Palást.
Palást.
Hosszabb, de újatlan női felöltő volt a palást (63. 2., 64. 2., XX., 11., 3.), melylyel a XVII. század húszas éveitől kezdve a hosszú subát helyettesítették. Többnyire virágos fekete bársonyból vagy selyemből készült, más szinű – mint Apor is irja – ritka volt; a téli palástot nyesttel, fekete nyúllal, hiuzzal, petymettel, ritkábban nyuszttal, a nyárit könnyű tafotával vagy gubás bársonynyal bélelték s a XVII. század első felében több rend szélesebb és keskenyebb arany-prémmel látták el (XXII. 3.), vagy arany-galanddal szegték be, a XVII. század derekán túl pedig arany, ezüst, vagy egyszerű fekete selyem csipkével, sőt csipke-formára varrt skófium ezüsttel és aranynyal is diszitették; a csipke rendszerint egysoros volt, de a négy-öt, sőt a hétsorosra is van példa (V. ö. 63. 2.); a század vége felé széles, aranyos ezüst franczia vitézkötéssel is megrakták. A galléra, Apor szerint, valamint az eleje karmazsin szinű, veres- vagy zöld bojtos bársonynyal volt prémezve, öregrend-asszonyok azonban széles, fekete-selyem csipkés gallért hordtak, melynek szélén a csipke alul-fölül egy ujjnyira alá volt eresztve. A palástot, mint Apor mondja, ünnepi alkalommal, templomba-menetelkor, lakodalmakban vagy temetési alkalmatossággal viselték.
