XIV. TÁBLA. Magyar viselet a XV. században.
XIV. TÁBLA. Magyar viselet a XV. században.
1. Magyar főur vasöltözékben, Mátyás király korából. A gyulafehérvári székesegyházban levő, egyik oldalon a Hunyadi-ház gyürüt tartó hollós czimerével, másik oldalon kinövő farkassal s ezenkivül a későbbi időkben Hunyadi László nevével ellátott siremlék után. Boncz Ödön kétségbe vonja, hogy a siremlék Hunyadi Lászlóé volna (Arch. Ért. 1899. XIX. 97.), de akárkié volt is (a hollós czimer szerint mégis csak a Hunyadi-házból valóé volt): a tiszta gothikus vértezet, a golyóalakban kidomborodó mellvas, a mi miatt az alak tulságos karcsunak látszik, kétségtelen bizonyságul szolgál arra, hogy a több oda nem tartozó részből összeállított sirládának fedőlapja semmi esetre sem lehet későbbi az 1480–1510. közti időnél. (L. még Varju Elemér czikkét Arch. Ért. 1899. XIX. 31. l. A németektől «Kugelbrust»-nak nevezett mellvas korára nézve V. ö Boheim V. Waffenkunde. 93–94. l.)
2. Főuri viselet 1440–1500. közt. Szent Lászlónak l. Ulászló, Hunyady János, V. László és Mátyás király aranyain levő képe után (V. ö. Weszerle táblái. Tab. VII. 12, VIII. 1–2, 13, 15–16, XI. 3–4, 6, 9–10, 12.); helylyel-közzel előjön II. Ulászló aranyain is, de ezeken már Sz. László alakjának egy újabb tipusával váltakozik. Az aranyakon különben kétféle dolmány különböztethető meg; egyik, mely az 1419-ben festett derzsi kun vitéz (31. tábla, 1. sz.), dolmányának felel meg, térdig ér s derékban széles övvel van átkötve, az övön felüli része testhez álló, az övön alól bő és redős (l. 34. tábla, 5. sz. Weszerlénél I. Ulászló aranya Tab. VII. 9., 11., Mátyás aranya Tab. XI. 1.); másikat a szebeni 1445-ki oltárkép térdelő alakján (37. tábla, 5. sz.) látjuk s áll egy csipőig érő rövid és szük felső dolmányból, alján a csipőre csusztatott övvel, meg egy hosszabb s bő és redős alsó dolmányból (34. tábla, 6. sz.) I Ulászló előtt egy széles sáv (talán prémszegély) választja el a felső és alsó dolmányt; I. Ulászlótól kezdve a sávot egyszerü vagy kettős gyöngysor váltja fel, a mi Hunyadi János korától kezdve más idomokkal (kettős koczkasor sat.) is váltakozik; a gyöngysor és a derék közti rész általában véve testhez simul (Weszerle VIII. 15, XI. 3–4, 6.), de már Hunyadi János érmein is feltünik (Weszerle VIII.), Mátyás aranyain pedig néha csaknem csalódásba ejt (Weszerle XI., 9., 12.) és gömbben, csörgőben végződő s az övről lecsüngő lánczsornak látszik az a derék és csipő közti bő redőzet, a mi a XV. század dereka táján divatozó tabir vagy tabarda nevü felöltőnek (l. XIII. tábla, 12. sz., 35. tábla, 5., 8., 38. tábla, 2. sz.) volt a jellemző sajátsága.
3. magyar főur teljes vasöltözékben Hunyadi János kormányzósága (1446–53.) idejében. Ifjabb Hunyadi János szörényi bánnak († 1440. vége felé) bátyja, a kormányzó által emelt s a gyulafehérvári székesegyházban levő siremléke alapján; a turbánnal körülcsavart strucctollas sisak Disznósy Miklós 1456-ki czimere után (l. 35. tábla, 2. sz.) A siremléken levő évszám szerint ifj. Hunyadi J. «anno. dni. m • ccc° XXXIIII.» azaz 1434-ben halt meg, de ez talán M • CCCC°. XXXVV azaz 1440-nek olvasandó. Bizonyos, hogy 1440. közepe táján még életben volt, életben levőnek mondja I. Ulászló egy 1440. aug. 9. Budán kelt oklevelében (Teleki J. Hunyadiak kora. X. k. 89–92.), de csakhamar azután – nyilván a török elleni harcz alatt kapott sebeiben (l. u. o. 90. l.) – meghalt. A siremlék id. Hunyadi Jánosnak már kormányzósága idejében, tehát 1446–56. közt készült.
4. Hajadon a XIV. század vége felé. A háromszékmegyei gelenczei templomban levő falfestmény után. (29. tábla, 1. sz.)
5–6. Ifju és leány, a XV. század dereka táján, a burgund-franczia udvar divatja szerinti viseletben. Lacroix után.
7. Magyar viselet a XV. század elején. A kassai dom szentségházának czimere után. (35. tábla, 3. sz.)
2. Főuri viselet 1440–1500. közt. Szent Lászlónak l. Ulászló, Hunyady János, V. László és Mátyás király aranyain levő képe után (V. ö. Weszerle táblái. Tab. VII. 12, VIII. 1–2, 13, 15–16, XI. 3–4, 6, 9–10, 12.); helylyel-közzel előjön II. Ulászló aranyain is, de ezeken már Sz. László alakjának egy újabb tipusával váltakozik. Az aranyakon különben kétféle dolmány különböztethető meg; egyik, mely az 1419-ben festett derzsi kun vitéz (31. tábla, 1. sz.), dolmányának felel meg, térdig ér s derékban széles övvel van átkötve, az övön felüli része testhez álló, az övön alól bő és redős (l. 34. tábla, 5. sz. Weszerlénél I. Ulászló aranya Tab. VII. 9., 11., Mátyás aranya Tab. XI. 1.); másikat a szebeni 1445-ki oltárkép térdelő alakján (37. tábla, 5. sz.) látjuk s áll egy csipőig érő rövid és szük felső dolmányból, alján a csipőre csusztatott övvel, meg egy hosszabb s bő és redős alsó dolmányból (34. tábla, 6. sz.) I Ulászló előtt egy széles sáv (talán prémszegély) választja el a felső és alsó dolmányt; I. Ulászlótól kezdve a sávot egyszerü vagy kettős gyöngysor váltja fel, a mi Hunyadi János korától kezdve más idomokkal (kettős koczkasor sat.) is váltakozik; a gyöngysor és a derék közti rész általában véve testhez simul (Weszerle VIII. 15, XI. 3–4, 6.), de már Hunyadi János érmein is feltünik (Weszerle VIII.), Mátyás aranyain pedig néha csaknem csalódásba ejt (Weszerle XI., 9., 12.) és gömbben, csörgőben végződő s az övről lecsüngő lánczsornak látszik az a derék és csipő közti bő redőzet, a mi a XV. század dereka táján divatozó tabir vagy tabarda nevü felöltőnek (l. XIII. tábla, 12. sz., 35. tábla, 5., 8., 38. tábla, 2. sz.) volt a jellemző sajátsága.
3. magyar főur teljes vasöltözékben Hunyadi János kormányzósága (1446–53.) idejében. Ifjabb Hunyadi János szörényi bánnak († 1440. vége felé) bátyja, a kormányzó által emelt s a gyulafehérvári székesegyházban levő siremléke alapján; a turbánnal körülcsavart strucctollas sisak Disznósy Miklós 1456-ki czimere után (l. 35. tábla, 2. sz.) A siremléken levő évszám szerint ifj. Hunyadi J. «anno. dni. m • ccc° XXXIIII.» azaz 1434-ben halt meg, de ez talán M • CCCC°. XXXVV azaz 1440-nek olvasandó. Bizonyos, hogy 1440. közepe táján még életben volt, életben levőnek mondja I. Ulászló egy 1440. aug. 9. Budán kelt oklevelében (Teleki J. Hunyadiak kora. X. k. 89–92.), de csakhamar azután – nyilván a török elleni harcz alatt kapott sebeiben (l. u. o. 90. l.) – meghalt. A siremlék id. Hunyadi Jánosnak már kormányzósága idejében, tehát 1446–56. közt készült.
4. Hajadon a XIV. század vége felé. A háromszékmegyei gelenczei templomban levő falfestmény után. (29. tábla, 1. sz.)
5–6. Ifju és leány, a XV. század dereka táján, a burgund-franczia udvar divatja szerinti viseletben. Lacroix után.
7. Magyar viselet a XV. század elején. A kassai dom szentségházának czimere után. (35. tábla, 3. sz.)
)
8. Mátyás király. (A bécsi udv. gyüjteményben levő dombormű s a londoni Corvin-Codex után, kiegészítve a Turóczi krónikájának augsburgi kiadásában közt Mátyás-képről. L. Mill. magy. tört. IV. k. 288., 186. és 178. l.
9. Olasz tudós Mátyás udvarában. A thorni Corvin-Codex (Naldi: De laudibus Aug. Bibl.) czimlapja alapján. (Tört életr. 1894. Corvin János 62. l. Mill. magy tört. IV. k. 534. l.)
10. Magyar főur a gyulafehérvári székesegyházban levő és Hunyadi Jánosnak tulajdonított siremlék alapján. A siremlékről több rajz jelent meg, de a hely sötét és hozzáférhetetlen volta miatt pontosnak egyik sem tekinthető; Cserna Károly rajzát l. Mill. magy. tört. IV. k. 158. l. Varju Elemérét Arch. Ért. 1899. XIX. 33., Boncz Ödönét u. o. 106. l. Boncz Ödön id,. h. 97–110. l. azt vitatja, hogy a Hunyadi-János féle sirkő sokkal későbbi, valami 120–160 évvel állították a nagy kormányzó halála után s nem is az ő, hanem valamely a XVI. század második felében élt erdélyi előkelő ur emlékére, a különben is későbbi JOHANNES HVNYADI CORVIN9 megjelölés tehát hamis. Hogy a siremlék sok hányatáson és viszontagságon ment keresztül, azt épen Boncz Ö. ur czikke tanusítja s ezért kérdés tárgyát képezheti, vajjon a sirláda fedőlapja, mely az elhunyt életnagyságban ábrázolt alakját tünteti föl, összetartozik-e a sirláda oldallapjaival, melyek törökökkel harczoló s megkötött török foglyokat hajtó magyar lovagokat ábrázolnak. Ezek a reliefek nyilván a XV. század második feléből valók és semmi esetre sem a XVI. századból; a vitézek salade alaku sisakja e tekintetben minden kétséget kizár. De már Varju E. megjegyezte (Arch. Ért. 1889. 32. l.), hogy a reliefek műbecs tekintetében magasan felette állanak a kormányzó képmásának vagyis az oldallapok, meg a fedőlap esetleg más-más siremlékeknek a részei. Lehetetlenség ugyan nincs benne, hogy e részek azért mégis összetartoznak; egyik részt, talán a fedőlapot a kormányzó alakjával, mindjárt az elhalálozás után készítette özvegye, de aztán a Hunyadi-fiak elfogatása, László lefejeztetése és az özvegy sereggyűjtése miatt egyidőre megakadt a munka s egy pár év telt el, a mikor ujra hozzáfoghattak és elkészült a siremlék. De az ilyen magyarázatnak csak akkor lehetne nagyobb sulya, ha a fedőlapról is igazolhatnánk, hogy XV., nem pedig XVI. századbeli. A szövegben (122–123. l.) erre nézve felhozott bizonyitékokat azonban Boncz Ö. ur ellenvetései után magam sem tartom elég nyomósaknak s még a kard alakja sem tekinthető ilyennek, bár a XVI. század derekától kezdve inkább szablyát, mint egyenes kardot találunk; mindössze azt lehetne a XV. század mellett felhozni, hogy a tövénél széles s aztán fokozatosan keskenyedő penge, minő a Hunyadi János-féle siremlék kardja, a XV. században már csak a hegyes tőröket találjuk ilyen pengével, csakhogy ezeknél a penge töve jóval keskenyebb szokott lenni, mint a rendes kétélü kardoknál, melyek a XVI. században egyenletes szélességüek voltak. A mi igazán korjellemző volna, t. i. a markolat és keresztvas, annak az idoma a siremléken nem vehető ki (ábránkon rendes Mátyáskori markolatnak van rekonstruálva), a mennyi látható belőle (v. ö. akár Varju E., akár Boncz Ö. rajzával), az megfelel a Kálmán püspök kardja XV. század vége felé készült markolatának (l. XV. tábla, 9. sz.), a melylyel különben a rövid és keskenyedő penge is egyezik. De a mily bizonytalanok a XV. századra utaló sajátságok, ép oly határozatlanok azok, melyeket Boncz Ö. ur hozott fel a siremlék XVI. századbeli jellegének kimutatására. Ez idő szerint ugy áll a dolog, hogy Boncz Ö. ur kérdésessé tette, vajjon a siremlék fedőlapja Hunyadi János siremlékének volt-e a része s az ott ábrázolt férfi Magyarország kormányzóját akarja-e feltüntetni vagy pedig valamelyik XVI. századbeli erdélyi főurat? De akár az egyik, akár a másik irányban a döntőszót ma még nem lehet kimondani. Ha azonban a fedőlap és a sirláda méretei pontosan összevágnak, akkor össze is tartoznak. Mert ekkor már annak is nagyobb sulyt tulajdoníthatunk, hogy – mint Halavács Gyula úrtól értesültem – nemcsak a fedőlap és reliefek, hanem a másik két Hunyadi-féle emléknek is az anyaga, a vörösesbarna márvány ugyanabból a kőzetből való, holott a Kendy-féle emlék részei Izabella és II. János siremlékének kőzetével egyeznek. Már pedig ez esetben a reliefek kormeghatározó sajátságai a fedőlap korát is megállapítják, mely akkor semmi esetre sem lehet későbbi a XV. század utolsó harmadánál s akkor mindazon viseletbeli sajátságnak a kora, melyet a korábbi emlékek gyér volta miatt csak a XVI. század derekától fogva tudunk konstatálni, visszavezethető a XV. század derekáig. Ezen fordul meg a kérdés s mindenesetre szükséges a siremléknek a legapróbb részletig kiterjedő átvizsgálása, a mi a mai szük és sötét helyen nem tehető meg. Képünk különben a palást (illetőleg dolmány) felálló gallérján és a süvegen kivül teljesen a többi XV. századbeli emlék alapján van rekonstruálva.
11. Csapatvezér I. Miksa császár szolgálatában. A Weiszkunig után (Jahrb. d. Kunsthist. Samml. VI. k. 144. l.). A kép azt a jelenetet tünteti föl, a mikor Miksa a csapatvezérekkel és kapitányokkal a saját anyanyelvükön beszél; beszélt pedig hét nyelven, még pedig a németen kivül említi még a Weiszkunigban a francziát vagy burgundit, flamandot, angolt, spanyolt és olaszt vagy lombardot, a hetedik nyelvről hallgat. Ez lehetett a magyar, mert hogy seregében magyarok is voltak, azt tudjuk s a szóban forgó csapatvezér, kinek viselete egész elüt a többitől, csakis magyarnak vehető föl. Lehetne még olasznak is tartani, ha épen a Weiszkunig a 142-ik lapon egészen máskép nem ábrázolná az olasz katonákat. A sisak a Hunyadi János-féle siremlék reliefjein levő salade-forma után van feltüntetve.
12. Csapatvezér Mátyás király seregében. Tarczay Tamásnak († 1493.) a sárosmegyei héthársi templomban levő siremléke után. Gipszmásolata a M. N. Muzeumban. (Turul. 1890. 39. Szendrei J. Hadt. eml. 94. l.)
13. Főur hadi öltözetben, Mátyás király korában. Szentgyörgyi Györgynek († 1467.) a pozsony m. szentgyörgyi plébánia-templomban levő siremléke után. Gipszmásolatban a M. N. Muzeumban, (Henszlmann J. Magyarorsz. csucsives stílü műemlékei. 196. l. Czobor B. Magyarorsz. tört. eml. 8. füz. XXXII. tábla. V. ö. Arch. Ért. 1899. XIX. 102. l.)
9. Olasz tudós Mátyás udvarában. A thorni Corvin-Codex (Naldi: De laudibus Aug. Bibl.) czimlapja alapján. (Tört életr. 1894. Corvin János 62. l. Mill. magy tört. IV. k. 534. l.)
10. Magyar főur a gyulafehérvári székesegyházban levő és Hunyadi Jánosnak tulajdonított siremlék alapján. A siremlékről több rajz jelent meg, de a hely sötét és hozzáférhetetlen volta miatt pontosnak egyik sem tekinthető; Cserna Károly rajzát l. Mill. magy. tört. IV. k. 158. l. Varju Elemérét Arch. Ért. 1899. XIX. 33., Boncz Ödönét u. o. 106. l. Boncz Ödön id,. h. 97–110. l. azt vitatja, hogy a Hunyadi-János féle sirkő sokkal későbbi, valami 120–160 évvel állították a nagy kormányzó halála után s nem is az ő, hanem valamely a XVI. század második felében élt erdélyi előkelő ur emlékére, a különben is későbbi JOHANNES HVNYADI CORVIN9 megjelölés tehát hamis. Hogy a siremlék sok hányatáson és viszontagságon ment keresztül, azt épen Boncz Ö. ur czikke tanusítja s ezért kérdés tárgyát képezheti, vajjon a sirláda fedőlapja, mely az elhunyt életnagyságban ábrázolt alakját tünteti föl, összetartozik-e a sirláda oldallapjaival, melyek törökökkel harczoló s megkötött török foglyokat hajtó magyar lovagokat ábrázolnak. Ezek a reliefek nyilván a XV. század második feléből valók és semmi esetre sem a XVI. századból; a vitézek salade alaku sisakja e tekintetben minden kétséget kizár. De már Varju E. megjegyezte (Arch. Ért. 1889. 32. l.), hogy a reliefek műbecs tekintetében magasan felette állanak a kormányzó képmásának vagyis az oldallapok, meg a fedőlap esetleg más-más siremlékeknek a részei. Lehetetlenség ugyan nincs benne, hogy e részek azért mégis összetartoznak; egyik részt, talán a fedőlapot a kormányzó alakjával, mindjárt az elhalálozás után készítette özvegye, de aztán a Hunyadi-fiak elfogatása, László lefejeztetése és az özvegy sereggyűjtése miatt egyidőre megakadt a munka s egy pár év telt el, a mikor ujra hozzáfoghattak és elkészült a siremlék. De az ilyen magyarázatnak csak akkor lehetne nagyobb sulya, ha a fedőlapról is igazolhatnánk, hogy XV., nem pedig XVI. századbeli. A szövegben (122–123. l.) erre nézve felhozott bizonyitékokat azonban Boncz Ö. ur ellenvetései után magam sem tartom elég nyomósaknak s még a kard alakja sem tekinthető ilyennek, bár a XVI. század derekától kezdve inkább szablyát, mint egyenes kardot találunk; mindössze azt lehetne a XV. század mellett felhozni, hogy a tövénél széles s aztán fokozatosan keskenyedő penge, minő a Hunyadi János-féle siremlék kardja, a XV. században már csak a hegyes tőröket találjuk ilyen pengével, csakhogy ezeknél a penge töve jóval keskenyebb szokott lenni, mint a rendes kétélü kardoknál, melyek a XVI. században egyenletes szélességüek voltak. A mi igazán korjellemző volna, t. i. a markolat és keresztvas, annak az idoma a siremléken nem vehető ki (ábránkon rendes Mátyáskori markolatnak van rekonstruálva), a mennyi látható belőle (v. ö. akár Varju E., akár Boncz Ö. rajzával), az megfelel a Kálmán püspök kardja XV. század vége felé készült markolatának (l. XV. tábla, 9. sz.), a melylyel különben a rövid és keskenyedő penge is egyezik. De a mily bizonytalanok a XV. századra utaló sajátságok, ép oly határozatlanok azok, melyeket Boncz Ö. ur hozott fel a siremlék XVI. századbeli jellegének kimutatására. Ez idő szerint ugy áll a dolog, hogy Boncz Ö. ur kérdésessé tette, vajjon a siremlék fedőlapja Hunyadi János siremlékének volt-e a része s az ott ábrázolt férfi Magyarország kormányzóját akarja-e feltüntetni vagy pedig valamelyik XVI. századbeli erdélyi főurat? De akár az egyik, akár a másik irányban a döntőszót ma még nem lehet kimondani. Ha azonban a fedőlap és a sirláda méretei pontosan összevágnak, akkor össze is tartoznak. Mert ekkor már annak is nagyobb sulyt tulajdoníthatunk, hogy – mint Halavács Gyula úrtól értesültem – nemcsak a fedőlap és reliefek, hanem a másik két Hunyadi-féle emléknek is az anyaga, a vörösesbarna márvány ugyanabból a kőzetből való, holott a Kendy-féle emlék részei Izabella és II. János siremlékének kőzetével egyeznek. Már pedig ez esetben a reliefek kormeghatározó sajátságai a fedőlap korát is megállapítják, mely akkor semmi esetre sem lehet későbbi a XV. század utolsó harmadánál s akkor mindazon viseletbeli sajátságnak a kora, melyet a korábbi emlékek gyér volta miatt csak a XVI. század derekától fogva tudunk konstatálni, visszavezethető a XV. század derekáig. Ezen fordul meg a kérdés s mindenesetre szükséges a siremléknek a legapróbb részletig kiterjedő átvizsgálása, a mi a mai szük és sötét helyen nem tehető meg. Képünk különben a palást (illetőleg dolmány) felálló gallérján és a süvegen kivül teljesen a többi XV. századbeli emlék alapján van rekonstruálva.
11. Csapatvezér I. Miksa császár szolgálatában. A Weiszkunig után (Jahrb. d. Kunsthist. Samml. VI. k. 144. l.). A kép azt a jelenetet tünteti föl, a mikor Miksa a csapatvezérekkel és kapitányokkal a saját anyanyelvükön beszél; beszélt pedig hét nyelven, még pedig a németen kivül említi még a Weiszkunigban a francziát vagy burgundit, flamandot, angolt, spanyolt és olaszt vagy lombardot, a hetedik nyelvről hallgat. Ez lehetett a magyar, mert hogy seregében magyarok is voltak, azt tudjuk s a szóban forgó csapatvezér, kinek viselete egész elüt a többitől, csakis magyarnak vehető föl. Lehetne még olasznak is tartani, ha épen a Weiszkunig a 142-ik lapon egészen máskép nem ábrázolná az olasz katonákat. A sisak a Hunyadi János-féle siremlék reliefjein levő salade-forma után van feltüntetve.
12. Csapatvezér Mátyás király seregében. Tarczay Tamásnak († 1493.) a sárosmegyei héthársi templomban levő siremléke után. Gipszmásolata a M. N. Muzeumban. (Turul. 1890. 39. Szendrei J. Hadt. eml. 94. l.)
13. Főur hadi öltözetben, Mátyás király korában. Szentgyörgyi Györgynek († 1467.) a pozsony m. szentgyörgyi plébánia-templomban levő siremléke után. Gipszmásolatban a M. N. Muzeumban, (Henszlmann J. Magyarorsz. csucsives stílü műemlékei. 196. l. Czobor B. Magyarorsz. tört. eml. 8. füz. XXXII. tábla. V. ö. Arch. Ért. 1899. XIX. 102. l.)
)
