közjót is szolgálták. Így esik aztán, hogy a város tőlük hozat malozsát a fejedelem asztalára,* kristályüveget a tanácsház ablakára,* braszlai posztót a kanczellár számára,* ép úgy, mint bort vagy akár könyvet; tudván, hogy Kakas István tartja a Decretumok legjobb kiadását,* s a legtisztább bort egyaránt.* Házát is kényelmességeért keresi fel a fejedelem atyafisága, pl. Báthory András biboros, vármiai püspök is, habár ő akkora kisérettel szokott járni, hogy midőn egy ízben bátyjával: Boldizsárral érkezett Kolozsvárra, neki már csak a bírónál jutott szállás.* És korjellemző, hogy ily látogatások alkalmával a város sáfárkodott a konyhára, asztalra, sőt tél idején még a kályhák fűtése is terhelte, a mi óriási költséget rótt rá.
Így olvassuk pl. 1590 februárius 15-én: Bíró uram akaratjából fizettem Kakas Andrásnénak malosa-árát, az kit az tavalyi esztendőben Urunk ittlétében az ő Nga számára adtanak volt. fl. 3 d. 72. (Kis Imre sáfár-polgár számadáskönyvében.)
Vagy 1591 deczember 1-én: Az tanácsház ablakát csinálta meg Tölcséres Lőrincz, adtam neki fl.–d. 50. Vöttem az tanácsház ablakára Kakas Istvántól 20 kristált, 1 d. 5, fl 1.–.
Majd 1593 februárius 19-ikén: Cancellarius számára viszen Temesvári András 4 vég braszlait Kakos Istvántól, 2 lovon, szekeren Fejérvárig fl. 1 d. 75. – 13. die Aprilis. Kakos Istvánt egyetmás aprólékkal urunknak, viszi Szappanyos Péter 4 lova, szekere Fejérvárra fl. 3 d. 50. (Schemel Gáspár sáfár számadásából.)
Előzőleg 1591 november 27-ikén: Kakos Istvántól vett bíró uram egész tanács akaratjából egy Decretumát fl. 3. Mely decretumat Huszár Jánosnak adtak ajándékon.
Ily adatunk van 1591 november 30-ikáról is: Jósika János ő maga jutott… Vacsorára adtak Kakas Istvánnál 6 ejtel bort fl. – d. 36. Kakas Andrásnétól három palaczk malosát teltetett bíró uram fl. 2 d. 20.
Így találjuk pl. 1591 deczember 30-ikán feljegyezve: Báthory Boldizsár uram, hogy biró uramnál szálláson vala, az Cardinál penig Kakas Istvánnál, adtam két szekeret portékájok vitetésére alá Torádig: Szigyártó Dániel 3 lóra d. 75. Tordai Dobos Istvánnak is 3 lóra d. 75. – S miután előző nap érkeztek, szállásaikra a tanács egy-egy öl fát küldött per fl. 1 d. 10. (Tótházi Mihály sáfár 1592-iki számadáskönyvéből.)
Hanem Kakas népszerűsége vagy inkább ismert egyénisége daczára se vállalt városi tisztséget vagy egyéb megbizatást. Nem volt centumpater mint apja, tán mert sokat lévén útban, szülővárosa vezetésére közvetlen befolyása nem is igen lehetett. Hiszen folytonosan commissiókban kellett járnia, hol tanukihallgatásokat vezetni,* hol pedig határigazításokat ellenőrizni, vagy valamely törvényszéki végzés végrehajtását foganatosítani. Különösen sok útja volt azonban 1593 tavaszán. Egymásután ötször is hivatták a fejérvári udvarba, hová – a kor szokása szerint – a város szekerén ment Tordáig,* honnan ismét a tordai tanács volt köteles tovább vitetni Gyulafejérvárig. S bizony gyakorta megesett, hogy ilyenkor magánügyeit is elhanyagolta, vagy «ügyvédvallás» által helyettesíté magát itthon.*
Így pl. 1592 július 18-ikán Kolosmonostoron; a kolosmonostori convent Protocollum majus A (X.) k. 176–179. l. sz. Országos levéltárban.
Így találjuk pl. az 1593-iki sáfárszámadásokban az alábbi reávonatkozó adatokat: [II. Maii.] Kakas István viszen Tordáig egyetmást; viszi Kádas Bálint 4 lovon fl. I. 26. Junii. Hendel Gergely viszi volt Kakos Istvánt pénzzel Fejérvárra. 28. Junii. Désre 4 lovon fl. 2. Aug. 4. Tordára. 6. Julii. Kakas Istvánt viszik Tordáig, Kocsis Péter és Ács Lukács 6 lovon fl. I. d. 50. 26. Augustii. Kakas Istvánt viszi Tordáig 4 lovon Keresi-Gergely II. l.
1593 május 3-ikán olvassuk róla e kolozsvári feljegyzést: D. Stephanus Kakas constituit in omnibus causis Joannem Kádár, Lucam Trausner, Samuelem Bélteki, Valentinum Berzete et alios. (Kolozsvár város eredeti ügyvédvallási jegyzőkönyvéből.)
