XI.
XI.
Rimay otthon 1622-ben. – A soproni országgyűlés. – Rimay nem akar fölmenni. – Fölhívják. – Jelentése követségéről. – Rimay otthon. – Látogatásai. – Házának feldúlása. – Nagy betegsége. – Országgyűlés 1625-ben. – Közbenjárásai. – Bethlen harmadik hadjárata. – Találkozása Bethlennel. – A szőnyi békére megyéje biztosa. – Naplója a tárgyalásokról. – Kölcsönös panaszok. – Haza megy. – A szőnyi béke. – Az érsekujvári tárgyalások. – Kufstein követsége. – Rimay tanácsa. – Kufstein végre elindul. – A szécseni tárgyalások. – Rimay levele a főkérdésről, a hódoltságról. – Huzavonák. – Sikertelenség. – Rimay otthon. – Nem lép Pálffy István szolgálatába. – Öszekötetése I. Rákóczi Györgygyel. – Útja Tokajba. – Tervezett útja Bethlenhez, Bethlen halála. – Tervezett útja I. Rákóczi Györgyhöz.
Rimay már 1622 áprilisában Kassáról visszatért és újra Alsó-Sztregován volt. Azt, hogy ezóta Bethlen ügyei iránt nem sokat érdeklődött, Fáncsy Gáspárhoz pünkösd keddjén (május 17) írt levele mutatja, melyben meglehetős közönynyel szól róla. Egyébként örvend minden közhírnek s tudakozódik is rólok.*
Századok. 1870. 333. l.
Legfontosabb ügy ekkor a soproni országgyűlés volt, melyet II Ferdinánd 1622 május 1-sejére hivott össze, de a rendek lassu gyülekezése miatt csak 18-án nyilt meg s augusztus 8-ig tartott. Az országgyűlés, melyen az utolsó evangelikus nádor, Thurzó Szaniszló választatott meg, Eleonora császár-királyné megkoronáztatása miatt rendkívül fényes volt. Rimay nem vett részt rajta csak rövid ideig. Megyéjének egyik követe, Madách Gáspár, rokona s mások értesítették a történtekről. Jelenléte azonban szükségessé vált a miatt, mert a királyi javaslatok egyik pontja így szólt:
«Hogy pedig a török béke fentartása biztosabb alapra legyen fektethető, szükséges, hogy ugyanez országgyűlésen úgy Liptay Imre, mint Dóczy István és Rimay János török követségök különböző viszonyairól részletes és szabatos jelentést tegyenek.»*
Kaprinay István. Collectaneorum, T. XXVI. 181. l. (Kézirat. Egy. Kvt. Bp.)
Rimay nem akarván részt venni az országgyűlésen, noha Esterházy Miklós már előre írt neki, hogy követségéről való részletes jelentés tétele végett menjen Sopronba, akkor, midőn Madách Gáspár odament, általa küldött egy levelet Esterházynak, melyben megírta, hogy nincs mit jelentenie, mert valósággal semmit sem végeztek. Ez igaz is volt, mert csakugyan minden függőben maradt, új diploma nem adatott ki, új szerzödés stb. nem jött létre, minden maradt úgy, mint a hogy a zsitvatoroki béke valahogyan elrendezte. Még legfontosabbak voltak a zsitvatoroki béke megsértése miatti, egyébként kölcsönös panaszok, melyek tárgyában mindkét részről biztosokat küldtek ki. Ámde Rimay mindezeket még akkor elküldte Madáchnak, mikor ő még Bethlen mellett tartózkodott s így – mond – nincs mit keresnie Sopronban. Arról meggyöződött követsége alatt, hogy Bethlen töröksegélyt hiában remél. Éppen ebben az időben ölték meg a törökök Ozman szultánt, helyét a gyönge Musztafa foglalta el, miből utóbb nagy zavarok eredtek.*
Munkái. 376. l.
82. ELEONÓRIA CSÁSZÁR-KIRÁLYNÉ
EMLÉKÉRME.*
Eleonzora császárné és királyné emlékérmét (162. l.) a Magyar Nemz. Múzeum érem- és régiségtárában őrzött eredeti példányról közöljük. Körirata: ELEONORA * D(ei) G(ratia) R(omanorum) * I(mperatrix) **. H(ungariae) ** B(ohemiaeque) REG(ina) ** DV(cissa) M(antuae).
A rendek azonban a királyi javaslatok sorában nem állhattak el a jelentéstől. Július 19-ikére napirendre tűzték, de Rimay az ekkori meghívásra sem ment el. Azt írta július 20-án Madáchnak, hogy vesekőbajban szenvedett, 12 napig ágyban feküdt s ha lóra ül, még mindig érzi. Ezért az említett napon csak Liptay Imre tett követségéről részletes jelentést az összes rendek előtt, Dóczy István csak a maga részét adhatta elő Rimay távolléte miatt.
83. ESZTERHÁZY MIKLÓS.*
Eszterházy Miklós arczképe (163. l.) Wiedeman egykorú rézmetszete után.
Ezért a kérdést még egyszer napirendre tűzték s Rimayt újra fölhívták az országgyűlésre. Ekkor megjelent ő is az országgyűlés végén és részletes jelentést tevén a rendek előtt, az összes aktákat a rendek elé terjesztette.*
Szemerey Pál kir. tábl, jegyző naplója. (Diarium.) Rimay ú. n. aktáit ma csak részben ismerjük még, mint a magok helyén láttuk. Kovachich J. N. Collectio diariorum dietalium. Acta Diaetae Anni 1622. Akadémia Kvtára. M. Jog. I. 8. l.
Míg ezek történtek, hol Alsó-Sztregován lakott, hol Korponára ment ideiglenesen lakni, hova a pestis ellen menekült. Örvend a jó termésnek, örvend, hogy Armpruster Ferencz komájának birsalmát és törökországi dinnyét küldhet, melynek magvát visszakéri. Aztán házi dolgokkal törődik s boldog, hogy leánya fejlődik.*
Államiratai. 282. l.
Most már adataink, mióta nem szerepel az u. n. nagyéletben, megszűkülnek. Tudjuk, hogy 1623 január 8-ikára Balassa Zsigmond hívta meg feleségével együtt fia András és Bakos Mária lakodalmára. Ugyanez év november 25-ike tájt Nagyszombatban találjuk valami pörös ügyében és sajnálja, hogy nem látogathatja meg a tudós Ferenczffy Lőrincz magyar udvari titkárt Pozsonyban, de legalább kegyébe ajánlja Balassa Imre ügyét, melyben ő maga is fáradozik.* Folyton II. Ferdinánd híve és állandó jó viszonyt ápol Thurzó Szaniszló nádorral, kihez nem egy ajánlatot ad, kinél nem egyszer közbenjáró, míg csak Thurzó 1625 máj. 1-én meg nem hal. E szerint a Bethlen második hadjáratában, mely 1623 augusztus közepétől 1624 május 8-ig tartott, semmi részt nem vett. A háborus viszonyok miatt Korponán tartózkodott s ott született ez év novemberében fia, János, a mint tudjuk, harmadik gyermeke.
U. o. 283–84. l. A Ferenczffyhez intézett levelet l. még hibásan 1613. évszámmal Irodalomtörténeti Közlemények 1899. 206. l.
Ezóta pár évig majdnem eltünik szemünk elől, oly gyérek adataink. Tudjuk, hogy Bethlen második hadjárata alatt, 1624. első felében, valami portyázók, hihetően törökök, alsó-sztregovai házát felprédálták. Midőn hazatért, 609 könyvéből csak 131-et talált meg rongyolt állapotban s köztök elveszett I. Rákóczi Györgynek egy könyve is, melyet utóbb hiában keresett. Csak könyvben mintegy 1000 frt kára volt. Azután hagymázban feküdt öt hónapig, melyből, a mint ő írja, «catharus perfocans» keletkezett, mely miatt egy félévig látását s másfél évig hallását is elvesztette. Azt hitte, hogy halála órája elérkezett. Keservét növelte ugyanez idő alatt két zsengekoru gyermekének halála, kiknek egyike imént született fia volt. Végre baloldala fölfakadt, és «19 hónapnál tovább szivárkozott nyavalyájának materiája, iszapja». Csak 1628 karácsonya előtt gyógyult be ez a sebnyílás, midőn Szécsenben a törökökkel többedmagával tárgyalt. Ekkor jobban lett, de, mint írja, agya nem tisztult meg s lábai is meredtek és zsibbadozók maradtak még.*
U. o. 301., 317., 333. l. A 317. lapon írja, hogy lelke keservei növekedtek: «ob mortem delicatissimarum prolium mearum contractarum». Tehát legalább két gyermeke halt meg.
E miatt nem vett részt az 1625 október 13-tól deczember 13-ikáig tartott soproni országgyűlésen sem. A történtekről, mint III. Ferdinándnak királylyá és Esterházy Miklósnak nádorrá választásáról sat., Pográni István értesítette s ugyanő küldötte meg neki másolatban az 1625 május 26-án a törökkel kötött kőhid-gyarmati (Esztergomm.) béke hét pontját is.*
U o. 289–91. l. Gévay A. Gyarmati békekötés. Salamon: Két magyar diplomata. 281. l.
84. THURZÓ SZANISZLÓ NÉVALÁIRÁSA.*
Thurzó Szaniszló névaláírása (165. l.) 1616. febr. 17-én Illésházy Istvánnéhoz írt levelén. Eredetije az Országos Levéltárban. Olv. Thurzo Stanizlo m p.
Nyugodtabb idejében azonban most is a főemberekkel folyton levelez, szegénynek, gazdagnak tanácsokat osztogat, pártfogást nyujt s boldog, ha sikert arat. Bízva tekintélyében, a legelőbbkelő ismeretlennek is ír s ha meghallgatja, örömmel és önérzettel hivatkozik hasonló esetekre.
Így, midőn a nagyzellői jobbágyok nyakára 1625 őszén négy lovaskatona ment szállásra s majd 200 lovas telelni és midőn a megyének sikerült ezeket a végekbe vitetni, újra más katonajárások gyötörték őket: ekkor a jobbágyok az ő tanácsát kérvén ki, azonnal egy bő levéllel látta el őket Sennyei István váczi püspökhöz és kanczellárhoz, noha közelebbről nem ismerte. Midőn aztán levele sikert arat, bő köszönetet küld, klasszikus idézetekkel magasztalja a püspököt s nem mulasztja el megemlítni, hogy 1625 tavaszán az Osztroghi és Zaczlavai herczegeknek két levelet írt Lengyelországba. Ezek sajátkezű válaszukban barátságát kérték s ismerni óhajtják. Ezeknek eljárásához hasonlítja most a Sennyeiét is.*
Államiratai. 291–95. l.
E levelek mutatják azt is, hogy 1626 elején pár hétig Füleken volt Dósa Tamásnál, ki utóbb pártfogó levelet kért tőle a nádorhoz valami birtokperben.* Állandóan eljárt a megyegyűlésekre. Ezeken tanácsait minden fontos ügyben kikérték s így kivált 1626-ban az erőszakos Balassa Ferencz ügyében, ki Bene András nógrádi alispánt személyében megtámadta és egy vásárolt jószágrész birtokba vevésében meggátolta. Ekkor a megye pártfogó levelet eszközölt ki az alispán számára Érsekujvár s a bányavidéki végvárak főkapitányától, Pálffy Istvántól, a miben Rimay is közbenjárt. De midőn az alispán e levél értelmében akart eljárni, akkor Balassa a megye darabantjait elfogatta, keményen megverette őket, közülök e miatt egy meg is halt. Most az erőszakoskodó ellen Rimay írta meg a megye folyamodását Pálffyhoz, mely 1626 szeptember 4-én kelt. Ez természetesen Balassával meghasonlásra vezetett, melyről pár levélben van szó.*
U. o. 295. l.
U. o. 297., 300–301. l.
Ezalatt 1626 augusztus 25-én Bethlen megindította harmadik hadjáratát. Ebből az alkalomból Rimay betegen is felkereste szeptember végén vagy október elején a fejedelmet és «colloquiuma» volt vele. Erről Bosnyák Péter válaszából értesülünk 1626 október 25-ikéről, a ki azt írja: «ha kegyelmed akarta pro sua prudentia, a mit discursusinkban kegyelmedben megtapasztaltam, talált materiát ő fölségével szólani e mostani állapotról, a ki (a mely) per omnes casus veszedelmes és nem jó». E szerint Magyarország akkori helyzete volt a beszéd tárgya. Rimay világosan a béke érdekében szólt és most sem csatlakozott Bethlenhez. Ugy látszik, meg akarta győzni, hogy a háborut csak a rendzavarók kívánják, a népesség zöme, a nemesség csendet, pihenést óhajt. Mindenesetre Bosnyák levele meggyőz róla, hogy Rimay beszélgetése nem volt II. Ferdinánd-ellenes.*
U. o. 300. l.
)
Fülek látképét (167. l. ) a Történelmi Képcsarnok egykorú metszetéről reprodukáljuk. Aláírása: Vuarhaffte Contrafactur der Veftung Filleck in Obern | Hungern sampt derselben gamtzen gelegenheit, alss gräbe(n) | Thurnen, inner vnd ausser wehren, gantz artlich in | grundt gelegt, sampt antzeigung der Schantzen da- | rauss man dieselben beschossen, vnd wo man fewer | in die befestigung geworffen dadurch dieselbig | entlich erobert vnd eingenom(m)en. | 1593. 27. Noue(m)b(ris). Cum gratia et Privilegio Impcriali per annos | quatuor.
Tekintélyének bizonyítéka, hogy az 1625: 29. t: cz. elrendelvén, mely szerint a törökkel kötendő új békekötéshez az érdekelt vármegyék követeket küldhessenek tájékoztató adatok végett: Nógrádmegye őt küldte el az ú. n. szőnyi béketárgyalásokra, melyek II. Ferdinánd és a szultán biztosai közt 1627 júniusától szeptember 12-ikéig tartottak.
Utjáról és e tárgyalás első feléről, az 1627. május 25-től augusztus 1-jéig terjedő időről, Rimay rövid naplót vezetett, mely ránk maradt. E szerint május 25-ikén indult el Alsó-Sztregováról, 29-én érkezett Komáromba és 30-án nyujtotta be Esterházy Dániel királyi tanácsosnak és békebiztosnak megyei megbízólevelét. Kezdetben, úgy látszik, fontosabb szerepet szántak neki s egyik kiküldött volt a béketárgyalások helyének meghatározásában Komárom és Szőny között. Mivel uralkodóik tekintélyének megóvása végett mindkét fél a maga sátorában kívánta folytattatni a tárgyalásokat, hosszas tanácskozás után csak június 28-án foghattak hozzá, még pedig a két fél sátra közt pontosan egyenlő távolban emelt színben. Ekkor 29-én Sennyei István váczi püspök és kanczellár behívta a felső megyék követeit s szavazásra szólította fel, hogy válaszszanak, ha a békét vagy a háborut akarják-e? Mind a béke mellett nyilatkoztak és ebben alapul vétetni a zsitvatoroki s a bécsi (1615, 16161) pontokat kívánták, melyekhez utóbb a komáromi (1618), szögyéni* (1609) és kőhid-gyarmati (1625) pontokat is hozzávették tájékozásképen. Természetesen ez alkalommal is a főkérdések voltak: Vácz visszaadása és a törökök által az előbbi békepontokon ejtett sérelmek. A törökök részéről Murtéza budai basa, Bethlen jó embere, volt a tárgyalások vezetésével megbízva, a ki azonban csak helyetteseit küldte el. Természetesen Vácz visszaadásáról hallani sem akart. Azt is mondta, hogy Bethlen nélkül nem köt békét s a császári biztosok 23 panaszára a törökök ellen körülbelül ugyanannyi sérelemmel felelt, melyeket a magyar végbeliek a törökökön követtek el. Most folytonos viták követték egymást, majd különböző küldöttek mentek a budai basához, onnan a nádorhoz. Július 28-án már anynyira bizonyos lett egy új háború kitörése, hogy a kanczellár tudatta a sikertelenséget a megyék követeivel, megbízván őket, hogy otthon készítsék elő a kedélyeket, de hozzátette, hogy minden reményről sem kell letenni. Erről a budai vezér is annyira meg volt győződve, hogy Bethlennek fegyverkezés iránt izent, de azért közben magához II. Ferdinándhoz is küldött követeket, a kiket azonban Bécsből a nádorhoz utasítottak. Így telt el az idő kölcsönös panaszokkal augusztus 1-ig, mikor végre megérkezett a nádor küldötte a válaszszal Murtéza basához Budára.*
A szögyéni vagy szölgyéni tárgyalásokról e műben föntebb szóltunk.
Munkái, 269–281. l.
BETLEN GÁBOR.*
Bethlen Gábor arczképe (169. l. ) a Történelmi Képcsarnokban őrzött XVII. századi eredeti olajfestményről.
86. IV. MURÁD SZULTÁN.*
IV. Murad szultán arczképét (169. l.) Kantemir Demeternek a 42. képnél idézett műve 367. lapjáról vettük. Itt aláírása: Murad IIII, | fiebenzehenter Kaiser der Türken | im Jahre 1622. |
Itt megszakad Rimay naplója. A megyei követek, mint a hogy már előbb is kérték, hazamentek, hogy otthon hírt adjanak. A béke azonban mindkét oldalról való némi fegyveres tüntetés után mégis meglett szeptember 13-án; azonban szokás szerint most is pár főkérdést további részletes, külön tárgyalásra hagytak. Ezek egyike volt Vácz visszaadása, másik a török által közben erőszakkal meghódoltatott faluk, ebben a köznép és nemesség adózásának ügye, végre azon falvak jegyzékeinek megállapítása, hogy melyek tartozzanak az így előállt új viszonyok közt a török hódoltsághoz. A két utóbbi kérdés megoldására a béke 5-ik pontja szerint 1628 jan. 12-ére tüzetvén ki újabb tárgyalások megkezdése, a nádor erre Pálffy István érsekujvári főkapitány elnöklete alatt, 1627 deczember 30-án Érsekujvárra Rimayt is meghívta, mint Gömörmegye képviselőjét s felhívta a megyét, hogy egy havi költség fejében 200 frtot küldjön neki.*
Államiratai. 302., 303., 307. l.
87. II. FERDINÁND NÉVALÁÍRÁSA.*
II. Ferdinánd névaláírása (170. l.) 1619. decz. 17-én kelt okiratán. Eredetije az Orsz. Levéltárban. Olv. Ferdinandus mp.
Azonban a bizottság munkálkodásának kezdete kapcsolatban állt azzal, hogy a szőnyi béke értelmében mikor fognak egyfelől Almáson, másfelől Szőnyben a két császár követei megjelenni, hogy a tekintély megóvása végett ugyanegy időben menjenek a szultánhoz, illetve II. Ferdinándhoz. Ennek a béke 4-ik pontja szerint 1628. január 2-án kellett volna megtörténni, de a török főkövet csak február első felében ért Budára. A II. Ferdinánd követe, Kufstein, még ekkor sem indult el, mert, mint a nádor február 15-iki leveléből látjuk, Bécsben azt kívánták, hogy a török szultán előbb a hiteles békeokmányt küldje el, hogy ne legyen belőle annyi félreértés, mint volt a zsitvatoroki békeokmány meghamisított török szövege miatt.* Ezt azonban utóbb sem bírták megkapni, úgy hogy aztán Kufstein követségének főtárgya éppen a békeokmányok kicserélése lett, épúgy mint egykor Herbersteiné.
Tört. Tár. 1902. 421. l. Stessel József: Adatok stb.
)
…………………
Tengeren, auag˙ szarazon leuő minden orszaginak, azon hatalmas Tőrők Chaszar reszeről, sem | hadaitol, semmi bantasok ne legyen.
Tizen egyedik Articulus.
Az megh neuezet dolgok kiuől, mindennemő kartetelek, es ellenkőzések mind az kelt reßről, az Sittua Toroki | Bechi, es az tőb vegezesek ellen, az mostami frigynek idejeigh az kik lettenek bizonyos okokert, mindaz | kelt reßről azok el nyomattak leg˙enek es el feleyttue. Az mostani Vegezesek penigh mind az | kétt reszről, mindennémő reszeiben szentől, es minden fogyatkozas nelkől, minden rendektől megh tartassanak. Mind ezeknek nagyob bizonsaghara, mi az főllyűl meg neuezet tellyes | hatalommal leuő Commiszariusok, ug˙ran ezen Szön˙ mezőben, ezeket az Articulusokat, kezünk | irasa ala veteseuel es pechetünkkel megh erőssetöttuk. Mivel penigh az N[agys]agos Vezér magha | ielen nem lehetet az vegezesben, vegeztük aszt, hogy ő N[ugys]aghais az Romaj Chiafzar ő felseghe | reszeről való Commissariusoknak, ezeknek megh erőssetteset, megh kűldgye mentől hamareb. Actum in campo Szőnjensi die decima tertia Mensis Septembris; Anno Millefimo, sex- | centefimo, Vigesimo septimo.
Stephanus Sennyey, ep[isco]pus Vacienfis [mareu]p[yo]p[yia]. (P. H. ) Gerardus a. Questenbergh m. p. (O. H.) Daniel Ezterhás, de Galántha m. p. (P. H.) Kohar˙ Peter Manup[yo]p[riu] (P. H.) (P. H.) (Aláírták és pecsétjükkel ellátták a budai mufti; az egri basa, az esztergomi, szolnoki bég és Gziban aga.)
Rimay, noha betegsége miatt, melyről föntebb volt szó, szeretett volna otthon maradni, mégis Fáncsyval való értekeződése után pontosan megjelent Érsekujvárban, de egyelőre újra haza térhetett.* Most Pálffy István azt törekedett a budai basától kieszközölni, hogy az értekezletet tartsák meg a követek kicserélése előtt, mert méltán tartott tőle, hogy a török azután egészen elhalasztja. Ebben a tárgyban Pálffy februárban Rimaytól is kért tanácsot, ki azt ajánlta, hogy sürgesse a követek kicserélését, másfelől tartassa meg az értekezletet Szentgyörgy napja előtt, míg még a török szpahik meg nem indulnak kóborolni, mert akkor minden nehezebb lesz. Azonban mindebből nem lett semmi.
Államiratai. 307–309., 311., 314. l.
Végre Kufstein, II. Ferdinánd főkövete is, indulásra készen állt június 20-án, de itt részletesen nem tárgyalható okokból, a szultán követe csak augusztus 31-én ért Esztergomba és Kufstein csak szeptember 10-én kapta meg utasítását az elindulásra. Így történt, hogy noha augusztus 4-ikéről levelet ismerünk Bethlen követeinek a tárgyalásokra menéséről, a kik Rimayt csatlakozásra hívták fel, mégis csak október 26-án érkeztek meg a tárgyaló felek az új tárgyalási helyre, Szécsenbe, a hol most már Pálffy István helyett Koháry Péter volt a tárgyalások vezetésével megbízva.
Ma már a szécseni alkudozásokat egész terjedelmökben ismerjük.* Elkezdődtek 1828 október 30-án és tartottak minden eredmény nélkül deczember 29-ig. Az értekezleteken részt vettek az összes érdekelt megyék küldöttei, kik nagyobb számban hivattak meg, mint eleinte tervezték s így Gömör is Rimay mellé október 30-ikára még két követet küldött. A törökök részéről is számosan jelentek meg. A főtárgy a szőnyi béke 5-ik és a zsitvatoroki béke 15-ik pontja volt, de belevonták az 1615-iki bécsi, 1618-iki komáromi s az 1625-iki kőhidgyarmati békét, illetve megállapodásokat is.
L. Stessel József: Adatok az 1628. évi szecsenyi alkudozás tört.-hez. Tört. Tár. 1902. 418–452., 481–510. l. és Rimay: Államiratai. 314. l.
89. GRÓF KUFSTEIN KÖVET.*
Gróf Kuzfstein követ arczképét (173. l.) Khevenhiller «Annales Ferdinandei» cz. műve függelékében megjelent rézmetszet után adjuk. Aláírása: Johann Ludwig Graf von Khufsstain.
Mind a két fél azt erősítette, hogy e békék és szerződések pontjaihoz ragaszkodik. Ámde itt újra előkerült az, hogy kivált a zsitvatoroki béke török okmánya mást tartalmazott, mint a miénk s a törökök csak a magokét fogadták el hitelesnek. Minthogy mindkét fél megmaradt a maga igaza mellett, már elején világos volt, hogy az értekezletnek eredménye nem lesz. A két hó a veszekedésen, mindkét oldalu panaszokon, a végbeli katonák folytonos kalandozásai miatt való kölcsönös vádaskodásokon kívül főleg abban tölt el, hogy mindkét fél folyton követeket küldözgetett: a török Budára Murtézához, a magyarok Esterházy Miklós nádorhoz.
90. SZÉCSÉNY LÁTKÉPE.*
Szécsény látképét (174. l.) Richter Aurél rajzolta.
Magát a főkérdést, mely voltaképen egyedül foglalkoztatta őket, Rimay deczember 1-én nagyon jól írta meg Bosnyák Tamás füleki kapitánynak. E szerint a török most is kívánta mindazon falvakat, melyeket valaha (még I. Szulejmán idejétől) Budához, Pesthez, Fejérvárhoz, Pécshez, Egerhez, Hatvanhoz, Szolnokhoz részint háboruban, részint béke alatt hozzáhódított. A magyarok ezzel szemben a zsitvatoroki béke 15-ik pontja szerint jogosan azt vitatták, hogy Fülek, Szécsen, Somoskő, Hollókő, Ajnácskő, Dévény, Kékkő, Gyarmat, Palánk, Nógrád és Vácz visszavételével az egykor hozzájok tartozott és a török által idők folytán meghódoltatott összes falvak szintén felszabadultak. Ezzel szemben a törökök azt vitatták, hogy itt csakis a várhoz szorosan tartozott falvak értendők és adandók vissza. A magyarok erre azt felelték, hogy még egy visszafoglalt bokrot sem adnak oda, inkább meghalnak.*
Államiratai. 334. l.
91. BOSNYÁK TAMÁS NÉVALÁIRÁSA.*
Bosnyák Tamás névaláírása (175. l.) 1620. szept. 3-án kelt leveléből az Orsz. Levéltárban. Olv. Bosnyak Thamas keg(ye)l(me)d barattia.
Ez volt a főkérdés, úgy hogy a nemesség szabadságainak kérdése, meg a parasztok adózásának ügye csak mellékesen szerepelt. Ekkor Rimay egy kis térképet készített, hogy megmutassa, hogy az Ipolyon túl is még mely falukat kívánna megtartani a török oly formán, hogy utóbb majd aztán az ezek közt eső falvakat is lassanként elfoglalhassa a béke daczára. Ezt felküldték a nádorhoz. Másfelől a törökök is elküldték a nagyvezérhez azon faluk jegyzékét, melyeket meg a mi követeink, mint békeellenesen elfoglaltakat, visszaköveteltek. Eközben a törökök folyvást távozással, fegyverfogással fenyegetőztek s a nádor válaszát sem akarták bevárni. November 29-én aztán megérkezett a nádor tagadó válasza, meg a török nagyvezérnek átkozódva tiltakozó levele is. Ekkor deczember 2-án kölcsönös tiltakozással, de semmiben nem engedve, újra követeket küldöttek a nádorhoz és Murtézához, miközben a törökök vádaskodtak II. Ferdinándnál Koháry ellen is, kérvén a tárgyalásra az érdekelt magyarok helyett német biztost. E mellett a törökök főleg azért sem akartak engedni, mert meg voltak győződve, hogy még ha ezután 20–25 vagy még több falut elfoglalnak is, II. Ferdinánd a békét azért még fel nem mondja s ezt a tárgyalásokon egyenesen megmondták.
Megérkezvén deczember 26-ikán mindkét részről a válasz, hogy engedni nem szabad, a törökök kijelentették, hogy a másik két kérdésbe sem fognak bele. Így most is az történt, hogy semmit sem igazítottak és deczember 29-én tiltakozva szétmentek. Maradt a status quo, vagy annál is rosszabb. A rövidebbet mi húztuk. II. Ferdinánd örvendett, hogy papiron legalább béke van.
92. BORNEMISZA JÁNOS NÉVALÁIRASA.*
Bornemissza János névaláívása (176. l.) Kassán 1630. január 8-án kelt leveléből. Olv. J(oannes) Bornemizza m(anu)p(ropria).
Ez volt Rimay utolsó működése ú. n. államügyben. Az 1629-ik év elején már Alsó-Sztregován volt. Újra felvette szokásos foglalkozását, olvasott, írt, vallásos és erkölcsi énekeket készített, levelezett, olykor menyekzőkre, temetésekre járt, tanácsokat, köztök orvosiakat is, osztogatott és föleg igyekezett előkelő ismeretségeit fentartani. Azt olvassuk, hogy ebben az időben a nádor neheztelt rá; de olvassuk azt is, hogy Pálffy István szolgálatába akarta fogadni, a kinek Koháry Péter ajánlotta, evangelikus vallása daczára; mert hát Pálffy vett fel még más nemkatolikusokat is maga mellé. Erről sógora, Ráday András ír neki, de az egyetlen levél adatai, a kiegészítő levelek híjával, homályosak.* Annyi bizonyos, hogy maradt egyszerű magán ember, de legalább független, mire oly sokat tartott. Ebben egyébaránt őt a körülmények is segítették, mert egy ideig majdnem I. Rákóczi György szolgálatába állott, de aztán ez is abban maradt.
Államiratai. 320. l. Ráday András felesége Nagy Iván szerint Madách Zsófia volt. Innen a sógorság.
93. I. RÁKÓCZY GYÖRGY.*
I. Rákóczy György arczképe (177. l.) P. de Iode metszete. Eredetije Ernst Lajos gyüjteményében. A kép aláírása: SERENISS(imus) GEORGIVS RAGOTZIVS TRANSSILVANIĆ PRINCEPS.
Ugyanis valami fontosabb ügyben Bethlen főkapitányához, a későbbi I. Rákóczi Györgyhöz Kassára kívánt menni. Ezt az útját hosszasan készítette elő s e tárgyban Bornemisza János kassai alkapitánynyal is levelezett. Ez két alkalommal is biztatta az útra 1629 márczius – április havában. Ugyane tárgyban írt Rimay Reöthy Orbánnak, Rákóczi kedves emberének is, a ki beajánlta őt urának s ennek volt eredménye, hogy Rákóczi megküldte neki az általa lefordíttatott Gvevara-féle könyvet, melyről alább lesz szó. Erre az útra Koháry Istvántól május 27-én menedéklevelet kapott, de úgy látszik, hogy a nagy esők miatt egyelőre nem indulhatott el, csak júliusban. Ez az útja világosan a háza feldúlatása és előbbi követi szolgálata miatt való kárpótlás érdekében történt.
Volt azonban más oka is. Ugyanis, mint emlitettük, I. Rákóczi György óhajtotta őt udvarába venni, mint politikában jártas és tanult embert, milyenek akkoriban kevés számban voltak. Rimay július elején csakugyan elment Tokajba, de Rákóczi Makowiczon volt (Lengyelország). Így Rimay Kassán nem is járt, csak levélben kérte meg Rákóczit, hogy ügyét ajánlja be a fejedelemnek. Nemsokára Rákóczi hazajött Lengyelországból s tüstént Erdélybe ment a fejedelemhez, hol előhozta Rimay ügyét s augusztus 11-én megírta neki, hogy a fejedelem azt izente, hogy barátja akar maradni s várja látogatását. Ugyanekkor Rákóczi szóval izente Reöthy Orbántól, hogy Rimay látogassa meg őt, midőn Erdélybe megy, Kassán vagy Patakon, mert értekezni kíván vele azon feltételekről, melyek alatt szolgálatába venné. Erre Rimay augusztus 28-án beleegyezőleg felelt s igérte, hogy ha betegség vagy más lehetetlen ok nem gátolja meg, Szt-Mihály napja előtt felkeresi. Van nyoma, hogy ugyanekkor Erdélybe is be akart menni; de úgy látszik, újra betegeskedni kezdett s útja addig maradt, míg Bethlen Gábor 1629. november 15-én meg nem halt. Azzal a tervével azonban, hogy Rákóczit S.-Patakon fölkeresi, nem hagyott fel. Még 1630 július végén is tervezte, hogy lemegy Patakra (Alföldre) és Erdélybe, de aztán útja a kitört zavarok miatt elmaradt. Közben folyton igyekezett a jó viszonyt fentartani Bornemisza Jánossal, Bethlen kassai alkapitányával is; ez azonban Bethlen halála után gyorsan II. Ferdinándhoz pártolt, miről akkoriban gúnyverset írtak. Ekkor aztán az ő szegődtetése I. Rákóczihoz végleg elmaradt.*
Államiratai. 335., 338., 345., 348., 349. l. Munkái. 378. l. Utóbbi helyen ezt írja útjáról: «Bornemisza uram az én gyűrőm felől jó hírrel éreget, vagyon valami parancsolatja ő Felségének (Bethlen G.) felőle, alá hív Kassára, két levelet küldött immár felőle.» E szerint egy gyűrüről is volt szó. Rákóczy ajánlatáról l. Rimay levelét Tört. Tár. 1895. 314. l. A biztos részleteket csak sejteni lehet. Már akkor s még előbb is, szokásba jött a levelek felbontása miatt élőszóval, megbizottal adatni át a legfontosabb izeneteket. Ekkor is Reöthy adta át Rákóczi izenetét, hogy szeretné őt szolgálatába fogadni.
