42. sz., október 17.
42. sz., október 17.
Az aradi országos honvédgyűlésről.
Az aradi honvédgyűlés általános lefolyásáról s érdemleges határozatairól már újat nem mondhatunk, arról elég híven tudósították a közönséget a napilapok.
Mi még csak azt szedjük össze, ami a kulisszák között történt, s ami a sajtó köztudomására nem jutott.
A legkomolyabb és legszentebb ügynek is van komikuma. Mi azt a komikumot halásszuk ki.
———————————————————
A kegyelet adójának lerovása után persze ivának magnum áldomást a haza minden tájáról összegyülekezett hajdani daliás forradalmi bajtársak, most pedig köszvényes, krahogós öreg emberek. Hangzott a sok nagy szó. Hajdani nagy tettekből devalválódott nagy szavak! Mintha kicseréltek volna mindenkit. A régi forradalmi vér visszatért lüktetni egy napra az erekbe, s az inakba szállott hazafiság felforrt még egyszer a lelkesedés csuporjában. A közönyös levetkőzte közönyösségét, a pecsovics otthon hagyta elveit egy napra…újra a régi fenegyerekek voltak valamennyien.
Egy pesti barátom (R. D.) s küldöttségi tag, ki idehaza cilindert hord, turi süveggel, sallangos dohányzacskóval állított be Aradra.
Persze amint újra visszakerült Pestre, nyomban levetette s aradi voltából csak viselt dolgainak utóíze maradt meg.
Ő volt egyike a leglelkesebbeknek.
Ő volt, aki a vitáz lengyel nemzetért poharat ivott.
Hát nem elég érdem ez?
Mikor azonban arra került a sor, hogy miként gyűjtsenek össze egypár ezer forintot, hogy a vértanúknak a nemzet méltóságához illő emléket állítsanak, akkor azzal a furfangos tervvel állott lő, hogy hát mire valók a papok? Fel kell a papokat szólítani, hogy minden helységben a legszebb hajadon által 3 egymásután következő vasárnap pénzt gyűjtsenek e célra. (Mily fantázia! A mai honvéd nem bírna ilyet kifundálni. Ez már nem »stratégia«, de taktika!)
Csodálatos, hogy ezt a pompás indítványt mégsem fogadták el. Az ő lelkök rajta, mert jól volt ám kifundálva. Mind a cibilék fizették volna. Mert a 48-as honvédnek úgyis rangján alul van templomba járni.
Hja! Bizony, nagy hazafiak vagyunk mi – de csak ünnepélyeken és banketteken!
