VI.

Teljes szövegű keresés

VI.
Thurzó Tokajba utazik. Kirándulása Kis-Várdára. Eljegyzése Nyáry Krisztinával. Visszautazása. Látogatása Rimajéknál Sztregován. Anyja betegségének hírére lóháton Vittenczre vágtat.
Mire Thurzó Imre családi ügyeinek rendezését a felföldön befejezé, elmúlt a nyár, sőt az ősz is elközelgett, s a szüret ideje, mely legalkalmatosabbnak látszék Imrénknek alföldi birtokai megszemlélése, illetőleg átvételére. Miután september első napjaiban még Árvába rándúlt ki s itt némely ügyeit rendezé, e hó 11-kén a szükséges előkészűletek után nagy számú kísérettel útra kelt Tokaj felé, hova ugyanazon hó 20-kán kíséretével együtt szerencsésen megérkezett. Útjában betért Nagyidára is, hol nagyanyját Prényi Borbálát látogatá meg. Megemlítendőnek véltük ezen magában véve csekélynek látszó körülményt, mert úgy látszik, az Thurzónkra nézve felette fontos vala, a mennyiben alapos okunk van feltenni, hogy itt szövődtek ama gyöngéd viszony első szálai, melyek Imrénket rövid idő múlva e vidék legbájosabb hölgyével valának egybefűzendők.

24. TOKAJ VÁRA.
Csak nehány mértföldre Tokajtól fekszik Kis-Várda, ez időtájt Várday Katalin, a hős Nyáry Pál özvegyének és családjának rendes tartózkodási helye. A vár, mely ma romjaiban immár alig vonja magára az útas figyelmét, ez időtájt méltó versenytársa volt a körűlfekvő váracsoknak s úri lakoknak. Fehérre meszelt falai, érczfedelű tornyai messze fénylettek vendégszerető vidámsággal köszöntve az elmenőt. A gyászt, melyet az özvegy tulajdonosnő hős férje halála után magára öltött, az idő mindent enyhítő befolyása rég elhalványítá, s felserdűlt bájos leánya Krisztina s kis fia István pezsgő vidámsága nemcsak az anyára, de az egész környezetre is átment. Ily vendégszerető fényes vár közelében lévén, ki is múlaszthatta volna el annak vendégszeretetét igénybe venni, kedves lakóit megismerni? . . .

25. KIS-VÁRDA ROMJAI.
Betért tehát Imrénk is Kis-Várdára. Csak egy rövid napot töltött ott, mely azonban elegendő volt ifjú szívét örökre ama kedves lényhez bilincselni, mely kiváló szellemi és testi tulajdonai által már első pillanatban valósággal elbűvölé. «Jézus, örök jóságod és kegyelmedért engedd, hogy az egyesség, melyet itt kötöttem, boldog lehessen,» így kiált fel másnap, midőn Kis-Várdáról távozék. A koczka vetve van. Alig tizenkilencz éves, minden kívánható testi és lelki tulajdonokkal pazarúl megáldva, egy fényes név és fejedelmi vagyon tulajdonosa, az ország legbájosabb hölgyének jegyese, kihez az első szerelem mámorító kéjes érzete egész hatalmával fűzi gondolható-e még boldogabb halandó Imrénknél? Bizonyára nem. Ám ürítse ki szinűltig a boldogság kelyhét, melyet a sors úgy is csak egyszer nyújt ez életben minden halandónak, – talán csak azért, hogy azt nemsokára s akkor midőn legédesebb, ismét elszakíthassa kéjsóvár ajkáról.
***
Miután ügyeit Tokajban a következő napokon rendbe hozá s a körűlfekvő gazdaságokat személvesen is megtekinté, october 2-án ismét útra kelt. – Ha hazánk eme vidéke ma sem dicsekedhetik fokozott igényekhez mért vendégfogadókkal, ez időtájt erről meg éppen szó sem lehetett; ezért Imrénk mint jövet, úgy most is hazafelé utaztában a lehetőség szerint főember ismerőseinél szállott, kiknek várai- és kastélyaiban nagyszámú kíséretével nemcsak szíves fogadtatásra, hanem minden kívánható kényelemre is számíthatott. Így első nap Regécz várában Alaghy Menyhértnél, a következő napon Kassán Tattay György házánál, harmadnap Nagy-Idán nagyanyja Prényi Borbálánál szállott, honnan útját, nem mint jövet Szepes-, hanem Torna- és Gömörmegyének vevé. Az ok, mely ezen aránylag hosszabb út választására ösztönzé, részben az vala, hogy hazánk ezen előtte eddig ismeretlen vidékét és annak lakóit megismerje, részben és tán főleg az, hogy útjában a Thurzó-ház egyik kiváló hívét, később legbizalmasabb emberét és titkárát: Rimay Jánost meglátogassa. A derék költő, kit neje nemrég egy leány-magzattal áldott meg, komáúl kérte fel Imrénket, ki a felhívásnak annál nagyobb készséggel engedett, mert a falu, hol Rimayek laktak (Sztregova), éppen az útjába esett. A kitűntetést, melyben Thurzó a költő házát látogatása s a komaság elvállalása által rézesíté, Rimay a legnyájasabb vendégszeretettel s előzékeny fogadtatással igyekezett meghálálni, s midőn Imrénk odaérkezte után való napon (oct. 9.) Sztregováról távozott, méltán dicsekedhetett a szíves látással, melyben ő és kísérete Rimay házánál részesült.
Ily, s ezekhez hasonló nem éppen kellemetlen meg-szakításokkal, Thurzónk lassan ugyan, de eddig folyton kedvező körűlmények között folytatta útját egész october 12-ikéig, midőn alig félnapi járó földre Vittencztől, sógora Erdődy Kristóf várától, Emőke nevű falunál egy lovas futár által szíve fájdalmával értesűlt, hogy Vittenczen időző anyja veszélyesen megbetegedett. Az aggasztó hír villámként sújtotta Imrénket. Hirtelen elhagyja kényelmes bőrszekerét, s felpattan nyergelt paripájára, melyet sarkantyúba fogván, torony irányban Galgócz felé vágtat, hová – két óra alatt négy mértföldet futván be – már délelőtti 11 óratájban érkezik. Az ifjú aczél izmai még korántsem lankadtak, s útját bizonyára megszakítás nélkűl tovább is folytatná: de tajtékzó paripája nem győzi, a miért postalovat fogadván, rövid pihenés után ismét tovább szágúld, úgy hogy már délutáni egy órakor Vittenczre ér, hol anyját harmadnapos hideglelésben súlyos betegen, de mégis valamivel jobbacskán találja.
A következő napokat Imrénk félelem és aggodalom között anyja betegágyánál tölté Vittenczen, honnan – bár ügyei sürgősen haza szólíták – nem távozott, míg csak 14 nap múlva anyja annyira magához nem tért, hogy kíséretében maga is útra kelhetett.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages