Ing. Felimeg. Ingváll.
Ing. Felimeg. Ingváll.
A legalsó női ruha volt az ing, melyből kettőt hordtak egymás fölött a XVI. századbeli magyar nők. Az alsó vékony vászonból, a felső vagyis régi nevén felimeg finom gyolcsból, czinadoff vászonból, fátyolból, patyolatból, selyemszövetből készült, sőt 1549-ben ezüst- és aranyszálakból szőtt ingről is van szó. Az alsó ing díszítés nélküli volt; emez, a század első felében, a kivágott mellű szoknyák divatja alatt (v. ö. 45. 8.) aranyos hímmel s elegyes színű keskeny pártával vagyis szegélylyel volt díszítve; a kivágott szoknyához készített inget nevezhették kebeles üng-nek, melynek nevét 1539-ben, Paksy Kata hozományában találjuk. A nyakig begombolt szoknyákhoz a fodor divatját megelőző évtizedekben szövés- vagy tüzéshímmel díszített s aranyos gallérú felimeget viseltek. A XVI. század második felében, midőn a derék vagy legalább is újj nélküli szoknyák kezdenek feltünni, a felimeg felső része mindinkább érvényre jut, ránczokba szedték, gyöngygyel átszőtték, különböző alakú díszes újjal látták el, így Csuzy Magdolna hozományában 1549-ben volt egy ing, melynek mindkét újja hat sor arany szövéssel volt díszítve, 1561-től említik a gyöngyös és ránczos, 1579-től a fodros ingeket s a XVI. század végén jön elő a reczés ing. Ugyancsak a derék és újj nélküli szoknyához viselték az ingvállat (45. 6.), mely szintén gazdagon volt díszítve skófiummal, arany, ezüst, selyem, fehér czérnakötéses és habarniczás hímzéssel és kivarrással, gyöngygyel, kisebb és nagyobb boglárokkal. A ránczos ingváll Ormány Anna 1581-ki hagyatékában és Károlyi Kata 1595-ki hozományjegyzékében paraszt ingváll néven fordúl elő. Újja többféle volt; a Radvánszky-poháron a dudoros váll alatt a könyökig szoros, azon alul bő ingújjat találunk (45. 6.), a mit a XVI–XVII. században sípujjnak neveztek s nyilván a sípújjú és dudoros vállú volt az olasz ingváll; ezenkívül előfordúl a dolmányújj és az egyszerű szűk újj; mindhármat említi Károlyi Kata hozományjegyzéke 1595-ben.
