I. Nagy Lajos segítséget küld
I. Nagy Lajos segítséget küld
FORDÍTSUK immár tekintetünket nyugat felé és vázoljuk a viszonyokat, a mint azok a magyar király és nyugati szomszédjai, az osztrákok, csehek és lengyelek közt tovább szövődtek. Ausztriá-ban a kezén lábán béna II. Albert herczeg, Habsburgi Rudolf király unokája, uralkodott. A Habsburgi büszke házat, mely Rudolf római királyban sebes szárnyalással, mint a sas, emelkedett a magasba; mely hatalmas ivadékában, mint a királyi tölgy, dús ágakat és lombokat hajtott: megtépte a zivatar, de kegyetlenűl. Négy király támadt nehány évtized alatt belőle, köztök három római, és most, a XIV. század derekán, csak egy jámbor anyóka, Ágnes asszony, III. Endre magyar király özvegye, volt az egyetlen, kit a királyi czím megilletett. A Rudolf és Albert királyok nagyszámú férfiivadéka is egy rügyre szorítkozott, a jó maga tehetetlen II. Albertre, kit – habár negyvenedik évét számította – még nem áldott meg az ég utódokkal.
II. Albertet bölcs-nek nevezték kortársai és méltán megillette e jelző a férfiút, ki a neki jutott szerényebb viszonyokba méltósággal bele tudott illeszkedni. Az a kicsiny és szegény osztrák herczegség, melynek ura volt, becsületes és dolgos, de lelkesedni képtelen, hadjárataiban szerencsétlen népével, alacsonyan szárnyaló önzésével nem sok tekintélyt adott fejedelmének. Annál több, szánakozással vegyített tiszteletet gerjesztett a beteg fejedelem maga, szerénységgel párosúlt határozottságával, ha érdekei úgy kívánták; óvatos pártatlanságával oly ügyekben, melyek közvetlenűl nem érdekelték; belátásával és nyugodtságával, ha közbenjáró véleményét igényelték. Ekképen meg tudta óvni országát külső és belső háborúktól, miközben a béke áldásait élvező lakosok jólétnek örvendettek. Így esett, hogy Csehország mögött Ausztria egyike volt Németország előkelőbb tartományainak.
120. CILLY PECSÉTJE.
Körirata: Sigilum x Civitatis Cilie a. d. 1465……..
Lajos magyar király «bölcs» nagybátyjával mindig jó barátságot tartott, és miután Isten ezt megáldotta gyermekekkel, e barátságot teljes mértékben átvitte ezekre is. Bécsbe többször felrándúlt, ha nem is mindig országos dolgokban, de nem ritkán fontos ügyekben. Többi közt 1345. évi deczember 14-én a szövetséget, melyet I. Károly király az osztrák herczegekkel kötött, valamint az egyezséget a gonosztevők üldözésére, a kártevések kölcsönös megtérítésére megerősítette. II. Albert herczegnek volt is alkalma a magyar király barátságának becsét tapasztalni. A Habsburgiaknak ugyanis, régóta sok kellemetlenségök akadt felföldi (ősi) birtokaikon, hol a svábok (svajcziak) szövetkezve Zürich városával, folyton fenekedtek volt uraik ellen. Albert herczeg más menedéket nem találván, 1355 julius 26-án segítséget kért a magyaroktól. Lajos király négyszáz ijászszal Laczkfi Pált küldötte, kik Svábországba érkezvén, Puchaim Albert ergaui és thurgaui kormányzó vezérlete alatt Tulna (másutt Turegum, Thurgau?) város körűl, augusztus 11-én véres csatát vívtak a svábokkal. «Szent királyok segítsetek!» volt a magyarság jelszava, mely mellett mintegy háromszázat nyilazott le a svábok közűl. Mint a vágóhídon, úgy rogytak össze a svábok lovastúl, mert meg volt szigorúan hagyva a magyaroknak, hogy senkit se kíméljenek, senkit foglyúl ne ejtsenek. Hasztalan emelték föl esdő kezöket, rimánkodván: «Oh édes uram, kegyelmezz, ne ölj meg!»* a magyarság nem adott pardont, rivallván: «Hallgass… német; ittátok vérünket, ma iszszuk a tieteket!» *
«O lyeber her, foh mych, nycht thewth mych.»
«Wezteg kurwanewfya zaros nemeth; iwottatok werenkewt, ma yzzywk thy wertheketh».
121. II. ALBERT PECSÉTJE.
Körirata: ALBERTVS. DEI • GRatiA. DVX. AVSTRIE. STYRIE. CARTNTHIE. DomiNus. CARNIOLE. MARCHIE ET PORTVS. NAONIS x COMES. De. HABSPVRCH. TRYBVRCH LANTGRAVIVS. ALSATIE • DomiNus…………
E hallatlan vereség következménye lett, hogy a szövetségesek békét kötöttek. (Zürich, 1355 augusztus 18.)
Visszaérkezvén pedig Laczkfi Pál, fejedelmi ajándékot kapott az osztrák herczegtől és következő, Lajos királynak szóló levelet: «Köszönjük atyafiságodnak a segítséget, mert a mit ötezer fegyveressel egy egész esztendő folytán megcselekedni nem bírtunk, azt Laczkfia Pál négyszáz magyarral megtette dicsőségesen. Kérünk tehát, hogy Pál urat királyi bőkezűséggel megjutalmazni kegyeskedjél.»*
Dubnici krónika, Fontes domest. III, 166. – Diessenhofen Höflernél 21. l. Küküllei János Schwandtnernél III, 190.
122. ISTVÁN HERCZEG FECSÉTJE.
Körirata: S.. DOMINI. STEPHANI. (DEI.) GRATIA. DVCIS. TRANSSILVAT(oris montis).
Ezek után az osztrák herczeg 1356. évi január 6-án új szövetséget kötött Lajos királylyal, melyben egymás tényleges és szerzendő birtokait tiz évre kölcsönösen biztosították. Az osztrák herczeg továbbá megengedte, hogy alattvalói, ha akarnak, a magyar király szolgálatába szegődhetnek. (Lajos király ekkor már Velenczére gondolt.) Egyszersmind megfogadta, hogy Kázmér lengyel király ellen, kinek folytonos ízetlenkedései voltak IV. Károly császárral és cseh királylyal, senkit se fog segíteni.
Ugyanekkor Albert herczeg, mint fogott bíró ítélt Margit bajor herczegnőnek, néhai István magyar herczeg özvegyének, aztán Hohenloch (ma: Hohenlohe) Gerlach feleségének moringja (nászajándéka) fölött. Ítéletéhez képest, Lajos király harminczezer forintot adott az osztrák herczeg kezéhez, melyekkel Margit kielégítendő azon esetre, ha oklevelei ennyire jogosítják. Ha ezt kimutatni nem tudja, tízezer forintot kap csak, a többi húszezer pedig Lajosnak visszajár. Nagy-Szombat városa azonban mind két esetben Margit kezén marad. Végre is Lajos király lemondott a herczegnő 60,000 frtnyi hozományáról és 4000 frtnyi hitbéréről.
Az osztrák herczeg aztán Győrig kísérte kedves magyar vendégét, honnét Wallsee Ulrikot, Landenberg Hermannt, Puchaim Albertet és Meissau Ottót küldötte a császárhoz, hogy a császár, magyar király és közte esett némely félreértéseket kiegyenlítsék.*
PRAY, Annal. II, 68. 100. 101. – FEJÉRPATAKY, Magy. Könyvszemle, 1889. évf, 104. l. – LICHNOWSKY, III. 1404. reg. – Pray a föntebbi Margit alatt tévesen «Maultasch»-t érti.
Midőn II. Albert herczeg 1358 julius 26-án élete hatvankilenczedik évében elhúnyt, tizennyolcz éves fia, IV. Rudolf herczeg lett utódja.
IV. RUDOLF, OSZTRÁK HERCZEG.
