Dolmány.
Dolmány.
Az ing fölé a dolmányt öltötték. A mai mellénynek megfelelő ruhadarab nem volt meg a XVI–XVI. században, csupán a XVII. század vége felé, midőn a mentét már csak panyókára vetve kezdték hordani, találunk olyan nyomokat, melyek arra mutatnak, hogy hidegben a dolmány alatt valami ujjatlan melltakarófélét is használtak. Ilyen volt p. II. Apaffy Mihály ruhái közt 1682-ben egy zöld s egy testszínű tafotából készült s nyesttel bélelt mellrevaló s ilyen lehetett Thökölynek vörös kamukából készült, dolmány alá való kis mentéje is. A dolmány derékba vágott s testhez simuló szabású volt. Hossza időnkint különbözött, de mindig volt köztük hosszu és kurta dolmány; a XVI. században, mint láttuk, a rövidebb fajta is térdig ért, a hosszabb fajta pedig a bokát verte, míg a XVII. században a leghosszabb sem ért tovább a térdnél, a legszokottabb forma pedig az volt, mely a czombig nyult le, mignem a XVII. század vége felé az egészen rövid, de mégis a csipőn alul érő dolmányok jöttek divatba, melyek Thököly ruháinak jegyzékében kurtánka név alatt fordulnak elő. Minél rövidebb lett a dolmány, annál testhez állóbb volt. A rézsutos vágású dolmányok, minőket használtak a középkorban a kunok és tatárok, teljesen eltüntek, a XVI–XVII. században valamennyi dolmányváltozatnál egyenes vágást találunk, mely a mell közepén ment végig s csak a XVII. század derekától kezdve történt annyi változás, hogy a derékon alóli rész rézsutos vágású volt, úgy hogy a két szárny egymást takarta, ez volt a már többször említett csákóra vágott dolmány. Ujja hosszú volt s az egész kart betakarta a kéztőig, sőt a XVI. század első felében a kézfej egy részét is; később ezt a kéztőtől tölcsérszerüleg bővülő részt visszahajtották, a XVII. században pedig a hajtókának csak a felső részét hagyták meg, a tenyér felől eső részt levágták s ezt nevezték, mint Apor Pétertől tudjuk, kutyafülnek, volt azonban hasított ujjú vagy ujj nélküli dolmány is mely még a XV. századbeli viseletből jött át; ez különösen a horvátoknál maradt fenn s azért horvát dolmánynak is nevezték, más néven pedig foszlány vagy foszlány dolmánynak, a mi alatt különben a középkorban nem valami külön ruhaformát, hanem kelmét értettek. Szintén hasított ujjú volt, mint egykorú képeken látjuk, a török dolmány, mely Berényi György ingóságainak 1661-iki jegyzékében fordul elő, meg a jancsár dolmány, csakhogy hosszabb amannál; ezeknek igazi divatja a XVI. század második felére esik, a mikor nálunk is szokásba jött a hosszú dolmány szárnyait az övbe fűzni. Volt téli és nyári dolmány. Amazt nehezebb selyem-, bársony- vagy posztókelméből készítették s kivétel nélkül béleltek szintén kelmével, de más színre; a nyári dolmány hol bélelve volt holmi könnyebb fajta szövettel, hol pedig bélés nélkül hagyták, a mikor félszer dolmány volt a neve, míg a béleltet kétszer dolmánynak hívták.*
Radvánszky B. id. m. 69, 70. «Ferfyw lmeg 40.» 1561. U. o. II. 16. «Tiz ferfynek valo Ingh, eginek eöte vekonj giolcz Aranyasok, Az eöte gallos Giolcz feyer keötesekkel chynaltth.» Bánffy Istvánné Károlyi Kata hozománya. 1595. U. o. II. 77. «Huszonhárom férfinak valo imeg.» Vay Péterné hozománya 1574–97. U. o. II. 98. «Öt férfinak való ümög selyemmel aranynyal varrottak.» B. Esterházy Ilona után maradt ingóságok. 1651. U. o. II. 314. – Kemény J. Önéletleirása. (Szalay L. Magy. Tört. Eml. I. 53.) Apor P. Metamorph. 352. Radvánszky id. m. I. 106–112. l. Monum. Hung. Hist. Scriptores. XXIV. k. 210, 211. Apor id. m. 353. Horváth dolmány Tököly ruhái közt id. sz. 209. Fosztán Apor id. m. 352. Bocskay végrend.. 1595. Radvánszky id. m. III. 176. – «Véres kamuka török dolmány.» 1661. Radvánszky id. m. II. 342. – V. ö. Arch. Ért. 1899. 107. «Kétszer és félszer dolmányt l. az 1560. és 1571. erdélyi orsz. gyül. árszabásai közt. Szilágyi S. Erdélyi Orsz. Gyül. Eml. II. 181, 382. Radvánszky id. m. I. 107. Buda város 1522-ki árszabásában is: «Uno dolman simplici vel subductura», «Uno dolman duplicato panno vel tela subducta,» «Una subycha simplex, subducto vero panno vel tela.» Tört. Tár. 1889. 379.
