KÖLCSEY LEVELE SZATMÁR MEGYE RENDEIHEZ.
KÖLCSEY LEVELE SZATMÁR MEGYE RENDEIHEZ.
Tekintetes Rendek!
Az kormány, melyben a Tekintetes Rendek f. évi szeptember 9-én tartott közgyűléséből, követtársammal s velem való megelégedésüket oly ragyogó kifejezésekkel értésemre adni méltóztattak, keblemet a legtisztább örömmel és legfórróbb hálával töltötte be.
Midőn Magyarnak születtem, együtt velem született az engedhetetlen kötelesség is: híve lenni Hazámnak, híve polgári alkotványunknak; s e kettő fennmaradásáért, s nagyobb virágzásra emeléseért híven tenni mindent, a mit tehetségeim csekély volta véghez vihet. Midőn pedig a Tekintetes Rendek megbecsülhetetlen bizalma által Szatmár Vármegye Követévé elválasztattam, lettem volna bár idegen Föld gyermeke, mégis e tett el nem téphető lánczokkal fűzött volna engem e szép megyéhez, e szép megye nemeslelkű Rendeihez. Ily bizalom viszonzásáért semmi áldozat drága nem lehet.
Most mint Magyar és Követ, ha tettem valamit, a mi a Tekintetes Rendek helybenhagyását érdemli, minden esetre csak legszorosabb kötelességemet teljesítem; s bár e legszorosabb kötelesség egész mértékben lehető teljesítésére elég erőm lett volna. De én jól érzem gyengeségemet, jól érzem, hogy a Tekintetes Rendek csak akaratom tisztaságát tekinték, mikor számomra az érdekelt irományban a legszebb, a legszívemelőbb jutalmat készíték, a mit Szabad Nemzet tagjai a magok hazafitársának nyujthatnak.
Elfogadom azt, nem mint megérdemlett jutalmat, de mint emlékét a magas lelkesedésnek, mellyel a Tekintetes Rendek a Hazát szeretik, s a legcsekélyebb buzgóságot is, mit követek e hazáért mutatni törekedett, meleg kebellel fogadják. Ez emlék fog nekem örökre biztos őrizőm maradni, hogy a hűség utáról el ne tántorodjam, ez emlék fog reám egykor a végnyugalom órájában vigasztalást és lelki csendességet önteni; és ez emlék fogja az én nevemnek örököseit későidőig emlékeztetni, mi sokkal tartoznak ők is a közös Hazának, s benne e fényes Megyének.
Éljenek szerencsésen a Tekintetes Rendek, s hidjék el, miképen szívem mélyében olthatatlan hála, szeretet és hűség él érettök; miknek tettekkel bebizonyíthatására Istentől erőt kérni soha sem szünök.
Forró mély tisztelettel maradván
A Tekintetes Rendeknek
Csekén, október 22-d. 1833.
alázatos szolgája
Kölcsey Ferencz.
Kölcsey Ferencz.
(Eredetije a vármegyei levéltárban.)
