Ingváll.
Ingváll.
A magyar vállnál elmaradhatlan volt az ingváll, melyet török, lengyel és közönséges patyolatból, olasz vászonból s török, gallos, sléziai és szepesi gyolcsból készítettek és skófiummal csillagosan, gyöngygyel csöpögetett virágalakú kötésekkel kivarrtak, irás (rajzminta) után arany-, ezüst fonállal, vörös selyemmel himeztek, olasz kötéssel, lengyel varrással diszítettek. A XVII. század elején, mint említettük, fodros gallérral, azután felálló, később – a század dereka felé – lehajtott csipkegallérral látták el. Újja többféle volt; a XVII. század első éveiben a dolmányújjut, a fönt hólyagos-bő, alant a könyöktől kezdve szűk újju, vag sipújju ingvállat 1595–1639. közt emlegetik; 1639-ben Monaky Anna hozományában van szó a félújjuról (64., 2.) és csipkés újjuról. (V. ö. XXV., 4. XXVI., 11.). A ránczos paraszt ingvállat, mely már a XVI. század utolsó tizedeiben előfordul, utoljára 1630-ban, Monaky Erzsébet ruhái közt említik.
