III.
MÁRIA ELJEGYZÉSE. A POZSONYI ÉS A BÉCSI CONGRESSUS.
A CSÁSZÁR a tervet, melyet unokájának Máriának Lajossal és Károlynak, esetleg Ferdinándnak Annával való összeházasítása ügyében szem előtt tartott, nem is ejtette el többé. Politikai eszménye, családját a magyar s cseh király családjával házassági kötelékkel tartósan összekapcsolni, részéről folyton való gondos ápolásban részesült. Követe, Cuspinianus János mind sűrübben járt-kelt Budán s ilyenkor felmerülő államügyeken kívül a czélba vett kettős házasság, mint legfontosabb államügy mindannyiszor szóba került. Terve érdekében a császár Máriát még 1514-ben Németalföldből Bécsbe hozatta, kit oda Chimai Croy Károly herczeg kísért volt. Mária június 12-ikén érkezett Bécsbe, hol a papság és a város összes népessége a legünnepélyesebben fogadta az érkezőt. Mária hosszabb időre a bécsi Burgban szállott meg. A következő évben, 1515-ben, mikor Mária még csak 10 éves volt, a házassági terv már kötelezőbb jogi formát öltött. Ez évben a császár indítványára, Pozsonyban fejedelmi congressus volt összeülendő. Az összeülést eredetileg 1515 február végére tervezték, de azt csakhamar márczius 26-ikára határozták. Ám ez időpontot is csak Ulászló magyar és Zsigmond lengyel király tartották meg. Amaz márczius 4-ikén indult Budáról Pozsonyba, hová márczius 18-ikán érkezett. Emez márczius 5-ikén indult Krakóból s márczius 24-ikén jött meg Pozsonyba. Itt őt a legnagyobb pompával fogadták. György pécsi püspök és György brandenburgi őrgróf Ulászló meghagyásából Nagyszombatig járultak eléje. Maga Ulászló király fiával Lajossal Frangepán Gergely kalocsai érsek, Szalkay László váczi, Keserű Mihály boszniai és Országh János szerémi püspökök kíséretében a város határáig ment az érkező elé s egymást könnyek közt üdvözölve bementek a városba. Ulászló, a mint jött, hintón, fia Lajos lóháton haladt. A hosszú menetet számtalan lovag, nemes és kocsi előzte meg.
16. II. LAJOS ÉS MÁRIA.
A Miksa császár képviseletével megbizott s magát esküvel lekötött Lang Máté gurki bíbornok-püspök s salzburgi coadjutor még csak márczius 28-ikán jött meg, miután a Hainburgnál márczius 27-ikén eléje járult megbizottaitól, Stein Marquardt bembergi préposttól, Mraxius Janustól, Cuspinianus doctortól és Hemerle Farkas császári titkártól a Pozsonyban látottakról és hallottakról kellőleg értesíttetett. Az ő kíséretében az osztrák és stiriai nemesség volt. Pozsonyi bevonulása, miután a császár képviseletében jött, szemkápráztató fénnyel történt. Világi és egyházi főurak s beláthatatlan sokaság lepte el a dunai révpartot s várta a Hainburgból hajón érkező, cardinális díszbe öltözött bíborost. A magyar és a lengyel király nevében Lajos király és Frangepán Gergely gróf, kalocsai érsek fogadták. A szép üdvözlőbeszédet az érsek mondotta, melyre a bíboros kegyesen válaszolt. Zajos trombitaszóval és rivalgással kísérték aztán szállására.
Egy nappal későbben, márczius 29-ikén Bakócz Tamás bíboros s esztergomi érsek érkezett meg. Az említetteken kívül Magyarország s a külföld legelőkelőbb egyénei is összegyűltek Pozsonyban. A külföldiekből itt voltak az oláh vajda, továbbá Münsterbergi Károly herczeg, Sternberg László cseh kanczellár, Brandenburgi György őrgróf, Särentheim Cziprián osztrák udvari kanczellár s az említett Spieszhammer (Cuspinianus) János. A lengyelektől Schidlowiecki Kristóf kanczellár, Virla Miklós sandomiri, Miklós vilnai, András lublyói, Miklós marburgi palatinus, Costiliczki András kincstartó, Mátyás vladislavi, János poseni, Péter przemysli püspök, Lukács lengyel kapitány, Ráfáel lengyel úr s mások. A magyarok közül Perényi Imre nádor, guthi Ország Imre királyi főkamarásmester, guthi Ország Ferencz nándorfehérvári bán, Gersei Petheö János, a királyi gyermekek kamarai előljárója, gergelylaki Buzlai Mózes és fia László udvarmester, Lindvai Bánffy János királyi főpohárnok, Dóczy János királyi kamarás, Korláthkövi Péter, Péter Bazini és Szentgyörgyi gróf, Bornemissza János pozsonyi gróf és királyi kincstartó, Kanizsai László, Szapolyai György szepesi gróf, a püspökök közül az említett esztergomi és kalocsai ésekeken kívül Szalkay László váczi, Országh János szerémi és Keserű Antal boszniai püspökök s mások. Ez urak egy részének kísérete is igen fényes volt: Ulászló királyé 2 ezer, a lengyel királyné 1500, Bakóczé 6 száz lovasból állott. A lengyel király kiséretében a lengyel, ezenkívül rutén, orosz, tatár lovasok s török foglyok is voltak. A lengyel lovasok tetszetős díszbe voltak öltözve.
17. PERÉNYI IMRE NÁDOR.
Április 1-sején, virágvasárnapján, az esztergomi bíborosérsek sz. Márton egyházában ünnepélyes nagymisét mondott. A szertartáson jelen volt a három király: Ulászló, Zsigmond és Lajos, valamint a magyar királyi herczegnő Anna és az összes nemesség, a gurgi bíboros-püspök azonban muló betegség miatt távolmaradni volt kénytelen. Mise után teljes búcsú hirdettetett ki a hivőknek. Következő napon, április 2-ikán kezdetét vette a congressus ugyancsak istentisztelettel a 3 király és a gurki bíboros-püspök jelenlétében. A sz. Lélekről szóló misét ez alkalommal is Bakócz bíboros szolgáltatta. Mise végén latin, magyar, cseh és német nyelven felszólították a hivőket, hogy a fejedelmek egyességéért imádkozzanak. Majd mise után a 3 király, a bíbornokok, püspökök, tanácsosok s főurak, mintegy 500-an tanácskozásra egybegyültek Ulászló király palotájában. A gurki bíboros bemutatta császári megbizó és felhatalmazó iratát, melynek szövegét nagy figyelemmel hallgatták meg a jelenlevők. Majd előadta összejövetelük czélját s a gyűlés még csak délutáni 2 órakor oszlott szét. Következő napon, április 3-ikán a gurki bíboros meglátogatta a lengyel, majd aztán a magyar királyt. Nem csekély ijedelmet s aggodalmat okozott 3 egyén hirtelen elhalálozása. Bertalan münsterbergi herczeg, ki a császár által küldve, hajóján Pozsonyba igyekezett, Hainburg közelében a hajóval együtt elmerült s halálát találta a hullámokban. A morva kapitány Messericzi János, ki gyakran orátorként szerepelt a congressusi ügyben, hirtelen meghalálozott és Fürst Vitust, a congressus egyik buzgó szorgalmazóját, ugyancsak hirtelen halál érte Bécsben. Bár azonban e szerencsétlenségek némelyeket baljóslatokra késztettek, a congressust folytatták. Csakhogy a tanácskozást nagyon megnehezítette a tanácskozók nagy száma, miért is jónak látták a tárgyalók számát kevesbíteni. A gurki bíboros tanácsosokul Marx Jánost, Saurer Lőrinczet, Cuspinianus Jánost és Vogt Gábor császári titkárt vette maga mellé, a magyar király az esztergomi érseket, a kalocsai érseket és a pécsi püspököt, a lengyel király pedig Péter przemysli püspököt, Schidliowieczki Kristóf kanczellárt és Miklós vilnai palatinust. Ám a tárgyalások így is nehezen mentek s bár a bizottságok délutáni 3 óráig is dolgoztak, megegyezni nem tudtak. Több nap telt el eredménytelenül.
Ezalatt a nagy tömeget látványos mulatságok rendezésével szórakoztatták: lófuttatásokkal és műlovaglási productiókkal. Nyereményekül aranyozott serlegek, aranybrokátos és egyszerű posztók voltak kitűzve. Mintegy 40 ló került versenyfutásra, valamennyi közt György szepesi grófé volt a leggyorsabb. Nem csekély érdeklődést keltett egy, török lovakon magát produkáló moskovita, ki két lovon nyargalva a leggyorsabb futásban egyik lóról a másikra vetette át magát, mi a jelenvolt királyokat és a gurki bíboros-püspököt, a püspököket s a nemességet felette gyönyörködtette. Ugyancsak megbámulták a moskoviták és tatárok nyílazási művészetét is.
Április 13-ikán rövid időre Máté bíbornok elhagyta Pozsonyt s Bécsbe ment, honnan tanácsosait Rogendorff Vilmost és Saurer Lőrinczet Augsburgba a császárhoz küldötte. Távozása előtt a bíbornok 4 aulicusát: testvérét Lang Jánost, Schenk Jánost, Keutschacki Farkast és rastatti Graff Kristófot a 3 király a husvéti főistentisztelet végeztével katonai övvel díszítették fel. Nemsokára nagy szerencsétlenség érte Pozsonyt: a város felét tűzvész hamvasztotta el.
Még csak május 11-ikén érkezett a gyurki bíboros-püspök vissza Pozsonyba, hol akarata ellenére újból nagy ováczióval fogadták. A fiatal Lajos király járult a dunai révparthoz eléje.A bíbornokkal jött Stein Marquard bambergi prépost, Rogendorff Vilmos, Mrax Janus, Lőrincz alháznagy, Cuspinianus János és Vogt Gábor. A tárgyalást újból elkezdték úgy a tervezett házasság, mint a kötendő szövetség és egyezmény ügyében. . Hét napon át megfeszített munkával dolgoztak, írásba foglalták a megállapított czikkelyeket s május 20-ikán az aláirott és pecsétekkel hitelesített végzést felolvasták az összes tanácsosok jelenlétében. Ezt másnap a magyar király lakomája követte, melyre a lengyel királyt, Máté bíborost és a fentemlített hat császári tanácsost meghivta. Május 23-ikán a cardinális ismét elutazott, hogy Miksa császárt a történtekről értesítse s Bécsbe kisérje.
A várvavárt császár ugyan már május 9-ikén tett készületeket a congressusra való jöveteléhez, de az őt sürgető követségek daczára is még csak július 10-ikén érkezett Bécsbe, mentegetve magát nagy elfoglaltságával és mindenféle bajával s minthogy Pozsonyba jönni nem akart, mert állítólag az ott kitört tűzvész pusztítása miatt megfelelő lakást nem kaphatott, a legfényesebb kísérettől környezve július 16-ikán vasárnapi napon, Elek hitvalló előnapján, Bruck és Hainburg között – amott Ulászló, emitt Zsigmond töltötte az éjszakát – a harti erdőnél Trautmannsdorfnál, – hol a császár töltötte az éjszakát. – találkozott Ulászló és Zsigmond királyokkal és kíséretükkel. A fejedelemnek ki sem szállva gyaloghintóikból, meleg kézszorítással s kevés szóval üdvözölték nagy meghatottan egymást. Ez alkalommal a vörös bíborral átszőtt aranybrokátos öltönybe öltözött, délczeg és pánczélott lovon ülő magyar és cseh országnagyok által körülfogott s a lovagias császártól mintegy megigézett Lajos magyar trónörökös is intézett Miksához, kit atyjának nevezett, betanult beszédet. Nővére, az aranyos ruhába öltözött s csodás ékszerekkel s gyöngyökkel diszített, 8 fehér ló által vont kocsin ülő Anna is rebegett, a kocsiban felállva, nehány üdvözlő szót. Aztán az előzetesen odaterelt vadra való vadászat után a császár meghívására valamennyien Bécs felé vették útjukat. Az éjt Ulászló király gyermekeivel Trautmansdorffban, a lengyel király Enczersdorffban, a császár a gurki bíboros-püspökkel Laxendorffban, az esztergomi érsek Margarethenben töltötte. Következő napon, július 17-ikén vonultak be Bécsbe, hol fogadásukra Miksa másfélszázezer aranyforintnyi-költségen nagyszerű fogadási ünnepségeket rendezett. Julius 18-ikán, mely pihenési napul szolgált, a császár gazdag ajándékokban részesítette vendégeit, névszerint a lengyel királyt, Lajost és nővérét Annát. Július 19-ikén fényes gyülekezetben tárgyaltak s ugyane napon vacsora után a bécsi várban tánczmulatság volt. Ez alkalommal a vendégeket Mária, a császár unokája fogadta. A bájos gyermekasszonyt herczegek, grófok, bárók s Rottal udvarmester vezették be s a legelőkelőbb matronák, a grófok és bárók nejei és sok hajadon hölgy kísértek be a terembe. Mária kecses térdhajlással üdvözölte mindenekelőtt a császárt, aztán a királyokat és Annát. Majd szóval üdvözölte őket Mária nevében Marcklin Boldizsár waldkircheni prépost, mire a lengyel király meghagyására Tibor przemysli püspök válaszolt az ő, testvére, Ulászló, Lajos és Anna nevében. E kölcsönös üdvözlés után elkezdődött a táncz. Először is Lajos és Anna tánczolt Mansfelt és Vesterburg grófok, Kázmér herczeg és a mechelburgi herczeg előtánczolása mellett. Mindegyik kezében égő gyertya volt. Ezt a tánczsorozatot két udvarmester, Schmihoi Prothesilaus és Korlátkövy Péter zárták be. A második tánczlejtést Vilmos bajor herczeg vezette Mária főherczegasszonnyal Hennenberg és Hadeck grófok előtánczával. A harmadik lejtést ismét Lajos vezette Mária udvarmesternőjével Rottal György nejével. Aztán a többi grófok is hévvel vezettek tánczokat. Mintgy 10 óráig tartott a szórakozás.
18. MIKSA CSÁSZÁR TALÁLKOZÁSA II. ULÁSZLÓVAL ÉS ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLYLYAL.
19. MIKSA CSÁSZÁR ÉS CSALÁDJA.
A következő két napon, julius 20- és 21-ikén tovább folytak a tanácskozások, mindig délutáni 2 óráig, úgy hogy még csk 3 órakor ülhettek ebédhez. Tanácskozások alatt az azokban részt nem vettek hadjátékokon mulattak, nevezetesen György brandenburgi őrgróf lándzsát tört Hennenberg gróffal s más vitézekkel.
Julius 20-ikán megerősítették s megpecsételték a pozsonyi előleges szerződést s e napon egyidejűleg a császár Lajost, «hármas számban rejtvén a tökély» harmadik fiául fogadta s családjába sorozta «Károly és Ferdinánd és nővéreik örökösödési jogának csorbítatlan fenntartásával». Őt azonkívül távolléte idejére a német birodalom császári helyettesévé tette s meghagyta a német birodalom választófejedelmeinek, hogy Lajost az ő – Miksa – halála után római királyul válaszszák. Majd két nap mulva, július 22-én, Mária Magdolna napján ratifikálták azt az 1462-, 1491-, 1506- és 1507-ik évi örökösödési szerződések értelmében ünnepélyesen a Sz.-István-domban, mely ez alkalomból a legfényesebben fel volt díszítve. Az egyházban összegyült főuri és főrangú közönség között főleg a császár tünt ki milliót érő dúsgazdag ruházatával és két bájos főherczegasszony: Anna és Mária, kik a templomszentélyben aranybrokátos posztóval bevont két külön imaszéken várták a szertartást. Körülállották őket oldalvást az aragoniai király orátora, azonkívül Lajos bajor herczeg, György brandenburgi őrgróf, Bazini és Szentgyörgyi Péter gróf és más szolgálattevő nemesek. A hazai és külföldi püspökök nagy számmal voltak a gyülekezetben képviselve. A misét a bécsi püspök végezte. Az egyházi szónoklat alatt félrevonult császár császári ornatusba átöltözve, fején koronával, lépett oltár elé s összeadatta magát az esztergomi érsek által Annával, majd ugyanazon érsek összekötötte Lajos királyt Máriával. Ezután a császár királyi trónra ülve s környezve a három király által, mindannyian meztelen kardokkal, 200-nál többet aranysarkantyús lovagokká avatott. Majd az esztergomi érsek a főoltárról áldást osztott, míg egyik suffraganeusa az ő s a gurki bíboros nevében a teljes búcsút hirdette ki. Te Deummal s trombitaharsogással végződött a délutáni 1 óráig tartott nagyszerű ünnepély.
II. ULÁSZLÓ, II. LAJOS ÉS ANNA.
Ebéd után lovagjátékok voltak, melyeket a császár és a királyok, de Anna és Mária is végignézték. A sorompókban gróf Hardeck Géza és Kneringen Dávid, majd Kázmér őrgróf és Landaui János Jakab, végül György őrgróf és Bibrachi Adolf csaptak össze lándzsákkal. Este lakodalmi vacsora volt Dietrich Zsigmond és Rottal Borbála tiszteletére, kik aznap lettek egymás hitveseivé. Az asztalülésnél Lajos király jegyese Mária mellett ült. A fényes vacsora éjjeli 10 óráig tartott, mire a táncz vette kezdetét.
Következő napon, július 23-ikán, Miksa újból ajándékokat osztottak szét: Annának drága posztókat, a lengyel királynak két gyönyörű lovat, Ulászlónak gyönyörű művű régi serleget, Lajosnak pánczélba öltöztetett lovat s gyönyörű művű aranyos fegyvereket, minőket addig még kevesen láthattak.
Július 24-én ebéd előtt tanácskozás folyt, ebéd után lovagjáték gyönyörködtette 4 órán át a nézőket, este vacsora s kártyázás következett. A császár a saját képmásával vert arany- s ezüstérmeket osztott szét a királyoknak és a két főherczegasszonynak. A főnyertesek, kik a pénz legnagyobb részét elnyerték: Lajos király, Anna és Mária voltak, Ulászló keveset, a császár semmit sem nyert. Sok tréfás beszéd füszerezte a vacsorát.
20. II. ULÁSZLÓ LEÁNYA, ANNA ARCZKÉPE.
Július 25-ikén lovagi játékot, ú. n. tornát tartottak, melyet végtelen sokaság nézett. A legelőkelőbb urak vettek részt a fegyverforgatásban. A napot táncz fejezte be, melyben Lajos ismét Máriával tánczolt. Utána kiosztattak a tornában részt vettek jutalmai. Befejezte a napot dús vacsora, mely éjfélutáni két óráig tartott s melyben a császár, a királyok s a két fejedelmi sarj: Anna és Mária résztvettek.
21. FALKAVADÁSZAT A XVI. SZÁZADBAN.*
Július 26, 27 és 28-ik napjai elutazási készületekkel, levélirással, látogatásokkal, kölcsönös ajándékok adásával teltek el.
Július 28-ikán este a császár, a királyok, két bíboros s a tanácsosok jelenlétében kihirdettette orátora, Cuspinianus által, hogy a kereszténység hasznára a jelenlevő fejedelmek szövetséget kötöttek egymással, a maguk kölcsönös támogatására és kivált a hitetlen török ellenében s hogy e szövetség megerősítésére és feloldhatatlanná tételére új atyafiságot is létesítettek, amennyiben unokáik és gyermekeik közt házasságot kötöttek. Július 29-ikén a császár vértezett lovon, tetőtől talpig fegyverben elhagyta Bécset. Lajos, szintén vértezetten, a császártól ajándékba kapott lovon a távozó császárt a városon végig kísérte. Anna aztán Bécsujhely felé ment, Lajos visszatért Bécsbe. Július 30-ikán Cuspinianus a császár által a királyok tanácsosainak szánt ajándékot átvette a kincstartótól és kézbesítette az illetőknek. Július 31-ikén a három király és a két királyné, a bíborosok és előkelők szintén, Bécset elhagyva, Bécsujhelybe mentek. Augusztus 1-jén Lajos király, Anna és Mária a bécsujhelyi várhoz közellévő vadasban íjakkal dámvadra és szarvasokra vadásztak s az elejtett zsákmánynyal Ulászlónak kedveskedtek. Délután Ulászló és Zsigmond is vadásztak. Augusztus 2-ikán a császár Bécsujhelyt a két idősb királylyal, a két bíboros és két tanácsos bevonásával 3 órán át tanácskoztak. Azután a császár elbucsúzott. Lajost megölelve, Máriát megcsókolva és Annát átkarolva távozott Linz irányába. Augusztus 3-ikán Ulászló is megvált leányától Annától, kitől való bucsúzása különösen sok könnybe került. Augusztus 5-ikén a Bécsbe visszajött Zsigmond lengyel király elbucsúzott Annától és Máriától, kikkel aznap estéjét még tánczmulatságban töltötte. Végre augusztus 6-ikán Zsigmond lengyel király is hazament. A két királyi női sarj Anna és Mária pedig Innsbruckba mentek, hol 3 éven át együtt neveltettek. A császár óhajtotta volt ugyanis, hogy Anna neki átadassék, ki aztán Máriával együtt neveltessék, míglen mindkettő a házasság végrehajtására megérik.
Igy folyt le az úgy Annára mint Máriára nézve egész életökre emlékezetes eljegyzési nagy ünnepély. Ugy az egyiknek, mint a másiknak az eljegyzése gyűrűiknek a jegyesekéivel való kölcsönös felcserélése, az arra vonatkozó okirat szavai szerint, a végből történt, hogy a törvényes kor beálltával a jegyesek az ilykép kötött házasságot szokás szerint végrehajtsák. A mi Pozsonyban és Bécsben történt, annak értelme az volt, hogy II. Ulászló fia Lajos, a megkoronázott magyar s cseh trónörökös és Mária, nemkülönben Ulászló leánya Anna és Miksa császár egyik unokája, Károly vagy Ferdinánd közt valóságos házasság köttessék. Miksának a házasságban való szereplése csak praeventiv természetű s személyére nézve csak feltételesen kötelező. Egyik unokája ugyanis, Károly (V. Károly) el volt jegyezve XII. Lajos franczia király leányával. Ez eljegyzés egyoldalú felbontása az 1515 évi márczius 24-iki szerződés értelmében érzékeny büntetést vont volna maga után. Minthogy azonban Miksa pápai dispensatióban reménykedett, ő egy éven át substituálta ugy Károlyt mint Ferdinándot. Szembetünő, hogy a kettős házasság egyenest politikai indokokon nyugvó egyezség volt, melynek nyilvánvaló czélja s feladata volt Magyarországot Anna és Mária által a szultánnal és esetleg a magyar nemzeti trónköveteléssel szemben Ausztria számára fenntartani és biztosítani. Ez világosan ki volt fejezve azon titkos pontokban, melyet az 1515. évi eljegyzési okmányhoz hozzácsatolva voltak. Ezek szerint «a szerződő uralkodóházak, ha egyikök netalán kihalna, Ausztriában s Magyar- és Csehországokban kölcsönös örökösödésre jogosítvák s hogy névszerint Annának férje, ha Lajos utódok nélkül fogna elhunyni, a magyar koronára számot tarhat.» Beválandó volt ez által is a költő mondása:
Bella gerant alii, Tu felix Austria nube;
Nam quae Mars aliis, dat tibi regna Venus.
A házasságok végrehajtásának ideje azonban az érdekeltek kiskorúsága miatt még csak több év mulva következhetett be.
22. II. LAJOS A TRÓNON ÜLVE.