I.
I.
2. XVI. SZÁZADI LANTOS.*
A XVI. századi lantost ábrázoló fejlécz szintén Richter Aurél rajza.
Bevezetés. – Tinódi születési helye és éve. – Olvasmányai. – Az íródeák életmódja. – Martonfalvay Imre, Török Bálint íródeákjának példája. – Tinódi Dombováron. – Török Bálint jellemzése. – Pártállása. – Bornemisza Török Bálintról. – Vitézsége.
TINÓDI Lantos Sebestyén hányatott életét ismertetjük e műben. A legjelesebb magyar énekmondóét, a kit Toldy és utána mások tévesen neveztek el «utolsó magyar dalnoknak vagy lantos»-nak.
A tizenhatodik század az igazi magyar lovagkor. A végvárak mind megannyi lovagiskolák, a hol vitézségre nevelték, bajnoki életre szoktatták a magyar ifjakat, a honnan folyvást rajzottak az olyan vitézek, a kik a jó hírnévért, dicsőségért mindig készek voltak vérüket ontani, a kik keresve keresték az alkalmat, hogy éles fegyverüket az ellenségével összemérhessék. És hogy ezt elérhessék, nem is kellett nagyon messze menni. Az országban mindenfelé rabló török csapatok kóboroltak, közelben, távolban mindenütt az ellenség által megszállott várak emelkedtek. Soha annyi hősi tett, vitézi bajvívás, a rettegést nem ismerő bátorságnak és vakmerőségnek annyi felemelő példája, mint e században!
A magyar vitézek, kik minden pillanatban koczkáztatták életüket, szerették a víg életet, a múlatságot, a tánczot, a zenét; ezek a bajnokok, kik a hősi hírnevet mindennél többre tartották, nagyrabecsülték az énekmondót, a ki bátorságukat, győzedelmüket vagy hősi halálukat az utókornak követendő példaképpen magasztalja. Soha annyi énekmondó, lantos és hegedős, soha annyi historiás ének, mint e hősi korban.
Valóban e századot méltán nevezhetnénk a magyar vitézek és lantosok századának.
Valamennyi között a legkíválóbb, a leglelkesebb és legmunkásabb Tinódi volt. Czímerében a kard és a lant mintha e század szellemének jelképe lenne!
* * *
Tinódi származása helyéről és idejéről nincsenek adataink. Polgári rendű családból származott s maga szerezte meg családjának a nemességet. Később ismertetendő nemeslevele világosan mondja, hogy «tisztességes és szégyenére semmi esetre nem váló szülőktől vette ugyan eredetét, de olyanoktól, kik a polgári állapotból nem léptek ki s a nemesség fényéig nem jutottak el».* Születése helyéről, Tinódról vehette nevét. De melyik Tinódról, az Élesdhez közel eső biharmegyei oláh faluról, vagy a Győr-, vagy a Fehér-, vagy a Baranyamegyében egykor létezett ilyen nevű községről? Ma már nem lehet megállapítani. Abból, hogy Dombováron, Tolnamegyében tünik fel először, s azután hosszú ideig a közeli Szigeten vagy Szigetváron tartózkodik, nagy valószínűséggel következtethető, hogy talán az ezekhez legközelebb fekvő baranyamegyei Tinód községben (ma puszta) született.* Születése évét körülbelül 1505 és 1510 közé tehetjük.*
L. Turul 1902. évf. 92. lapon és e műben alább közölt nemesi levelet.
V. ö. Szilády: Régi m. költők tára III. köt. V. lap. Németh Béla, Szigetvár története. Pécs 1903. 93–97. l.
Mészöly Gedeon, Tinódi S. Nagykőrös 1906. 5. l. T. dunántúli származásáról a nyelvi bizonyítékokat l. 6–8. lapokon.
3. TINÓDI NÉVALÁÍRÁSA.*
Tinódi névaláírását az Ernst-Múzeumban őrzött czímerkérő folyamodványáról vettük. Olvasása: Sabastianus L(ite)ratus | de Thynod.
Hol tanult, azt sem tudjuk, de latinúl az iskolában, talán Pécsett, jól megtanult, erről művei is tanuságot tesznek. Olvasmányaiból ismerjük Virgiliust, idéz egyszer az Aeneis első énekéből: «Tanubizonyság erről az tengör vizébe Éneás társait mint biztatja volt, hogy az ott való nyomorúságok végre emlékezötre öröm lészön»,* Turóczi Krónikáját és Bonfinius Decasait, Guido de Columna «Historia Troiana»-ját, a «Gesta Romanorum»-ot. Hogy latinúl tudott, ezen kívül az is bizonyítja, hogy legtöbb énekének versfejeibe latin mondatokat foglalt.
Aeneis, I. lib. 202. v. Forsan et haec olim meminisse iuvabit.
4. SZIGETVÁR MAI KÉPE.*
Szigetvár mai képét Cserna Károly rajzolta.
Már ekkor kellett zenei képzettségre szert tennie, a mire vallanak énekeinek maga által szerzett változatos dallamai.
Rendes szokás volt ez időben, hogy a szegény deákok házról házra jártak énekelni, vagy a lakodalmakra s ott mondták el tanítóik «lelki tanusággal tellyes» énekeit.* Tinódi már deákkorában megkedvelhette az énekmondást, mely azután holtig tartó foglalkozása lett.
Szenczi Molnár A. Postilla Scultetica. Oppenheim 1617. 1073–4. l.
5. TINÓDI CZÍMERE.*
(1544-iki metszet után.)
Tinódi Sebestyén czímere a M. Nemz. Múzeum könyvtárának példányáról készült. Régebben, Tinódi czímerkérő folyamodványának felfedezése előtt lantosi «jelvény»-nek tartották.
Az iskolából kikerülve, hol volt első állomása, meghatározni nem lehet. Talán először a katonai pályán próbált szerencsét, vagy íródeáknak állott be. Ez esetben is volt alkalma vitézi érdemeket szerezni Kortársának, Martonfalvay Imre deáknak, Enyingi Török Bálint hű emberének élettörténetéből következtethetjük ezt,* a ki «igen ifjucska» korban állott ura szolgálatjára, azután számtartó viczeudvarbíró, végre udvarbíró lett s mint maga elbeszéli, a Török Bálint parancsára többször kellett mennie várostromra.* Egyszer példáúl a Dombayakat, a kiknek Dombovár volt Tolnamegyében a főfészkük,* meghódoltatá Ferdinánd királynak, Ozora várát azonban fegyverrel kellett elfoglalni s Martonfalvay «egész éjjel nagy hideg deres üdőben» a maga szolgáival «strázsát állott»; ott volt a Kápolnai Ferencz emberei ellen való hadakozásban s Gerennás közelében (Tolna m.) jobb kezét átlőtték, «ki miatt nagy nyomorúságot kellett szenvednie, mert halálos seb vala rajta, közel két esztendeig gyógyították külömb-külömb mesterborbélyok» s azután még meg sem gyógyult a keze, midőn ura Szigetbe, azaz Szigetvárba hivatta s onnan, noha kezét «nyakba kötve viselte», Szegliget (a. m. Szigliget) vára megszállására küldte; mentegette ugyan magát azzal, hogy ott atyafiai vannak, de magamentése nem használt s mivel ismerte, hogy parancsának nem tanácsos ellenszegülni, elment oda «gyalogaival és lovagival», s megvette a várat. Azután neki kell ott maradni s a várat rendbe hozni. Közbe meglátogatá Török Bálint s «nagy vigan lakék egy nap».* Ilyen volt Török Bálint deákjainak élete.
Először Acsády használta fel Martonfalvay emlékíratát Tinódi életrajzában. Bpesti Szemle XCVII. (1899) köt. 6. l.
Martonfalvay Imre emlékírata. Mon. Hung. Hist. Script. XXXI. (Bp. 1881) 132. l.
U. o. 133. l. Nagy Imre jegyzete. Régen Dombóvár.
U. o. 136–8. l.
6. II. LAJOS KIRÁLY*
II. Lajos király arczképe az Ernst-Múzeumban őrzött metszetről készült.
Tinódi nevével is hasonló körülmények között találkozunk először. Első műve latin versfejében ezt írta: «Tinódi Sebestyén deák készítette, midőn balkezét Dombováron nehéz seb gyötörte.» Önkénytelenül a Martonfalvay esetére gondolunk, hogy Tinódi is valamely várostrom vagy apró csatározás alkalmával, melyeket ura Török Bálint akár a törökkel, akár szomszédaival birtokfoglalgatásai közepette folytatott, sebesült meg. Talán a czímerében lévő kard is arra czéloz, hogy kardforgató ember volt, nemcsak kobozverő. De kaphatta nehéz sebét betegségtől is s a czímeres levél kardja énekei tárgyára (arma virumque cano) emlékeztethet. De valószínűbbnek tartjuk az előbbit. A lelkesedés, a melylyel a hősök hadi tettein csüng, a csaták, bajvívások részletes leírása, a várerődítés, várostrom pontos rajzai arra mutatnak, hogy szerzőjüknek gyakorlati jártassága is volt az ilyen dolgokban.
7. MÁRIA KIRÁLYNÉ.*
Mária királyné a bécsi udvari műtörténeti múzeum ambrasi arczképgyűjteményében. Felírata: KVNIGINNE MARIA.
Mikor lépett Török Bálint szolgálatába, nincs rá adatunk. De a dombovári sebesülést megelőzőleg már régóta szolgálhatta gazdáját. Dombovár Dombai János tolnamegyei főispán egykori birtoka, szomszédos volt a Török Bálintéval s mint láttuk, kettőjük között komoly összeütközésre is került a dolog. Dombainak felesége Werbőczi Erzsébet, a Werbőczi István leánya volt;* Werbőczi Imre testvére, a kinél Tinódi később huzamosabban tartózkodott. Talán a dombovári tartózkodás idejéből ered a vele való ismeretség. Különben ez is Török Bálint közeli szomszédja volt. Török Bálint udvarában mint íródeák kezdhette pályáját, a mellett e kor szokása szerint sok egyéb teendőkkel is megbízták, minő lehetett Török két fiának, Ferencznek és Jánosnak tanítása is.
Fraknói V. Werbőczi István élete. Bpest, 1899. 294. l. 1) jegyzet. V. ö. Németh Béla, Szigetvár tört. 97. l. Szerinte Dombovár Werbőczi István birtoka volt.
Török Bálint, Imre horvát bánnak a fia, 1503 körül született* s miként később Zrínyi, már ő is gyermekifjú korában magas katonai tisztséget viselt; 17 éves lehetett, midőn Nándorfehérvár egyik vajdája lett. A török ostrom alá fogván a kellőképen meg nem erősített várat, a két vajda meg sem várta az ostrom kimenetelét, elhagyta azt. Mind a ketten hűtlenség bűnében marasztaltattak el s birtokait is elvesztették. De a gyermekifjú ki tudta engesztelni ellenségeit s midőn Pemfflinger Márk leányát, Katalint, Mária királyné udvari kisasszonyát feleségül vette (1523), a királyi kegy ismét rásugárzott.* Későbbi élettörténete mutatja, hogy a félelmet nem ismerte, így tehát a várat sem gyávaságból hagyta oda. Vitézségének élete későbbi folyamán, pl. mikor Szigetváron Szapolyai ostrom alá fogva, és ő kirohanva, egy csapatot az ostromlókból elevenen elfogott, eléggé jelét adta. A török is jól ismerte nevét és rettegett tőle, különösen azután, mikor Kászon basa seregét Bécsújhely közelében szétverte.* Állítólag Szulejmán azt mondta volna neki később: «Nem tudom, jó Bálint, te féltél-e én tőlem, vagy nem, de az igaz, hogy én még otthon Konstantinápolyban is te veled álmodtam.»*
Németh B. id. m. 69. l.
Fabritius K. Pemfflinger Márk szász gróf élete. Bpest 1875. (Ért. tört. tud. IV. 6.) 11. l. Szerinte nem bizonyos, hogy Katalin a Márk leánya volt.
Budai F. Polg. Lex. III. k. Nagyvárad, 1805. 439. l.
Szücs István (Debreczen tört. I. köt. 1871. 167. l.) Sinay Miklósnak a debreczeni ref. főiskolai könyvtárban másolatban őrzött kézíratára. («Praelectiones publicae in historiam ecclesiasticam seculi XVI. Hungariae et Transsylvaniae) hivatkozva közli ez adatot, melyet Melius Péter hagyott emlékezetben. Szerinte Budai Ferencz is e műből vette be Polg. lexikonába ez adatot. Id. kiad. 445. l.
Főtörekvése volt birtokait folyvást gyarapítani s az eszközökben nem volt válogatós. A pártváltoztatást, a szerint a mint érdekei kívánták, nem tartotta bűnnek. Hol a Ferdinánd, hol a Szapolyai pártján volt és nemcsak egyszer hagyta el őket. Egy kortársa, Bakics Pál, a ki állítólag bérgyilkost is fogadott fel megölésére, de merénylete meghiusult, így jellemezte őt egy hozzá írt levélben:*
Tört. tár 1879. 192–3. l.
«Hallottam, hogy gőgösen hánytorgattand, hogy házamban vagy Raro nevű udvarházamban felkerestél, hogy ott megvívj velem. Másodszor megtudtam, hogy becsületem és emberségem ellen rágalommal támadva ez ország árulójának, török császár kémjének és hitetlen pogánynak neveztél. Mindezen felül, hogy én téged kétízben akartalak elveszíteni…
8. BAKICS PÁL NÉVALÁÍRÁSA.*
Bakics Pál névaláírása az Orsz. levéltárban őrzött 1532. júl. 26-án kelt eredeti leveléről vétetett. Olvasása: Paulus Bakyth sup(re)mus | regie m(aiestatis) hussaronu(m) capitane(us) etc(etera).
Te három királylyal szemben voltál hitszegő és áruló. Először Lajos király szolgálatára rendeltettél, de midőn fegyverre és összecsapásra került a dolog, te akkor betegnek tettetted magadat… Másodszor János királynak kétszer esküdtél fel és fogadtál hűséget és mégis mindig hitszegő lettél. Mindezen gonoszságaidon kívül Ferdinánd uramnak és királyomnak néhányszor felesküdtél és hasonlóképen hitszegő lettél… Mennyi árulásodról és gonoszságodról tudok eddigelé. Példáúl többek közt, midőn Budát ostromoltuk, tárgyaltál ott velem, hogy éjszaka kiáltsunk be Buda városába, hogy vitézűl védelmezzék magukat, mivel a német kutyák három nap mulva megfutamodnak. Én pedig megintettelek, hogy ne tégy becsületed ellen és emlékezzél fogadásodra és esküvésedre, melyet uradnak és királyodnak Ferdinándnak stb. tettél. Hányszor tárgyaltál velem, hogy uramtól és királyomtól János királyhoz hajolnék. Tehát gondold meg, ha én meg akartalak volna ölni, akkor az említett dolgok miatt egyetlen szóval törvény szerint királyom előtt megölhettelek volna. Mégis, te nyomorult és becstelen, ezen gonoszságaidért és árulásaidért, melyeket elkövettél, nem kerülöd el Isten ítéletét. Mennyivel jobb lett volna, ha téged Lajos király, a mohácsi gyűlésen, mikor menekültél, az urakkal együtt darabokra vágott volna, mint hogy még most is élsz…»
9. A RÉGI FEHÉRVÁRI KAPU TÖRÖK BÁLINT MONOGRAMJÁVAL.*
A régi fehérvári kapu Török Bálint monogramjával. Dörre Tivadar rajza.
Ezt a jellemzést kétségtelenűl elvakult harag mondta tollba s Bakics maga is aligha tartotta Törököt ilyen félénk természetűnek, máskülönben kiállott volna vele párviadalra. Másfelől, mint Nádasdy Tamás esete is bizonyítja, a pártváltoztatást akkor nem ítélték el olyan szigoruan.
Török Bálint ekkor férfikora virágában volt. Tinódi szerint a törökök is megcsudálták «szépön termött voltát»* s Memhet basa, mikor termetét és személyét szemlélte, összehasonításúl szemlét tartott udvara népe fölött is és «szebben termett embert soholt ő nem lele», pedig a törökök közt is voltak jól termett deli szál legyének.
Buda veszéséről 57. v. s.
10. A FEHÉRVÁRI KAPU ZÁRÓKÖVE.*
Baranski Emil László festőművész rajzolta.
Egy túlbuzgó kálvinista prédikátor pedig így rajzolta le őt:*
Bornemissza Péter: Negyedic része az Evangéliomokbol… való tanusagoknac. Sempte 1578. 854b. «Török Bálint fibsága.»
Török Bálintot igen megvakult embernek mondták az sok bün miatt, igen torkosnak, részegesnek, kegyetlennek, parázna lator életünek, nyuzó, fosztó koborlónak. De mégis igen tisztelte az barátokat és odajárt az misse* hallásra és meg is gyónt husvétra, hogy a kokonyát*« megehesse. Ez penig minemü gyónás és oldozás volt, megtetszik imezből. Az ő régi szolgái mondták énnekem, hogy egy husvét fele titkon a clastromba megyen gyónni: ott meg óldozzák és nagyobb szentségnek okáért és büne bocsánatjának bizonyságáért felöltözik barátruhába és haza eresztik, hogy azban tartson poenitentiát. Noha rajta volt az kápa, de az latorság benne maradt szívébe és az kitört belőle. Azért mikor jünne az piaczon, latorságába megfutamodik egy asszonra… A község és szolgáló nép véli hogy barát és rajta, de hogy látják urokat, csak nevetik. Ennyi hasznát vötte az kápa szentségének Török Balint.»
Igy, = mise.
A Sándor-codex így írja le készítése módját: «Ualamyk kelnek az kokonnyahoz auagy az husuety keńérhoez, sayt ees teey, tykmoń, tizta tezta, koernyuel teztabol kozoru modra kell činalny, meg kel suetny, meg kell zentoelny, égmasnak kell benne kueldoezny». Nyelvtört. Szót. II. 333. h.
Fentebb láttuk, hogy Török Bálintról egy udvarbírája is emlékezetben hagyta, hogy tudott nagyvígan lakozni. Egyszer Ferdinánd előtt is lerészegedett s jó tanácsokat adott a királynak, a ki azt felelte rá, hogy majd ha józan lesz, akkor beszéljen.*
Acsády: Mill. tört. V. 262. l.
Kétségtelen, hogy ilyen életvidám, mulatkozni szerető vitézember udvari lantos nélkül nem lehetett el. Lantosa vagy kobzosa (lutinista) volt Tinódi Sebestyén deák, a ki otthon a családi körben bibliai vagy történeti, vagy klasszikus mondai tárgyú énekeket mondott az asztalnál, de elment Török Bálint hadi kirándulásaira is s ekkor maga is kardot kötött, s mikor a hadakozás szünetelt, urát és mulatozó vitézeit harcra tüzelte énekeivel, múlattatta tréfás verseivel. Talán Török Bálint egyik-másik harczi kalandját is (pl. hogyan fogta el Nagy Györgyöt 25 vitézével Szigetvár ostroma alkalmával) megénekelte, csakhogy ezek közül egy sem maradt ránk.*
Hogy ilyen historiás ének csakugyan veszett el, arra nézve idézhetjük Bornemissza Péter «Negyedic része az Evangéliomokból… való tanvságoknac. Sempte 1578» cz. műve köv. helyét: «..huß eztendoe feleis czac Magyar oßagbannis: Toeroec Balint, More Laßlo, Baso, Bebekec, Balassiak, Homonnaiac, es toebbec, egyic masikra toeruen keuelysegekben, irigysegekben, boßuallasokban es fösuenysegekben. Kic minemue Hoesoeket tartottac megirtac egy enekben, holot imily versus vagyon:
Mostan kis is Hoesec, tizetesseget varnac. Vzmi Peter, Kobzi Pál, és a vezmi Ianko Baěuß Miklos, Gattyas Ferentz, Sohzonnai Antal, Maßlag Gettzoe, az nagy Loerintz, az Czikos Andorias.
Iriac ezt is.
Peldatoc volna nektec More Laßlo:
Ki vala nagy hires, mert vala koborlo, Jmmar Toeroek koezbe (!) ŕ kegyetlen dulo. Hol mit haßnal neki ŕ koborlot foc io.
Ez utóbbi idézet Szkhárosi: Fejedelemség.. cz. művéből való (Szilády: Régi m. költők t. II. k. 175. l.), de az előbbit nem leltük meg az ismeretes hist. énekekben.
