A ruha anyaga. Bőrruha.
A ruha anyaga. Bőrruha.
A ruházat vagy legősibb nevén a mez a magyarság nagy tömegénél állatbőrbül készült. Egész sorozata maradt fenn az olyan ősin elnevezéseknél, melyek vagy a bőrrel foglalkozó mesteremberekre vonatkoznak, mint: varga, szücs, vagy a bőrruha egyik vagy másik nemét jelölik, minők: a kaczagány, bunda, suba, bekecs, ködmen, a miből az is kitünik, hogy a bőröltöny előállításában úgy alakra, mint nagyságra már a honfoglalás idejében nagy volt a változatosság. Ezen nem is kell csodálkozunk. Az a vidék, hol őseink több századon keresztül laktak a honfoglalás előtti időkben, régtől fogva hires volt arról, hogy bővelkedik mindenféle becses bőrü vadakkal. Említi a VI. századbeli Jordanes, a ki szerint a becses vadbőrökkel való kereskedés a hunugoroktól származik. Fennmaradt emléke a magyar hagyományokban, nevezetesen Anonymus azt mondja, hogy a magyaroknál az ős hazából való kivándorlás előtt nemcsak a nemesek, hanem még a kanászok, gulyások és juhászok is nyusztbőrrel diszítették öltözetüket, olyan bőviben volt a nyuszt. Még a közép-ázsiai törökség mondáiban is nyoma van, hogy az onujgurok nyuszt- és nyestvadászattal foglalkoztak. A XI. század dereka táján élt Gurdęzi perzsa iró, a honfoglalás előtti magyarság házassági szokásánál említi meg a különböző vadbőröket; midőn a vőlegény apja – irja – a menyasszony apjának elviszi a nászajándékot, ezen utóbbi megmutatja, mije van menyétbőrökben, nyestprémekben, evetbőrökben, nyusztprémekben, rókabőrben s kamuka selyem-szövetben s a nászajándék viszonzásul mintegy tiz prémes ruhát szőnyegbe göngyöl s a vőlegény apjának lovára köt. Regino is felhozza a magyarok bőrruházatát, de nagyon túloz, a mikor azt akarja elhitetni, hogy a vászon és egyéb szövetnemü ismeretlen volt őseinknél, hanem csupán vadállati és nyers bőrökkel ruházkodtak.*
«Hunuguri autem hinc sunt noti, quia ab ipsis pellium murinarum venit commercium». Jordanus cap. 5. – Scythában vagy Dentumogerben «ultra modum abundanter inveniuntur Zobolini, ita, quod non solum nobiles ac ignobiles vestiuntur inde, verum etiam bubulci et subulci, ac opiliones sua decorant vestimenta in terra illa». Anonymus cap. 1. – Abulgázi Bahadur kház Török családfa cz. művében ezeket mondja az onujgurokról: «ismét egy másik csoport semmi lábas jószágot nem tartva az irtis mellékén (forrásvidéken) halat fogott, hódot, czobolyt, menyétet és evetet vadászott s azoknak húsával táplálkozott és bőrével ruházkodott. Élő jószágot és selyemből, meg gyapotból való kelmét egész életükben láttak». (Thury József ford. után. Századok XXX. 1896. 891. l. L. még Vámbéry A. A török faj. 385. l.) – Gurdęzy forditását l. gr. Kuun Gézától. M. Akad. Értesítő. 1894. 227. l. – «Lanć his usus vestium ignotus, et quanquam continuis frigoribus afficiantur, pellibus tantum ferinis ac murinis induuntur». Regino ad ann. 889. (Pertz Monum. Germ. Scriptores. I. 600.)
Kétségtelen adatok tanuskodnak ugyanis a mellett, hogy a magyarság már kelet-európai hazájából magával hozta a nemez-, posztó- és vászonkészítés ismeretét, a selyem pedig alighanem jóval elterjedtebb és közönségesebb volt nála, mint a nyugoti népeknél.
