I. MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS A NEMZETI NYELVŰ ISKOLÁZÁSRÓL.*
I. MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS A NEMZETI NYELVŰ ISKOLÁZÁSRÓL.*
Misztótfalusi Kis Miklós, «a magyar orthographia úttörője» helyesírási újításait szemléltetni akarván, betűhíven közöljük e mutatványt és leveleit; a betűhűségtől csupán annyiban térünk el, hogy a szókezdő és a szó közepén álló «f» külön betűvel jelölését nem tartottuk szükségesnek.
Szerető nemzetem. Jódra nagy erőlködéssel fáradozó indúlatomat nálad kedvesnek lenni eléggé megbizonyítod azzal, hogyha helyt adándasz e’ két-rendbéli kérésemnek inkább mint intésemnek; mellyet másképen közönségessé nem tehetvén, itt kell kifakasztanom:
1. Igyekezzed, inkább annál mint eddig szoktad, a’ könyvekhez, az iráshoz való értéssel magadat ékesíteni. Bizony nem semmi ékessége, nemessége, világa és bóldogsága ez a’ nemzetnek, ‘s akarmelly magános személynekis; a’ mint ezzel ellenben az irás-tudatlanság motska, parasztsága, setétsége, félszegsége és nyavalyája. Minthogy pedig a’ könyvekben foglaltatott tudományoknak, ‘s azokra segítő nyelveknek tellyes isméretségekre jutniok mindeneknek lehetetlen; a’ mit én legalább feltészek mindenekre nézve szükségesnek lenni, és a’ mire kérésemmel ‘s tanácslásommal itt tzélozok, az olvasásnak tudása. Ha valaki többre nem mehet, bár tsak a maga születési nyelvén tudja olvasni az irásokat, tsak ezzelis nagy sok jókra segítheti magát. Ezt követik más keresztyén nemzetségek: mellyek között a’ kik bujdosunk, látván ezeknek ezaránt való nagy bóldogságakat, nem győzzük eléggé az ő állapatjokat magasztalással tsudálni; ‘s a’ miénket szánakozással szégyenleni. Itt keresve kellene keresned, míg találnál ollyan személyt, a’ ki olvasni nem tudna, még pedig a’ mint a’ férfiak úgyaz | aszszonyi-állatok között. A’ honnét lészen az, hogy a’ Tudós emberek által sok szép könyvek botsáttatván világra, kiváltképen az ő magok nyelveken, s a’ népis a’ könyveknek szeretője ‘s betsülöje lévén, azoknak olvasása által ugyan elárad kőztök a’ tudomány, legelsőben az, a’ melly vagyón az Isten beszéde és a’ vallás körül. Miért nem lehetne, ha nem szinte igy, legalább jóbban és nagyobb mértékben annál, mint most vagyon közöttünk? Tudom mik láttatnak ebben akadályúl elöttönk lenni. t. i.
1. A könyeknek közöttünk szük és drága vóltok. A’ mi e’ fogyatkozást illeti, ennek közöttünk lehetnek orvosi. Hogy tudós embereinket ezaránt tisztekben való serénykedésre gerjeszszem, arra nem vagyok méltó: én elhiszem, hogy a’ mi rajtok áll, el-fogják követni, mind magoknak illyen közönséges haszonra való munkálkodásokkal, mind pedig annak haszna vételére, az-az a’ könyvekkel való élhetésre, élésre, és e’ végre Magyar oskolák tartására a’ népnek serkentgetésével; tsak láthassanak a’ könyveknek kibotsáttatásokban jóbb alkalmatosságokat. Illyeneknek pedig készíttetésekre támasztott a’ mostani idö, Isten rendeléséből ollyakat, a’ kik (tsak magunkat tegyük méltókká Hazánknak Istentöl nyerendö békességére) sietvén igyekezeteknek gyümöltseit megérlelni, jó reménséget mérnek nyújtani a’ könyveknek, legelsöben pedig a’ leghaszno- | sabbaknak és szükségesebbeknek köztünk szük és drága vóltoknak megorvosoltatása felöl.
2. Akadály ez, hogy közöttünk többire az emberek sajnálják az idöt és költséget gyermekeknek oskolába jártatásoktól. De hiszem ha nem a’ Deákságnak, hanem tsak az olvasásnak tanúltatását tennék-fel tzélúl, arra sem idö, sem költség sok nem kivántatnék: úgy hogy alig vagyon olly szegény ember, a ki erre elégséges ne lehetne. Nem az tzélom nékem, hogy a’ Deákságtól valakit idegenítsek; hanem hogy, a’ kik az oskolából tellyességgel kimaradnak, azokat oda igazítsam, annak avagy-tsak legkisebb gyümöltséböl való rész-vételre. Melly (mégis mondom) bizonyára nem kitsiny vólna; mert úgy miis elérhetnök azt a’ jót, hogy köztünk mindenek az Isten beszédét, és egyéb jó könyveket a’ magok nyelveken olvashatván, egyéb hasznok felett a’ vallás dolgaiban világosodhatnának, és a’ könyveknek segítségek után, Istent mind magános, mind közönséges helyeken’ könjörgések (így) s éneklések által tisztelhetnék. Mit tselekesznek ezen a’ földön házanként, azt vizsgálni ‘s elöbeszélleni sok vólna; a’ Templomban egy tekintéssel ellátja az ember, mint légyen a’ dolog közöttök: senki oda könyv nélkül nem mégyen, hanem mindennek vagy egész biblia, vagy Uj Testam: vagy legalább Sóltáros Könyv vagyon kezében; és senki közöttök az éneklésnek néma hallgatója nintsen, hanem kitsinytöl-fogva nagyig felemelik szavokat. Vajha ollyat láthatna szemünk valaha a’ mi földünkbenis! Nem vallásunknak, mely jó és szent, hanem az szerint való tisztünk elmulatásának kell tulajdonítani, ha abba esünk, a’ mit a Római Atyafiakban nem javallunk: t. i. hogy olly nyelven viszik véghez az Isteni tiszteletet, melyet a kösség nem ért. Az éneklés (melly az Ekklésiákban az Isteni tiszteletnek egyik része,) minthogy az ö hangja miatt a’ hallgatóktól meg nem értethetik, tsak ollyan mint a’ pengö értz és a’ zengö czimbalom, mind azokra nézve, a’ kik az Eneklökkel együtt nem énekelhetnek; avagy énekelhetvénis nem énekelnek. Magok vétkek pedig, hogy ez Isteni tisztelet ö nálok nélkül mégyen véghez; amazoknak, hogy magokat arra nem készitik, ezeknek, hogy akartva éneklésbéli tiszteket elmulatják. Mert vagynak ollyak is, (vajha pedig nem vólnának!) a’ kik úgy itélvén ‘s szólván, hogy azért tartják a’ Mestert vagy Kántort, hogy énekeljen, szántszándékkal tsak azoknak nyakokra vetik, mintegy terhet, az éneklést; némellyek pedig szégyennek tartják énekelni, kiváltképen az Aszszony népek közzül.
II. Tanáts-adásom ez: Igyekezzed a’ Sóltároknak igaz nótájokat követni. Mi-nem tsak tzifraságúl tétetnek a’ Psáltériumba a’ Kóták. Ezeket ha érteni és az éneklésben követni nem akarjuk, nem méltó 1. hogy Sóltárink eleibe függesszük többé amazt: a’ Francziai nótákra rendeltettek ‘s a’ t. azoktól már mi sokakban meszsze távoztunk, és távozunk hova tovább inkább inkább, midön minden Régulák nélkül, tsak hallomásból vészszük ‘s adjuk kézröl kézre: minden egyéb nemzeteknek szokások ellen, melyek az éneklést intézö mesterségnek örizeti által, megtartják ‘s követik változtatatlanúl a’ Sóltároknak egyszer rendeltt és bévött igaz nótájokat. 2. Az sem méltó, hogy a’ Könyvnyomtatás és annak eszközei körül munkálkodók annyi munkát tegyenek hijába. Közelebb e’ Könyvetskét nyomtattató személyis, az itt elöadott tanátslásának foganatjának reménlése kivül nem munkálkodott vólna annyit, sok, idejének káros fogyatásával ezen Kótáknak mind készittetésekben, mind pedig a’ Psáltériumnak ezekbéli elébbeni sok hibáinak orvoslásokban. 3. Az sem méltó, hogy a’ könyveknek árra afféle hijábavalóságokkal a kótákkal nehézíttessék: hijjábavalóságok ugyanis, ha hasznokat nem vészszük. De az a’ jó mégis megvagyon közöttünk, hogy akarki inkább vészi bár drágább légyenis a’ kótás Psáltériumot, ha töle kitelik: tsak vólna méltó oka reá! t. i. annak, a’ miért drágább, haszna-vétele. Beszédemet e’ szük helyen tovább nem vihetvén, ajánllak, édes Nemzetem, a’ jó Istennek: a’ kitöl jó békességeddel együtt kivánja, hogy Haszanodra a’ mint szánta, úgy végezhesse életét
M. T. Kis Miklós.
(Szent Dávid Soltári. Amsterdam. 1686. Előljáró beszéd.)*
Egyetlen eddig ismert példánya BALASSA és RIMAI «Istenes éneki»-vel (Debreczen, 1692.) és a «Buzgó imádságok»-kal (Kolozsvár, 1685.) összekötve a pozsonyi ev. lyceum könyvtárában.
