II. FEJEZET. MÁRIA TERÉZIA HÁZASSÁGA.

Teljes szövegű keresés

II. FEJEZET.
MÁRIA TERÉZIA HÁZASSÁGA.
EZALATT a kis főherczegnő, ennyi szorgoskodásnak öntudatlan oka és tárgya, játékai, majd tanúlmányai közt testben, lélekben ép gyermekké fejlődött. A nyilvánosság elé csak egy ízben lépett, midőn 1728-ban atyját elkísérte belső-ausztriai útjában, midőn ez Gráczban a rendek hódolatát fogadta. Szüleinek szerető vezetése alatt jutott azon korba, midőn már nemcsak rangja és várható öröksége, hanem saját felfedező egyénisége is foglalkoztatni kezdé a monarchiát és Európát.
Az az ernyedt, békés korszak, mely a spanyol örökösödési és a nagy északi háborúk vérontásaira és erőfeszítéseire következett, és mely az utrechti, badeni, nystadi és passzaroviczi szerződések által szentesített állapotokon inkább cselszövényekkel mint fegyverrel remélt változtathatni, alig ismert fontosabb politikai kérdést annál: ki legyen Mária Terézia férje?
A császárt és tanácsát pedig annál jobban érdekelte a vő kiszemelése, mert nemcsak szeretett leányának sorsa, hanem a dynastiának és a monarchiának jövője is e választástól függött.*
Arneth: Mária Theresias erste Regierungsjahre. I. k. 5. l.
Egyike azon kalandoroknak, kikben a XVIII. század első fele oly gazdag, Ripperda báró, a spanyol udvar követe Bécsben, felhasználva királynéjának nagyravágyását, és Károly császár azon törekvését, hogy a pragmatica sanctiót a madridi udvar által elismertesse, és attól kereskedelmi előnyöket eszközöljön ki, oly szerződés kötését vitte keresztül 1726-ban, mely szerint a császár megígérte, hogy három leánya közűl kettőt Erzsébet királyné két fiának jegyzi el. Az idősebb infans, Don Carlos, lett volna e szerint kijelölve Mária Terézia férjeűl. De bárminő szép kilátást mutatott is a spanyol-osztrák birodalmak újra egyesítése, a császár nem igen nyugodhatott abba, hogy ez régi, halálos ellenségének, a Bourbon-háznak, javára menjen végbe. Mindig úgy tüntette fel a dolgot, mintha a szerződés által csak ifjabb leányainak kezéről rendelkezett volna, és midőn Madridban megértették e szándékot, azonnal meghült a barátság, és már 1729-ben újra a francziákkal lépett családi szövetségre Spanyolország.
Úgy családi, mint politikai tekintetben sokkal előnyösebbnek látszott a József császár valamelyik leányának fiával, akár a bajor, akár a szász trónörökössel való házasság. Ily módon valószínűleg elejét veszik a későbbi örökösödési igényeknek, és akár az egyik, akár a másik választó-fejedelemségnek várható megnyerése által nagyon erősítik a dynastia németországi positióját. Csakhogy mindkét esetben a vőlegény fiatalabb lett volna a menyasszonynál. És ha a spanyol házasság az egész monarchiára nézve alig jelenthetett volna mást, mint a régi világuralmi és ultrakatholikus irány megújulását, mely a nemzetek érdekét az uralkodók vélt dicsőségének mindig alá szokta rendelni, úgy a német házasságok nagyon megszilárdították volna a monarchiában a német elemet, mi előbb-utóbb végzetessé vált volna hazánk önállására és nemzetiségére nézve.
Már 1723 óta, tehát midőn a pragmatica sanctio törvénynyé vált, a bécsi udvarnál tartózkodott az a fejedelmi ifjú, ki megnyerve a császár rokonszenvét és leányának ragaszkodását, mely idő folytán, a mint a gyermekből hajadon lett, hő vonzalommá fejlődött, újjá alapítója lőn a császári dynastiának, és őse azóta uralkodó királyainknak.
Ferencz, Leopold lotharingiai herczeg fia, tizenöt éves korában jött Bécsbe, a császár egyenes meghívására. Atyja elejétől fogva azon reményt kötötte útazásához és tartózkodásához, hogy az a császárleány kezének elnyeréséhez fog vezetni. E reménye még a spanyol udvarral folytatott tárgyalások idejében sem lohadt le egészen. Ferencz herczeget a császári család tagjának tekintették, a minthogy atyai részen abból származott. Családja akkor épen nem tartozott Európa hatalmasai közzé, és naponkint növekedett a veszély, hogy a túlhatalmas franczia szomszéd elnyeli végső megmaradt birtokait is. De épen ez a helyeztetése az ellenség torkában tette a lotharingiaiakat, kik különben származásuk régiségére és előkelőségére nézve Európa bármely dynastiájával vetekedhettek, a császári korona leghűbb és legmegbízhatóbb előharczosaivá. Ferencz nagyatyja, Károly herczeg, Leopold császár sógora, volt Sobieszkyvel Bécs megmentője, majd Buda hős elfoglalója, végre a mohácsi mezőn a százhatvanegy éves gyalázat lemosója. Emléke nemcsak a dynastiánál maradt kegyeletes, ahhoz fűződött Magyarország hálája is. És ez emlék bizonyára minden politikai oknál erősebben szólott unokája mellett. Csakhogy ennek, annyi ellenségtől és vetélytárstól körűlvéve, a mesebeli királyfiak módjára, kik egyszerre keresnek királyleányt s trónt, első sorban saját derékségére és életre valóságára kellett támaszkodnia, ha a kívánt sikert el akarta érni.
Nagy előnyére volt az az intimitás, melylyel az uralkodó-ház őt fogadta, és mely megengedte, hogy a jövő házaspár sokkal jobban megismerkedjék egymással, mint a hogy fejedelmi családok tagjainál más viszonyok közt lehetséges. Tanúlmányai mellett, melyeket a császár nagy gonddal kísért, ott volt minden udvari ünnepélynél és útazásnál. Úgy látszik, Mária Terézia elejétől fogva vonzódott a nála kilencz évvel idősebb, szép, délczeg, megnyerő modorú ifjúhoz. Midőn fölserdűlt, e hajlam tiszta, erős szenvedélylyé fokozódott. «A főherczegnő erős lelke daczára gyöngéd szerelemmel viseltetik a lotharingiai herczeg iránt. Éjjel őt látja álmában, nappal felőle beszél udvarhölgyeinek, úgy hogy nem valószínű, hogy valaha elfeledje azt a férfiút, kiről azt hiszi, hogy neki van teremtve.»* Az angol követ e szavai nemcsak a rokonszenv erejét s nyilvánosságát mutatják, hanem azt is, mennyire szükségtelennek tartotta maga a főherczegnő annak titkolását. Meg volt győződve arról, hogy erős akaratának és császári atyja jóságának sikerülni fog a házassággal szemben álló akadályok fölött diadalmaskodni.
Robinson jelentése Coxe-nél: History of the House of Austria. IV. k. 307. l. 1735-ből.
Pedig, egészen epikus módon, épen a szép terv megvalósulása előtt egymásra tornyosultak az akadályok. Ferencz atyja 1729-ben meghalt és így vissza kellett mennie Nancyba, herczegsége ügyeit rendezendő. Miután ez sikerűlt és a kormányt átadhatta az özvegy herczegnének, a császár őt visszaszólította ugyan, de nem Bécsbe, hanem Magyarországba, melynek helytartójáúl őt 1732-ben kinevezte. De a távollét, mint erős lelkeknél természetes, csak növelte mindkettejök szerelmét. Különben is, úgy a nancyi, mint a pozsonyi tartózkodás igen nagy hasznára vált Ferencznek. Amott sikerűlt neki az atyja által nagy zavarban hagyott pénzügyeket jó gazdálkodás által kitünő karba hozni. Ez az első próbálkozás az uralkodás terén tehát nagyon növelte hírét. Magyarországon pedig, hová, mint előtte ismeretlen országba, nem szívesen ment, és a hol őt, az idegent, nem szívesen látták azon polczon, melyet nádornak kellett volna elfoglalnia, csakhamar sikerűlt neki megnyerni a legbefolyásosabb férfiakat. Beútazta az országot, megszerette annak lovagias népét és mint Mária Terézia később annyiszor mondta hálálkodva, férje volt az, ki őt figyelmeztette, minő kincset bír e büszke nemzet ragaszkodásában. Különben is az ily fényes és nagy felelősséggel járó állásnak a herczegre bízása már magában is bizonyította a császár jóindulatát, ki Ferenczet ez időben már fiának, magát pedig az ő hű, öreg atyjának nevezte.
Sokkal veszélyesebb volt a szerető szívek egyesülésére nézve az 1733-ban a lengyel királyválasztásból származó politikai bonyodalom. A császár, Oroszországgal egyetértve, Ágost szász választónak fogta pártját, a franczia király pedig apósának, Leszcsinszky Szaniszlónak. Az előbbi győzött ugyan Varsóban, de a Bourbon udvarok kedvezőnek találták az alkalmat a hadüzenetre és Károly, régi szövetségeseitől, a tengeri hatalmaktól is elhagyatva, ugyancsak drágán fizette meg a hálátlan lengyel ügyekbe való avatkozását. A spanyolok és szárdíniaiak elfoglalták olaszországi birtokait Mantua kivételével, a francziák a német határvárakat szállották meg. Savoyai Eugen, a birodalom főtámasza, ki a Rajnánál vezérkedett, már csak árnyéka volt önmagának. De lett volna bár lángesze teljében, ő sem önthetett volna új lelket a hadseregbe, és a monarchiának egész elernyedt és kimerűlt igazgatásába. Ennyi csapás után már 1735-ben alig remélték fentarthatónak a pragmatica sanctiót. Még Savoyai Eugen is oly áron vélte megvásárlandónak a békét, hogy a dynastia országait ketté kell osztani, a németeket és Magyarországot Mária Terézia örökölje, ki a bajor trónörökösnek nyújtaná kezét, az olasz birtokokat és Németalföldet pedig húga, Marianne főherczegnő, ki a régi jelölttel, Don Carlossal, lépjen házasságra.
E szorult helyzetből Fleury bíbornok, franczia államminiszter, békeajánlatai szabadították ki a bécsi udvart.Le kellett ugyan mondania Nápolyról és Siciliáról, melyekért csak a kis Parmát és Piacenzát kapta cserébe, és Lombardiából is elnyesett egy földszalagot az arra örökké éhező szardíniai király, de a monarchia többi része épen maradt, és a pragmatica sanctio elismertetett. Hanem a franczia követelések e mérsékletének is meg volt szabva az ára. A császárnak fel kellett használnia befolyását, hogy Ferencz, lotharingiai herczeget ősi birtokáról való lemondásra, és annak franczia kézre adására bírja. Nehéz küzdelmébe kerűlhetett a herczegnek elhagynia ősi örökét, azt a földet, melyhez nemzetségének története volt kötve, és melyeket az annyi viszontagság közt oly dicsőn védett és őrzött meg: de a politikai kényszer mellett más, hatalmas ok is szólt a resignatio mellett. Ily nagy áldozatnak csak egy lehetett a bére. És ha Bartenstein államtitkár egész ridegséggel úgy állította fel a kérdést a herczeg előtt: Lotharingia vagy a főherczegné, úgy a lemondás után már mi sem állhatott a szerelmes pár eljegyzésének útjában. A monarchiára nézve kétségtelenül inkább hasznos volt Lotharingia elvesztése. Igen sok példa mutatja, minő hátrányos, ha nagy államok uralkodói megtartják kisebb, attól elkülönített szülőföldjüket is, mely a megszokás hatalmánál fogva nálok mégis első sorban áll. Elég arra a viszonyra mutatni, mely Hannovera és Anglia közt a múlt században fennállott. És ha ősi fejedelemségének elvesztése bizonyos lealázással járt is a herczegre nézve, bő elégtételt nyert az által, hogy eljegyzése már a lemondási szerződés kiállítása előtt ment végbe. Terület dolgában nem maradt megfelelő kárpótlás nélkül. Először csak a Bar-i herczegségről kellett lemondania, Lotharingiáról csak akkor, ha majd a Toscanában uralkodó Medici család kihal. Az országcsere már 1737-ben Medici János Gaszton halála után megtörtént, és Ferencz azóta a toscanai nagyherczeg czímét viseli.

6. SAVOYAI HERCZEG ALÁIRÁSA.*
Savoyai herczeg; az 1734. jun. 26-án VI. Károlyhoz intézett levélből. (Bécsi titk. ltár.)

 

MÁRIA TERÉZIA KIRÁLYNŐ LEVELE VŐLEGÉNYÉHEZ.*
A három önálló hasonmás közűl Mária Terézia levelét vőlegényéhez a bécsi cs. és kir. állami és udvari levéltárban (26. l.), az 1741-ki országgyűlési meghívót (59. l.) s a Bánság visszaállítása ügyében Albert herczeghez írott levelét a magyar kir. Orsz. Ltárban levő eredetiekről vettük, s mind három annyira tiszta és olvasható, hogy külön szövegmagyarázat egyikhez sem kivántatik.A bécsi cs. és kir. tirkos ltárból
Már 1736 jan. 31-én megtörtént Ferencz részéről a formalis megkérés, mely után a boldog vőlegénynek a szoros etiquette szerint el kellett újra távoznia a székvárosból, hogy oda csak februárius 12-én, az esküvőre térjen vissza.

7. BARTENSTEIN ARCZKÉPE.*
Bartenstein arczképét Ő Felsége hitbizományi könyvtárában őrzött, s egykorú olajfestményről készült fénykép után.
E rövid időből három-három levélke maradt a jegyesektől, melyek közül különösen az aráé szinte túlcsapong, a naiv boldogságtól és odaadástól. «Jó, hogy nem sokáig tart a távollét,» írja az elsőben, és reméli, hogy csak előkészíti az állandó és kivánt egyesülést. Az utóiratban pedig külön megköszöni figyelmét, hogy írt neki, mert már aggódott érte «mint egy szegény kutya». Vőlegényét igazi bécsi kedélyességgel «Mausl»-nak nevezi. Utolsó soraiban pedig, február 10-én szép időt kiván az utazáshoz és reméli, hogy ez lesz az utolsó, melyet hű jegyese nélkül tesz meg. Az esküvőnél a nuntius celebrált minden kitelhető pompával, a császár pedig nagy megelégedéssel jegyezte be az este naplójába: «Első leányomnak Teréziának esküvője a lotharingiai herczeggel. Mindkettőt szeretem. Isten áldja és gyarapítsa házunkat! Jó vigaszt nyertem.» *
Adam Wolf: Geschichtliche Bilder aus Oesterreich II. k. 239. l.
Mária Terézia esküvőjét Lothringeni Ferenczczel s a díszebédet az orsz. képtárban 3232. sz. a. őrzött egykorú rézmetszet után adjuk, melynek külön lapja a kép magyarázatát adja. A felső rész az Augusztinusok temploma. 1. Károly király; 2. a császár-királyné; 3. az özvegy császárné; 4. a menyasszony; 5. a vőlegény; 6. Mária Anna főhegnő; 7. Mária Magdolna főhgnő; 8. Klerus; 9. udvari dámák; 10. aranygyapjasok; 11. titkos tanácsosok; 12 kamarok; 13. udv. zenészek. – Az alsó rész 1. a császár-király; 2. császárné; 3. özv. császárné; 4 menyasszony; 5 és 6. a két főherczegnő; 7. a vőlegény.
Az ifjú pár nem sokára Mariazellbe zarándokolt, magát a Boldogasszony kegyébe ajánlandó.
A sors különös kegye Mária Teréziának nagyobb és tisztább boldogságot juttatott osztályrészül, mint a minőben királynők különben részesülnek. Nem csak örökségéért, önmagáért volt szeretetre méltó. És ha a velenczei követ annyira el van ragadtatva szellemi és erkölcsi tulajdonságai által, hogy szerint a monarchia népei nem választhatnának különbet, bár a világ összes hölgyei közt volna szabad választásuk, * úgy tisztán női tulajdonságai is neme legkiválóbbjai közé sorozták. Bár szépségének egész bűbája csak hitves korában fejlődött ki, mint leány is kitünt formáinak tökélye és kecse, és arczának szabályos szépsége által. De a gondviselés nemcsak bájt és szellemet adott neki, hanem szinte kibugygyanó természetességet, az indulatoknak azt a tiszta hevét, mely egyedül avathatja a nőt magasabb lénynyé, családja nemtőjévé. Érdekes és vajmi ritka tünemény, mint fejlődhetik azon magas regiókban is, hol a szertartás és az állami raison hideg lehe alatt elfagyni szokott a kedély minden virága, hőn dobbanó, boldogságra és boldogításra vágyó szív. Eljegyzésének, házasságának történetébe szinte belejátszik a politikai érdek, de uralkodóvá, döntővé nem válhatik. Házassága annyi más királynőétől különbözően kiválóan a kölcsönös hajlam műve.
Foscarini vég relatiója 1738-ból.
Ez a boldogság adja meg nyitját Mária Terézia egyéniségének, lehet mondani történetének. Csak az a belső megelégedés, melyet férje s gyermekei körében érzett, tette őt képessé uralkodói gondjainak elviselésére. Ez szoktatta arra, hogy sok milliónyi alattvalójában családját lássa, melynek javán fáradhatatlanul munkálni köteles. Ily erős jellemnél, ily szenvedélyes indulat mellett csak is a boldog szerelem idézhette elő azt a szívjóságot, mely egyéniségének szintén egyik legkedvesebb vonása. Az egész történetben tán egyetlen példája az oly uralkodónőnek, ki fölött inkább uralkodtak az erkölcs és a vallás, mint a temperamentum, s a korlátlan hatalom hízelkedése.
Különben az ifjú pár nyugalmát még azon rövid négy év alatt is zavarta a politika, melyek házasságuk s Károly császár halála közt elfolytak. Ferencz, kit apósa Savoyai Eugén halála után fővezérévé nevezett ki, már 1757-ben kénytelen volt a török háborúba menni, nejének nagy aggodalmára és szomorúságára. Egy ideig szerencsésen is folyt a később oly végzetes, sőt nyomorúlt befejezésű harcz. Hanem a kroczkai vereség, a törököknek benyomulása a Bánságba, mely alkalommal maga Ferencz is veszélyben forgott, csakhamar elenyésztették azt a reményt, hogy az elveszett Nápolyért a Balkánon találnak kárpótlást. Vezéri babért ott nem igen lehetett szakítani, de a trónörökösné férje minden alkalommal nagy személyes bátorságot tanusított A házastársak vonzalmát e távollét nem csökkentette. Szinte minden évben született leányuk, és frigyök még nem volt megáldva fiúval, midőn Károly császár 1740 oct. 20-án elhúnyt.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages