III. Gyermekkora.
III. Gyermekkora.
HOGY a gyermek Lajos herczegnek szelleme és szíve – képzését bölcs és jámbor anyja gondosan vezette, azt biztosra annál inkább vehetjük, minthogy a magyar királyné udvara, mint a jó erkölcsök iskolája különben is jó hírnek örvendett. De kitünő nevelőket és tanítókat is tartottak a királyfiak mellett, kiknek kettejéről: KNESICZI MIKLÓSról és DRUGET MIKLÓSról, a János nádor fiáról akkor értesülünk, midőn Zách Feliczián merénylete alkalmával öntestökkel szerencsésen megoltalmazták növendékeik veszélyeztetett életét.*
Budai Krón. 242: «Nicolaus filius Gyule de Keuesich» (így) fia volt a barsmegyei kis-tapolcsányi Haszlófia Gyulának, előbb Csák Máté párthívének, ki azonban a király hűségére tért át, feladván Léva várát. (Lásd Botkát: M. Tört. Tár, X, 223. és Csák Mátémat 156. lap.) – Kenesich ma Knesicz falu Kis-Tapolcsány szomszédságában. – Miklós a Záchtól vett súlyos sebekből fölépült és 1364-ben még élt. – Testvérétől, Gergelytől vette eredetét a Barsban, a XVII. századig virágzott Tapolcsányi család.
Lajos herczeg egy másik nevelője Gyenge Miklós fia: POHÁROS PÉTER mester és udvari vitéz, aztán abaujvári megyeispán, boldogkői és szalánczi várnagy volt.* Lajos király egyik privilegiális levelében említi, hogy Poháros Péter őt gyermekkorában vállán hordozta. – Tanítójáúl a boroszlói eredetű, de tudós Miklós papot említi Lajos király, ki előkelő házból származhatott, minthogy testvére, Mátyás, udvari vitéz volt. Nagyon alkalmas ember lehetett, mert tanítványa kedvét igen meg tudta nyerni; bőséges kedvezményeiben is részesűlt. Kápolnája ispánjának és titkos kanczellárjának nevezte ki őt Lajos király, és nem rajta múlt, ha nem lett egyszerre kalocsai érsekké, hanem csak püspök Pécsett, hol 1360-ban a jámborság hírével mult ki.*
Főispánul már 1344-ben előkerül. Lajos király a szepesmegyei Szalókot, s a sárosmegyei Kapit Maglócz nevű várhegygyel együtt adta volt nevelőjének, kit 1358-ban még főispánul említenek. A család, melyet ő alapított, Poháros Osváttal 1410-ben kihalt. (Anjouk Okmt. IV, 636. V, 133. 310. 609. 622. – Sztáray-Oklt. I, 193. 296. – Hazai Okmt. VI, 53. – Századok, 1872, 760 1890, 338. és egyebütt.) Történetünk folyamatában még nehányszor találkozunk Pohárossal.
KOLLER, Hist. eppatus Quinque-eccl. III.
Lajos herczeg politikai szereplését 1335-ben, mielőtt tizedik esztendőjét elérte, indították meg szülői. Igaz, csak statista-szerep volt, melyet neki juttattak, mind a mellett fontos, és bizonysága annak, mily messzelátó politikát űzött a magyar királyi ház.
Arról volt ugyanis szó, hogy a cseh király lemondjon az általa eddig viselt lengyel királyi czímről Kázmér lengyel király, Lajosnak nagybátyja javára. Ez áldozattal nem volt arányban azon húszezer hatvanad cseh garas, melyek fizetésére a lengyel király magát lekötelezte. Ez áldozatnak méltó ára csupán a cseh-magyar szövetség lehetett, a melyről szóló oklevelet Károly 1335 szeptember 3-án kiállította. Ez oklevélben eskü és kiközösítés terhe alatt kötelezte magát Károly magyar király és elsődszülött fia Lajos, hogy János cseh királyt és fiait: Károly morva őrgrófot és János karantán herczeget mindenki ellen (kivévén Róbert siciliai és Kázmér lengyel királyt) teljes erejével segítendi; nevezetesen pedig Albert és Ottó osztrák herczegekkel hírök és megegyezésök nélkül békét nem köt.*
FEJÉR, CD. VIII/IV, 66.
Ime, az első eset, hogy Lajos herczeg, kinek függő pecsétje a szövetség-levelet szintén erősíté, a közéletbe bevonatott.
Bizonyára már ekkor, vagy röviddel utóbb, talán a visegrádi fejedelmi kongresszusban szóba jött az is, hogy Kázmér lengyel királynak, ha fiai nem születnének, Lajos herczeg leszen utódja. S a magyar királyi ház – sajátságos! – úgy hitt ez eshetőségben, jóllehet Kázmér fiatal ember volt és leánykái voltak már, hogy ez eshetőséget szemmel tartva, 1338. évi márczius 1-én írásbeli szerződést kötött a morva őrgróffal, a későbbi cseh király és római császárral. E szerződés értelmében Károly morva őrgróf megígérte a magyar királynak, ha Kázmér lengyel király fiörökösök nélkül mulnék ki; segíteni fogja őt vagy gyermekeit Lengyelország elfoglalásában. Viszont a magyar király azt fogadta, hogy Kázmér lengyel király a cseh királynak sziléziai hűbéreseit nem fogja segiteni, ha ezek Lengyelországhoz vissza akarnának csatlakozni, és biztosítja a cseh-morva birodalom épségét az esetre is, ha netán ő vagy fiai jutnának a lengyel trónra. A régibb sógorság és barátság, nemkülönben ez újabb szövetség megerősítésére pedig Károly magyar király, felesége Erzsébet magyar királyné s elsődszülött fiok, Lajos esküvel kötelezték magokat, hogy utóbb nevezett Lajos herczeg Margitot, a morva őrgróf leányát, feleségűl fogja venni; ugyanez évi szent Mihálykor (szept. 29.) érte megy Brünnbe, ott eljegyeztetvén vele, átveszi, Magyarországba hozza, hogy a királyi udvarban a magyar nyelvet megtanulhassa, a hazai szokásokba beleokulhasson, és aztán négy év mulva, azaz 1342 szept. 29-én megesküszik vele.* Mindazonáltal – ez is benne foglaltatott a kötésben – ha Lajos herczeg meghalna, mielőtt a nevezett Margittal tényleg egybekelhetett, Károly őrgróf segíteni fogja a magyar királyt vagy fiait Lengyelország meghódításában, valaminthogy minden ellenfelöket közös ellenségeiknek fogják tekinteni.*
Margit, Károly morva őrgróf és Valoisi Blanka (Margit) leánya, született 1335 május 24-én, s így igen természetes, hogy 1342 szeptember 29-én, midőn Lajos magyar királylyal egybe kellett volna kelnie, még éretlen volt. – Margit kelengyéjét tízezer márkában (64 garast számítván márkájára) határozta meg atyja, minek viszonzásául Károly magyar király tizenöt ezer márka erejéig lekötötte Szegedet és Becsét (castra Zegedienum et Hazinis alio nomine Beche). L. CD. Morav. VII, 135.
E szerződést 1338 márczius 22-én az őrgróf neje is megerősítette. (CD. Moraviae, VII, 134. 135. 313.)
Mihelyt János cseh király biztosítva volt a magyar király támogatásáról, 1336 február 24-én kiindúlt Prágából és Ausztriára tört. A magyar és lengyel király személyesen indúlt segítségére. Velök volt nevelője, Druget Miklós kíséretében Lajos herczeg is, ki a hadjárat későbbi folyamában, midőn a táborozás nagyobbrészt Bajorországban folyt, a magyar és lengyel segítőcsapatot vezette.
Lajos herczegnek ez első hadjáratában aligha volt alkalma vitézkednie, nemcsak azért nem, mert kora se volt hozzá való, hanem mert az egész hadjárat harcz és győzelem nélkül ért véget az ennsi békében, melyhez hogy a magyar király megegyezését is kinyerje, János cseh király Magyarországba utazott, s az idő ekkor már őszre járván, nem valószínűtlen, hogy ő kísérte haza Lajos herczeget ez első táborozásából, melyben Péter szakácsnak atyjok művészetét űző fiai szerezték a főérdemet Lajos királyfi körűl. Jutalmok nem is maradt el a királyné asszony és gondos anya részéről.*
Az ezen idő szerinti összes magyar, cseh, lengyel és osztrák viszonyokat bővebben leírtam Tót Lőrincz czímű értekezésemben, (Századok, XXV, 360.)
