Kelmék.

Teljes szövegű keresés

Kelmék.
A kelmék közt a vörösszínüeket jobban fizették, mint a más színüeket. Legértékesebb volt a vont arany és vont ezüst, vagyis az arany meg ezüst fonállal virágosan átszőtt nehéz selyem, (kamuka, tarczolán). Azután jött a bársony, melynél megkülönböztették a dupla sima, bojtos és gubás, tar és metélt, virágos és közönséges sima bársonyt, ezek közül a bojtos és gubás bélésre használtatott; legdrágább volt a velenczei vörös (király, meggy- és testszín), meg szederjes sima bársony, Bethlen Gábor 1627-iki árszabása szerint singje 9 frt; a másszínüek, ú. m. zöld, kék és fekete 1 frttal olcsóbbak; a velenczei vörösszínü és szederjes virágos bársony ára 8 frt, másszínüé és a velenczei bojtos bársonyé 7 frt; olcsóbb volt a lukkai bársony, ára 4 frt 50 pénz és 6 frt közt váltakozott; a köz sima vagyis a «genuezer» és «modenezer (modenai) bársony ára 3–3 frt 50 pénz. Nehéz selyem kelme volt a kamuka, melyből a legfinomabb vörös velenczeinek singjét 5 frt 50 pénzen vették, a máshonnan való vörös kamukát 3 frt 50 pénzen, egyéb színüt pedig 2 frt 50–3 frton; az egyes kamukanemek; a tündöklő kamuka két vagy többszínü selyemből volt oly módon szőve, hogy színét váltogatta, a halhajut halpikkely formán szőttén, volt aztán tarka és egyszínü virágos kamuka. A tarczolán vagy terczenella hármas sodrásu nehéz selyem kelme volt, többnyire virágosan szőtték, másszínü selyemmel keverve; a három színü vagy egész igen jó terczenellának árát Bethlen Gábor 3 frtban, az alább valóét 2 frt 50 pénzben szabta meg. Az atlasz ára a közönségesebb kamuka árával egyezett; legdrágább volt a velenczei vörös akár virágos, akár sim atlasz, ára 3 frt 75 pénz, a máshonnan valóé 3 frt 50, a többié 2 frt 50–3 frt. A tafota, melyet főleg szoknyának, meg dolmánybélésnek használtak, sima selyem kelme volt, 25 pénzzel olcsóbb az atlasznál, ára ugyanis a velenczeié 3–3 frt 50, a máshonnan valóé 2 frt 25–2 frt 75, egyes nemei: a két színt játszó tündöklő velenczei, a dupla és az egyszerü tafota. Szintén bélésnek használták a könnyű, habos kanavászt, melynek ára 2 frt 50–3 frt közt váltakozott. A könnyű selyemfajták közé tartozott a tabit is, mely sima, habos vagy virágos volt; a habos tabir ára a kanavászéval egyezett, a közönséges tabité azonban csak 75 pénz volt. Teveszőrrel kevert habos vékony selyem volt a csemelet, ára 60–75 pénz. A XVI. századbeli selyemszoknya-kelmék közt gyakran előjön a mohár, muhara vagy mokkájer; Bethlen Gábor említett árszabása szerint az igen jó bécsi mohárnak vége 6 frtba, singje 35 pénzbe került. Csak a XVII. század közepétől kezdve emlegetik a tubint, mely habos volt, vagy ezüsttel átszőve. A posztók közt legértékesebb volt a skarlát, melyet jobban fizettek, mint a selyem kelméket, sőt a velenczei legfinomabb veres skarlát singje 12 forintba, a zöld és kék skarláté tiz forintba került, tehát még a bársonynál is drágább volt; a legolcsóbb skarlát árát 4 forintban szabta meg Bethlen Gábor. A velenczei zöld és kék gránátposztó is a bársonynyal volt egyértékű, a legfinomabbnak singje 10 forint, a másunnan való gránát ára 4–5 forint. A drágább posztók közé tartozott a selyembirka gyapjából készült selyemposztó is. Olcsóbb volt a csimazin, melynek singje 3 forint 75–4 forint 60 pénzbe került; az igen jó fajlondis ára volt 4 forint 25, a közönségesé 2 frt 25, a lazur posztó ára 2 frt 50 pénz és 4 frt között váltakozott. Az igen jó vagy korona rázsa 3 frt 25 pénz, a közepes 3 frt, az alább való 2 frt 75 pénz volt; ezzel körülbelől egyértékű volt a sája, singje 2 frt 50 pénztől 3 forintig. Még olcsóbb volt a sztanet vagy sztamet, 1 frt 50 pénztől a 2 frt 25-ig. A velenczei legfinomabb karasia egyértékű volt a finom sztamettel (1 frt 25–2 frt 25), olcsóbb volt az angliai karasia, 80 pénztől 1 frtig, még olcsóbb a sléziai, 75–85 pénz. Ezek sorába tartozott még a lórenbergei (nürnbergi) posztó. A legközönségesebb posztók; a szebeni és brassai kék, zöld és szederjes fodorposztó, a legjobb minőségünek singje 75 pénz, a közönségesebbé 65 pénz, egyéb közönséges szebeni és brassai posztó ára 45–50 pénz; a fodor igler ára volt 50–65, a morvai posztóé 40–58 pénz; legolcsóbb volt a boroszlói posztó, singje csak 28–30 pénz. A kender- és len-szövetek közül használták a török vagy jancsár, lengyel, gyapottas és sléziai patyolatot, a lengyel, czinadoff, ulmai, truppai, hajtott, törökországi karmazsin, bártfai- és lőcsei gyolcsot s a török meszes, gyapottas jancsár, brusszai vékony bagzia, meg bulya, továbbá az olasz és házi vásznat.
A ruházat a legélénkebb színü kelmékből készült; az angol Brown Eduárd is megjegyezte 1667-ben való ittjártakor, hogy «a magyarok nagyon szeretik a szineket, ugyanis kék, sárga, zöld és vörös ruhákat hordanak, fekete öltönyt nem igen lehet látni, mert még a papok is hosszú, vörös ruhában járnak»; fekete ruhát fénytelen durva posztóbul vagy szőrbül csak gyász alkalmával viseltek. B. Radvánszky Béla összeállítása szerint legjobban kedvelték őseink a vörös szín különböző árnyalatait, minők voltak: a világosabb bibor, király, skarlát, láng, tégla és kláris, meg a sötétebb karmazsin, gránát és meggyszín; ezekhez járult a halványabb rózsa, test és husszín. Ezután következett, mint legelterjedtebb szín a zöld, szintén több árnyalatban, melyek közt a régi leltárak megkülönböztetik a világos publikán, levendula, pázsit és tengerszínt. A világos és sötét kék színü ruha szintén gyakori volt. A kedveltebb színek közé tartozott a viola, szederjes s a halványabb kikirics is. A sárga változatai közül az arany, narancs, büdöskő, meg a szalmaszínt találjuk említve. Egyéb szinárnyalatok voltak még: a szegfű, tüdő, máj, a zöldes kék páva s a zöldes barna olajmag, a gesztenyebarna haj, a sötétkékesszürke mák, a szürke daru, galamb, hamu- és gyöngy-, a kékes ég-, a sárgás fehér szőke, baraczkvirág- és ezüstszín.*
Radvánszky B. Magy. csal. élet. I. 74, 77, 163, 174, 185, 193, 197. sat. Thaly K. Ötvösművészeti és skófiumhimzési adatok. (Arch. Ért. 12, k. 1878. 161.) és A régi magyar himzőművészetről (U. o. 13. k. 1879. 314.) Tóth B. Magyar ritkaságok. 69. – A majczról l. Deák Farkas Századok. 1880. 775. l. Kelmékre l. Apor P. 351, 462. Radvánszky id. m. I. 73, 105, 107, 110, 121, 165, 181, 214. Kőváry L. Magy. csal. viseletek. 16–21. lap. A mindenféle színű magyar selyemről Magyar műkincsek. II. k. 12. l. Bethlen G. 1627-ki árszabását l. Tört. Tár. XVIII. 1871. 207–212, 214–216. – L. még az 1560. és 1571. erdélyi árszabást Szilágyi S. Erdélyi Országgyül. Eml. II. 181, 382. Egy 1591–1621. közöttit Tört. Tár. 1898. évf. 148–151. Ung. m. 1666. U. o. 1894. 549, 752. Az 1668-ki pozsonyit Tud. Gyűjt. 1835. I. köt. 83–86. Az 1674-ki Bars megyeit Tört. Tár. 1898. 558 s köv. ll. Az 1706-ki rimaszombatit U. o. XVIII. 1871. 258–259. – A ruha színéről Radvánszky id. m. I. 153. s köv., 175. Brown E. leirását l. Szamota Régi Utaz. Magyarorsz. 317.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages