XX.
FERDINÁND SZÉKESFEHÉRVÁRI KORONÁZÁSA.
MÁRIA és tanácsosai a kapott hatalommal kezükben, Ferdinánd koronázásának idejét tanácskozások tárgyává tették, bár be kellett látniok, hogy oly gyorsan czélhoz nem juthatnak. Szapolyai ugyanis a Ferdinánd-párt ebbeli törekvéseit megakadályozandó, 1527 márczius 17-ikére Budára országgyűlést hívott össze. E veszedelemmel szemben Mária úgy intézkedett, hogy testvére Ferdinánd személyes híveinek némelyiként szintén Budára küldötte. Bár ezek kedvező hireket küldöttek Máriának, mégis ottani igyekezeteik hiábavalóknak bizonyultak. A gyűlés Ferdinánd királyságát el nem ismerte s Ferdinánd híveit hűtleneknek, a haza közjava, az ország szabadsága és a szent korona ellenségeinek jelentette ki.
Ezen kísérlet meddőségének oka szintén a pénztelenség volt, mely úgy Ferdinánd mint Mária terveit megkötötte. 1527 február 9-iki levelében már azt is panaszolja a királyné, hogy még a futárjait sem tudja fizetni. Az urak sem képesek fizetni szolgáikat. Jószágaikat elvesztették, vagy el fogják veszteni hűségük miatt s így ők maholnap kénytelenek lesznek másfelé elpártolni. «Hiszem, írja egy alkalommal Ferdinándnak, hogy Felséged elfoglalja az országot, de arról is gondolkoznia kellene, hogy hogyan tartja meg.» Annyira vígasztalannak látja a helyzetet, hogy kérte felmentését egy oly állásból, a melyben ő nem használhat és csak szégyent vallhat. Ez a nyiltság jellemének egyik becsületbeli bizonyítványa.
Hogy Mária aggodalmas napokat élt át, kitetszik VIII. Henrik angol király követének, Wallop János tudósításából. Ferdinándnál járván, ennek engedélyét kérte, hogy Magyarországban Pozsonyban lakó nővérét meglátogathassa. Idejövén átadta Máriának az angol király üdvözletét és az angol királyné levelét. Mária hallva ezeket, sírva fakadt. Majd megnyugodva köszönetét nyilvánította nagybátyjának, az angol királynak. Wallop kiemeli, hogy Mária őt igen jól fogadta s elmenetelekor meg is ajándékozta.
129. JÁNOS KIRÁLY ARANY- ÉS EZÜSTPÉNZEI.
A pénztelenség következtében tényleg többen el is pártoltak Ferdinándtól. A Szapolyai üdvözlésére Esztergomba jött lengyel követek beszélték, hogy Mária királynénak egyik aulicus embere Pozsonyból jövet, nekik azt mondotta, hogy a Ferdinánd körül levő urak mindinkább ingadoznak s tartani lehet elpártolásuktól. Brodarics István Dévényből 1527 márczius 18-ikán Ferdinánd királyhoz terjedelmes levelet intézett, melyben neki bejelenti pártjától való elpártolását. Bejelentését tett követte: meghódolt Szapolyainak s szolgálta azontúl ügyét külföldi diplomácziai küldetésekben. Miként ez nem látta Ferdinánd részén az ügyek állását kedvezőnek, úgy Gerendi Miklós prépost is kijelentette Zsigmond lengyel királynak, hogy kész magát Szapolyianak alávetni, ha részéről büntetlenségben részesül. A mi még súlyosabban esett a mérleg serpenyőjébe, Batthyány Ferencz horvát-szlavon-dalmát bán kijelentette hogy ő csak úgy szolgálhatja Ferdinánd ügyét, ha megkapja szerződésileg stipulált járandóságát. Ismerjük azokat a feltételeket, melyek mellett magát Ferdinánd szolgálatára lekötelezte s ismerjük azt az okiratot is, melylyel Mária királyné Batthyány hátralékos és három hónapi előre számított fizetésének kifizetési módozatait szerződésileg biztosította. Ám a szerződési kötelezettség betartása elmaradt. Már márczius 13-ikán jelentik Pozsonyból az alsóausztriai helytartónak és kormánytanácsnak, hogy a bán János király pártjára készül állni. Ennek daczára a helytartótól és kormánytanácstól más válasz nincs, mint hogy a bán ügyében még nincs határozat, a bán várakozzék. De az kijelenti, hogy tovább Ferdinánd szolgálatában megmaradnia lehetetlen s mikor Mária királyné s kormánytanácsa a tartozás fejében kölcsönül vett 5 ezer aranyat (3 ezret készpénzben, 2 ezeret posztóban) mégis részletképpen kifizetnek, a bán újból kijelenti, hogy amennyiben a többi részleteket idejében meg nem kapná, végleg távozik Ferdinánd szolgálatából. S bár Mária királyné még márczius 28-ikán is biztosítja őt arról, hogy testvére, Ferdinánd a bán minden szükségletéről gondoskodni fog, mi sem történt. Báthori István, Tamás veszprémi püspök, Thurzó Elek kincstartó és vingárti Horváth Gáspár főétekfogómester is hasztalanul figyelmeztetik Ferdinándot a bán lejárt második fizetési részletének kifizetésére. Május 8-ikán Rauber püspök arról értesíti az alsóausztriai helytartót és kormánytanácsot, hogy ámbár kifizették a bánnak 300 márka ezüstöt tevő második részletét, ez mégis Thurzónak kijelentette, hogy miután a vele kötött szerződést nem tartják meg, tovább Ferdinándnak szolgálni nem akar. Még későbben kifejti Báthori István nádornak, hogy lemondásának egyedüli oka a pénzhiány, mely miatt Horvátországot nem képes kellőképpen megvédeni s így tényleg el is szakadt Ferdinándtól, a mi annak ügyére nagy csapás volt.
130. ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLY.
A krakói egy. könyvtárban őrzött eredeti metszet után készült.
Növelte Mária aggodalmát személyes biztonságának elégtelensége is. A pozsonyi vár az alkotmányos szellemtől áthatott Bornemissza kezében volt, ki azt csakis Magyarország választott és koronázott törvényes királyának (Ferdinándnak vagy Szapolyainak) akarta kiadni. E várat megszerezni nagyon óhajtotta Mária, annál is inkább, mivel nyugtalanító hirek érkeztek abban a formában, mintha Szapolyai 10 ezernyi haddal nyomulna Pozsony felé, a mi azonban nem bizonyult valónak. A vár érdekében Mária kérte Ferdinándot, írna ez Szalay Jánosnak, a pozsonyi vár egyik főemberének.
A lelki lehangoltság mégis csak muló volt Máriánál. A mi pénzben, erőben fogyatkozó volt nála, azt leleményességgel, igéretekkel, biztatásokkal igyekezett pótolni. Szerzett megbizható ágenseket, kikre fontos dolgokat bízott. Egyik főügynöke Podvinyay Tamás naszádos kapitány volt. Ez ügyes embernek sikerült a naszádosok nagy részét megnyerni. Majd Bericzló István rácz despotával, Keglevich Péterrel, Kenderessy Jánossal, Podvinyay Pállal, Apaffy Ferenczczel és Bethlen Elekkel ő lépett érintkezésbe, kik tényleg mind készek voltak megfelelő adományok fejében Ferdinándhoz állani. Nagy része volt továbbá Cserni Jován, a fekete embernek a megszerzésében is. Ez az ember egyenes vérségi kötelékkel kapcsolta személyét a ráczországi fejedelmek törzsfájához, sőt magát a konstantinápolyi császári család utódjának mondogatta s Istentől küldöttnek. Hadserege valami 12–15 ezer főnyi volt. Mária helyesen mondá a fivéréhez Ferdinándhoz írott levelében, hogy ennyit nehéz volna egy keresztény uralkodótól is kapni segítségül.
Igy sikerült Máriának Ferdinándot erélyes fellépésre birni. Tényleg zsoldosokat gyüjtött Ausztriában, Morva- és Csehorszgában, kiket kisebb-nagyobb csapatokban Magyarországba küldött. 1527 június 29-ikén Magyarország népéhez levelet intéz, hangoztava benne az országhoz való jogát s igérve a nemzet jogainak és nyelvének megvédelmezését. Július 7-ikén meghagyja Ivánnak, hogy seregének nagyobb részével siessen Budára, hová ő is halad. Majd meghódol neki Dévény város és Pozsony vára. Pozsony városa leteszi a hűségesküt, melynek elfogadására Mária és a nádor Báthori István külön megbízást kapott. Kevéssel rá Nagyszombat is Ferdinánd kezébe kerül.
131. MAGYAR NASZÁD A XVI. SZÁZADBAN.
Ferdinánd július 30-ikán indult el seregével Bécsből s következő napon, július 31-ikén tényleg magyarországi hadainál volt. Lovassága 3 ezer ember, Magyaróvárnál, gyalogsága 8 ezer fő, Hainburgnál gyűlt volt össze. Fővezére Kazimir brandenburgi őrgróf, alvezérei Mansfeld gróf, Rogendorf Vilmos és Alm Miklós voltak. Katzianer János előbb mint pozsonyvidéki, utóbb mint horvátországi kapitány alvezérkedett. Ezeken kívül mint híres kapitányok seregénél voltak Gittich Marx, Eck von Reischach, Hilcher János.
Ferdinánd el volt határozva, hogy most már szárazon és vizen erélyesen behatol az országba. Köpcsénynél az eléje jött főpapok és országnagyok őt mint az ország törvényes királyát ünnepélyes módon tiszteletteljesen fogadták. A megjelentek közt még külföldi fejedelmek képviselői is voltak. De eljött Thurzó Elek és Oláh Miklós kíséretében Mária özvegy királyné is. Szalaházy Tamás volt az üdvözlő szónok, ki a rendek nevében kérte a nemzet szabadságainak és jogainak megerősítését, mire Ferdinánd, kanczellárja Widdman Beatus által válaszolt, kijelentve, hogy «csak azért jön sereggel Magyarországba, hogy vele a régi békét helyreállítsa s hogy az országot belső bajok ellenében megvédje». Aztán eskü alatt fogadta Ferdinánd, hogy a II. Endre arany bullája által alaptörvényként megszabott szabadságokat, jogokat, szokásokat fenn fogja tartani. A magával hozott újabb hadait aztán a régiekkel egyesítve, beljebb hatolt az országba, elfoglalva Magyaróvárt, melynek parancsnoka a nádor parancsára kapuit legott megnyitotta, továbbá Győr várost és várat, Szentmártont, a bevehetetlennek tartott Komáromot, Tatát, Visegrád várát és várost, Esztergom várát és várost s végre harcz és vér nélkül, augusztus 20-ikán magát Budát is, melyet a magára hagyott János király már augusztus 12-ikén elhagyott volt, átvonulva a pesti partra, honnan aztán őt harmadfélezernyi seregével együtt éjszaki irányba tovább szalasztotta. Annyira ellentállhatatlanul hatolt a győzedelmes Ferdinánd Szapolyai ellen, hogy annak hívei sürgősen fordultak Zsigmond lengyel királyhoz, felkérve őt, intézkednék még idején, nehogy a Hedvig örökéhez tartozó javak, birtokok és várak Ferdinánd kezére kerüljenek. Az ország közepéig kiterjedt ily diadalmas hadjárattal szemben a lengyel király is kereken megtagadta a hadi és pénzbeli segítséget Ferdinándnak.
132. ROGENDORF VILMOS.
(Egykorú festmény után készült kőnyomat reproductiója.)
Ferdinánd vezérei egyike, Katzianer János, a Pozsonytól északkeletre eső vidéket hódoltatta meg, Nagyszombatot, Nyitrát, Galgóczot, Trencsént kerítve Ferdinánd kezére. A Duna mindkét partján szerencsésen folytatott eme hadjáratok Ferdinándnak nemcsak nagy dicsőséget szerzettek, hanem királyságát is megerősíteni látszottak. Ezek folytán számos ellenese. Batthyány, Török, Perényi s néhány dunamelléki város nemessége meghódoltak neki. Az ellenfél oldalán gyanussá vált az esztergomi érsek magatartása is s utóbb tényleg ő is Ferdinánd híve lett. Még Frangepán Ferencz kalocsai érsekről is oly hirek keringtek, mintha rövid idő mulva szintén Ferdinánd pártjára átállana.
133. KATZIANER JÁNOS NÉVALÁÍRÁSA.
Ferdinánd Budán meg nem nyugodva, erélyesen folytatta a megkezdett harczot s az ide jött Perényinek meghagyta, hogy a szent koronát a kitüzendő napra Székesfejérvárra hozni el ne mulaszsza. Hadait – 4 ezer gyalogost, 2 ezer lovast s tüzérséget Salm Miklós gróf vezérlete alatt az ország északkeleti tájára küldötte. A Budáról sietve menekült Szapolyai Pestre, Gubacsra, Hatvanba s Egerbe huzódott vissza. Majd Eger elfoglalása után Váradra s innen Erdélybe futott. Erdélyi híveitől is elhagyatva Szinvárra ment, hol csatát veszítve Homonnára s végül a lengyelországi Tarnow várába menekült.
Ferdinánd a szinvai győzelem után két hónapon át Budán maradt, felszólítva elleneseit, hogy különbeni felségsértés büntetés terhe alatt 15 nap alatt szakadjanak el Szapolyaitól, szeptember 8-ikára, kisasszonynapra pedig országgyűlést hirdetett Budára. Néhány nappal későbben, augusztus 26-ikán a Pozsony szabad királyi városhoz intézett meghivólevelében meghagyta, hogy a városi piaczon több ízben hirdessék ki, miszerint Magyarország és kapcsolt részeinek összes főpapjai, főurai és nemesei a Budán szeptember 8-ikán tartandó oszággyűlésre megjelenjenek, mert a meg nem jelenőket, makacsságból vagy egyéb törvénytelen okból elmaradókat lázadókul fogja tekinteni.
Ferdinánd kemény fenyegetése daczára is szeptember 8-ikán oly kevesen jelentek meg Budán, hogy ő az országgyűlést szeptember 29-ikére Sz. Mihály napjára elhalasztani kényszerült. És mikor az újabb határidő is elérkezett, a kevés számmal megjelent rendek maguk kérték Ferdinándot, halaszsza az érdemleges tanácskozmányok megkezdését még 8 nappal későbbre.
A király tehát még csak október 6-ikán fogadta budai palotájában a főrendeket hosszabb beszéddel, melyre, a főrendek nevében, Várday Pál esztergomi érsek felelt. Beszédjéből kitetszett, hogy Szapolyainak ama felszólító irata, melyet 1527-ben Váradról intézett volt az országnak Budán összegyülő rendeihez, felszólítva őket, hogy Ferdinándtól, ki őket járomba hajtani s vallásuktól megfosztani akarja, forduljanak el, őt meg ne koronázzák s neki ne engedelmeskedjenek, – hatás nélkül maradt. Várday kijelentette, hogy ők Ferdinándnak Pozsonyban a királyné hívei által történt, királylyá választatását érvényesnek ismerik el s közmegegyezéssel hozzája járulnak. Mindazokat, kik vele ellenkeznek, ellenségeiknek fogják tekinteni. A szepesi gróf mint felségsértő fegyverhatalommal üldözendő. Vegye át Ferdinánd az ország kormányát s koronáztassa meg magát Székesfejérvárott. Október 8-ikán a király megjelent a budai vár alatt elterülő mezőn s itt az aranyos trónon ülőt a nemesség is királynak fogadta el, felkérve őt, hogy mielőtt koronáztassa meg magát. Koronázási napul november 3-ikát tűzték ki s Perényi Pétert felszólították, hozza a koronát haladéktalanul Székesfejérvárra. Az ünnepségre a városok is meghivattak.
134. I. FERDINÁND 1527-IKI BEJÖVETELE.
(Egykorú újságlap a bécsi udv. könyvtárban.)
135. MÁRIA ÖZVEGY KIRÁLYNÉ ÉRME.
Ferdinánd koronázásának napja közeledvén, hívei Székesfejérvárra siettek. Ferdinánd neje és nővére, Anna és Mária özvegy királyné már október 13-ikán érkeztek Bécsből Pozsonyba, hol a Vizi toronynál rájok várakozó városi urak és esküdtek fogadták és borral, halakkal, ángolnákkal, fáczánokkal, mazsolaszőlővel és körtékkel megvendégelték. Majd inneni útjukat Budára folytatták. Mária fekete posztóval bevont hajón és gyászruhás kísérettel evezett le a Dunán Pozsonyból Budára, míg sógorasszonya bíborszínű posztóval ékesített hajón érkezett oda. Mindketten aztán Ferdinánd királylyal együtt október 29-ikén Székesfejérvárra vonultak háromezret számláló gyalog és lovas csapat s 14 ágyú kíséretében. Október 31-ikén érkeztek Székesfejérvárra, melybe szemkápráztató fénynyel vonultak be. November 2-ikán hozta meg Perényi, Szapolyai letiltása daczára is Temesvárról a szent koronát, melyet a város kapujánál az ország nagyjai fényes fogadtatásban részesítettek. A püspökök közül – összesen 13-man – jelen voltak Várday Pál esztergomi érsek, Szalaházy Tamás egri, Podmaniczky István nyitrai püspök. A főurak közül – összesen 30-an – Báthory István nádor, Bethlenfalvi Thurzó Elek, Báthory András, gúthi Országh Imre, vingárti Horváth Gáspár, Lossonczy Ambrus, Lengyel János, Révai Ferencz és mások. Az osztrák urak közül Hardegg, Auersperg, Liechtenstein, Salm, Mansfeld, Henneberg, Puchheim s egyéb urak s lovagok. A hazai városok közül eljöttek Pozsony küldöttei Vischer Mihály biró, Kopler Jakab polgármester, Plantscher György, Stockinter és a városi kamarás. Élelmiczikkekkel, fűszerrel, borral, asztali fehérneművel, fáklyákkal jól ellátva két kocsin tették meg oda az utat s koronázási ajándékul két aranyos kupát vittek magukkal. Maga a koronázás november 3-ikán ment véghez. Fénye és rendje ugyanaz volt, mint Szapolyai koronázásakor. Ferdinándot a jelenlevők, a betegsége miatti zsölyeszéken ülő s a szent koronát kezében tartó nádor háromszoros megkérdezésére egyhangulag megkoronáztatni óhajtották, mire Podmaniczky püspök a koronát Ferdinánd fejére helyezte. A díszbeszédet Ursinus Gáspár tartotta. Következő napon, november 4-ikén Annát is megkoronázták, daczára annak, hogy láz gyötörte és hogy a járvány, mely ez időben hazánkban uralkodott, összes férfi szolgaszemélyzetét elragadta.
136. I. FERDINÁND NÉVALÁÍRÁSA.
A koronázást, mely utolsó volt Székesfejérvárott, a király részéről sok kegyelmi tény követte. Várday Pál érseket főkorlátnokává, Szalaházy Tamás püspököt kanczellárjává, Thurzó Eleket országbiróvá, Báthory Andrást tárnokká, Országh Imrét és Thurzó Miklóst udvarmesterekké, Horváth Gáspárt főkamarásá, Losonczy Antalt főpinczemesterré, Lengyel Jánost főétekfogóvá, Révai Ferenczet személynökké, Szalay Jánost pozsonyi gróffá és várparancsnokká nevezte ki. Majd november 5-ikén a rendek személyesen esküdtek a királynak hűséget minden ellenségével szemben. A nádor külön esküvel fogadta a korona hű megőrzését s el nem idegenítését. Hogy a városok is esküdtek hűséget, az Késmárk példájából következtethetjük. Végül a rendek törvényczikk alakjában 8 végzést hoztak, mire november 11-ikén Lajos király tetemének újból való beszentelése után az országgyűlés eloszlott. Deczember 9-ikén végre Magyarországnak a királyi udvarban levő főpapjai és zászlósurai Esztergomból arra értesítették az erdélyi nemeseket, hogy ők és az ország összes rendei Ferdinándot közakrattal választották és koronázták meg s hozzá híven is ragaszkodnak. Felkérik őket, hogy Szapolyai János ellen, kit mint a haza ellenségét és felségsértőt pártjával együtt kiirtani készülnek, velök fogjanak kezet.
Magyarországnak eszerint már nemcsak két választott, de két koronázott királya is volt.
Mária királyné, Ferdinánd koronázása után Óvárra, Ferdinánd Esztergomba ment. Oláh a királyt Esztergomba követte, hol saját házába szállott, ám a királyné sürgette és levelekkel kérte hozzávaló visszatérésre. S mikor az 1528. évi januári országgyűlésen Ferdinánd kijelenti, hogy az ország védelme érdekében személyesen kell a regensburgi ülésre mennie attól segélyt kérendő, az országgyűlés megkívánta, hogy elegendő haderőt hagyjon hátra, a véghelyeken kellőleg intézkedjék s megfelelő személyt bízzon meg a helyettesítésével. Úgy Ferdinánd mint a rendek akkép vélekedtek, hogy arra legalkalmasabb ismét Mária özvegy királyné volna. Mária azonban, bár Óváron testvére személyesen kérte volt erre fel, nem vállalkozott.