21. sz., május 22. POLITIKAI SZEMLE
21. sz., május 22.
POLITIKAI SZEMLE
POLITIKAI SZEMLE
A képviselőház a 153 milliomos kölcsön második részéről szóló törvényt megszavazta.
Ezen ülés azért is fontos, mert szomorítóan bebizonyította, hogy nálunk még az országgyűlés sem bír tökéletes politikai érettséggel. Most bizonyosodott be az is, mit már oly sokszor kiemeltem e lapokban, hogy a képviselőket sem a józan ész, hanem mellékes érdekek, párttaktika és gyerekes könnyelműség vagy gondatlanság vezérli igen sokszor.
De lássuk magát a dolgot.
A kölcsön mint égető szükség olyanná vált, melynek célszerűségéről vitatkozni lehetetlen volt, vagy legalább fölösleges vitatkozni arról: kell-e annak az embernek pénz, vagy nem, ki üres kasszája felett azon töprenkedik, hogy min vesz egy betevő falat kenyeret? – S mégis e kölcsönt a ház nem egyhangúlag fogadta el. Még itt is pártoskodás, az ország életfenntartása kérdésében! Igazán szomorú dolog és szégyenletesen pirító még az a gondolat is, hogy mit fog tartani a nemzet képviseletéről, ha a következő okoskodást állítja fel:
Ha szükséges volt az ország életfenntartására a kölcsön, hogy merte azt akkor a függetlenségi párt * megtagadni? – Ha pedig nem volt szükséges a kölcsön, hogy merte azt a Deák-párt elpocsékolni? mert 76 millió nem tréfadolog!
* A 48-as ellenzék újabban e névre keresztelkedett ki. Ez már, úgy látszik, ez idén a hatodik neve. Ha így folytatja, isten nevében – még sokra viheti!
Tehát egyik a kettő közül bizonyosan vétkes könnyelműséggel járt el. Jólesik konstatálnunk, hogy ez nem a Deák-párt volt.
De a Deák-párt sem járt el véleményünk szerint úgy, hogy a nemzet megelégedve lehetne vele. Ezúttal Tisza Kálmán indítványát, mely szerint azt óhajtotta, hogy a kölcsön egy része a nép adóképessé tételére fordíttassék, el nem fogadni indokolatlan malícia volt. Ezt saját pártunknak is vétkül róni fel elég függetlenek vagyunk.
Tisza indítványa helyes és időszerű volt; különösen azt méltányoljuk, amit a segélyösszeg kiosztására nézve javasol: hogy ti. ne olyanok között osztassék fel ezen általa kért 5 millió, kik aztán uzsorára adják ki a népnek – mint az eddig rendesen történt.
(Pénzintézeteknek kellene ez összeget elosztani, mik csak bizonyos kisebb összegekben adhatnák azt ki meghatározott körülmények közt levő telkes gazdáknak, már tudniillik, ha megszavazták volna az 5 milliót.)
De hogy a jobboldal el nem fogadta, még nem annyira csodálatos, ámbár az ok, hogy az előirányzott 76 és ˝ millió neki is szükséges, nem mutatja ki annak lehetetlenségét, hogy azonfelül még a nép javára ne kölcsönözhetett volna, miután úgyis szeret a milliókkal országgyűlésünk (különösen a delegációs része) hajigálkozni, bagatell 5 milliót. Erre nézve is hozott fel ugyan okot, de már az meg éppoly nevetséges, hogy egy falusi kupaktanács sem tartotta volna eszejárásához kompetensnek. A jobboldal ugyanis azért nem kölcsönöz 5 milliót a nép számára, mert az úgysem lenne – úgymond – elegendő.
De a »semmi«, az elegendő ugye?
Azonban, mint mondom, ez mégsem annyira csodálatos, mint azon igazán megmagyarázhatlan világbölcselem, hogy a 48-as párt, mely örökké a száján (úgy látszik csakis a száján) hordja a nép javát, nemcsak a kölcsönt, hanem a népnek szánt segélyösszeget sem szavazta meg.
Erre már nem tudunk mit szólni. Ítéljen a közvélemény, melynek apostolaivá tolakodtak fel.
