Mente. Suba. Subicza.
Mente. Suba. Subicza.
A dolmány fölé ölte hordták a mentét, illetőleg a subát. Mi különbség volt a két felöltő közt, arról föntebb már több izben volt szó; «suba» alatt mindenesetre nehezebb fajta bő ruhát értettek, mint «mente» alatt, amaz állatbőrrel, nyesttel, nyuszttal, róka- és hiuzmállal volt bélelve, emez részint állatbőrrel, részint pedig kelmével. Különben pedig a XVI. század első felében a régi leltárak rendesen subának nevezik a felöltőt s ha rövid volt, subiczának; a XVI. század dereka táján a suba mellett a felső köntös elnevezés is előfordul; Báthory Farkas 1552-iki ruhajegyzéke említi az asszonyi mentét s 1561–1629 közt találjuk egymás mellett s egymástól megkülönböztetve a férfi ruhák közt a subát és mentét, de már 1621-ben ugyanazt az egy öltönyt majd subának, majd mentének írják, a XVII. század második harmadától kezdve pedig a felsőruhát általában mentének hívták, míg a suba elnevezés mindinkább a női felöltőre szorítkozott. A suba különböző változatai közé tartozott az ujjnélküli vállba vágott s a lecsüngő hasított ujjú suba, melyek különösen a XVI. században divatoztak; a XVII. század elején említik a hosszú ujjú és csonka ujjú subát. A mezitelen hátsubát, mely a XVI. század utolsó harmadában jön elő, csak a vállra vetve lehetett viselni. Ecsedy Báthory István országbiró 1603-iki végrendeletében fordul elő a nyusztból készült kármán-suba, a mi alatt karamaniai török-perzsa izlésben készített, nyilván tehát virágokkal kivarrt bőrsubát kell érteni. A XVII. századbeli subákat rendesen gallér nélkül készítették, Bethlen Gábor 1629-iki végrendelete 18 darabot számlál föl, köztük azonban csak egynek volt vont aranyos galléra, más jegyzékekben bársony, meg prémes gallérú subáról van szó. Ugyancsak a XVII. századbeli suba sajátságaihoz tartozott az is, hogy csupán két pár nagy gombot varrtak rá, míg a XVI. században végig gombos volt. A mente a subához hasonlóan bő volt, de a hosszú és bő dolmányok divatja alatt, a XVI. században, inkább ezekhez, mint a subához hasonlított, bár nem volt derékba vágva. Leghosszabb s legnehezebb fajta volt a sarkig érő boér mente (vagyis a későbbi bunda), mely a XVII. század folyamán a hosszú ujjú subát helyettesítette s inkább csak téli ruha volt. Ettől különbözött a hosszú vagy öreg mente, mely a horgas inig vagy legalább is térdig ért s ez volt az uralkodó forma; a czombig érő kurta mente a XVII. század dereka felé kezd elterjedni s ez már rendesen derékba vágott volt többé-kevésbbé csákós szárnyakkal. Volt hosszú ujjú, sipujjú, csonka-ujjú mente, a mit különösen Bethlen Gábor kedvelt, úgy hogy 50 mentéje közt 34 volt csonka-ujjú; az ujj nélküli vállba vágott mentét pedig, mely a XVII. század második harmadában divatozott, II. Rákóczi György szerette, úgy hogy késő őszszel is abban járt. A pompára való mente, mint Apor P. írja, egész a hát közepéig érő hosszú és széles, külső felén prémes gallérral volt ellátva; a gallér nélküliek leginkább a XVII. század első felében fordulnak elő. Bocskay I. 1595-iki végrendeletében van szó először a szikszai mentéről, mely mint föntebb már említettük, a XVII. század derekáig felsőmagyarországi képeken látható sajátságos mellű menteformának felelhet meg. Bethlen Gábor mentéi közt találunk egy úgynevezett galléros bontott mentét; Koncz József szerint elől nyitott, össze nem gombolható formát érthettek alatta. A Balázsdeák mente alakjáról, a mit Berényi György ingóságainak jegyzéke említ (1656), mit sem tudunk. Thököly I. horvátos mentéje nyilván hasított ujjú volt, a minő felöltőben tünteti föl a Bath marquis birtokában levő egykorú arczképe. (XXVIII. 10.) A törökös csausz mentét, melyből Bethlen Gábornak is volt három – bársonyból, atlaszból, vont aranyból készítve, kocsismentének is nevezték; olyan hosszú lehetett, mint a boér mente, de annál könnyebb fajta és kelmével, nem pedig szőrmével bélelve s valószínűleg nem panyókára vetve hordták, hanem magukra öltve; szintén a könnyebb fajtájuak közé tartozott a cserkeszmente, melyet a XVII. század dereka táján emlegetnek. A lengyel mente, melyről Thököly ruhái közt van szó, a jó félszázaddal korábbi magyar mentéhez hasonló, csakhogy hosszabb annál, egész a bokáig ért. A téli és nyári mentét főleg a bélés különböztette meg egymástól; amazt leginkább szőrmével, nyuszttal, nyesttel, tengeri macskával, gyenettel, hiú-, és rókamállal, lábbal, torokkal stb. bélelték, emezt pedig könnyebb fajta kelmével, atlaszszal, tafotával, bársonynyal, tabittal, kamukával, terczenellával, vont aranynyal.*
Radvánszky id. m. I. 123–136. «Una subycha» 1522. Tört. Tár. 1889, 379. – «Duae Suppycze ex veluto nigro.» Kárlyi Péter ing, 1554. Radvánszky id. m. II. 11. – «(Hováth) Máthyasnak Jutoth az Atthyai Ruha Egy Granath Subicza öth forinth Irö.» 1579. U. o. II. 45. – «Mathjasnak egy muhar Subita.» Kapy-ingós 1580. U. o. II. 51. – «Egy Granath felső Ruha huzon harom forinth harmadfel pynz.» 1579. Uo. 45. – «Egy sekffw sin kamoka felsy – rwha,» «Egy selyem attlacz Sabasw veres felsy rwha.» 1580. U. o. 50. «Egy Egyer Iskarláth felső Ruháth kamokaual hant.» U. o. II. 15. (1561.) – «Egy Barson Menthe vonth aran zeldel tyndekle Nestel Belet, azzonnie», 1552. U. o. II. 9. – «Barson menteth ij. Egy Iskarlath Menteth belletteth.» 1561. U. o. II. 14. lap. «Item haat Suba mezthelen.» Joó Máté ing. 1580. U. o. II. 24. – «Egy hatt swba mezetelen» «Egy mente Belles Maly.» Kapy ing. 1580. U. o. II. 50. – Varkócz Miklós ruhái közt 1584. Századok. 1877. 562. V. ö. Radvánszky id. m. I. 134. – «Egy nyusztból csinált kármány subám vagyon (ha éltemben ezt a kármán subát másnak nem adom) Tatay Jánosnak hagyom.» Báthory Istv. végre. 1603. Radvánszky id. m. III. 225. – Koncz J. Bethlen G. végrend. (1629.) 42–56. l. – Boér mentéről l. Apor P. Metam. 351. A XVII. sz. derekától jön elő az oklevelekben l. Radvánszky id. m. I. 125. A Rákóczi árvák ing. közt 1688. «Hosszú ujju buér mente, gallér nélkül», volt galléros is. Tört. Tár. 1887. 778. – Bethlen G. mentéit l. Koncz id. m. 42–68. közt. – Vállbavágott mentéről Radvánszky id. m. I. 127. – Mon. Hung. Hist. Dipl. XXIV. 18. – Apor Metam, 350. – Szikszai mentére l. 216. jegyz. – A többire Radvánszky id. m. I. 128–129. Koncz J. id. m. 67.
