III.
III.
A nagy-enyedi tanulóifjúság gazdálkodása. A gazdaságot kezelő tisztviselők. Kis Miklós, mint czipókiosztó (praebitor). Anekdota a cséplő orosz munkásokról. Kis mint contrascriba. Megválasztatása. Tiszte. Praeceptor lesz. Népszerűsége. Az ifjúság tüntetése Ladiver ellen.
A tanuló ifjúságnak földbirtoka is volt, melynek jövedelméből éltek: Szőlejüket maguk míveltették; szüreteltek s a bor pinczéjükből soha se hiányzott, a melyből nagyobb deákok és praeceptorok naponként kaptak* s tanárbeiktatás, senior- vagy ünnepkövetválasztás (electio) alkalmával nagy vendégséget csaptak. Gazdálkodtak: maguk fogadtak munkásokat szántásra-vetésre, maguk csépeltették ki a kész termést, maguk őröltették meg a gabonát s maguk süttettek czipókat belőle. A gazdaság kezelésére külön tisztviselők voltak, kiket természetesen szintén maguk közül választottak. Misztótfalusi Kis is viselt egy időben egy ilyen tisztséget: az 1673. év elején czipókiosztó vagy praebitor volt,* a mely tisztséggel az a teendő volt egybekötve, hogy tartsa számon, mikor kell gabonát őrletni s czipót süttetni s azokat naponta ossza szét a deákok között. Hivataláért bizonyos jutalék járt: naponta 8–10 czipó volt a fizetése.* Ez időből való az az anekdota, melyet Kis beszél el egyik művében, a mely mellékesen a deákok gyakorlati észjárását is mutatja.
«(1676.) 11. Februárii az publicus praeceptoroknak dietim járandó borok elvétetvén, félben hagyták az tanítást; de megadván, megint beállott ki ki classisában.» Czegei Vass György és V. László naplói. Közli: NAGY GYULA. (Bpest, 1896.) 6. l.
Magyar nyomdászok évkönyve I. 1883. 24. l. (Ács M. czikke a Koncz J. adalékjai alapján.)
A praebitorság Debreczenben és Nagy-Enyeden is, bár némileg változott formában, de egész a legújabb ideig fenmaradt. V. ö. GÖNCZI L. A székelyudvarhelyi ev. ref. koll. ért. 1894/5 (U. o. 1895.) 87. 88. ll. «Officia Praebitoris» cz. fejezet. A maros-vásárhelyi Teleki-levéltárban másolatban fenmaradt a praebitor esküformája.
Egy alkalommal oroszokat fogadtak csépeltetésre s a buza aljából «közkenyeret» sütöttek nekik, maguknak tartva a buza javából sütött fehér czipót. Hogy-hogy nem, nem számították jól ki, hogy mennyi lesz elegendő: a közkenyér elfogyott a cséplés befejezése előtt s a maguk fehér kenyeréből kellett nekik adni. «Látjátok, mint keressük kedveteket – mondá Misztótfalusi Kis, mert bizonyosan ő volt a czipóosztó – fehér kenyérrel tartunk benneteket.» Az oroszok, a helyett, hogy megköszönték volna, rossz kedvvel fogadták a cserét: «nem arra való ez úgymond, hogy a mi hasunk teljék vele».*
Mentség 43. 44. 11.
Kis Miklós nem csak «jó deák» volt, hanem jó szónok* és zeneértő is, a ki énekelni és dalolni is jól tudott* s e tulajdonságai miatt nagy népszerűsége, öregebb koránál fogva pedig nagy tekintélye volt a deákok között: ez a magyarázata, hogy nemcsak praebitor lett, de mind azon hivatalokat végig viselte, a melyekre a deákok kegye valakit fölemelhetett. Volt contrascriba* vagy segédsenior, majd senior* is: a legmagasabb, a mit egy deák elnyerhet, mert ez volt az ifjúság vezetője, feje, a kinek nagyobb tekintélye volt, mint maguknak a professzoroknak.*
U. o. 17. l.
U. o. 93. l.
Ezt ugyan nem írja, de a seniorság előtt ez állást viselték.
Említi: Mentség 17. l.
V. ö. BAKSAY SÁNDOR «Gyalogösvény»-e II. kötetében a «Nagymama meséje» cz. elbeszélést.
Ezt az ifjúság szavazás útján választotta az öregebb, végzett deákok közül. Tiszte sokoldalú és fontos volt. Az ifjúság vagyonára s a vagyont kezelő kisebb tisztviselőkre ő ügyelt föl; az adakozásból, temetéskori éneklésből begyült pénzt ő osztotta ki s mindezekből jutalékot kapott; a pénzbirságot ő vetette ki, a templomi szónokokat ő jelölte ki; a legátusokra – így nevezték azon deákokat, kik a nagy ünnepek alkalmával a szomszédos városokba és falvakba prédikálni mentek – ő ügyelt föl s ezek az egyes egyházaktól szintén hoztak neki némi pénzösszeget, segélyül külföldi egyetemi útjára; az iskola épületére is ő vigyázott stb.*
Az iskolai törvények szorosan megszabják a senior jogait és kötelességeit. Ilyen törvényt 1. GÖNCZI LAJOS: A székelyudvarhelyi ev. ref. koll. értesítője 1894/5-ből. (U. o. 1895.) 84. 85. l. (1682-ből), az esküforma u. o. 101. l., a debreczeni ref. főiskoláét «Series studiosorum in schola Debrecina Helv. conf. addictorum, ab anno Chr. 1588.» Ugyanitt az esküforma és a seniorok névsora is közölve van. A sárospataki seniorok névsorát 1631–1671-ig l. KONCZ J. A marosvásárhelyi ev. ref koll. története. (U. o. 1896.) 174–175. ll. 1682–1809-ig: SZOMBATHI JÁNOS, A sárospataki ref. koll. rövid hist. (U. o. 1809.) 37– 39. ll., a gyula-fejérváriakat KONCZ i. m. 175–176. ll., a maros-vásárhelyieket u. o. 526–528. ll. stb. A seniorság intézményéről bőven szól KONCZ i. m. 523–531. ll. V. ö. tőlünk «Pallas nagy Lexikona XV. köt. 677–678. 11.
Kis Miklós e díszes álláson kivül néhány osztályban praeceptorságot vagy segédtanítói tisztet is viselt.* Érdekesen beszéli el egyik tanítványa, hogyan jutott ezek egyikéhez, a rhetorikus, vagy oratori (4-ik) osztály praeceptorságához.
«Abban a Collegiumban (t. i. a nagy-enyediben) egynéhány Praeceptoriákat viselvén…» Mentség 73. l.
1675. november 5-én egy Ladiver nevű fiatal embert tettek meg a tanárok praeceptornak a rhetori osztályban.
Az ifjuság, mely a neki nem tetsző tanárok ellen felzendült, a praeceptorok iránt sem volt kiméletesebb.
Ez osztály tanulóinak, nem tudni mi okból – a tudósító szerint «sok okokra nézve» –, talán szigorúsága vagy épen annak hiánya miatt vagy talán mert csakugyan nem tudott tanítani, nem tetszett. Idegenkedésüket egyáltalában nem titkolták el s először azzal mutatták ki, hogy nem jártak el leczkéjére s tudtára adták Csernátoni professzornak, hogy tegyen mást helyette, mert «nem veszik föl», sem leczkéjére nem járnak: De Csernátoni addig beszélt a lelkükre, hogy ismét elfogadták, de oly feltétel alatt, hogy ha rosszul tanít, az ablakon is kivetik.
A praeceptornak csakugyan később sem sikerült meghódítani a tanulókat. Egy pár nap mulva újra ismétlődött a tüntetés s ekkor Csernátoni magához hivatta Vass Györgyöt, egy tizenhatéves ifjút, a ki, úgy látszik, főkolompos volt a tüntetésben s próbálta, ha kedvező véleményre birhatná.
– Vegyék föl Ladivert, mondá, hiszen akadémikus, hogy ne tudna tanítani?
Vass azt felelte rá: «Még nem vagyunk oly tudósok, hogy csak deák is ne tudna tanítani bennünket.» Úgy látszik, az is egyik oka lehetett a lázongásnak, hogy nem az enyedi deákok közül kaptak maguknak praeceptort.
Ezután egy kevés időre megint elcsendesült minden. Közbejött a Bánffy Pál «exitusa», a ki annak örömére, hogy lerázta az iskola porát, nagy vendégséget adott s most az ifjúság is ennek hatása alatt egy ideig békülékenyebb lett.
11. CSERNÁTONI PÁL NÉVALÁÍRÁSA.*
Csernátoni Pál aláirását a Teleki-levéltár egy évnélküli okleveléről vettük, mely egész Csernátoni kezeírása s e czímet viseli: «Memoriale. A Pénznek, mely volt a felvert Deakoknál, feljedzése». (2304. sz. a.)
De a következő év elején még erősebben tört ki az elégületlenség – «összeesküvés» alakjában. Összebeszéltek és elhatározták, hogy együtt mennek a professzorokhoz követelni, hogy tegyen más praeceptort, mert ezt csakugyan kivetik az ablakon; egyúttal közös akarattal megegyeztek abban is, hogy azzal is úgy bánnak, a ki velük egyet nem értene. Úgy is tettek. Elmentek a tanárokhoz. Ezek belátták, hogy tovább nem lehet erőltetni a dolgot, magukhoz hivatták Ladivert s rábeszélték, hogy ő se állítsa tűhegyre a dolgot, térjen ki az ifjúság útjából, a mit akarva, nem akarva, meg is tett. Helyébe Misztótfalusi Kis jött, egészen az ifjúság kedve szerint való ember: «kaptunk híres praeceptort, úgymint Tótfalusi uramat,» – írja diadalérzéssel Vass György, a főkolompos, ki e deákcsínyt az utókor számára írásban megörökítette.*
Czegei Vass György és Vass László naplói. Közli NAGY GYULA. (Bpest 1896 ) 4. 5. 1.
12. FOGARAS.*
Fogaras képe Dörre Tivadar eredeti felvétele.
