23. sz., június 5. POLITIKAI SZEMLE
23. sz., június 5.
POLITIKAI SZEMLE
POLITIKAI SZEMLE
A választási törvény, mely a múlt országgyűlési ciklus alatt mint valami kísértő rém ütötte fel mindig fejét a képviselőházban, mely olyan szomorú s parlamentáris képzettségünkhöz nem méltó jeleneteket idézett fel, úgyhogy végre a kormány és Deák-párt is kénytelen volt a választási törvényjavaslatot mint valóságos »ne nyúlj hozzám-virágot« félretenni, hacsak a mindig virrasztó elkeseredettséget a baloldal részéről a legmagasabb fokig nem akarta felcsigázni – mondom: ez a félretett választási törvényjavaslat ma a Bittó-kormány alatt végre törvénnyé fog válni, mégpedig az ellenzék által is teljes megelégedéssel üdvözölt törvénnyé.
Hogyan történhetett ez? fogja kérdezni valaki. Egyszerű nagyon a dolog s nincs benne boszorkányság; a jelenlegi kormány csupán azt a taktikát használta ki, hogy ami nem volt benne szabadelvű, azt megváltoztatta szabadelvűre, s ma már oly javaslattal áll szemben a képviselőház, mely ha törvénnyé lesz, egyike lesz Európa e nemű legszabadelvűbb és talán legigazságosabb intézményeinek. Magával a javaslattal eléggé megismerkednek olvasóink magából a majdan elfogadott törvény szövegéből, egyelőre csupán annyit, hogy nemcsak a választási cenzus van benne igazságosabb mértékre hozva s a korteskedés lehetőleg elfojtva, hanem ami pedig az összes földkerekség választási törvényeinek jellemző hibája, a kormány eddig gyakorolt befolyásától a választásoknál saját magát kizárja.
A megrögzött ultra-Deák-párti sajtó fel is jajdult s öngyilkosságnak nevezi a kormány e javaslatát, mely lehetővé teszi, hogy a nép függetlenül a hatalomtól s kényszertől, szabadon adhasson kifejezést érzületének. Volt aki azt is mondta, hogy a kormány ezzel önmagának ásott sírt.
Mi nem tartjuk azt Deák-párti létünk dacára se, s azt hisszük, hogy a Bittó-kormány befolyását jobban megnövelte az, hogy a választásoknál nem fog befolyást gyakorolhatni, mint amennyire megnövelhette volna egy összeerőszakolt ingadozó többség – melyet a törvény hiányának fedezete alatt tákolt volna össze saját fedezetéül. Az önbizalom vonzó erő a bizalomra. Az pedig jele az önbizalomnak, hogy a Bittó-kormány végre egy ilyen hasznos és önzetlen törvénnyel biztosítja a polgárok legnyagobb horderejű jogait. Ez az első alapkő minden nemzet alkotmányában; ha ez jó és becsületes. az építés jobb, korrektebb, és üdvösebb – ha ellenben a parlament alkotása is korruptált, ha már az sem hordja magán a nemzet akaratának tiszta bélyegét: akkor aztán »jó éjszakát« annak az alkotmánynak és országnak.
Mi, mint említém, bizton hisszük, hogy a Bittó-kormány e javaslattal nemcsak nem ásta meg önmaga sírját, hanem mintha »életeszenciát« ivott volna, sok időre biztosította magának minden szabadelvű magyar ember rokonszenvét; s ezáltal meghosszabbítá életét. De ha csalódnánk is és a Bittó-kormányt, talán a Deák-pártot is eltemetné vele együtt az új követválasztás, még azon majdnem lehetetlen esetben is vigasztaló volna az a tudat, hogy ez a nemzet tiszta, senki által rá nem tukmált akaratából történt, s hogy jobb a becsületes halál a dicstelen életnél.
A választási törvényjavaslat, mint értesülünk, még a jelen ülésszakban, tudniilik július elejéig válik törvénnyé, s annakidején mint elfogadott törvényt miheztartás és alkalmazkodás végett a »Magyar Néplap«-ban egész kiterjedésében közöljük. Úgyszinte júliusig keresztülvitetik még a középtanodai törvény is, melyről röviden szinte meg fogunk emlékezni.
A hét történetében nevezetes szerepet játszik még a Bittó-kormány egy másik érdemes és hasznos tette, a romániai vasút csatlakozási kérdésének, mellyel az államkölcsön is összefüggött s megkönnyített, szerencsés s nem várt sikerreli elintézése. Ezzel sokat nyertünk, s az eredményt Bittó erélyes fellépésének nem kis mértékben köszönhetjük. Denique – kis ember nagy bottal jár!
