Legyező. Kezkenő.
Legyező. Kezkenő.
A XVII. század dereka felé jött divatba a legyező Előbb a nők kezkenőt tartottak a kezükben (V. ö. XXIII. 6. XXV. 4, 10. XXVI. 5.), a hogy a magyar népies viseletben mai napig szokásban maradt. A «kézben hordozó keszkenyőcskét» még 1660-banis megtaláljuk gr. Illésházy Katalin ingóságai közt; de már egy 1677-ki leltár «zsebbe való kezkenő»-nek nevezi. Mint az utóbbi leltár mondja, vörös karmazsinselyemből varrták és skófiummal vagy aranynyal s ezüsttel elegyes selyemhimzéssel, fehér varrással s a szögletein csipkével díszítették. A legyezők közt nagyon kedvelték a strucztollasokat szögletein csipkével díszítették. A legyezők közt nagyon kedvelték a strucztollasokat (XXIII. 10.), így különösen a Berényi-leányok voltak vele ellátva, nevezetesen Kata (Sándor Jánosné) hozományában 1646-ban volt egy öreg (nagy) fekete struczlegyező, benne tükör, Juliáéban (Apponyi Péterné) pedig 1648-ban egy kicsiny, ezenkivül Berényi György 1650-ki temetvényi ingóságai közt is találunk megemlítve egy nagy struczlegyezőt. Divatban voltak a csontlemezekre kifeszített s összehajtható selyemlegyezők is (XXII. 10. XXVII. 3, 8.), nyilván ilen volt a Viczay Mária 1656-ki ingóságai közt említett fekete legyező is.*
Radványszky B. id. m. I. 67–84, 86. és köv. ll., 157–256. – Boncz Ö. Haller gr. czím. k. Turul IV. 1886. 105 s köv. – Apor P. Metamorph. 341–343. és 397–398. – Kőváry L. Magyar család és közéleti viseletek. Pest. 1861. 41–54. l. – Vizkelety B. Vázlatok a magy. visel. tört. (Magyarorsz. képekb. I. k.) – Hosszú suba Radvánszky id. m. I. 208–218. II. 239. kis suba, palást Apor P. id. m. 343. Mente u. o. Mantli Radvánszky id. m. II. 255, 268, 405, kis mente, mentike. U. o. II. 300, 318, 338, 377. S mente 1684. Thököly javak közt. Monum. Hung. Hist. Script. XXIV. k. 178. V. ö. Radvánszky id. m. I. 207–208. Vállról Radvánszky id. m. I. 186–195. l. Korszovágyról s. U. o. 186. II. h. 237, 260, 326, 337. III. 249. Vendégujjról U. o. I. 191. – Bomez U. o. I. 205. A Thurzó-leányok ingóságai közt 1612–20. U. o. II. 152, 214, 223, 224. Wambeszt sat. l. U. o. I. 222. Tud. Gyüjt. 1835. I. k. 85. Ingváll Radvánszky id. m. I. 76–80. l. Spanyol köntösről U. o. I. 202–205. Szoknyáról Radvánszky id. m. I. 159–183. Kivájt, kivágott szoknya 1600–1612. K. Papp M. Tört. Lapok. I. 54. Radvánszky id. m. II. 154, 224. Kemény J. Önélet írása (Szalay L. Magy. Tört. Eml. I.) 75. l. Kifordított újj 1609. Radvánszky id. m. II. k. 138. l. Lantújj 1609–1650. l. U. o. II. 138, 257, 283, 290, 309. l. Hosszú újj 1609–1639. U. o. II. 138, 151, 214, 223, 254, 257, 268. – A hosszú, kerekalju s rövid szoknyáról U. o. I. 160–162. Előruháról, előkötőről U. o. I. 196–202. Ővről U. o. 195. s köv. l. Apor Metam. 344, 467. Ingről, felimegről, U. o. 341–342. Ránczos ing 1561–1620 közt. V. ö. Radvánszky id. m. I. 73. II. 7, 16, 74, 224. III. 109. Gallér és kézelő U. o. I. 80–84. Apor id. m. 341. Főkötőrül Radvánszky id. m. I. 240–247. Hajnyomtatórul U. o. II. 213, 222, 274. l. – «Három fűre való patyolat, az egyiknek széle lánczos, kettőnek széle csipkés.» 1595. U. o. 85. l. Apor id. m. 343–344. Cseh süveg (1612–1690.) Radvánszky id. m. II. 166, 296, 282, 405. L. U. o. 1631. – 48 közt lengyel süvegről II. k. 257, 290, 299. Párta Radvánszky id. m. I. 229–237. Apor P. id. m. 341. Előpárta Serédy B. ingóságai közt 1672. Radvánszky II. 356. Strucctoll Apor id. m. 344. Radvánszky id. m. 314. – 1668-ban a magyar csizmadiák készítettek asszonynak való magyar czipellőst szattyánból és karmazsinból s füles szattyán czipellőst; a német vargák kétszer varrott magas sarku czipellőst fekete kordoványból, magas sarku fejér czipellőst, magyar asszonynak való egyes talpú czipellőst kordoványból, magas sarkú varrott czipellőst kordoványból. Tud. Gyüjt. 1835. I. köt. 88., 91. l. – Mon. Hung. Hist. Script. XXIV. k. 1782, 675. Radvánszky id. m. II. 302. l. – Papucsról U. o. II. 315. Tört. Tár. 1879. 152. – «Asszony embernek való karmazsin saru. Sárga karmazsinból, leánynak való saru. Sárga kordoványból, leánynak való saru.» Tört. Tár. 1871. 222. – Thallóczy L. Apaffy M. udv. 16. l. – L. még Apor id. m. 342. – «2 bokor fehér gyapotból csinált asszony embernek való salawardi.» 1614. Radvánszky id. m. II. 98. – Keztyüről Apor 342. Radvánszky id. m. I. 254–256. II. 114, 364. Apor id. m. 342. Kőváry L. Viseletek 51. l. – «Egy pár nyári szép pésma keztyűt.» «Egy köz viola nyári keztyűt.» 1627. árszab. Tört. Tár. XVIII. 1871. 213. – Stuczliról Radvánszky id. m. I. 256. II. 326. – Kezkenő U. o. II. 337, 361 – Legyező U. o. II. 291, 300, 302, 328. – A Trophaeum Estorasi anum több képén a nők zsebórát tartanak a kezükben, melyek a XVII. század vége felé terjednek el. Említi ezeket Wesselényi Pálné ingóságainak 1690-ki leltára is. «Aranyórácska kettő, egyiket ugyan az franczia király küldötte volt nekem ajándékban, az másikat pedig adta volt ajándékon az franczia generalis.» Tört. Tár. 1899. 355.
