Szoknya.
Szoknya.
A szoknya, melyet a derékon ránczokba szedtek, a század elejétől kezdve a század végéig alján fokozatosan bővült. Mint föntebb már említettük, a XVII. század első felében lett a vállból külön ruhadarab s ezzel az újjas szoknyák is mindinkább kimentek a divatból; a XVII. század derekán túl végkép eltüntek s ettől fogva általános lett a szoknyakötők használata, mikkel a szoknyát a csipő fölött a testhöz erősítették. A vállas szoknyák általában nyakig érők voltak s csak a XVII. század elején viseltek kivágott szoknyát, de már 1625 felé annyira kiment a divatból, hogy Kemény János Berlinbe menetele közben Sziléziában látott először kivágott ruhát, mely a nő mellét szabadon hagyta. A kifordított újju szoknyák csak a század elején divatoztak, a hosszú- és lantújjuak azonban egész a század derekáig fennmaradtak. A régi leltárak megkülönböztetik a hosszúfarku vagyis uszályos szoknyát, a mi csak a század első tizedeiben fordul elő, aztán a hosszu, a kurta kerekaljú s az ennél is kurtább rövid szoknyát, a mi alól kilátszott a gazdagon díszített alsó szoknya. B. Radvánszky Béla a kerekalju és rövid szoknya közt még egy közbeeső harmadik fajtának veszi föl a kurta szoknyát, mert Balassa Ilona ruhái közt 1609-ben említenek egy kurta kerek és egy kurta szoknyát, viszont Thurzó Mária hozományában 1618-ban négy rövid szoknya mellett egy kurtát, azt hiszem azonban, hogy ilyen megkülönböztetésre nincs szükség; a kurta vagy rövid szoknyák közt csak annyi különbség lehetett, hogy az egyik kerek aljú volt, a másik pedig elől rövidebb hátul hosszabb. A XVII. század derekán túl ez a különbség megszünik, a szoknya általában hosszú volt. A kelme, melyből a szoknya készült, nagyon különböző volt; vont arany, vont ezüst, bársony, nehéz selyem, mint: kamuka, atlasz, tarczolán, aztán a két szint játszó tündöklő vékony tafota, a teveszőrrel kevert csemelet, a könnyü kanavász, különböző posztók, mint: skarlát, gránát, danczkai, selyemposztó, fajlondis, meg a közönségesebb fajta angliai és rázsa, a miből viselő ruhát készítettek. A szoknya alját és elejét szélesebb vagy keskenyebb arany, ezüst és verfölyös (koczkás) prémmel, paszománynyal és galanddal, szövéssel, himzéssel és skófiumvarrással, a XVII. század derekától kezdve pedig több rend csipkével, gyöngyös prémmel, gyöngyös kötésekkel, klárissal rakott és gyöngyös virágokkal, ékköves boglárokkal diszítették; a szélesebb prém-, paszomány- galand- vagy csipkedíszítésből 4–5 rendet, a keskenyebből 12-őt is alkalmaztak. A lencseszemű apró arany vagy réz lemezkékkel diszített islógos szoknya a XVII. század elején fordul elő.
