Szarmata-jazig viselet.

Teljes szövegű keresés

Szarmata-jazig viselet.
A szarmaták terjeszkedésével a viseletben is tapasztalható kisebb-nagyobb foku változás, különösen szembetünő ez a korábban a közép-ázsiai sikságon tanyázott s Perzsia meghódítóival, a parthusokkal mindenesetre közelebbi viszonyban levő, de valamivel Kr. születése előtt a magyar alföldre benyomult jazigoknál. A parthusokéhoz hasonló keleties jellegü bő ruházatuk, melyről Tacitus is említést tesz, nagyon kiválik a daciai hadjáratot megörökítő Trajanus oszlopán ábrázolt különböző viselet alapjellegét, hogy ezeket a tizennyolcz évszázaddal ezelőtt ábrázolt jazigokat bátran lehetne fölfegyverkezett XV–XVI. századbeli magyar parasztoknak tartani s egy festő, Geiger, magyar történeti képein csakugyan ezeket vette alapul az Árpádkori viselethez.*
Frühner; La Colonne Trajane. Pl. 55. 62., XXXIII. 95. 107. 141, XXX. 148. és XXXII. és Cichorius. Die Reliefs der Traiansäule. (V. ö. I–II. szines s 1–3. fekete táblánkkal s magyarázatukkal.) – «(Germani) veste distinguntur non fluitante, sicut Sarmatae ac Parthi, sed stricta». Taciti Germanica. 17. l. – V. ö. Weiss H. Kostümkunde. Altertum. II. k. 575–588. Hottenroth Fr. Trachten d. Völker. 2. Aufl. I. k. 86–87. l. 62. t. – A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi S. I. k. CCLXII–CCLVIII.
A jazigok féltojásdad idomu, kisebb-nagyobb mértékben hegyes, középmagasságu süveget viseltek, mely merevebben állt fölfelé s nem konyult jobbra vagy balra, mint a szkitha süveg; ehhez hasonlóan hátsó része lefelé kanyarodott a vállig vagy nyakszirtig, de csak a fül mögött, míg a szkitha süveg a fület is eltakarta, a jazigok a fület szabadon hagyták, a halántéktól azonban egy széles szíjból álló és hihetőleg érczlemezzel borított állkötő nyult végig a fül mellett az áll alá. A süveghez hasonló idomu volt a valószinüleg bronzból készült sisak; néha a sisakot érczpántokkal körülvett süveg helyettesítette. A jazig hegyes süveggel szemben ugyanazon időben a dákok hengeralaku magas föveget viseltek, ugyanazt a fövegformát, mely kissé alacsonyabb idommal az ókori perzsáknál is divatban volt.
Felsőruhájuk testhez simuló, czombig érő, nagyon rövid ujju bőrködmen volt, melynek alsó széle, ugyszintén az ujj-szélek néha csipkézve voltak. Már maga a bőrködmen is meglehetős védelmet nyujtott mindenféle fegyver ellen, de hogy annál áthatlanabb legyen, ráerősített széles bőrszíjakkal még vastagabbá tették, melyeket a mell közepén ugyanannyi csattal, mint a szíjak száma, füztek össze. Máskor pedig kerek csont- vagy bronzlemezkéket füztek pikkelyszerüen a ködmenre. A rövid ujj a kar legnagyobb részét szabadon hagyta. A ködmen alatt egy ingszerü és szintén rövid ujju vászonruhát is viseltek, mely amannál csak valamivel volt hosszabb s a ködmen alól kilátszott. Derekukat széles bőrszíj övezte, melyet középen csattal kötöttek össze. A csat a jazigoknál tünik föl a mi vidékünkön először, a nyugoti népek ekkor még később is a fibulát használták.*
A szarmaták bőrruháját említi Ovidius Tristium Lib. III. 7. A ruhára vartt csont- és rézpikkelyekre l. Tacitus Hist. Lib. I. 79. Ammianus Marcellinus XVII. 12. 2. V. ö. Frühner id. h.
Alsó ruhájuk lobogós hosszu és bő gatya volt, melyet alant már nem füztek össze bugyogóba, mint a szkithák, hanem a magyar gatyához hasonlóan szabadon hagyták. A Trajanus-oszlop domborművei után a sok ráncz közt nem lehet egész pontosan kivenni, hogy esetleg szoknyaszerü ruha volt-e vagy pedig csakugyan kétszáru gatya? De nem valószinü, hogy szoknya lett volna. A parthus és jazig-szarmata gatya a szkitha gatyából alakult, ez pedig világosan kétszáru volt, ugyanilyen a Szasszanidakori perzsa gatya, mely a parthus gatyának a további átalakulása.
Lábbelinek szárnélküli könnyü czipőt hordtak a Trajanus-oszlop szerint.
Főfegyverük nekik is, mint a szkitháknak, a nyíl volt. Egykoru irók ép ugy említik, mint a hogy tanusítják a Trajanus oszlopán levő domborművek, hogy a nyilazásban ők is megszerezték azt az ügyességet, a mit a nyugotiak több mint egy évezreden keresztül mindig megbámultak az újonnan feltünt turánokban, hogy a vágtató lovon visszafordulva hátrálás közben is nyilaztak az ellenségre. Az íjj alakja olyan, minő volt a szkitháké, ugyszintén nekik tulajdoníthatni a Magyarország területén többször található háromélű, apró bronznyílhegyeket. A tegezt, melybe a nyílvesszőt helyezték, a hátukon hordták s nem oldalt, az ővröl lecsüngve, mint a szkithák s más turán népek. Egy másik fegyverük volt a rövid, egyenes tőr vagy a szkitha akinakes lefelé hajló, rövid és széles keresztvassal s markolatgombbal ellátva, a mit a magyarországi leletek tanusága szerint néha a markolat végére erősített s keresztben álló rövid rúd helyettesített; a tőrt nyakukba vetett szíjon hordták. Használtak ezenkivül Tacitus szerint, ki ezt a jazigok törzsrokonairól, a déloroszországi roxolánokról szólva említi, hosszu kardot is, a melynek emlékei közé tartozik a háromszéki Al-Doboly határában, az Olt vizében lelt kétélü, egyenes vaskard (3. 9.); ennek markolata rövid, egy kézre való, bár Tacitus azt mondja, hogy a kardot két kézre fogták; a markolat C alakban meghajló, felkunkorodott farku delfinben végződik, keresztvasa lefelé hajló széles lemezből áll, mely két egymásnak hátat fordító, kifelé néző, fekvő leopárdot ábrázol. Lándsájuk az egykoru irók szerint hosszabb fajta volt, ilyen az egykori jazig területen a nagykőrösi Földvárban lelt rómaikori barbár lándsa is.*
Tacitus Histor. Lib. I. 79. Annalium Lib. VI. 35. – Az aldobolyi kardot l. 3. tábla 9. sz. a. s l. az ott közlött magyarázatot.
Védő fegyvereik közt a paizs a szkithákhoz hasonlóan náluk sem fordul elő; így mondja Tacitus is, a Trajanus-oszlop jazig harczosainál sem találjuk. A sisakról, valamint a ruhájukra varrt s bronzpikkelyekből, vas- vagy simított szarulemezekből álló vértezetről már föntebb tettünk említést, itt azzal egészítjük ki, hogy a gyalog és lovas harczosok vértezete közt abban volt a különbség, hogy a gyalogoknál csak a felső ruhára varrták föl a pikkelyeket, ellenben a lovasság, mely testhez álló és bakancsszerű lábbelibe gyürt szűk nadrágot s egész a kézcsuklóig érő hosszuujju, ellenben annál rövidebb, csupán derékig érő és keskeny övvel leszorított felöltőt viselt, a Trajanus oszlopán levő alakok szerint válltól bokáig pikkelyekkel volt vértezve, sőt masszagéta szokás szerint lovaikat is teljesen elborították a pikkelyes lemezek. A pikkelyes vérten kivül már a sodronyosvért sem volt náluk ismeretlen, előfordul a Trajanus-oszlop alakjain s leleteink közül a népvándorlás elejéről származó czikói temető egyik sirjában találtak egyes lánczszemeket ezen vértezetből.*
«Neque enim scuto defendi mos est». Tacit. Histor. I. 79. – A venetekről vagy szlávokról szólva, a szarmatákkal szembe állítva megjegyzi Tacitus, hogy a germánokhoz hasonlóan paizst hordanak. Germanica cap. 46. – A pikkelyes vértezetre l. 14. jegyzet. – A czikói szarmata – hunnkori temető 513. sirjában talált lánczszemekben dr. Posta Béla ismerte föl a sodronyos vért maradványait; rajzát l. Arch. Közl. XVII. 92. l. 10. sz. a. Ugyanő újabban a hőgyészi vagy regöli hasonkorú leletben állapította meg egy összerozsdásodott, alaktalan vastömeg kitisztítása után, hogy sodronyos vért lánczszemeiből áll.
Ékszernek a magyarországi leletek szerint különösen kedvelték a kisebb-nagyobb kalcedon gyöngyöket.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages