Suba. Kozsok.
Suba. Kozsok.
A XVI. századbeli magyar női viseletnek egyik legfontosabb ruhadarabja a suba volt. Télen, nyáron viselték különböző kelméből, vont aranyból, bársonyból, kamukából, tafotából, atlaszból, gránátposztóból, sztanetből sat. s vadbőrrel, pegyvettel (vadmacskával), tengeri vagy fekete nyúllal, nyesttel, hiúzzal, rókamállal bélelték. A század első harmadában, mint Haller Ruprechtné képén látjuk (XVII. 8.), a suba sarkig ért, újja nem volt, s a bélésből a suba szélére külső prém is jutott; a század második harmadában gyakran megtörtént, hogy a bélés és külső prém más bőrből volt, p. 1539-ben Paksy Kata vörös subája nyúlmállal, Csapy Fruzsináé 1558-ban rókamállal volt bélelve, amannak galléra és préme pedig pegyvethát, emennek eleje és galléra nyest volt. A század derekától kezdve, a mikor a könnyebb fajta menteszerű női felöltő jön divatba, a suba alakja is változáson ment keresztül. Az 50-es, 60-as és 70-es évek női divatját megtaláljuk Budavárnak egy 1572-ben kiadott, de mindenesetre korábbi látképén (57. 5.), aztán egy 1572-ben Antwerpenben megjelent munkában (54. 9.) s a Jost Aman-féle 1586-ki «Theatrum Mulierum»-ban (57. 4.). A suba, melyet egy 1552-ki leltár szerint mentének, egy 1558-iki szerint pedig «haczoka módra» készült subának is kezdenek nevezni, ezeken a képeken már a testhez simul, az övön fölül összekapcsolták egy boglárral vagy mint 1570-ből olvassuk, szines selyemmel s arany, ezüst fonállal elegyesen kötött sűrű gombsorral, alján kissé szétvált, nyakán s alján vont aranynyal, bársonynyal volt szegélyezve; térdig vagy azon alul érő lecsüngő hosszú ujja a válltól kezdve félig föl volt hasítva s csakis díszül szolgált. 1580-tól kezdve találjuk az oklevelekben az öreg, nagy vagy hosszu és kurta vagy kis subákat egymástól megkülönböztetve. A hosszú subát még valami fél századig emlegetik, míg a kis suba Apor Péter korában is divatban volt. Ez utóbbi, mely ugyanezen időtájt Ausztriában, Cseh-, Szász- és Lengyelországban is divatozott, körülbelől csipőig (57. 1.) vagy épen csak derékig (54. 5.) ért s ép úgy bélelve volt vadbőrrel, mint a hosszú suba, prémezete azonban többnyire aranyos kötésű, arany-, ezüst paszomántos, gyöngyös volt és zsinórral diszítették. Nevezték kozsoknak vagy kozsukának is, különösen a cseh és lengyel határszélek felé. Rendesen a vállra vetve hordták.
