Hajviselet.
Hajviselet.
A hajviseletről már sokkal pontosabb adataink vannak. A IX–X. századbeli magyarok az V. századbeli hunnokhoz s a XII–XIII. századbeli kunokhoz hasonlóan egész rövidre nyirták hajukat s ebben eltért szokásuk a parthusokétól és Szasszanidákétól. Több egykoru adat egybehangzóan bizonyítja ezt. A német püspökök például 900-ban egyebek közt azzal is vádolják a morvákat, hogy a magyarok közé állva, ezek szokása szerint megnyiratkoztak. Regino szerint a magyarok egész a bőrig levágták hajukat. Liutprand a bolgárok konstantinápolyi követéről, a kivel találkozott, azt mondja, hogy haja magyar módra volt megnyirva. Tudnak e szokásról a későbbi időből származó magyar krónikák is, nevezetesen a Márk-féle krónika szerint Vatha pogány módra megborotválta fejét és három üstököt eresztett. Az üstökviselés, mint az előbbi fejezetben említettük, az avarokkal tünt föl s a voguloktól és osztyákoktól kezdve a mongolokig és mandsukig, a kik Khinában is meghonosították, mindenfelé elterjedt az ázsiai turánoknál, s bár őseink a kereszténység első időszakában pogány szokásnak tekintették, nálunk is fennmaradt, úgy hogy teljesen még ma sem veszett ki s némely félreeső vidéken napjainkban is lehet, legalább a közeli évtizedekben még lehetett találni öreg parasztokat, somogyi kanászokat sat., a kik két oldalt hosszura növesztve hajukat, üstökbe fonták.*
A német püspökök 900-ki vádlevele egyebek közt ezt mondja a szlávokról: «Ipsi multitudinem Vngarorum non modicam ad se sumserunt et more eorum capita suorum pseudo-christianorum penitus detonderont». Fejér Gy. Codex Dipl. Hung. I. 233. és Cod. Dipl. Moraviae. I. 60–64. – Regino sz. a magyarok «capillum usque ad cutem ferro cćdunt». Pertz: Monum. Germ. Scriptores. I. 600. – «Bulgarorum nuntium, Ungarico more tonsum, ćnea catena cinctum». Liudprandi legatio. Petz id. m. III. 351. – Vatha «dedicauit se demoniis radens caput suum et cincinos dimittens sibi per tres partes ritu paganorum». Marci chronica. Cap. 47. M. Florianusnál Fontes Domestici. Pars I. Vol. 2. p. 164.
