Nemezkészítés.
Nemezkészítés.
A nemezkészítést valószinűleg az iránoktul tanulták el őseink. Maga a «nemez» szó is irán eredetü (osszétben: nimet, nimath, ujperzsában: nämäd, szanszkritban: namata) s hogy mily régen meghonosodott nyelvünkben, mutatja egyfelől a végső d, t betünek legősibb szavainkkal egyező elváltozása, a mi a törökséggel való érintkezés kezdetén már bevégződött, másfelől mutatja szibériai rokonaink, a vogulok és osztyákok nyelvében való elterjedése. A készítésmód olyanforma lehetett, mint a mai közép-ázsiai nomádoknál, a kirgizeknél és turkománoknál, a kik teveszőrbül, leginkább pedig gyapjuból állítják elő, még pedig az asszonyok és leányok – oly módon, hogy legelébb is különválasztják a fehér gyapjut a barnától, aztán lóbőrre terítve addig verik, míg a gyapjuszálak egyenletesen egymáshoz simulnak s egyenlő vastagságu réteg képződik belőlük, akkor vizzel öntözik meg s két gyékény közé helyezve, erős taposás közben addig hengergetik, míg a gyapjuban levő ragadós zsir-féle anyag szorosan egymáshoz tapasztja és szilárdan összefoglalja a gyapjuszálakat. Honfoglaláskori leleteink közt a solyvai sirban és a bezdédi temetőben találtak nemezmaradványokat; a szolyvai nemez górcsői vizsgálatok szerint csikószőrből készült s nyilván süvegnek a maradványa; a bezdédi nemez valami szür- vagy gubaféle lehetett. A ruházaton kivül a ló szügyénél vértezetnek is felhasználták a nemezt őseink.*
A nemez neve a rokon nyelvekben: vogulban «nement», osztyákban: «namat», «namet», «namél»; a kaukázusi nyelvek közt gruzban: «nabadi,» thusban: «nabad». Ethnographia. V. 139. l. – A nemez készítésről. l. Vámbéry A. A török faj 228, 242–243. l. – A szolyvai sírban lelt nemezről. Arch. Ért. 1870. III. 203. M. Akad. Ért. 1878. 3. 65. Hampel J. A honfoglalási kor emlékei. 129. l. – A bezdédi sir nemezdarabjáról (16. t. 20. sz.) Arch. Ért. XVI. 1896. 409. és Hampel J. A régibb középkor emlékei. II. k. 504. l. CCCLIII. t.
