Öv.
Öv.
Az övet vagy érczből, aranyból, aranyozott ezüstből, tiszta ezüstből vagy selyemből, skófiummal kivartt ú. n. majczos bőrből, czérnából, szőrből és zsinórból készítették. Az egyszerű lapos ezüst karikákból lánczszerűen összefont övek a XVI. század utolsó harmadában divatoztak, míg a XVII. században az érczövek lánczocskákkal vagy kapcsokkal összekötött tojásdad, szivalakú vagy hosszúkás négyszögű filigrános és zománczos aranyozott ezüst lemezekből álltak. A pártaöv heveder alakú széles bőrből vagy vont ezüst- és arany skófiumos selyem- és bársony szalagból állt. A bőr arany, ezüst és selyemfonállal volt kivarrva, ezt majczos pártaövnek nevezték. A XVI. században a bőr- vagy bársonypárta csak alapul szolgált, melyet végig érczlemezekkel borítottak be, később a majczos és skófiumos övnek csak egy része volt czifrázva arany, ezüst boglárokkal és skófiumos gombokkal. Korda öv alatt a lánczszerűen összefont arany, ezüst öveket értették; volt különben korda módra való pártaöv is. Ezek leginkább a XVI. század utolsó tizedeiben s a XVII. század első felében fordulnak elő, Apor Péter korában a párta- és kordaövek vagy mint ő mondja, hevederövnek már nem voltak divatban, ezek helyett a selyem övek terjedtek el, melyek részint kendő-alakúak voltak, részint pedig arany-ezüst fonállal elegyített selyem zsinórból készültek.*
Radvánszky B. id. m. I. 118–120. l. Apor P. Metam. 352. Kővári L. Magy. csal. visel. 31. l.
