Nyereg.
Nyereg.
A már föntebb leírt (147. lap; v. ö. 43. 13.) magyar nyereg mellett, melynek jellemző idoma a XVII. században is megmaradt, a régi leltárak többféle nyerget említenek, minők a katona, lovas vagy lovász, török vagy portai módon való kármán és tatár nyereg. A katona- és lovásznyeregről azt hihetnénk, hogy egyszerűbbek voltak a többinél, de a katonanyereg egy 1643-ki osztálylevél s a Rákóczi javak 1688-iki leltára szerint ép úgy vörös bársonynyal volt borítva, sőt az utóbbi türkiszekkel is ki volt rakva, mint a többi nyeregről olvassuk; nyilván tehát a formája volt más, mint a többié, bár kétségkivül a keleti, nem pedig a nyugati tipusu nyergek közé tartozott. A tatár nyeregről tudjuk, hogy csonttal volt kirakva s fája festve; a föntebb említett 1643-ki osztálylevél két tatár nyerget is említ s mindegyik csontos volt, valamint a gróf Esterházy János 1700–1704-ki ingóságai közt volt tatár nyereg is, melyről azt találjuk a leltárban, hogy «görbe orrú, körüle csontozott és kékkel festett az fája, az vánkosa vörös karmazsiny». Tulajdonkép pedig nem egyéb a tatár nyereg a régi keskeny, görbe agyu és hátú kun nyeregnél, melyet a magyarországi nyereggyártók országszerte készítettek; az 1706-ki rimaszombati árszabás szerint egy jó csontos veres bőrrel borított oldalbőrös és vánkusos nyeregnek 5 fr. 30 dénár volt az ára, a csont nélkül valónak 2 fr. 30 dénár. A magyar, másfelől meg a török és kármán (karamaniai, turkomán-perzsa) nyereg közt szintén a nyeregfő vagy nyeregagy, meg a nyereghát tett különbséget. I. Miksa császár 1500 körüli magyar nyerge (43. 13.) előre álló keskeny agyú és háta dőlt széles hátú volt, középmagasságú s közepe felé bemélyedő ülőkével s a nyereg fájáról lecsüngő négyszögű nyeregborítóval, ugyanilyen jellegű Kemény János erdélyi fejedelemnek a Magyar N. Muzeum birtokában levő s erdélyi zománczczal diszített nyerge; a bécsi udvari gyűjteményben az 1556–66-ki hadjáratból eredő török nyergek egyenesen álló széles háttal és kopjaidomú félköralaku, a vánkosból csüng alá s nem takarja a nyeregfa elejét és hátulját, ez a tipus megfelel a középázsiainak, nyilván tehát ezt nevezték kármán nyeregnek, míg a szorosabb értelemben vett török vagy portai módon való a magyarhoz közeledett. Mindegyik nyeregforma gazdagon volt kiállítva, vörös vagy szederjes szinű bársonyból, atlaszból, skarlátból, gránátposztóból készítették, aranyos ezüst pillangókkal diszítették, elejük, hátuljuk borítva volt zománczos, filigrános aranyozott ezüsttel s ékkövekkel, különösen türkiszszel.
