Öv, csat, kapocs, gomb.
Öv, csat, kapocs, gomb.
A felső ruha összefoglalására a szkitha kortól fogva ismert övön kivűl már csatot, kapcsokat, gombokat is használtak őseink. Az övről csüngött bal felől a kard, mint a déloroszországi emlékeken, a Szasszanidakori ezüst csésze turán királyánál (4. t. 1.) s a kunoknak tulajdonított csészetartó szobrokon (20. 1.) látjuk; a kard alatt volt szintén az övhöz erősítve az íjjtartó, jobb felől pedig a nyilvesszőtartó tegez. Ugyanezen szobrokon több más apróság is csüng le az övről, ezek közt fölismerhető a fésü (20. 3–4.) s bizonyára közéjük tartozott az aczél és kova, melyet még az elhunyt sirjába is beletettek. Az öv keskeny szíjból állt, melyet csattal vagy, mint a bezdédi (Szabolcs m.) lelet egyik sirlelete mutatja, bronz kapocscsal kötöttek össze; a szíj az említett Szasszanidakori király, a nagyszentmiklósi vitéz (4, t., 2.) s a nagy-enyedi Szent Demeter-kép letepert barbar királyának (17. t., 1.) öve szerint kerek gombokkal volt megrakva. Honfoglaláskori leleteinkben gyakoriak az alul két peczekkel ellátott kerek, szív- vagy paizsidomu szíjgombok (10. t., 8., 9., 21., 22., 26–27); ezek egy része kétségkivűl övdiszítmény volt, mint a felső-volgavidéki méri leletekben előforduló s a mieinkhez sokban egyező, gyakran egészen hasonló szíjdiszítményekről (8 t., 1–4.) Uvarov kétségtelenül megállapította. A ruha hasítékának hosszában, mely vagy mai viseletünkhöz hasonlóan a mell közepén ment egyenesen lefelé, vagy pedig rézsutosan, a válltól, valószinűleg a bal válltól kiindulva a másik oldalon levő, tehát a jobb csipő irányában, a felöltőt gombok vagy kapcsok foglalták össze. Már a sokat emlegetett Szasszanidakori turán király felöltőjének kihajtott vagy esetleg prémes szegélyén észlelhetünk kettős gombsort, mely a derékig tart; hasonló, csakhogy egy soros kerek gombozat megy lefelé a övig a nagy-enyedi Szent Demeter-kép barbar királyának felöltőjén; egy déloroszországi csészetartó szobron szintén jelezve van a gombsor derékig érő s meglehetős széles szegélylyel vagy prémmel, melynek közepén rombus-idomu gombfélék vehetők ki (20. 5.); a velenczei Szent Márk-templom sycthiáinál a részint függélyesen, részint pedig rézsutosan menő szegélyzeten nem találunk olyan alakot, a mit gombnak nézhetnénk, – úgy látszik, a gombot itt kapcsok helyettesítették, viszont azonban a ruhaszegélyzetből kiálló keskeny s hosszukás rovátka-idom nem lehet más, mint a sújtásnak valami neme akár színes bőrből, akár pedig aranynyal tarkázott szövetből (20. 8–9.). Erre emlékeztet egy bokharai kaftán szegélye, melyet gr. Zichy Jenő hozott magával közép-ázsiai utjából; a szegélydíszítmény itt is selyemből van kötve. Honfoglaláskori leleteinkben többször előfordulnak a pitykealakú füles gombok. Bezdéden (Szabolcs m.) egyik sirban tiz darabot találtak a csontvázon a mellkas bal szélétől lefelé egyenes irányban, egymástól egyenlő távolságra, ezek tehát minden kétségen kivül a ruha két szárnyának összefoglalására szolgáló gombok voltak; egy másik sirban a nyolcz pityke kétsorosan volt elhelyezve a mell közepén és ettől jobbra; a pitykék rossz ezüstből készültek s két, részint hosszában, részint keresztben metszett félgömbből vannak összeforrasztva. Ha azonban kizárólag csak pitykét használtak volna őseink a ruha összefoglalására, akkor a honfoglaláskori sirokból sohsem volna szabad hiányozniok, pedig sokszor hiányoznak még az említett bezdédi leletnél is. Az I. Endre király érmével datált kecskeméti Árpádkori temető a gombnak egy másféle nemére utal; egyik sirban ugyanis, ugyanabban, a hol az Endre-féle érem volt, a csontvázon a nyaktól a köldökig rézsutos irányban hat darab nagyon vékony ezüst lemezből készült s alján több helyen átlyukasztott kúpok találtak, ezeknek a belseje nyilván valami porladó anyaggal, valószinűleg fával volt kitöltve úgy hogy a nagyobb fajta gomb formáját a faváz adta meg, a mit aztán esetleg valami szövetneművel vagy bőrrel vontak be s úgy erősítették rá a kúpalaku ezüst lemezt. A vállra vetett ruhánál a szűr összefoglalásának módja vehető ki a déloroszországi kun szobrokon (20. 2–3., 5–6.); mellen ugyanis a váll felé mindkét oldalon egy-egy kerek boglár látszik s a két boglárt szíjazat köti össze, melyet a hónalj alatt vezettek át; lehetséges, hogy az előkelőbbeknél a szíj gombokkal, boglárokkal is ki volt rakva, mire a nagy-enyedi Szent Demeter-kép utal (17. 1.)s ebből fejlődött ki a későbbi menteláncz, honfoglaláskori leleteink között azonban alig egy-kettő van olyan, melynél az egyes tárgyak fekvését pontosabban megfigyelték s így nem tudunk olyan leletre hivatkozni, melynél a gombok elhelyezéséből erre következtethetnénk.*
Arczél s kova a kecskeméti leletben. Arch. Ért. XVI. 1896. 42–43, 45, 49–50. – Bezdédi lelet kapcsát, l. u. o. 408–409. l. – A bokharai kaftánt l. Zichy J. gr. Kaukázusi és középázsiai utazásai. I. k. a 164. l. közölt XXXVI. t. leirása 208. l. – A bezdédi pitykék elhelyezéséről. l. Arch. Ért. XVI. 411. l. – Az I. Endre érmével datált kecskeméti temetőről Kada E. ur volt szíves közölni velem az adatokat.
