V.
V.
Giczy megérkezése Brassóban. Véd- és daczszövetség kötése Mychne Radul és a brassóiak között, 1612 szeptember végén.
A NAGY remények, melyekért Weiss és a brassóiak a hódolatot visszautasították, nem teljesedtek: nevezetesen az annyira várt török segítség még most is elmaradt. Hadsereg helyett csak morális támogatást kaptak. Nem is történhetett az másképen. Giczy és társainak érdekökben állott úgy tűntetni fel az erdélyi viszonyokat a portán, mintha Báthory eltávolíttatását az egész ország kívánná, mintha Erdélyben a zsarnok fejedelem ellen általános forradalom volna kitörőben és a szultán egyszerű parancsa teljesen elégséges volna Báthory ingadozó trónjának felforgatására. Csakis ily módon eszközölhették ki a letételét elrendelő fermánt; mert hadat viselni nyugaton Erdély ellen – mi talán a bécsi udvarral is összeütközésre vezetett volna – a portán e pillanatban csakugyan nem akartak. Hitelt adva a Giczy, a Brassóba zárkózott urak és a Mehemed bég előterjesztéseinek, nem is hitték, hogy erre szükség lenne. Megelégedtek tehát azzal, hogy a complot főtényezőjével, Mehemed béggel még egy pár török biztost Giczy mellé rendeltek, kik a fejedelem-jelöltet Erdélybe vezessék s megsegítésére a havasalföldi vajdának, Radulnak parancsot adtak ki. Talán Giczy maga is hitte, hogy megjelenése a szultán parancsával képes lesz eldönteni az erdélyi fejedelemség fontos kérdését. A szászokra, nevezetesen a brassóiakra, biztosan számíthatott, s reménylte, hogy majd a hajdúk is melléje állanak. A döntő szerep, mely Bocskay felkelése alatt e pénzért bárkit szolgálni kész katonaosztálynak jutott, s melyet az erdélyi ügyekben azután is meg tudtak tartani; a könnyűség, melylyel őket pártváltoztatásra bírni lehetett, a fejedelem-jelöltet a legnagyobb reményekkel töltötték el. Ő maga is hajdúkapitány volt; jó összeköttetései voltak velök, ismerte a legkiválóbb kapitányokat, s számított arra, hogy nagy ígéretekkel régi bajtársait maga mellé vonhatja.* A szászok pénzével, a hajdúk kardjával és a porta támogatásával akarta Báthoryt megbuktatni, s a fejedelemséget magának megszerezni.
Hogy számítása nem volt alaptalan, kitűnik azon levélből, melyet Nagy András augusztus 8-án hozzá intézett, melyben e Giczyhez hasonló jellemű hajdúkapitány ígéretet tett, hogy Báthoryt megöli s a hajdúkkal hozzá csatlakozik. Ketten együtt nagy dolgokat vihetnek végbe, írja Nagy András. E levelet kivonatosan közli SZILÁGYI S. Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 65. jegyzet.
Mindazáltal Báthory szilárdabban ült a trónon, mintsem ellenfelei gondolták, s Weiss végzetteljesen tévedett, midőn azt hitte, hogy a fejedelmet egy Giczy-féle kalandor által megbuktatja. Igaz, hogy Báthorynak sok és nem megvetendő ellensége volt saját alattvalói között; de a nagy többség, kiválóan a székelyek, ragaszkodtak hozzá, s csakugyan ez a fejedelem minden hibái mellett is több kezességet nyújtott az ország érdekeinek, tekintélyének és függetlenségének megóvására, mint az az ember, ki a fejedelmi székért urát elárulta és saját önző érdekeiért az ország érdekeit galádúl megsértette. Brassón és az oda menekűlt urakon kívül nem is mozdúlt meg senki Giczy érdekében. Radul havasalföldi vajda is kétszínű szerepet játszott. Megengedte ugyan országában a toborzást a brassóiaknak, de ugyanakkor Báthoryt is értesítette a porta haragjáról, s megígérte, hogy közbeveti magát érette, a szultán haragjának lecsillapítására.* Így történt, hogy midőn Giczy junius közepén Tergovistba érkezett, ott épen nem talált kedvező fogadtatásra. Konstantinápolyból csak egy pár törököt hozott magával és a szultán parancsát Radulhoz, hogy hadait a fejedelem-jelölt bevezetésére kiállítsa. De Radul nem sietett a parancsot teljesíteni, a csapatok kiállítását különböző ürügyek alatt egyik napról a másikra halasztotta. Ez alatt Báthory a rendeket a junius 26-ikán, Fejérvárott tartott országgyűlésen újra magához kötötte, s megtette a lépéseket, hogy szükség esetén a törökkel szemben a bécsi udvar segítségére támaszkodhassék.*
Történelmi Tár. 1879. évf. 36. l.
SZILÁGYI S., Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 235. l.
Weiss azonban keményen készűlt a fejedelem-jelölt fogadására és a döntő hadjárat megkezdésére. Miután Csukás István junius 15-ikén hatvan oláh zsoldossal Havasalföldről visszaérkezett, még ugyanazon napon Benkner János senatort küldötte oda, hogy nagyobb számban toborzzon hadakat, s egyszersmind Giczy bejövetelét is sürgesse.* Junius 25-ikén Benkner már visszajött; de a fejedelemjelölt nélkűl, ki még mindig hasztalan sürgette a segélyhadak kiállítását. Ellenben hozott magával 400 zsoldost és harmincz törököt, kik között a legfőbbek Mohamed bég, Amhat csausz és az a kapucsi aga voltak, kit a brassóiak már ez év elejéről ismertek, midőn őket Radul vajdával kibékítette. A zsoldosok, – kik fölött a vezérletet egy Concis Iwor nevű bojár vitte – mint a kapitányok nevei: Stroya, Ballan, Waszi, Poroskiva, mutatják, ráczokból és oláhokból állottak.*
Stadthannenrechnungen. 1612 junius 15-ről.
Stadthannenrechnungen. 1612 junius 25-ről.
Brassói érmek.*
Resch gyűjteményéből, Rombauer igazgató fényképe után. Felirata: a) DEUS PROTECTOR NOSTER. b) NOS IN NOM. DOM. CONFIDIMVS. 1612. c) PATRONA HVNGARIAE. 1610.
A Benkner által hozott új zsoldosokkal Brassó nyílt csatatéren alkalmazható haderejének létszáma több mint nyolczszáz főre emelkedett és a harcz, mely a fejedelem által a Barczaságon hátrahagyott hajdúkkal és székelyekkel megszakítás nélkűl folyt, most nagyobb méreteket vett fel. Legjobban fájlalták a brassóiak, a dolog természeténél fogva, a törcsvári szoros elvesztését, mert az összeköttetés Havasalfölddel «a hegyeken át», azaz a kevéssé használt tömösi szoroson, szerfölött nehéz és annyira bizonytalan volt, hogy minden futár mellé 25 fegyveres embert kellett adni.* Törcsvárat szerették volna tehát első sorban kezökre keríteni, s még mielőtt az oláhországi zsoldosok megérkeztek volna, megkísértette Weiss e fontos várnak visszafoglalását. April 27-ikén Gyéres Jakab, magyar kapitányt 115 emberrel a hegyeken át Törcsvár ellen küldötte, «hogy ott valamit próbáljanak», s ha lehet, a várat meglepetéssel kezökbe kerítsék.* A kísérlet nem sikerűlt, sőt a székelyek és a hajdúk az ostromzárt Brassó körűl mind szűkebbre vonták, s ismételt becsapásaikkal a külvárosokba a várost annyira nyugtalanságban tartották, hogy a polgárok az éjjeli őrjáratokat a falakon májusban újra legnagyobb éberséggel kezdették teljesíteni. Alig tehát, hogy a Benkner által hozott oláh és rácz zsoldosok megérkeztek, Weiss őket azonnal a hajdúk ellen küldötte, hogy portyázásaikat a város közelében megakadályozza. Junius 27-ikén sikerűlt is a brassói zsoldosoknak a város határán nehány hajdút levágni és egy párt foglyúl ejteni. A fogoly hajdúk közűl Weiss egyet felakasztatott, a többieket vasra veretve a nagyutczai kapu őrtornyába záratta.* E siker által felbátorítva, a brassóiak támadólag léptek fel. Julius 14-ikén Weiss embereit Rozsnyó ellen küldötte; de az eredmény nem volt kedvező. Zsákmányt és egynehány foglyot hoztak magokkal; a vár ellen intézett támadásuk azonban visszaveretett.*
Stadthannenrechnungen. 1612 ápril. május és juniusról.
Stadthannenrechnungen. 1612 ápril 27-ről.
Stadthannenrechnungen. 1612 junius 30-ról.
NÖSSNER, i. h. 70. l.
Tömösi szoros.*
Rombauer igazgató felvétele. Cserna K. rajza.
Weisst e csatározások és zsákmányló kirándulások, melyek végezetre is csak a Barczaság községeit, s magát Brassót pusztították, sehogy sem elégítették ki. Szerette volna az eldöntést közelebb hozni; a küzdelem színterét a város határától eltávolítani. A már egy év óta folyó háború Brassónak roppant veszteségeket okozott. Leszámítva, hogy gazdagságának fő tényezője: ipara és kereskedelme meg volt bénítva, termése már a múlt évben elveszett, ez évben pedig a hajdúk és székelyek folytonos portyázása miatt földmívelésről alig lehetett szó. Az élelmi szerek szállítása Havasalföldről nagy költségekbe és a hegyi ösvényeken iszonyú fáradtságba kerűlt. A város jövedelmi forrásai ily körűlmények között elapadtak. Törcsvár elvesztése maga után vonta a vámjövedelem, továbbá a Zernyest és Tohány birtoka után járó jövedelmek elesését; a barczasági szász községek, egy pár kivételével, a fejedelem kezén voltak; a hét magyar falu lakói pedig annyit szenvedtek a székelyektől és hajdúktól, hogy adót szedni tőlök nem lehetett. Ellenben a város kiadásai rohamosan növekedtek. Nem számítva a követségekre, ajándékokra és az erődítési munkálatokra kiadott összegeket, csupán a katonaság rendes zsoldja 1612 február 1-től julius 24-ig 8296 frtra ment.* Nem csoda, ha Weiss türelmetlenűl várta Giczy és az oláh hadak megérkezését. Julius első napjaiban egymásután küldötte futárjait Giczyhez és a havasalföldi vajdához, hogy a fejedelem-jelölt bejövetelét és a Brassóra oly annyira kívánatossá vált eldöntést siettesse;* de Giczy még mindig Tergovistben késedelmeskedett. Nem akart hadsereg nélkűl jönni, Radul pedig a csapatok kiállítását mindegyre halogatta. Csak miután Giczy sürgetésére a portától újabb parancs érkezett, engedett a vajda, és a fejedelem-jelöltet 1500 ember kíséretében útnak indította.*
Stadthannenrechnungen. 1612 január–juliusról.
Stadthannenrechnungen. 1612. juliusról.
NÖSSNER (i. h. 70. l.) és a Brevis Consignatio (i. h. 257. l.) kétezer embert mondanak, de a Stadthannenrechnung részletes kimutatása az oláh csapatokról csak 1500 embert tűntet fel. Ennyit mond különben Bánfi is i. h. 258. l. Giczynek 30 magyar katonája volt. Nagy Jakab hadnagy alatt. Stadthannenrechnungen. 1612 jul. 22-ről.
Julius 17-ikén végre a város egyik futárja, Bonyhai András meghozta az örvendetes hírt Giczy indulásáról; mire a tanács Benkner János senatort julius 19-ikén a hegyek közé, a tömösi szorosba előre küldötte a fejedelemjelölt fogadására és kalauzolására. Julius 21-ikén tartotta Giczy bevonulását néhány törökkel és a vajdától kapott csapatokkal. Weiss és a tanács kitüntetőleg fogadták a leendő fejedelmet, s török kísérőit, kik között a legkiválóbb Ibrahim csausz volt, s a szokott ajándékok sem maradtak el,* habár a hozott hadsereg várakozásukat teljességgel nem elégítette ki. Növelte boszúságokat, hogy a fegyelmezetlen oláh csapatok, mintha ellenséges földön lettek volna, pusztítani kezdettek. E pusztításnak véget vetendő, a tanács elhatározta, hogy zsoldba veszi őket és zsold gyanánt 1380 frtot mindjárt ki is fizetett.* De az oláhok alig, hogy a pénzt kezükhez kapták, julius 24-ikén, talán a Radultól kapott utasítás szerint, hátat fordítottak Brassónak és azon az úton, a melyen jöttek, hazájukba távoztak.*
Stadthannenrechnungen. 1612 julius 23-ról.
Stadthannenrechnungen. 1612 jul. 20.
NÖSSNER, i. h. 71. l. Bánfi i. h. 258. l. Brevis Consignatio, i. h. 257. l. és a Stadthannenrechnungen. 1612 julius.
Giczy bejövetele ily körűlmények között nem sokat lendített a brassóiak ügyén. Az oláh csapatok megszökése után a fejedelem-jelöltnek nehány törökön kívűl mindössze harmincz katonája maradt, s ezeket is a városnak kellett fizetni, mert Giczynek még annyi pénze sem volt, hogy saját személyes kiadásait fedezze. Szebb jövő reményében a tanács mindezt magára vállalta.* Nagyobb baj volt, hogy a Giczy bejöveteléhez fűzött nagy remények a felkelés kiterjedésére vonatkozólag, nem teljesedtek. Brassón kívűl mitsem tudtak a trónjelöltről. Hiába küldözte Giczy leveleit a székelyekhez, azok hűsége Báthoryhoz egy perczig sem ingott meg, sőt a szász városok is, mint pl. Segesvár, bár tagadhatatlan, hogy Brassóval rokonszenveztek, nem mertek a fejedelemtől nyiltan elszakadni. Ép oly kevés eredményre vezetett a hajduk megnyerésére vonatkozó kísérlete. E czélból még tergovisti időzése alatt összeköttetésbe lépett Nagy Andrással, s miután ígéretekben hihetőleg nem fukarkodott, a hajdúkapitányt a maga részére vonta. Nagy András levélben akarta tudatni Giczyvel, hogy a fejedelmet megöli s azután hozzá csatlakozik, de a levél a fejedelem kezébe kerűlt, s a jellemtelen, pénz-sovár hajdúkapitány megöletését vonta maga után.* Nyilvánvaló volt, hogy török segítség nélkűl a város nehány száz zsoldosával Giczy a fejedelmi széket el nem foglalhatja.
Stadthannenrechnungen. 1612 julius.
SZILÁGYI S., Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 65. l.
Weiss és Giczy tehát egy újabb követség küldését határozták el Konstantinápolyba, hogy a vajda ellen katonái megszökése miatt panaszt emeljenek és hathatós segítséget sürgessenek.
A követséget Mehemed bég vezette, kit Weiss, hogy a város és Giczy ügyének jobban lekössön, most sem mulasztott el ajándékkal és pénzzel ellátni.* Vele utaztak: Kamner Péter és Jekel Mihály, kik közül az első Szebenből, a második Segesvárról menekűlt Brassóba s csatlakozott a fölkelőkhöz. A követek ajándékot vittek magokkal Jachya bégnek, Weiss régi jó ismerősének, portai tolmácsnak és Zulfikar agának. Julius 30-ikán indúltak útnak, s velök indúlt el egy másik követség is, mely által Weiss és Giczy a silistriai basa és a tatár khán segítségét sürgették. E követség tagjai voltak Ibrahim csausz, Angyalossy Mihály és Horváth György.* Ez utóbbi erdélyi úr, Báthory tavaszi hadjárata alatt április 10-ikén szökött át a fejedelem táborából három emberével Brassóba.* Megkísértették a budai basát is megnyerni, s e czélból Giczy két emberét, Pribék Jánost és Siroky Mihályt, Budára küldötték.*
Készpénzben kapott 178 frtot, azonkívűl egy órát és egy serleget. Stadthannenrechnungen. 1612 julius 28.
Stadthannenrechnungen. 1612 julius 28–30-ról. A Brevis Consignatio szerint Ibrahim csausz és Horváth György is Konstantinápolyba küldettek egy pár nappal az első követség után. Én a Stadthannenrechnungen bővebb és kétségtelenűl hitelesebb értesítését követtem.
Stadthannenrechnungen. 1612 április 10-ről.
Stadthannenrechnungen. 1612 aug. 24-ről.
A brassói követség kedvezőtlen pillanatban érkezett Konstantinápolyba. Naszuf nagyvezér a Perzsiával megkötött béke után visszatért Ázsiából a fővárosba, s ezzel a diván főbb tagjai, kik távolléte alatt Giczyt fölemelték volt, befolyásukat elveszítették. Radul vajda, ki a brassóiakban, ezeknek Serbán Radullal fennállott barátsága miatt nem bízott, Báthory érdekében működött, s jelentései fölvilágosították a nagyvezért, hogy Giczy mögött csak egy párt, s nem az egész ország áll. Hasonló jelentés érkezett a budai basától, kihez a fejedelem még juniusban követeket küldött a három nemzet nevében, s kit előterjesztései, s még inkább ajándékai által a maga részére vont.* Naszuf nagyvezér ezen jelentések alapján, különösen midőn a Starzer és Mehemed bég között kötött szerződésről is értesült, egyelőre várakozó állást foglalt el az erdélyi eseményekkel szemben és ha Báthory e pillanatban őszintén csatlakozik a portához s követeit Bécs helyett Konstantinápolyba küldi, Giczy és a brassóiak ügyét a portán minden valószínűség szerint elejtették volna. A brassói követek azonban még így is eredménytelenűl jártak. A nagyvezér, bár nem érzett vonzalmat Báthory iránt, kit a portán közönségesen a bolondkirálynak (Delikiral) neveztek,* a segítséget Giczynek és a brassóiaknak megtagadta, sőt a követség vezére, Mehemed bég ellen a Starzerrel kötött egyezség miatt annyira felingerűlt, hogy ez alig tudta életét megmenteni, s csak nagy bajjal menekűlhetett Brassóba. A brassóiak szívesen fogadták a kegyvesztett béget s némi kárpótlásúl elvesztett vagyonáért és «a kiállott aggodalmakért» Weiss őt a város nevében 130 frttal ajándékozta meg.*
Thurzó nádor levele Mátyáshoz. SZILÁGYI S., Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 66. jegyzet.
HAMMER, i. m. II. k. 749. l.
Stadthannenrechnungen. 1612 szept. 13-ról.
A brassói nagy templom.*
Cserna K. rajza.
Weiss és Giczy csak a szeptember 13-ikán visszaérkezett Mehemed bégtől értesűltek ügyök kedvezőtlen fordulatáról. A követség távolléte alatt azon reményben, hogy a török segítség okvetetlenűl megérkezik, mindent elkövettek, hogy a barczasági erődöket visszavegyék és a székelyeket a fejedelem ügyétől elvonják. E feladat természetesen Giczyre hárúlt, ki Weiss megbízásából julius végén a brassói zsoldosok vezérletét átvette.* A harcz azonban Giczy vezérlete alatt is, a haderő csekélysége miatt, csak portyázásokra és meglepetésekre szorítkozott a székelyekkel szemben, kik Báthory parancsából még Giczy beérkezése előtt Némethy Gergely, udvarhelyszéki kapitány alatt újra a Barczaságra csaptak. A székelyek táborukat közvetlen Brassó mellett ütötték fel, s a brassóiak termését részint learatták és a Székelyföldre vitték, részint fölégették. Egypárszor a brassói külvárosokba is becsapkodtak, de onnan visszaverettek. Augusztus elején a brassóiak léptek föl, mint támadók, s támadásukat Botfalva meglepésével szerencsésen kezdették meg. Botfalva az Olt mellett, a Székelyföld tőszomszédságában még 1611 őszén meghódolt a fejedelemnek, s azóta kiválóan egy Quinten Mátyás nevű tekintélyes polgárnak befolyása alatt híven a fejedelem mellett maradott. Augusztus 5-ikén a hermányi brassói zsoldosok parancsnoka, a már említett János cseh festő, mintegy húsz emberével az őrizetlen templomkastélyt meglepte és a következő éjjelen nagyobb őrséget szállítva belé, e fontos pontot a brassóiak számára biztosította. Az elfogott Quinten Mátyást Weiss azonnal lefejeztette.
Benkner kézirati krónikája i. h.
A botfalvi templomkastély.*
Hunfalvy «Magyarország és Erdély eredeti képekben» czímű munkájából. Cserna K. rajza.
Botfalva elvesztése nagy csapás volt a székelyekre; a brassói őrség a kölcsönt kamatostúl vissza akarta fizetni s a szomszédos háromszéki községeket kezdette pusztítani. Hogy a Székelyföldet a pusztítástól megmentse, Némethy Botfalvát augusztus 13-ikán éjjel megszállotta, s emberei a falakhoz támasztott létrákon a templomkastélyba behatolni igyekeztek. De a cseh festő, mint előbb Hermányt, úgy most Botfalvát is megvédte. Rákétáival visszaverte az ostromlókat, kik tetemes veszteséget szenvedtek, maga Némethy is egy golyó által találva, nehéz sebet kapott, melyben szeptember 4-ikén Dersen elhalt. Még az ostrom előtt augusztus 12-ikén, a brassói oláh és rácz zsoldosok, számszerint kétszázötvenen, megrohanták Háromszéket s gazdag zsákmányt harácsoltak össze; de midőn visszatértek, Prázsmárnál a székelyek és hajdúk útjokat állották, s nemcsak a zsákmányt szedték el tőlök, hanem mintegy hetvennégyet közűlök részint levágtak, részint foglyúl ejtettek. A foglyokat a fejedelemhez Szebenbe küldötték. Viszont egy pár nappal később a székelyek és a hajdúk szenvedtek vereséget. Augusztus 22-ikén egyszerre támadták meg Brassó két külvárosát, Ó-Brassót és Bolgárszeget. Ez utóbbi helyen a városból kicsapó őrség által megverettek, mintegy százan közűlök elestek, kilenczvenen pedig fogságba kerűltek. Weiss, talán Giczy tanácsára, megkísértette a fogoly hajdúkat a város zsoldjába fogadni s többeket közűlök pénzzel és ruhával ajándékozott meg. A hajdúk el is fogadták ajánlatát, még inkább ajándékait, de azért, mihelyt tehették, visszaszöktek a fejedelem táborába. Egy pár nappal később sikerűlt a brassóiaknak a feketehalmi erődöt is visszaszerezni. Feketehalmi menekülőktől értesítve, hogy az őrség a szolgálatot hanyagul teljesíti, Weiss augusztus 28-ikán 120 embert kiküldött, hogy az erődöt meglepjék. Ezek éjjel a faluban elrejtőztek, s midőn másnap az erőd parancsnoka, Szigethy István nehány kísérőjével a szomszéd Vidombákba lovagolt, az őrizetlen kapun át az erődbe rohantak, s az őrségből egy párt levágva, a többit megadásra kényszerítették. Ez erőd visszafoglalása, mint a megindítandó nagyobb hadi műveletek szerencsés kezdete, Brassóban rendkívűli örömet keltett fel.
Részlet a rozsnyói Fellegvárból.*
Muschalek fényképe után.
Csakugyan ez időpontban a harcztéren a szerencse határozottan a brassóiak részére látszott hajlani, mit főképen az idézett elő, hogy a hajdúk belefáradva a küzdelembe, – mivel zsoldot Báthorytól különben sem kaptak, – szeptember elején a Barczaságról távoztak. Ez által fölbátorodva a brassai zsoldosok, szeptember 12-ikén Giczy vezérlete alatt egyenesen Háromszékre törtek, s Ilyefalva alatt a székely tábort szétverték. A székely hadak vezérei, Szilasy és Béldy, lovaikat elvesztve, alig tudtak az ilyefalvi templomkastély falai mögé menekűlni. A brassóiak a kastélyt ostrom alá akarták venni, de Giczy a fekvésénél fogva könnyen védhető kastély megvételére hadseregét nem tartván elég erősnek, megelégedett a kivívott győzelemmel s zsákmánynyal megrakodott hadait Brassóba visszavezette.*
Weiss naplója i. h. 221. l. Benkner kézirati krónikájában 1612 szeptembertől kezdve, mint Weiss annáleseinek folytatása kinyomatva i. h. 235. l., a Brevis Consignatio i. h. 259. l., Bánfi i. h. 259. l., Hegyes i. h. 271. l. és Stadthannenrechnungen. 1612 julius–szeptemberről.
Míg e hadi események folytak, Weiss az alkudozások fonalát a szomszéd havasalföldi vajdával és a törökkel egy perczig sem ejtette ki kezéből. Az év kezdetén, mint láttuk, a város kibékűlt ugyan a vajdával, ki ezután ha nem is segítette elő, legalább elnézte a zsoldosok toborzását; de Weisst ez nem elégítette ki. A régi viszonyt szerette volna fölújítani Brassó és Havasalföld között, úgy, a mint az Serbán Radul korában fönnállott; bele akarta vonni a vajdát a város és a fejedelem között folyó küzdelembe. A török segítség kimaradása sarkalta a brassói bírót e lépésre, s már augusztusban megkezdette levélben a tárgyalásokat a vajdával a véd- és daczszövetség megkötésére.* Augusztus 24-ikén megérkeztek Giczy követei, Pribék és Siroky, a budai basától, hogy minő válaszszal, nem tudjuk; de hoztak magokkal hatvan zsoldost Havasalföldről, s egy törököt a budai basától, kinek megbízatása volt, a brassói ügyekről személyes tapasztalat után a portánál jelentést tenni. Hogy a jelentés Brassóra kedvező legyen, arról gondoskodott Weiss, a megvendégeltetésen kívűl az ajándék sem maradt el. Szeptember 13-ikán megérkezett Mehemed bég is és daczára kegyvesztésének, kilátásba helyezte ismét a brassóiaknak a porta támogatását. Kedvesebben fogadta Weiss e kétes értékű ígéretnél azt a tényt, hogy Mehemed bégnek csakugyan sikerűlt rábeszélni Radul vajdát, hogy a Brassóval kötendő szövetség ügyében a Weiss által tett ajánlatokat elfogadja. A tárgyalások folytatására Mehemed bég a vajdának egyik főemberét, Mihalaki bojárt hozta magával, Weissnak jó ismerősét, ki hasonló küldetésben egyszer már megfordúlt Brassóban.* Miután Weiss a bojárral a szövetség föltételeit megbeszélte, a további tárgyalásokra Heltner György és Forgáts Mihály senatorokat, a városban tartózkodó törökök közűl pedig Dalli Mustafát szeptember 17-ikén Tergovistba küldötte, kik a város nevében a vajdát egy értékes ezüst serleggel, Merlay Tódor krajovai bánt szintén ezüst edényekkel tisztelték meg.* Hasonlóan megajándékozta Weiss Mihalaki bojárt, ki a brassói senatorokkal szintén visszautazott Havasalföldre. Egy hét múlva, szeptember 25-ikén visszajöttek a követek s velök Mihalaki, azon jó hírrel, hogy a vajda a véd- és daczszövetséget megkötötte, s egyszersmind magokkal hozták a vajda szövetséglevelét.* E szövetséglevélben a vajda kötelezte magát Brassó várossal szemben jó szomszédságra; megígérte, hogy a város barátjainak barátja, ellenségeinek ellensége lesz, hogy megsegíti a várost minden időben. Megígérte, hogy valamint a brassóiak minden ellene irányuló mozgalomról őt értesítik, úgy ő is mindazt azonnal közli velök, mi a várost érdekli. A brassóiak lemondanak a Serbán Radullal fönnállott szövetségükről, azt e naptól kezdve semmisnek tekintik, viszont ő is megígéri, hogy a császárnál a város érdekében közbenjáró lesz. A szövetség hű megtartására esküt tesz le, maga és bojárjai nevében.* Ily alapon állította ki Weiss is a város szövetséglevelét: a brassóiak kötelezték magokat jó szomszédságra, s mint a vajda megígérte, hogy barátjaiknak barátja, ellenségeiknek ellensége lesz, úgy ők is hasonló ígéretet tesznek. Kötelezték magokat, hogy azon esetben, ha a vajdát valami nagy veszély éri, befogadják a belvárosba háromszáz emberével, többi embereit pedig a külvárosokban helyezik el. Segítik őt embereikkel, pénzzel, lőporral és golyóval a visszatérítés minden kötelezettsége nélkűl. A pergamenre írott és a városnak selyem zsinóron függő pecsétjével ellátott szövetséglevelet Fronius Mihály és Greissing Kristóf vitték meg a vajdának szeptember 27-ikén, s tették le a város nevében a vajda és bojárjai előtt a szövetséges hűségi esküt.*
Stadthannenrechnungen. 1612 aug.
Stadthannenrechnungen. 1612 szeptember 13.
Stadthannenrechnungen. 1612 szeptember 17.
Stadthannenrechnungen. 1612 szeptember 25.
A pergamenre oláh nyelven cyrill betűkkel írott és a vajda függő pecsétjével ellátott oklevél a Brassó városi levéltárban 772. sz. a.
A szövetségi oklevél külalakját és tartalmát közli Stadthannenrechnungen 1612 szept. 21. Az oklevél kiállítása, a pergamen és selyemzsinór 2 frt 30 denárba kerűlt.
