Puska. Stucc. Tezsényi. Polhák. Muskéta. Karabin. Pisztoly.
Puska. Stucc. Tezsényi. Polhák. Muskéta. Karabin. Pisztoly.
A puska a XVI. század első felében kanóczos volt, sárkányalakú csappantyús szerkezettel ellátva. 1515 körül tüntek föl legelőbb, még pedig hihetőleg Nürnbergben a nálunk is csakhamar elterjedt kerekes puskák, kulcscsal felhúzható lakatszerkezettel s rendesen díszesen kiállított, visszafelé csapódó, tűzkőtartó sárkánynyal. Az előre csapódó, egyszerűbb szerkezetű sárkánynyal ellátott flinták a XVII. század dereka felé Francziaországban jöttek legelőbb használatba; nálunk ezen időszakban az olasz Lazarino Cominazzo († 1696.) és a bresciai Lazaro Lazarino által készített flinták voltak a legkeresettebbek, de még nagyon ritkák, úgy hogy a Rákóczi-javak 1688-ki munkácsi leltárában is csak egy pár «kisded» puskáról van megjegyezve, hogy «Lazarin Cominazo» munkája. A török és kirakott albán, meg bosnyák flinták, damaszk csövek csak a mult században lettek hiresek. A kerekes puskák közt, mint Apor Péter mondja, leghíresebb volt a stucc, őzpatához hasonló agygyal, díszes lakatszerkezettel s rövid vont csővel, bár Berényi György bodoki várában 1656-ban hosszú stucc is volt. Azután jött a terzsényi, tezsényi vagy teszinyi puska (tesinka, tschinka), kis lyukú vont csővel, lópata alakú agygyal s kirakva csonttal és gyöngyházzal, melylyel csak madarakra lőttek s a melyet legelőbb a XVI. század második felében, a lengyel és cseh tartományokban kezdtek készíteni. A hosszú polhák vagy pulyhák nem volt vont csövű s Apor szerint rendszerint a hajdúk viselték; volt kőszegi, krompaki vagy korompai, német és lóra való, tehát rövid csövü polhák. A nehéz muskéta vagy muskotéj, melyet a földbe szúrt kétágú villára támasztottak s úgy lőttek vele, legelőbb a spanyol hadseregnél jött használatba 1520 körül, I. Ferdinánd zsoldosaival tehát nálunk is nagyon hamar, már a XVI. század derekán elterjedt. A tölcséridomú csővel ellátott rövid, de nehéz puskák, a tromblonok vagy trombonok a XVI. század második harmadában kezdetén, szintén a spanyol hadseregben tünnek fel; 1570 felé a velenczei lovasság egy könnyebb fajta tölcséres puskát kezdett használni, a mi aztán nálunk a XVII. század első tizedeiben a szintén rövid csövű karabinnal, kalabérral vagy karabélylyal egy név alá foglalva terjedt el; «némelyek – mondja Apor P. – ki gyöngyházzal, ki czifra csonttal kirakott tölcséres karabélyt is viseltenek». Szintén lovassági lőfegyver volt a pisztoly, a mi a németeknél és vallonoknál már I. Ferdinánd idejében használatos volt, nálunk azonban jó későn terjedt el, jóformán csak a XVII. század elején. A pisztolyt a nyeregkápa alatt megerősített tokban hordták, a mit puzdrának is neveztek.
