IX.
IX.
Széchényi felvilágosodott gondolkozása. A szabadkőművesség a XVIII. század második felében. Elterjedése Magyarországon. Az arisztokráczia a szabadkőműves páholyokban. Draskovics és Niczky új szabadkőműves rendszere. Az aranykerék czimű páholy. Széchényi belép a páholyba. A magyarországi páholyok befolyása a politikai reformokra. Hajnóczy követi ura példáját. Az ál Murusi herczeg. II. József bizalmatlansága a szabadkőművesek iránt. Az 1785-iki császári rendelet.
Széchényi Ferenczet az az irány, a mit bécsi tanáraitól tanulmányaiban és olvasmányaiban kapott, előkészítette arra, hogy lelkét föltárja az emberiség nemesítésének és a felvilágosodás terjesztésének megnyerő jelszavai előtt, a melyekkel a szabadkőművesség, az isteni kinyilatkoztatásra alapított kereszténységgel és a történeti alapon kifejlődött társadalmi renddel ellentétes, czéljait födte.
Ez az intézmény, mely a XVIII. század elején Angliában jött létre, csakhamar Európa minden részében, katholikus államok területén is, elterjedett; noha XII. Kelemen pápa már 1738-ban bullát bocsátott ki, melyben egyházi kiközösítés büntetése alatt eltiltotta a belépést.
Ausztriában 1742-ben alakult meg az első bécsi páholy, Lotharingiai Ferencznek, a királynő férjének pártfogása alatt.
Mária Terézia azt a következő évben feloszlatta ugyan; de később, mikor politikája a katholikus egyház leigázását és a történeti hagyományokkal ellentétes reformok életbeléptetését tűzte ki czélul: korlátlan szabadságot engedett a szabadkőművességnek, melyhez legbizalmasabb tanácsosai csatlakoztak, élükön gróf Esterházy Ferencz és gróf Bethlen Gábor udvari kanczellárokkal.
A páholyok sűrű hálózata lepte el rövid idő alatt Magyarországot is. Legelsőbben az erdélyi részekben fészkelte meg magát a szabadkőművesség 1750 táján; majd Eperjesen, Pozsonyban, Pesten (1768), Selmeczbányán, Beszterczebányán, a Szepességben, Monyorókeréken, Glinnán, Zágrábban, Varasdon stb. alakultak páholyok. Feltűnő, hogy az arisztokraczia tagjai nagy számban vétették föl magukat. Az Apponyi, Bánffy, Barkóczy, Batthyányi, Bethlen, Csáky, Erdődy, Esterházy, Dessewffy, Draskovics, Festetics, Forgách, Gyulay, Hunyady, Keglevics, Klobusiczky, Niczky, Orczy, Pálffy, Podmaniczky, Pongrácz, Prónay, Splényi, Szapáry, Széchenyi, Szécsen, Török családok tagjai fordulnak elő a szabadkőművesek névsorában.
Gróf Draskovics János ezredes és gróf Niczky István helytartótanácsos új szabadkőműves-rendszert alkottak, a melyet Horvátországban léptettek életbe, és a magyar korona egész területén igyekeztek meghonosítani.
Gróf Erdődy Lajos pedig 1775 táján Monyorókeréken, az «arany kerékhez» czímű páholyt alapított, a mely összejöveteleit időnként a Kőszeghez két mértföldnyire fekvő gyepű-füzesi kastélyban, sőt magában Kőszegen is tartotta és a kerületi tábla több biráját (Chernel Dávidot, Szelestey Jánost, Zarka Mihályt) számította tagjaihoz. Valószínűleg maga az alapító gróf, a ki szintén a Teresianum növendéke volt, birta csatlakozásra a Kőszegen hivataloskodó Széchényi Ferenczet.*
Abafi Lajos, Geschichte der Freimaurerei in Österreich-Ungarn. (Budapest, 1890–99.) III. k. 332. 1. v. k. 287. 1.
A magyarországi páholyok megalakulásáról, külső viszontagságairól részletes és bőséges adatokat halmoztak föl könyveikben a szabadkőművesség történetírói. Azonban munkásságuk lényegét homályban hagyták, s arra csak egyikök következő nyilatkozata vet némi világosságot: «A legcsekélyebb kétség sem fér ahhoz, hogy a politikai, vallási és részben társadalmi téren is, a Mária Terézia alatt már czélba vett és később József által végrehajtott reformok, legnagyobb részben az akkor hatalmasan működő szabadkőmüves-szövetkezetnek tudandók be érdemül.»*
Brabbie Gusztáv ezen nyilatkozatát Abafi idézi: IV. k. 58. 1.
Arról, hogy Széchényi mennyiben vett részt páholyának munkásságában, tudomásunk nincs. Fönnmaradt levelezései között csak Hajnóczy egyik levelében találjuk nyomát az ő szabadkőmüvességének. «Forgách grófnál» – írja ez Széchényinek – «részint az ő bölcsészeti irásaiból, részint példájából megtanultam a valódi igazságosság elveit. Wertmiller, az én szeretett Wertmillerem a barátság becsével ismertetett meg. Széchényi gróf életpályám egyik főtényezője és pedig a mi előttem a legértékesebb, szíve mélyéből az. Splényi báró az előadó-tanácsos boldogulásomért búzgólkodik. Mindannyian szabadkőmüvesek!» Ezekután kéri, hogy ajánlólevelével tegye neki lehetővé «a szentélybe való belépést.»*
1780 június 7-ikén kelt német levélben.
Azt, vajjon Hajnóczy előtt Széchényi nyitotta meg a szabadkőmüvesség kapuját, nem tudjuk.
Ellenben jogosan következtethetjük, hogy Széchényi nem találta föl a monyorókereki páholyban azt, a mit keresett; mert mikor 1782-ben Pesten egy idegen kalandor, ki magát Murusi herczegnek nevezte, a szabadkőmüves intézményt új formában honosította meg, Széchényi érintkezésbe lépett vele, s csak Pálffy alkanczellár befolyása tartotta őt vissza attól, hogy hozzá csatlakozzék.*
Abafi, id. m. v. k. 210. 1.
József császár, noha törekvései több ponton találkoztak a szabadkőmüvesség czéljaival, ezen intézmény irányában bizalmatlanságot és féltékenységet táplált. 1785 deczember 11-ikén kelt rendeletében szigorú állami felügyelet alá helyezte a páholyokat, a következő jellemző indokolással: «Az úgynevezett szabadkőmüves társulatok, a melyeknek titkait nem ismerem és szemfényvesztéseikkel (Gaukeleyen) megismerkedni soha sem vágytam, a legkisebb helyeken is el lévén terjedve, ha magukra hagyatnak és felügyelet alatt nem állanak, a vallásra, rendre és erkölcsösségre veszélyt hozhatnak.»
Széchényi ezen császári rendelet kibocsátása után sem bontakozott ki a szabadkőmüvesség kötelékeiből. 1789-ben Horváth Ádám azt irja Kazinczynak róla: «Ő is latomus!»*
Kazinczy levelei, II. k. 420. 1.
Azonban néhány év mulva megrendítő katasztrófa lelki világának teljes átalakulását vonta maga után.
48. ZÁRÓDÍSZ A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBŐL.
