VIII.
VIII.
Széchényi Zsigmond testvérei. László gróf öröksége. Az 1762-iki osztás. Antal gróf adósságainak rendezése. Zsigmond gyermekei. Özvegy gróf Széchényi Zsigmondné. Hagyatéki perek. Az 1773-iki horpácsi egyezség gróf Széchényi Ignáczczal. Gróf Széchényi József. Házassága.
Míg Zsigmond az ősi örökségen szerényen élt, katonáskodó két testvére Ignácz és Antal mindenütt, a hová sorsuk vezette, pazarúl költekeztek és mivel kellő felügyelet nélkül hagyott uradalmaik jövedelme eleg fedezetet nem nyujtott, adósságot adósságra halmoztak. László szintén súlyos terheket vállalt magára.
Antal és László a hitelműveletekben nagy ügyességet tüntettek ki és türelmes hitelezőkre akadtak. Ignácz ellenben már rövid idő mulva zaklatásoknak volt kitéve, a melyektől csak jószágok eladásával tudott szabadulni. Túltette magát a kölcsönös örökösödést biztosító 1741-ik évi egyezség kötelező rendelkezésein, és már 1748 elején megkezdette jószágai elidegenítését. Ez ellen három testvére óvást emelt. Mivel pedig ez sikertelen maradt, Mária Terézia királynőhöz folyamodtak, hogy Ignáczot birtokai eladásától tiltsa el. Ignácz ellenben mindennemű lépéseket megtett, hogy szabad rendelkezési jogát megóvja.*
Az erre az ügyre vonatkozó irományok u. ott, I. 4. I. 94 és köv. számok alatt.
19. GRÓF SZÉCHÉNYI IGNÁCZ ALÁÍRÁSA.
Eközben (1760) meghalt László gróf, fiúgyermek hátrahagyása nélkül.
Az elhúnytnak két testvére: Zsigmond és Antal ekkor azon voltak, hogy az 1741-ik évi osztozásnál neki jutott jószágokat a család fiága számára megmentsék.
20. GRÓF SZÉCHÉNYI LÁSZLÓ ALÁÍRÁSA.
Ez nem volt könnyű feladat. A hagyatékot 269,316 forint terhelte és igényt tartott rá nemcsak az özvegy Trakostyani Draskovics Anna grófnő két leányával, hanem Ignácz is, kinek kezeiben a rá eső részt az elidegenítés veszélye fenyegette volna.
Zsigmond és Antal (1762) kielégítették az özvegyet, kinek 3000 forintnyi évdíjt és a leányokat, kiknek kiházasítására egyenkint 15,000 forintot biztosítottak; Ignáczot pedig rábirták, hogy «a maga terhes statusát reflexióban vévén» az őt illető harmadrészt húsz esztendőre nekik engedje át.
Azután a jószágokat két részre osztották. Az egyik Horpácsból és tartozékaiból, a másik a csokonyai, gyékényesi és zákányi jószágokból alakíttatott. Mivel pedig a hat esztendei átlagos jövedelem az előbbinél 7543, az utóbbinál 16,613 forintra ment, abban állapodtak meg, hogy az, a ki a kisebb részt kapja, az adósságból 83,174 forintot, a másik ellenben 186,141 forintot vállal el.
Antalt, mint az idősebbiket illette meg a két rész közül a választás. «Kívánván» – így szól ő maga az egyezségről kiállított okiratban – «ezt is egymáshoz viseltető szíves atyafiságunkhoz képest elintézni, értvén gróf Zsigmond kedves öcsémnek csokonyai portióhoz leendő nagyobb hajlandóságát, ... nekie cedáltam.»*
1762 június 15-ikén. Csal. ltár, I. 4. I. 30.
21. GRÓF SZÉCHÉNYI ANTAL ALÁÍRÁSA.
Azonban Antal gróf vagyonának ilyetén gyarapodása után sem volt képes ügyeit rendezni; adósságai most már 430,000 forintra szaporodtak fel. Mivel pedig figyermeke neki sem volt, arra szánta el magát, hogy összes birtokait még életében átadja öccsének Zsigmondnak, ki viszont az összes adósságok elvállalására ajánlkozott.
1764 márczius 27-ikén Kis-Czenken jött létre közöttök az egyezség.
«Meggondolván azt» – így nyilatkozik Antal – «hogy az jó Isten engemet fiúi maradékkal nem áldott meg, ellenben grof Szechényi Zsigmond öcsém uramnak szép ferfiú magzatjai vannak, hogy annyival inkább familiánk megmaradjon; akarván a mellett már alkalmasint öregedett hátralevő napjaimat és úgy szólván gyermekségemtűl fogva a szüntelen táborozásban elfáradott életemet nyugodalomra tenni» kijelenti, hogy Somogy és Veszprémmegyékben fekvő jószágait haladék nélkül átadja, a sopronmegyeiek haszonélvezetét pedig magának, részben halála esetére özvegyének tartván fönn.*
Családi levéltár, I. 4. I. 41. C.
22. GRÓF SZÉCHÉNYI ANTAL ARCZKÉPE.*
Gróf Széchényi Antal arczképének (57. 1.) eredetije a m. kir. Ludovika-akadémiában őríztetik.
Az a «két szép ferfiú magzat» József és Ferencz volt, a kik közől az előbbi 1752-ben, az utóbbi 1754-ben született. Előttök jött világra három leánygyermek: Mária Terézia, Borbála és Jozefa, kiket atyjuk gróf Kueffstein Ferenczczel, gróf Forgách Jánossal és báró Mesnil Józseffel házasított össze. Azonban fiai nagykorúságát már nem élhette meg. 1769 október 19-ikén kimúlt.
A magyar jog értelmében az özvegy lett a kiskorú fiúk gyámja, – a mint ő magát nevezi: «gyermekinek természet szerint való tutrixa és curatrixa».
Az új szerzemények által majdnem megháromszorosodott nagy vagyon kezelésében Cziráky Mária egyik vejének, gróf Forgách Jánosnak tanácsával és közreműködésével élt. De ő maga személyesen vezette a család jogi ügyeit. Ezek most nagy mértékben bonyolultakká lettek. Ugyanis Széchényi Antal halála után mind özvegye, mind pedig Széchényi Ignácz megtámadták az 1764-ik évi egyezséget; sőt az utóbbi most nemcsak Antal, hanem László részének felére is igényt támasztott.
Az özvegy ismételten kísérleteket tett, hogy egyezséget hozzon létre; előnyös ajánlatokat terjesztett sógora elé; barátságos leveleket intézett hozzá, a melyek közül egyik, sajátkezűleg írott, felfogásának és nyelvének ismertetése végett itt következik:
Méltóságos Groff, Kedves Sogor Uram!
Mái napon hozzám bocsátott böcsüs leveledet Expressusod által vettem, a melybűl magadat, jollehet Boriska leányom Méltóságos Groff Forgács János Urral léendő copulatiojának elrendelt napjára kedves Groffnéddal együt el jönni atyafiságossan ajánlod, mindazonáltal sajnálom, hogy előre is ajánlásodat oly kétsígessen igéred, hogy ha annakelőtte boldogult Adelffi ur* halálávol függőben maradott tractankrul értekezhetöl. Meg vallom arra is resolválnam magamat, de mivel a mostani circumstantiákra nézve minden dolgaim függőben es ugy szolván confusioban vannak, sem napját sem üdeit nem szabhatom terminusképpen azon dolgunknak complanátiójára rész szerint azért, hogy arra válosztott emberim nincsenek, rész szerint pedig hogy nem olly csekély dolog subversálodik közöttünk. Hanem elöbbeni szives invitatiom szerint reméllyem, hogy magadat kedves Groffnéddal együt meg fogod alázni hozzám, a holott mind a jövendőbéli Arbiterrűl, mind pedig az egisz tractánknak terminus napjárul illendő és szüksiges rendölist tehetünk az alatt is.
A kőszegi kerületi tábla elnöke volt.
23. GRÓF SZÉCHÉNYI IGNÁCZ.*
Gróf Széchényi Zsigmond özvegyének, gróf Széchényi Ignácznak, gróf Széchényi Ferencznek és nejének arczképeit (59., 61., 130. és 131. 1.) a gróf Széchényi Dénes horpácsi kastélyában, gróf Széchényi József arczképét (79. 1.) a gróf Széchényi Kálmán soproni palotájában levő eredeti festményekről másolta Richter Aurél.
Szivem fáidalmaval értem Bariska leányomhoz küldöt franczia levélnek magyarázatjábul, mintha néked nehezzen láttotnék esni, hogy már három esztendőtűl fogva kivánt praetensiodhoz nem juthacz. Én annak oka nem vagyok, mert amint tudod, a joszágnak birássabon nem voltam. De ami nálom ennél nagyob az, hogy a joszágnak birássábon nem lévin, a temérdek adosságok terhes interessit és a gyülölséges processusoknak foltatássára szükséges költségeket is éjjeli nappali gondoskodásommal nehezzen fizetvin, sulossabban söt károssabban esett én nékem, mint sem te néked, akinek ezekre legkisseb gondja sem volt.
Visgállya meg azért ügyemet akárki és nyilván tapasztalni fogja, hogy az Horpácsi által vött joszághoz nem annyira jutottam gyermekeim után való successiohoz, mind pinzen vett, sőt majd ugy szolván vásárlott joszaghoz, még is annak apprehensiojához ily gyűlölsigessen kölletik jutnom, mintha idegentül vettem volna, azt is olly időben, melyben szegin Uram halála után csak 24 órám sem volt betegség, unalmas irások vétele és gyülölséges izenetek nélkül, ugy annyira, hogy ha Isten kegyelme velem nem munkálkodott volna, szegin Uram után (ki is hasonló gyülölséges sok izetlensígeknek köszönheti korábban törtínt halálát) nekem is már koporsóban kelletet volna utánna költöznem.
Nem is lett volna csuda, mert ami ezeken kivűl sebessen nyilazza szivemet az, hogy egy pletyka, szabad, sikos nyelvű, ki titkot tartani nem tud, Szalai Gyura névő polgári jobbágyom áltol azt izented: hogy csak meny el, ne várakozzál, magam emberem áltol fogok váloszolni, a mellyre a Groffnéd meg tekeri az orrát. Ezt ugyan soha tőled nem reméllettem volna, hogy ily szoros atyafiságban, sógorságban lévin, sógor aszszonyodnak, menyednek, izenhetted volna, mellyel én leg alább való konyha szolgálomnak is áltollanám izennyi, holott mindenkor oly reménységben és bizodalomban voltam felőled, hogy szegin gyermekimnek és gyámoltalan árváimnak mint üdősbik báttyok minden mostoha és ellenkező dolgokban pártfogajok, oltalmazajok és gondviselőjök lészesz édes Attyok után.
24. GRÓF SZÉCHÉNYI ZSIGMONDNÉ.
Mind ezeken kivűl mégis a mi szivemnek leg fájdalmassabban esik az, hogy ugyan franczia leveledből értenem kölletik, hogy a midőn szükséges lészen Horpácsra által költöznöm (ha azon üdő alatt a traktanknok vége nem lenne) Horpácsi kastélynak és minden hozzá tartozando joszágnak felét szándékod vagyon elfoglalni és igyekezetemben meg gátolni. Erre pedig mit felellyek egyebet? hanem hogy jol lehet mind Isten s mind világ előtt meg ismirt és helben hagyattatott igasságomat tudván, illen fenegetistűl éppen nem félek, mind azon áltol fáj a szivem és kesereg, mert ha ezt pártos ellenségem cselekedni velem, csak csudálkodásra sem indulnék, annyira a mennyire csudálkoznom köll, hogy egy leg közelleb valo sógor azt igyekezik velem cselekedni, a mit valosagos ellenségem el nem követne, de hiszem, hogy az igasságnok Istene, kinek minden el hagyattakra szeme és gondja vagyon, ha bár emberektűl üldöztetem is, de el nem hágy Ő Szent Fölsége, mint szegin özvegyet meg maradott arvaimmal együt, ki Isten után egyedül csak igasságomban vetem reminségemet és tellyes bizodalmamat.
Mely halhatatlan cselekedet, ha úgy törtinhetnik is, mit nyernél azzal egyebet, hanem ha még a Szécsenyi ház nincs elegendőképpen a világ nyelve és étélete alatt, kintelen lészen oda jutni azon esetre, ha Széplakrul el hordozóskodván és Horpácsi kastélyban bé nem bocsáttotván, a mezzőben kölletnék magam, gyermekeim, cselédeim, minden mobiliáimmal együt a sanyaru télnek közepiben meg nyomorodva maradnom, a minemő dolog talán világ eleitűl fogva sem hallatott ily szoros atyafiak sőt vérek között.
Én mindazon áltol most ezekről praescindálván fölleb irt invitatiomat meg ujjéttom és kedves Groffnéddal együt, kit szivessen addég is tisztelek, el várlok, ki is régi atyafiságos szeretetben viszontag ajánlott ajánlandó tisztelettel maradok
Méltóságos Groff
Kedves Sogor Uramnak
Kedves Sogor Uramnak
igaz atyaffi szolgálod
Árva Groff Cziráky Mária m. p.
Árva Groff Cziráky Mária m. p.
Széplak, die 18 Januarii 1771.
P. S. Jol lehet ezen holnapnak 22-ik napján rendeltem a leányom copulatioja napját, de mivel Groff Forgács későbben vette levelemet, maga rendelissit meg nem tehette, azon okbul, ha netalántán a dolog későbre maradna, kötelessigem szerint a bizonyos napot tudtodra fogom adni.
Az özvegy, miután igyekezetei a békés megoldás létrehozására eredménytelenek maradtak, Mária Teréziához fordult. Előterjesztette, hogy gróf Széchényi Ignácz köztudomás szerint számos jószágát törvényes örökösei sérelmére megterhelte és elidegenítette; mivel pedig az egyezségi ajánlatokat visszautasította, ellene az 1723-ik évi XLVIII. törvényczikkely értelmében a zárgondnokság elrendelését kéri.
Mária Terézia ezen végső eszközhöz nem nyult, hanem 1772 deczember 30-kán kelt rendeletével a dunántúli királyi táblának meghagyta, hogy Ignácz grófot sógornéja ajánlatainak elfogadására birja.*
Ezek az irományok I. 4. 1. jelzet alatt foglaltatnak.
Végre 1773 október 22-ikén Horpácson megköttetett az egyezség. Ignácz gróf a következő nyilatkozatot állította ki:
Én Sarvari fölső Vidéki Gróff Szécseny Ignácz megh fontolván azt voltaképpen, hogy mind Isten mind világh előtt sokkal teczősb s kellemetesb légyen akármelly állapotban léveő kérdésnek is szépseggel való ell intézése, mint egymás közt való s az attyafiui sziveket ell idegenétteni szokott pörlekedés s villongás, noha ugyan tellyes reménségem s bizodalmam lehetett volna, hogy azon successionalis causámban, mellyet először ugyan az Pesti fölső forumon, annak utánna pedig azon forumnak sententiaja értelmével az Keőszögi Districtualis Tábla előtt titulált méltósághos Groff Cziraky Maria kedves menyem aszszony és eő kegyelme fiui magzati méltósághos Gróff Szécseny Joseff és Ferencz eötsém uraimék ellen azon jószágokban, mellyek néhai Istenben boldogult Gróff Szécseny Antal Eö Excellentiaja s Gróf Szécseny Sigmond testvér eötséim közt lett contractusnak ereivel nevezett méltósághos menyem aszszonyra s méltósághos eötsém uraimékra hárámlattak engemet illeteő successio végett indétottam, részemre favorabilis sententia hozattatik, következendőképpen hogy annak ohajtott kimenetelét érem, mivel mindazonáltal azon joszágokon is feles terhek s adósságok lévén, azokhoz s azokban vártt successiohoz terh nélkűl juttnom lehetettlen volt volna, én pedigh egyébb éránt is nyolczvan enyihány ezerrel ados lévén, nem hogy nagyobb terhet magamra válalni, hanem inkább ezen tullajdon adosságomtul is meghmenekedni s végseő eöregh napjaimat nyugottabb elmével s minden bu s baj nélkűl tölteni, ugy adosságimtul való menekedésemmel kedves feleségemnek is méltósághos Hedervári Groff Viczay Annanak maga tullajdon jószági békességes birtoka és ha hogy előbb holtom történne eöszvedji intertentiója végett is tellyes securitást szerezni ohajtanék, ezen s más illyes fontos okokra nézve tehát nem tsak azon föntt jelentett successionalis processusomtul tellyességel ell állani, hanem inkáb még azon jószágoktul is, mellyek rész szerént másoknál tullajdon zálogosétásombul zálogos jussal vannak, az mellyeket realiter birok adosságim által adássával ell válni ell tökéltettem. –
25. MÁRIA TERÉZIA.*
Mária Terézia és II. József császár képeit (64. és 108. 1.) Haidt S. Gottlieb egykorú tusnyomású metszetei után a Magyar Történelmi Képcsarnok példányairól adjuk.
Másodszor penigh Mi Gróff Cziraky Maria néhai Istenben boldogult Sárvári Fölső Védéki Gróff Szécseny Sigmond eözvedje, Sárvári Fölső Védéki Gróff Szécseny Joseff s Ferencz, titulált méltósághos Gróff Sárvári Fölső Védéki Gróff Szécseny Ignácz urnak, kedves sógorunknak s respective báttyánknak eő Nagyságának hozzánk ezen köztünk fönt forgó successionalis dolognak régen ohajtott attyafiságas ell intézését és fönt attingált jószágoknak reánk örökös jussal való transtatiojat különös hála adó szivvel és respective mélty veneratioval vévén, nem tsak mindennemő föntt bőven deducált conditiokat tellyes kézséggel acceptállyuk, hanem kötelezzük is magunkat, hogy bé tellyessétettvén titulált méltósághos urunk sógorunk s respective bátytyánk részérűl ezen köztünk megh lett transactio, mi is minden punctuminak s czikkellyeinek eleget tenni fogunk, és fönt hagyván Eö Excellentiájánok méltósághos Groff Szécseny Antalné halálával fönt maradandó ingó s ingatlan jószágoknak hason feléhez eö Nagysághának, méltósághos Groffnéának s maradékiknak mindennémő jussait, ugy tullaidon defectusunkbul minden Szécsenyi familiát, akár melly modon illyettő ingó s ingatlan jussokhoz, törvényes praetensioit, arra is tehetségünkhez képest iparkodni fogunk, hogy ezen különös attyafiságu jo voltyát s respective Attyáskodó kegyességet megh érdemelhessük és semmiben a mi részünkrűl, a mire ezen transactio értelmével köteleztetünk, fogyatkozás ne legyen.*
Az idézett helyen őrzött irományok alapján.
26. GRÓF SZÉCHÉNYI JÓZSEF ALÁÍRÁSA.
Igy tehát a családi vagyon, a melyet nagy alapítója szerzett, túlnyomó részben meg volt mentve és az özvegy kezeire jutott. Azonban roppant adósság terhe nehezedett rá. Az erélyes grófné mindjárt serényen hozzá látott a helyzet tisztázásához és már az 1774-ik év elején képes volt Ignácz gróf a legsürgősebb és legterhesebb adósságainak törlesztésére 148,322 forintot kifizetni.*
A családi levéltárban.
Ezzel azután anyai föladatát megoldottnak tekintette és elhatározta, hogy az összes uradalmakat fiainak adja át.
József, az elsőszülött ekkor huszonkét esztendős volt.
Már 1772 julius 22-ikén eljegyezte volt a két év előtt grófi rangra emelt Festetics Pál, bécsi udvari kamarai alelnök leányát, Juliát.
Ez alkalommal «másolhatatlan igaz szivű indulatának és szeretetének bővebb nyilatkoztatására, méltóságos kisasszony jegyesének, hazánk élő törvénye és az urirend között bevett régi dicséretes szokása szerint moringul kötött tizenhétezer forintokat.«
Anyja két hónappal később Horpácson a következő nyilatkozattal adta hozzájárulását:
«Én alább megh irtt ezen föllebb irtt levelét s contractussát Jósef fiamnak tellyességgel helyben hagyom s approbálom, s az jegyesekre anyai áldásomat adván, hogy én is megh mutassam hozzájok való anyai jó voltomat és szíves örömmel tellyes indulatomat, addig is, mégh az Ur Isten éltemet engedi, esztendőbéli tartásokat anyai szivességgel s el szánt jó akaratombúl ez szerént rendéltem s magamra váloltam, hogy nálam tartván őket, magokat, tselédgyeiket és lovaikat ki fogom tartani, tselédgyek fizetésére pedigh s magok és tselédgyek ruházattyára s egyéb költségekre, fertál esztendőkre föl osztván, esztendőnként 4000 forintokat tutrixságom alatt lévő javakbúl fogok nékiek fizetni s ezen pénznek applicatióját s azzal való gazdálkodását magok tellyes dispositiojára hagyom, és mivel ugy is masik fiamnak is annyit rendeltem, azért jövendőbéli osztállokban ezen rendelésembűl szarmozandó költség sem egyik, sem másiknak ne imputáltassék, az eránt többi gyermekeim valamelly praetensiót ne formálhassanak ellenek az osztál alkalmatosságával. Datum Horpács die 25-a Septembris 1772. Gróf Cziráky Mária, néhai Gróf Szécsenyi Sigmond özvegye és attúl származott gyermekeimnek természet szerént való tutrixa és curatrixa m. p.»
