Guba, szűr.
Guba, szűr.
A vállra vetett felső ruhának a már említett kaczagányon kívül még két ősi nevét ismerjük, a gubát és a szürt. Amaz subaszabásu bőrruha, újjnélküli, mint a suba, melylyel gyakran föl szokták cserélni, de attól különbözik nemcsak azért, mert rövidebb, hanem azért is, mert a szőrös része van kifelé fordítva s így a subadiszítés, a selyemmel és bőrrel kivarrt virágok a gubán nem alkalmazhatók. A guba főleg a szamos- és felső-tiszavidéki magyar népnél van elterjedve; régebben farkasbőrből is készítették, mint a kaczagányt, ettől azonban szabása a leghatározottabban megkülönbözteti. Egészben véve a Kaukázus északi vidékén lakó népek «burká»-jához hasonló s ez egyenesen arra vall, hogy a Dsordsánból (Khiva), Tabrisztánból és Azerbeidsánból beszerzett kaftán-féle, elől nyitott perzsa «kabâ» vagy «kabâh», melyet Ibh Haukal X. századbeli arab író «kaba» néven a kozákok és szomszéd népek öltönyei közt említ, jóval a honfoglalás kora előtt, a mikor a magyarság egy tekintélyes része még a Kaukázus fölött elterülő pusztaságon tanyázott, alakult át gubává. Mi volt a rendeltetése ennek a vállra vetett, újjnélküli, hosszabb, bő ruhanemnek, gubának, subának, köpönyegnek s más hasonlónak, azt jól kifejtette Salamon Ferencz; arra való volt, hogy a kéz szabad használatának akadályozása nélkül eltakarja a fegyvert, védje az íjj- és nyiltokot az eső ellen s magának a harczosnak is védelmül szolgáljon a nyilak ellen. Hogy a gubát tényleg olyan ruhának tekintették a kelet-európai turánok, mely a pánczélt helyettesítette, világosan mutatja a magyar elnevezéssel szorosan egyező kun «chuba» szó, a mi alatt már nem s pánczélruhát, hanem a perzsa «zirih» (a kun codexben «xire») szóval való magyarázat bizonysága szerint sodronygyűrűkből font pánczél értettek; a kozákok «kaba» nevű kaftánszerű perzsa felöltőjétől tehát a kun és nyugoti, volgai és más török «chuba»-, «kuba»-, «kibe»-, «köppö»-, vagy «kübé»-ig nagy átalakuláson ment keresztül e ruhanem, a kapcsolatot köztük a magyar «guba» elnevezés tünteti föl, mely pánczélszolgálatot is teljesítő bőrruhát jelent, még pedig olyan bőrruhát, melynek hasonmása a kaukázusi burkában ismerhető föl.*
gr. Kuun G. Relation. Hung. Hist. Ant. I. 179. II. 141. – Salamon F. A magy. hadi tört. 89–90. l. Codex Cumanicus. Edidit com. Géza Kuun. Budapest, 1888. 118. és 272. l. A csuvas: kibe a. m. ing, a tobolszki tatár: kebi és kirgiz: köppö a. m. felső ruha (Vámbéry A. A török faj. 536.); a gruzoknál : kaba a. m. hasitott ujju kaftán (Zichy J. gr. Kaukázusi és Középázsiai Utazásai. Budapest, 1897. l. 125.)
A gubánál sokkal nagyobb körben van elterjedve a magyarság közt a szűr, melyet ép úgy megtalálunk a Dunán túl, mint Erdélyben a megyei magyaroknál s a palóczok földjén úgy, mint az Alföldön. A szűrt nemezből készítik, sőt maga a név tulajdonkép a ruha anyagára vonatkozik, de bár újjakkal van ellátva, ritkán öltik föl, sőt a szűrujj rendesen be van kötve; jellemző része a négyszögü gallér, mely színes vagy egyes vidékeken fekete virágokkal van kivarrva. Hogy itt egy nagyon régi ruhanemmel van dolgunk, kitűnik abból, hogy a bekötött újjú, vállra vetett, térdig érő szűrforma felöltő a persepolisi domborművek szerint egész az Akhaimenidák koráig visszavezethető (13, 1., 3.). Azoknál az elemeknél is, melyekből a magyarság alakult, hihetőleg még a régi perzsák honosították meg; erre vall a nemcsak az imént említett idombeli rokonság, hanem maga az anyag is, melyből a szűr készül, t. i. a nemez, melyet őseinkkel perzsafajta elemek ismertettek meg, úgy szintén a szűr czifrázata, mely mint Huszka József kimutatta, kétségtelen rokonságban van úgy a régi Szasszanidakori, mint a mai turkesztáni virágdiszítéssel. Ez egyúttal arra is bizonyságul szolgál, hogy a mennyiben a szűrnek megfelelő ruhanem jellemző virágaival együtt a szlávoknál is előfordul, ez magyar vagy talán még korábban avar befolyásra vezethető vissza, mert a byzanczi taktikusok által leirt, nemezből készült, újjal ellátott bő avar gunya (γουνια), melyet a pánczél és íjj fölött viseltek, s a melyhez – úgy látszik – még kerek gallér is járult, körülbelül szűr-féle felöltő lehetett. Egyébként pedig, mint Vámbéry mondja, a krimi tatárok durva nemezből készült «csekmen»-je szintén hasonló a magyar szűrhöz, bár a krimi és kazáni tatár «cseknem», a tobolszki tatár «szükmen» s a csuvas «szukhman» elnevezés egy más magyar felöltőnem nevében, a székely «szokmány»-ban maradt fenn, mely alatt térdig érő zekét, megzsinórozott zeke-atillát értenek.*
Salamon F. Magy. hadi tört. 98. – Huszka J. tárgyi etnografiánk őstört. vonatkozásai. Ethnographia. IX. 1898. 44. s köv. ll. és A székely ház. Budapest, 1895. 12–13. l. – Vámbéry, A török faj. 635. l. (V. ö. 536. l.) A kazáni tatár: csekmen a. m. kaftán (U. o. 507.), hasonló a baskir csekmen (uo. 601.). A turkumánok csekmene posztóból készült köpenyféle, mit a csapan nevű felsőruha fölött viselnek. (gr. Zichy J. Kaukázusi ut. I. 38.); hordják a csecsenczek is az ing fölé öltve és sárga vagy szürke házi szőttesből készítve, a csekmen fölé besmetet huznak. (U. o. 159.)
