V.
V.
Weiss politikai tevékenysége Bocskay István és Rákóczy Zsigmond fejedelemsége alatt.
A BASTA korszak végén, Bocskay fölkelésének kezdetén Weiss Mihály alakja nemcsak Brassó, hanem a szász nemzet vezérférfiai között is előtérbe lép. Bocskay fölkelését, ez új kísérletet a szászokra is súlyosan nehezedő német uralom lerázására, a szász nemzet szokott, a múlt évek keserű tapasztalatai által némileg indokolt bizalmatlansággal fogadta; s Erdély két más nemzete már megválasztotta az új fejedelmet, midőn a szászok a mozgalommal szemben még mindig, ha nem is határozottan ellenséges, de legalább is várakozó állást foglaltak el. Vallási szempontból örömmel üdvözölték Bocskay föllépését; de a hatalmas császárral szemben sikerében nem bíztak s féltek kudarcz esetén a megtorlás veszélyétől. Szeben, a központ, hová a császári biztosok a mozgalom hírére Kolozsvárról menekűltek, jó német érzelmeit ez alkalommal sem tagadta meg s példája a többi szász városokat is halogatásra bírta. Valami nagy buzgóságot azonban a német uralom fentartása mellett nem fejtettek ki. Weiss, ki Bocskay fegyvereinek diadalmas előnyomulását Magyarországon figyelemmel kísérte, már 1605 februárban tagadólag válaszolt a császári biztosok felszólítására, hogy követségben Bastahoz Eperjesre utazzék.* Nem találta az időpontot alkalmasnak arra, hogy magát a császár szolgálatában kitüntesse, habár Brassó, legalább látszólag még mindig a császári zászló mellett állott. A szász városok közűl épen Brassónak volt legkevesebb oka a német uralommal elégedettnek lenni; s nem is elvek, hanem az óvatos körűltekintő politika bírta arra, hogy egyideig még Szebennel és a császári biztosokkal tartson. Ez utóbbiak minden reményöket Radul vajdába helyezték, kihez követeik 1604 végén és 1605 két első havában szüntelen útban voltak;* de Radul, bár Rácz Györgyöt némi rácz zsoldosokkal a német párt megsegítésére beküldötte, személyesen nem jelent meg. Jól tudta, hogy a porta Bocskay és Erdély ügyét feladni nem fogja; nem tartotta tehát tanácsosnak vajdai székét német érzelmeinek túlságos fitogtatásával koczkára tenni.
Weiss naplója i. h. 174. l.
Stadthannenrechnungen. 1604 decz. és 1605 jan. és febr.
Míg Magyarországon Bocskay a császári tábornokokkal küzdött s Erdélyben a hozzá csatlakozott nemesség és székelyek szervezkedtek, addig a brassóiak is, mint a többi szászok Bocskai levelei daczára a német párton maradtak. Még 1605 január végén a biztosok parancsára 91 embert küldöttek Segesvárra;* még április 6-án is 1140 forintot fizettek a katonaság zsoldjára Reichelt császári biztosnak,* és a helyett, hogy a más két nemzettel egyesűlve a Bocskay által kormányzóvá kinevezett Gyulafi oldala mellé a május 8-kára Maros-Vásárhelyre hirdetett országgyűlésre siettek volna, május 6-án Weiss Mihályt és Chrestels Jánost Szebenbe küldötték, hogy a többi szász városokkal a teendők felől egyetértésre jussanak.* Bizonyára nem az ellenszenv a Bocskay által képviselt ügy iránt, hanem a császári biztosok jelenléte és biztatásai akadályozták meg, hogy a szászok szebeni gyűlésökön a más két testvérnemzethez csatlakozzanak. Az ellenállással járó veszedelmeket azonban fölismerték s épen azért elhatározták, hogy a rendekhez követséget küldenek, azon megbízással, hogy a szászok eddigi eljárását kimentsék és bizonyos föltételek mellett a kibékülést a három nemzet között létrehozzák. A követséggel Weiss Mihályt és egy szebeni senatort bíztak meg, kik a rendeket Gyulafi táborában Ebesfalvánál találták fel.*
Stadthannenrechnungen. 1605 jan.
Stadthannenrechnungen. 1605 ápr. 6.
Stadthannenrechnungen. 1605 május 6. és Weiss naplója i. h. 174. l.
Weiss naplója i. h. 174. l.
Weiss a rábízott feladat megoldására a legalkalmasabb ember volt. Beszéde, melyet a rendekhez intézett, s melyet egész terjedelmében naplójába iktatott,* ügyes védelmezése a szászok eddig elfoglalt álláspontjának, késedelmezésök kimentése helyzetök nehézségeivel. Mint brassói polgár, bár az egész szász nemzet küldötteként szerepelt, főképen azon érdemeket hangsúlyozta, melyeket Brassó a nemzeti fejedelemség ügyének védelmezésében szerzett; azon áldozatokat, melyeket e város Báthory Zsigmond és Székely Mózes fejedelmek érdekében hozott. Tiszteletteljes megemlékezése Bocskayról és a hév, melylyel a három nemzet egyetértésének szükségességét a haza javára hangsúlyozta, alkalmas volt arra, hogy a rendekben küldetése czéljának elérésére kedvező hangulatot ébreszszen.
I. h. 174. l.
Czélját el is érte. A hajlandóság mindkét részről meg volt a kibékűlésre s miután a szász követek küldőik nevében készek voltak Bocskaynak meghódolni, Gyulafi a Szebenbe visszatérő követek mellé Haller Gábort rendelte, hogy a még fenforgó nehézségeket Szebenben kiegyenlítse. Eltávozásuk előtt Weiss még figyelmeztette Gyulafit, hogy a következő napokon táborát jól őriztesse, mert Rácz György ellene támadást fog intézni.*
Gyulaffi Lestár történelmi maradványai. Kiadta SZILÁGYI SÁNDOR, Történeti Naplók a XVI–XVIII. századból. I. 58. l.
Weis figyelmeztetése nagyon is alapos volt. A szászok nem mindnyájan értettek egyet a brassói senatorral és társaival, kik az ellentállás czélszerűtlenségét belátva, a közeledést Bocskayhoz föltétlenűl szükségesnek ítélték. Sokan közülök eddig élvezett tekintélyök elvesztéseért aggódtak, mások a kezökben tartott nemesi birtokok elvesztésétől tartottak s ezen okokból készek voltak mindent elkövetni, hogy a kiegyezést lehetetlenné tegyék. Rábeszélték Rácz Györgyöt – hazánk dögvészét, mondja Weiss –, ki kétezer főből álló gyalog és lovas csapattal Medgyesen táborozott, hogy Gyulafi táborát meglepje. A május 19-ikének éjjelén intézett támadás csakugyan sikerűlt. A magyar tábor teljesen szétveretett; a gyalog katonák nagy része elveszett s bele telt egy pár nap, míg Gyulafi szétugrasztott seregét ismét összeszedhette.
Az alkudozások fonala ezzel nem szakadt ugyan meg; de Weiss azok végét nem várta be, s mialatt Haller a szebeniekkel értekezett, ő május 26-ikán visszatért Brassóba. A hírek, melyek junius első felében Brassóba érkeztek, még jobban megerősítették azon nézetében, hogy a császár ügye Erdélyben elveszett. Tudta már, hogy Gyulafi a törökök és a moldvaiak segítségét sürgeti és a sűrű követség-váltás Brassó és Radul között junius első felében bizonyossá tette a felől is, hogy a német párt a havasalföldi vajda segítségére hasztalan számít.* Junius 20-ikán egy török és moldvai hadsereg, számszerint ötezer ember, már a határon állott, s Brassónak többé habozni nem lehetett. Weiss junius 24-ikén a moldvai táborba,* onnan pedig junius 25-ikén Gyulafihoz utazott, hogy Brassó eljárását kimentse és a Barczaságot a török és a moldvai hadak pusztításától megmentse.* Ugyanazon nap Chrestels János és Forgács Mihály senatorok Szebenbe utaztak, hogy a szebenieket is a német párt ügyének feladására bírják.*
Stadthannenrechnungen. 1605 jun. BETHLEN FARKAS i. m, VI. k. 286. l.
Stadthannenrechnungen. 1605 junius 25.
Stadthannenrechnungen. 1605 junius 25. Weiss naplójában valószínűleg tévesen írja, hogy már 23-kán a Gyulafi táborában volt, mert a városgazdai számadások szerint csak 25-kén indúlt el Brassóból.
Stadthannenrechnungen, 1605 junius 25.
Weiss Gyulafit és a rendeket Fejéregyházán találta fel. Mindenek előtt időt akart nyerni; az ellenségeskedés megkezdését hátráltatni; mindaddig, míg Brassó kiegyezése Bocskayval teljesen megtörtént. Fő feladatának tekintette tehát Gyulafit és a rendeket várakozásra bírni, míg a szebeniek is a meghódolás felől döntenek. Mert, hogy Brassóban ez ügyben már döntöttek és a meghódolás szükségességét belátták, az kétségtelen; de a közel múlt évek tapasztalatai után nem tartották tanácsosnak a szász nemzettől elválni, s követeik által, kiket ugyanakkor Szebenbe küldöttek, még egy kísérletet tettek, hogy Szebent is a hódolatra rábeszéljék. Mint Ebesfalván, úgy most is hosszú beszédet intézett Weiss a rendekhez; felsorolva ismét Brassó érdemeit az egyetértés, a mindkét félre annyira kívánatos béke érdekében, türelmet kért a rendektől.* A kért halasztást megnyerte, s julius 2-ikán csakugyan megérkeztek a szebeni követek is, oly utasítással, hogy a szász nemzet csatlakozását a másik két nemzethez bejelentsék. A szebeni bíró, Hueth Albert lett volna hivatva, mint állásánál fogva a szász nemzet első embere, hogy az alkudozásokat vezesse és a kibékűlést létre hozza. Ő azonban nem jelent meg Fejéregyházán. Rendíthetetlen híve volt mindig a német pártnak; elveit, úgy látszik, nem akarta megtagadni s azért a béke-párt fejét, Weiss Mihályt, kérte föl a feladat teljesítésére.*
Teljesen közölve van e beszéd Weiss naplójában i. h. 177. l.
Weiss naplója i. h. 179. l.
Az erdélyi rendek aláírása az 1607. mrácz. 27. tartott országgyűlésen.
Az erdélyi rendek aláírása az 1607. márcz. 27. tartott országgyűlésen.*
Az erdélyi rendeké vagyis: Sennyey Pongráczé, Bornemisza Boldizsáré, Haller Gáboré, Pesthy Jánosé, Kornis Boldizsáré, Szilvási Boldizsáré, Trautner Lukácsé, Veres Dávid fehérmegyei főispáné, Allya Farkasé azután a bihari követeké. Erdélyi István tordai főispáné, Mindszenty Benedeké Latna Menyhért és a többi krasznai követeké, Ennetter Gerius szebeni tancsnoké Grill Mihály segesvári királybiróé, Draut János brassói biróé, Schimert Ákos meggyesi biróé, Szüts (Pellio) Gergely beszterczei biróé, Craft János sebesi biróé, Ramb Mátyásé, ki a kolozsvári biró helyett irta alá, Rad István kolozsvári esküdt polgáré (1607 márcz. 22. O. L. Tört. Eml.)
A vezér-szerep ezzel most már nemcsak tényleg, hanem névleg is a brassói senator kezébe jutott, ki azt a Brassóra és egész Erdélyre annyira kívánatos béke és egyetértés helyreállítására használta fel. Julius 5-ikén tartotta beszédét a rendekhez, melyben ép úgy, mint előbbi hasonló alkalommal tartott beszédeiben a szászok eddig elfoglalt álláspontját, vonakodásukat Bocskayhoz csatlakozni a Rudolfnak letett esküvel mentegette s végezetűl kijelentette, hogy a szászok most már készek meghódolni Bocskaynak a következő föltételek alatt: a rendek szállítsák le a hadakat; két hónap alatt jőjjön össze az országgyűlés s ez küldjön mind a három nemzet kebeléből választott képviselőket a fejedelemhez. A fejedelem ezek előtt tegye le az esküt az ország minden előbbi szabadságaira; a képviselők pedig ezután az ország nevében esküdjenek hűséget. Ha pedig a fejedelem időközben Erdélybe jönne, oda gyűljenek össze a rendek, hová a fejedelem őket összehívja.*
Weiss naplója i. h. 179. l.
Az egyezség ezen az alapon hamar létrejött. Gyulafi és a rendek a Weiss által előterjesztett föltételeket lényegökben elfogadták; de a magok részéről viszont egy pár kötelezettséget róttak a szászokra. Megígérték ugyanis a hadsereg kivonását a szász földről és a szászok régi jogainak és kiváltságainak fentartását: de oly föltétellel, hogy a szászok két hónap alatt leteszik a hűségesküt a fejedelemnek; a Rácz György mellett levő havasalföldi csapatokat hazaküldik; hasonlót tesznek a még mindig Szebenben tartózkodó császári biztosokkal, s végre a dévai és fogarasi várak őrségének élelmi szereket nem szolgáltatnak.*
BETHLEN FARKAS i. m. VI. k. 285. l.
Segesvár látképe.*
«Das alte und neue Teutsche Dacia, Nürnberg 1666» czímű művéből másoltattak.
Nem Weiss Mihályon múlt, hogy a kiegyezés minden pontjában nem teljesíttetett: nevezetesen, hogy sem Rácz György nem hagyta el Segesvárt, sem Szeben nem mutatott hajlandóságot kapúit megnyitni. A brassóiaknak ugyanis már ekkor nagyon érdekökben állott szívvel, lélekkel csatlakozni Bocskayhoz s hosszas habozásukat elfeledtetni, mert a moldvai és török hadak már ekkor nyakukon voltak. Julius 7-én érkezett Weiss vissza Brassóba,* hol már ekkor tudták, hogy Ali basa és a Radul által elűzött Simon vajda, Mogila Jeremiás moldvai vajda testvére, 12,000 emberrel a Barczaságra betörni készűlnek, hogy Bocskay ügyét Erdélyben teljes diadalra juttassák. A brassóiak kibékűlése a rendekkel épen jókor jött, s Weiss mindjárt visszaérkezése után julius 11-ikén a moldvai táborba sietett, hogy a város csatlakozását az új fejedelemhez tudassa és a veszedelmet Brassóról és a Barczaságról elhárítsa.* Hogy mit végzett, nem tudjuk – naplójában ezen útját nem említi – de az kétségtelen, hogy a hangulat a Radul ellensége, Simon vajda által vezetett táborban a Radullal szövetséges viszonyban álló Brassó iránt kedvező nem lehetett és a tanács szükségesnek találta némi ajándékokkal engesztelni meg a fő embereket. Julius 13-ikán Krausz Dávid két ezüst serleget, egy kocsit, 30 rőf brassói posztót és 6 nyerget vitt ajándékképen a város nevében Kerszte worniknak,* a moldvai hadak egyik főtisztjének, egy másik moldvai főtisztnek, István worniknak pedig szintén kocsit, vörös brassói posztóból készűlt terítővel.*
Stadthannenrechnungen. 1605 julius 7.
Stadthannenrechnungen. 1605 julius 11.
Wornik = kormányzó, úgy Moldvában, mint Havasalföldön a legmagasabb állami hivatal birtokosát jelentette. Moldvában két wornik volt, az egyik az Alsó-, a másik a Felső-Moldva kormányzója. Lásd: TEUTSCHLÄNDER: Michael der Tapfere. Einleitung 16. l.
Stadthannenrechnungen. 1605 julius 13.
Ugyanezen napon tartotta bevonulását Brassóba Gyulafi László Haller Gáborral, Petky Jánossal és nehány száz lovas és gyalog katonával.* Úgy látszik a teendőket akarta megbeszélni a moldvai és török vezérekkel s innen, mint legalkalmasabb helyről folytatni a már előbb megkezdett tárgyalásokat Radul vajdával, hogy Erdélyt ezen oldalról esetleges meglepetés ellen biztosítsa. Három napig maradt Brassóban s 17-ikén már betegen Földvár felé távozott, hová őt egy nappal később Weiss is követte.* Az ügy, mely fölött tanácskoztak, a Radulhoz indítandó követség ügye volt, hogy a még mindig kétes magatartást tanúsító havasalföldi vajdát határozott nyilatkozatra, az erdélyi új fejedelemmel szemben barátságos viszonyra kötelezzék. A követség tagjai Haller, Kálnoky és Weiss Mihály voltak; ez utóbbi a havasalföldi viszonyok legalaposabb ismerője és Radulnak kedves embere.
Stadthannenrechnungen. 1605 julius 13.
Stadthannenrechnungen. 1605 julius 18.
Kerszte Wornik aláirása.*
G. Dnis Vrae amicus et vicinus Vornik Krizte exerczitus ac consiliarius III. principis Moldaviae. Tatros 1606. jul. 9. Bedő Istvánhoz irva (M. N. Múz. Torma gyüjt.)
Mialatt Weiss Gyulafi mellett Földvártt tartózkodott, azalatt a város a Barczaságon tanyázó moldvai és török hadakkal küzködött. Hiába erősítette a tanács, hogy ők már a Bocskay fejedelem emberei, a basa és a vajda naponként újabb követelésekkel állottak elő. 500 köböl zabot, 282 köböl búzát, 325 patkót és több száz kopját csikartak ki a várostól, nem számítva az ajándékokat, melyek között találunk két hordó malvasiai bort is, egyiket Ali basa, másikat Simon vajda számára.* A Gyulafitól visszatérő Weissnak nem tetszett a dolog, s bízva Gyulafi pártfogásában, kinek bizalmát már ekkor teljesen kinyerte volt, elhatározta keményebb hangon beszélni a basával. Julius 29-én fölkereste a Prázsmárnál táborozó török-moldvai hadat; de a fogadtatás, melyben részesűlt, épen nem volt barátságos. A basa, hogy a sarczolást igazolja, szemére hányta Weissnak, hogy Brassó nagyon későre hódolt meg, s neki parancsa van a császártól a várost ostrom alá venni s keményen megbüntetni. Weiss azonban nem ijedt meg; hivatkozva arra, hogy a brassóiak Bocskay István király emberei, kinek országa naponként növekszik, figyelmeztette a basát, hogy még nagyobb hadsereggel sem tudná bevenni a várost, ha ez önkényt el nem ismerné a török császár hatalmát, ki ezen országnak törvényes ura és patronusa: «Tudjuk azt bizonyosan, hogy császár parancsolatja szerint viseli Nagyságod magát – szólott Weiss a basához – de tudjad te is, hogy nekünk is vagyon tanulságunk az felséges Bocskay királyunktól, mit cselekedjünk azokval, az kik az felséges király városát és ezen tartományát háborgatni akarnák; ha Nagyságod azt míveli, kit neked császárod parancsolt, tudjad, mi is azt míveljük, kit az mi urunk parancsolt. Akarom penig, hogy Nagyságod értse és hallja én tőlem, hogy Brassó városát nem pókhálóval kerítették, nem mehetsz mingyárást által rajta, nem is botlasz az falon által, dolog és munka kell ahoz».* A basa e beszéd vagy talán a Weiss által átnyújtott ajándék által meghatva,* szelídebb hangon kezdett beszélni, de követelései azért koránt sem értek véget. A következő napon táborát Prázsmárról Szent-Péterre tette át és újra ráizent a brassóiakra, hogy a bíró nehány senatorral s idősebb polgárral táborába menjen; de határozottan kikötötte, nehogy az az ember, ki tegnap nála volt, a követségben legyen. «Elválasztott, mint a farkas a kutyát a nyájtól» – mondja Weiss s csakugyan a bíró és a vele utazott hat senator és ugyanannyi communitasi tag nem merték követelését megtagadni. Megígérték, hogy hat ágyút és puskaport fognak neki szolgáltatni. Három nap múlva aztán Ali basa eltávozott a Barczaságról, de a brassói követeket kiket a tanács Gyulafihoz küldött, hogy a város számára a basa ellen védelmet kérjenek, elfogatta s magával hurczolta.*
Stadthannenrechnungen. 1605 julius.
Weiss önéletrajzi adata 1605-ből i. h. Történelmi Tár 1892. évf. 4. füz. 579. l.
Ali basán kívül Simon vajdáról és a török főtisztekről sem feledkezett meg a tanács. Simon vajda ép oly ezüst serleget kapott, mint a basa, két fő török tiszt és a basa titkára egyenként két kis kupát és a tolmács egy kisebb ezüst poharat. Az összes ajándékok értéke 266 forintot tett. Stadthannenrechnungen. 1605 julius.
Weiss naplója i. h. 181., 182. l.
Mogila Simon aláírása.*
Jassiban 1607. márcz. 18. Rákóczy Zsigmondhoz (N. M. Torma gyűjt.)
Weiss már ekkor nem volt Brassóban. Gyulafi megbízása folytán már julius 27-ikén Haller Gáborral, Kálnoky Jánossal és a brassói városgazdával, Schonkabonk Márkkal, Havasalföldre Radul vajdához utazott.* A követség czélja már említve volt; az adott viszonyok közt Weissnak és társainak nem kerűlt nagy fáradtságba Radult a Bocskayval kötendő szövetségre bírni. A vajda helyzete e pillanatban nagyon válságos volt. Mint a német párt embere nyerte el méltóságát; mint Basta hű szövetségese a török párttal mindeddig ellenséges viszonyban állott. Bocskay fölkelése a helyzetet teljesen megváltoztatta. A porta fölismerte e fölkelés fontosságát, erélyesen támogatta az új erdélyi fejedelmet, s Bocskay fényes sikere Magyarországon a török hatalomnak is új erőt kölcsönzött; megingott tekintélyét nemcsak Erdélyben és Magyarországon, hanem az Al-Duna mellékén is helyreállította. A moldvai vajda hadai török csapatokkal már Erdélyben állottak, hogy azt a német befolyás alól teljesen kivonják; s Radul vetélytársának, Simon vajdának szereplése Ali basa oldalán elég világos figyelmeztetés volt Radulra, hogy a portának van embere a havasalföldi vajdaságra, ha politikáját idejekorán meg nem változtatja. Miután érdekei úgy kívánták, Radul nem késett a politikai fordúlatot a német pártról a török pártra, legalább látszólag megtenni. A sürű összeköttetés, melyet ezen időben közte és Brassó között észlelünk,* a bizalmas viszony, melyben Weiss Mihályhoz állott, arra engednek következtetni, hogy Brassó elpártolása Rudolftól, az ő tudtával, talán az ő intésére történt, s mintegy előkészítő és közvetítő lépés volt saját politikai pártállásának megváltoztatására. Követei junius és juliusban szünetlenűl útban voltak Gyulafihoz,* s Halmágyi István és István postelnik (főudvarmester) által már julius közepén felajánlotta hűségét és szolgálatát Bocskaynak.* Ily előzmények után természetes volt, hogy az erdélyi követséget előzékenyen fogadta. A kért esküt maga és bojárjai készséggel letették Bocskaynak és Erdélynek, s kötelezték magokat, hogy valamikor a fejedelem személyesen táborba száll, a vajda minden erejével segítségére siet, helyettesének pedig segédcsapatokat küldenek; a Székely Mózestől a brassói csatában elfoglalt ágyúkat visszaadják, s végre visszahívják Rácz Györgyöt. Viszont az erdélyi követek is az ország nevében barátságot esküdtek Radulnak. Megígérték, hogy Simon vajda törekvéseit a havasalföldi vajdaságra nemcsak elő nem mozdítják, hanem minden módon meggátolják és oda hatnak, hogy a fejedelem ilynemű törekvések meghiúsítására Radulnak segédcsapatokat küldjön; továbbá, hogy a vajda ügyét a portánál támogatni fogják, s végre ha a vajda és bojárjai Havasalföldről esetleg kiűzetnének, nekik Erdélyben biztos menhelyet nyújtanak.* Radul azonnal fel is használta a követek jelenlétét és jóakaratát, hogy ügyeit a portánál rendbe hozza. Az erdélyi követekkel egyszerre egy török követség is volt Tergovistban, s Radul a török követek által az erdélyi követek levelét is elküldötte a szultánnak és nagyvezérnek a közte és az erdélyiek között kötött békéről és barátságról.*
Stadthannenrechnungen. 1605 julius 27. Weiss naplója i. h. 182. l.
Stadthannenrechnungen. 1605 junius és julius.
Stadthannenrechnungen. 1605 junius és julius.
BETHLEN FARKAS i. m. VI. k. 275. 276. l. Stadthannenrechnungen. 1605 julius 14.
BETHLEN FARKAS i. m. VI. k. 320–323. l.
Weiss naplója i. h. 182. 183. l.
Jeremiás Moldvai vajda aláírása.*
Szucsavában 1605 aug. 15. Petki Jánoshoz (M. N. M. Torma gyűjt.)
Weiss és követtársai, midőn augusztus 8-ikán Havas-alföldről visszatérve Brassóba érkeztek Gyulafit nem találták életben. A helytartó már brassói látogatása alatt beteg volt s a Havasalföldre küldött követség elindulása után másnap, julius 28-ikán elhalt.* Utóda Petky János a török és moldvai hadakkal egyesűlve, Segesvár körűl folytatta a harczot Rácz Györgygyel, ki valószínűleg, hogy a maga számára kedvezményeket csikarjon ki, a Radul vajda parancsára sem adta fel a német párt ügyét, még akkor sem, midőn Bocskay, hogy magát a fejedelmi székbe beiktattassa, augusztus közepén Erdélybe érkezett. A fejedelem még Kassáról julius 25-én bocsátotta ki a meghívást a rendekhez az augusztus 10-én Kolozsvárt tartandó országgyűlésre, de miután ő maga is későbbre érkezett, az országgyűlés megnyitását elhalasztotta s annak helyét is Kolozsvárról Medgyesre tette át.
MIKÓ FERENCZ szerint Köpeczen. (M. Tört. Eml. II. oszt. VII. k. 172. l.) NÖSSNER SIMON ellenben naplójában (Deutsche Fundgruben N. F. 64. l.) Vargyast említi.
Medgyes látképe.*
«Das alte und neue Teutsche Dacia, Nürnberg 1666» czímű művéből másoltattak.
A Medgyesen 1605 szeptember 14-dikén megnyitott országgyűlésen Brassót ismét Weiss Mihály képviselte. De nemcsak városa érdekeinek védelmezése volt rá bízva, hanem a Radul vajda ügye is. A vajda állása Bocskaytól függött, kinek szava e pillanatban a portánál döntő fontosságú volt, s kit Mogila Jeremiás moldvai vajda testvére Simon érdekében Radul ellen háborúra ösztönzött. A moldvai követek működésének ellensúlyozására Radul szintén fényes, huszonnégy személyből álló követséget indított Medgyesre, mely Nika Vister (= kincstartó) vezetése alatt augusztus 22-ikén érkezett Brassóba,* s fölkérte a brassói tanácsot, első sorban pedig Weiss Mihályt a vajda ügyének támogatására a fejedelemnél.* Az 1604-ben a vajda és Brassó között megkötött barátságos viszony után a város politikai és kereskedelmi érdekei határozottan a Radul fentartását követelték; s csakugyan mind a tanács, mind pedig Weiss melegen felkarolták a havasalföldi vajda ügyét. Augusztus 26-ikán utazott el Weiss Radul követeivel Medgyesre,* s bizonyára nem kevés része volt abban, hogy a fejedelem a moldvai követek törekvésének ellenére, a Haller és Weiss által augusztus 5-ikén megkötött szövetségi szerződést megerősítette.*
Stadthannenrechnungen. 1605 aug. 22-én.
Weiss naplója i. h. 183. l.
Stadthannenrechnungen. 1605 aug. 26-án.
Weiss naplója i. h. 183. l.
Bocskay István aláirása.*
1605. jul. 23. (O. L. Tört. Eml.)
Ez alkalmat felhasználta Weiss arra is, hogy Brassó és a maga személye részére az új fejedelem kegyét kikérje. Tagadhatatlan, hogy Brassó ezen időben a szász városok között a leghazafiasabb magatartást tanúsította és e város élén kiválóan Weiss tűntette ki magát, mint a kibékülés politikájának vezérférfia. Fáradozásai által, hogy a szászokat és Radul vajdát a dolgok új rendjével való kibékülésre bírja, kétségbevonhatatlan érdemeket szerzett; Brassó városa pedig ez alkalommal is jelentékeny áldozattal járúlt Bocskay ügyének teljes diadalra juttatásához.* Ezen érdemek fejtegetése körűl forgott azon beszéd, melynek kíséretében szeptember 15-ikén Brassó város kérését a fejedelemnek átnyújtotta, ki azt kegyesen fogadta és a jutalmat a város jó szolgálataiért kilátásba helyezte. Hogy mit kért a város a fejedelemtől, nem tudjuk, s annak sincs nyoma, hogy valami jutalmat kapott volna; de Weissról Bocskay nem feledkezett meg, s ugyanezen évi október 7-ikén utasította Haller Gábort, hogy a tizedből tizenhat hordó bort küldjön a brassói senatornak.*
Csaknem egész julius hóban Brassó élelmezte a Gyulafi táborát s egyéb szükségeseken kívűl küldött 600 kopját, készpénzben pedig fizetett 2000 frtot. Stadthannenrechnungen. 1605. julius.
Weiss naplója i. h. 187. l.
A medgyesi országgyűlés szentesítette Erdély belbékéjének helyreállítását. Szeptember 9-ikén, tehát még az országgyűlés megnyitása előtt, Rácz György megnyitotta Segesvár kapúit; az ország összes városai és várai közűl egyedűl még Déva falain lobogott a császári zászló; s a fejedelem sietett a szövetségesnek is veszedelmes török és moldvai csapatokat hazabocsátani. De Brassó még most sem szabadúlt meg teljesen a kellemetlen vendégektől. Pár nappal az országgyűlés szétoszlása után, szeptember 25-ikén, egész váratlanúl 4000 főből álló tatár csapat rontott be a bodzai szoroson és a tanács, hogy a pusztító vihart a Barczaságról elhárítsa, kénytelen volt most is a rendes élelmezésen kívűl a tábor főtisztjeit ajándékokkal kötelezni le.* Az időközben kormányzóvá kinevezett Rákóczy Zsigmondnak sikerűlt végre e kellemetlen és teljesen fölösleges szövetségeseket is az országból eltávolítani.
Szeptember 26-án küld a város a basának egy ezüsttel kivert szablyát 50 forint értékben, a négy murzának egy-egy ezüst serleget 10–14 frt értékig s végre mint a számadási könyv mondja: «einem Tatter 1 pahr Chisma beschlagen 2 fl.» Stadthannenrechnungen. 1605 szept. 26.
RÁKÓCZY ZSIGMOND ARCKÉPE.
A «Conterfet Kupferstich» rézmetszete után.*
Rákóczy Zsigmond és Báthory Gábor Khevenhüller «Conterfeit Kupferstich» czímű művéből vétetett. Rákóczyra nézve megjegyzendő, hogy ez (I. k. 330. l.) világosan mint R. Zs. arczképe van közölve: habár a nyakában függő aranygyapjas rend hihetővé teszi, hogy ez tulajdonkép a Báthory Zsigmond arczképe. De ugyan-e kötetben (325. l.) van Báthory Zsigmondnak egy másik arczképe «Sigismundus Bátori» aláirással.
Rákóczy Zsigmond aláírása.*
1607. nov. 15. (Orsz. Lvtár Vegyes lev.)
A következő évek Brassóra a béke évei voltak és a város politikai élete visszatért szokott medrébe. Rákóczy kormányzósága meghozta végre az annyira nékülözött nyugalmat az egész országra s megmentette Brassót is az örökös zaklatástól, barát és ellenség részéről. Az 1605-dik év végén összegyűltek a tanácsház nagy termében Barczaság szabad szász községeinek bírái és esküdtei és a városi tanácscsal együtt megcsinálták a számadást az utolsó négy évről Brassó és Erdély legszomorúbb éveiről. Basta és vallonjai ezen idő alatt Brassónak és a Barczaságnak 365,000 frtba kerűltek.* E szám minden magyarázatnál érthetőbbé teszi a német uralom óriási népszerűtlenségét és Bocskay fölkelésének gyors sikerét. Nem is késtek a brassóiak ragaszkodásukat az új kormány iránt minden alkalommal kimutatni. Midőn 1606 januárban a kormányzó egész családjával és udvarával Fogarasban tartózkodott, a tanács Weiss Mihály által őt vendégéűl hívta meg s ellátására kíséretével együtt négy nap alatt, január 27–30-ig, 890 frtot adott ki. Ezen felűl január 30-án a távozó kormányzót, családja tagjait valamint kíséretét is ajándékokkal tisztelte meg.* Fejedelemmé választását is Bocskay halála után élénk örömmel üdvözölték Brassóban s hódolatát a tanács déli gyümölcsökből és fűszerekből álló gazdag ajándékkal tüntette ki.* Kevéssel később Bocskay temetésére 238 rőf fekete posztót küldött, s az új fejedelem parancsára sietett – a temetés fényének emelésére, vagy a Magyarországból jött nagy kíséret ellensúlyozására – 100 emberből álló katonaságát Kolozsvárra küldeni.*
Weiss naplója i. h. 191. l.
Az ajándékok a következők:
Dem H. Gubernator ein klocken geschirr kost 82 fl. 37 1/2 den.
Der Frauen ein kohn (Kanne) kost 59 fl. 10 den.
Dem H. zuhay einen Hofbecher, kost 21 fl. 25 den.
Des H. Gubernators 2 Sönen 2 Horbecher, kost 28 fl. 28 den.
Der Tochter einen Hofbecher, kost 12 fl – den.
Dem Károly Boldischar I Töpich, kost 10 fl. – den.
Dem Rákoczy János I. Töpich, kost 10 fl. – den.
Dem Nagy András I. Töpich, kost 10 fl. – den.
Dem Komornik I. Ross Rüstunckh. kost 7 fl. – den.
Dem H. Secretario Kereszturi Györgyen einen Zadel mit granat übertzogen, kost 13 f. – den.
Stadthanenrechnungen. 1606 jan. 30.
Dem H. Gubernator ein klocken geschirr kost 82 fl. 37 1/2 den.
Der Frauen ein kohn (Kanne) kost 59 fl. 10 den.
Dem H. zuhay einen Hofbecher, kost 21 fl. 25 den.
Des H. Gubernators 2 Sönen 2 Horbecher, kost 28 fl. 28 den.
Der Tochter einen Hofbecher, kost 12 fl – den.
Dem Károly Boldischar I Töpich, kost 10 fl. – den.
Dem Rákoczy János I. Töpich, kost 10 fl. – den.
Dem Nagy András I. Töpich, kost 10 fl. – den.
Dem Komornik I. Ross Rüstunckh. kost 7 fl. – den.
Dem H. Secretario Kereszturi Györgyen einen Zadel mit granat übertzogen, kost 13 f. – den.
Stadthanenrechnungen. 1606 jan. 30.
Stadthannenrechnungen. 1607 február 5.
Stadthannenrechnungen. 1607 február 5.
E békés évek Brassó jelentőségét az országos ügyekben háttérbe szorították; de Weiss országos tekintélye, mit 1605-ben ügyes politikája által kivívott, ezután is emelkedett. A város belügyeiben kifejtett tevékenysége mellett, miről számos fogalmazványa és a zernesti és tohányi uradalmak igazgatása tanúskodik, ő maradt a városnak sőt az egész szász nemzetnek politikai vezérférfia. Állandó követe volt Brassónak a következő években az erdélyi országgyűléseken;* képviselte az egész szász nemzetet a kassai országgyűlésen 1606-ban és a tized adomány, melyben Bocskay őt 1606-ban is részesítette, mutatja, hogy a nagy fejedelem – a haza atyja, mint őt Weiss nevezi* – a brassói senator kiváló tehetségeit méltányolni tudta. Még kiválóbb szerep jutott Weissnak Rákóczy Zsigmond rövid uralkodása alatt.
Stadthannenrechnungen. 1605–1607. és Weiss naplója.
Naplója i. h. 196. l.
A Homonnay részéről fenyegető veszélylyel szemben Rákóczy 1607 május 20-ikán tanácskozásra hívta össze tanácsosait, valamint a magyar és a szász városok legtekintélyesebb embereit. Ez utóbbiak között találjuk Weiss Mihályt is. A Fejérvártt tartott tanácskozások tárgyát Rákóczy fejedelemségének megszilárdítása képezte a bécsi udvar és a porta jóakaratának megnyerése által. Határozatba ment, hogy mindkét helyre követséget küldenek, és a portai követséget a fejedelem Weiss Mihályra bizta, ki ez által alkalmat nyert a konstantinápolyi viszonyok felől is tájékozást szerezni.
Az utasítások, melyeket Weiss és követtársa, Veres Dávid, junius közepén magokkal vittek,* s melyeket Weiss egész terjedelmökben naplójába iktatott, Erdély állását a portával szemben részletesen szabályozzák. Utasíttattak a követek, hogy szorgalmazzák a fejedelemválasztás jogának megerősítését a szultántól kiadandó athnamé által. Tiltsa meg a szultán a basáknak, hogy ők nevezzenek ki fejedelmet, sőt ne tegye ezt a szultán se, mert az ország tudja legjobban, ki neki való. A magyarországi basák tartozzanak segítséget adni, valahányszor az ország szüksége úgy kívánja; adassék hasonló utasítás a havasalföldi és moldvai vajdáknak is. Boksányt, Moldvavárát és Világosvárát adja vissza a szultán az országnak. Török hadak ne járjanak Erdélyen keresztűl, s Erdély ne tartozzék háború esetén a török hadsereghez segédcsapatokat küldeni. Végre pedig, miután az ország nagyon elpusztult, az adót a szultán még húsz esztendőre engedje el.*
Junius 6-án Veres Dávid már Brassóban volt s a fejedelem parancsára a tanács látta el úti költséggel. Hogy mely napon indultak el, biztosan nem tudjuk, mert a városgazdai számadások 1607 julius 7-vel megszakadnak.
Weiss naplója i. h. 198. l.
Hogy minő eredménynyel járt el Weiss e fontos küldetésben, melyből szeptemberben érkezett vissza, naplójában nem említi; de a bekövetkezett események azt mutatják, hogy czélját: a porta rokonszenvét és támogatását Rákóczy számára megnyerni, nem érte el. Politikai látkörét azonban jelentékenyen tágította ezen útja is, mely rá nézve e mellett az újság ingerével bírt. Érdeklődését a csodaszép fekvésű város a Bosporus partján, a délkeleti Európa fölött uralkodó török birodalom központja, nem közönséges módon keltette föl. Naplójában följegyezte a város utczáinak, templomainak, iskoláinak, kórházainak, szóval minden középületeinek számát; de ennél érdekesebb ránk nézve és fontosabb volt Weissra nézve, hogy most a portai viszonyokkal megismerkedett és itt is összeköttetéseket szerzett. Ez időből származik ismeretsége és összeköttetése Jachia csauszszal, ki németből lett törökké, a portánál tolmács teendőket teljesített s Weiss-szal szoros barátságra lépve, nem mulasztotta el a brassói senatort a portánál előfordult fontosabb eseményekről értesíteni.*
Weiss naplójában Jordzuman Jachya Chauz név áll, mint SZILÁGYI S. (Báthory Gábor 52. l.) állítja, tévesen Terdzüman helyett, mi tolmácsot jelent.
Midőn Weiss konstantinápolyi útjából hazaérkezett, sok mindent megváltozva talált. Az erdélyi ügyekben távolléte alatt fordulat állott be. Már ekkor kezdetét vette azon politikai aknamunka a porta és a prágai udvar részéről, mely a következő év márczius havában Rákóczy Zsigmond leköszönésével végződött. A hajlott korú, beteges, s épen azért conservativ hajlamú fejedelem helyébe egy fiatal ember, Báthori Gábor, lépett. Brassó történelmében s Weiss Mihály életében fordulópont állott be.
