Kun süveg.
Kun süveg.
Ez volt a süvegnek az a formája, melyet magyarnak nevezhetünk, megkülönböztetve a hosszú, hegyes tetejű, oldalt ékalakban kivágott karimájú s a kivágástól egész hegyéig hímzett vagy gyöngyökkel, pitykékkel ékített kún süvegtől (25. 17.), a minőt azonban a Képes Krónikában nem csak kunok és tatárok, hanem bessenyők és különböző balkáni népek (az oláh bojárok sat.) is viseltek, sőt a krónika III. István kardhordóját is ilyenben ábrázolta. (25. 15.) Hogy a kun süveg nálunk már Kun László korában nagyon elterjedt, azt a Képes Krónika szövege is mondja, midőn megemlíti, hogy az 1279-ben itt járt Fülöp fermói püspök, pápai legátus szigorúan meghagyta a «kun süveg elvetését, melynek használata Magyarországban már szokásba jött», de bár a püspök a kunoknak is el akarta tiltani, a király kértére, mint az 1279-iki országgyűlés határozatában tudjuk, beleegyezett, hogy tovább is viselhessék.
A két süvegforma, a magyar és a kun között a XIV. század derekán többféle átmeneti alakot találunk. Egyiknél a karima magyaros, hosszú, csúcsos teteje azonban a kun süvegnek felel meg, ilyenben van pl. ábrázolva Árpádnak Szvatopluktól visszatért követe, Kusid és Vér-Bulcsu (25. 5. XII. 4., 8.), ennek egyik változatánál, minőt Örs vezér visel, a karima elől kiszélesedik (XII. 6.); másiknál a karima közeledik a kun formához, a mennyiben elől hasítva van, teteje azonban kerek, mint a régi magyar süveg (X. B. 3., 26. 3.), ilyen süvegben festette le magát Aquila János is a veleméri templomban (X. A. 2.), előfordul a csúcsos tetejű is (26. 6.), mely a tiszta kun süvegtől csupán abban különbözik, hogy nem olyan magas, mint ez s a karima hasítéka elől van s nem oldalt.
