KOSSUTH LEVELÉRŐL
KOSSUTH LEVELÉRŐL
Mikor az úgynevezett »függetlenségi párt« látta, hogy a maga emberségéből nem boldogul, keresett magának cégért, kinek neve alatt hívői számát szaporíthassa.
Azt hitte, hogy Kossuth Lajosban megtalálta amit keresett, mert hazánk e nagy fia egy levelében kijelentette, miképp »minden pártok között a függetlenségi párthoz áll legközelebb«… Meg is ütötték ezzel a levéllel a nagydobot, hirdetik boldog-boldogtalannak, hogy Kossuth Lajos az ő pártjukhoz állt.
Csakhogy a jó urak elfelejtik, hogy amit Kossuth írt, hogy ti. őhozzájuk érzi magát legközelebb, – még nem jelenti azt, hogy együtt érez ővelük; mert bizony Kossuth is csak azt mondja, hogy azért van közel ehhez a párthoz, mert ők a haza függetlenségét akarják, s ez az akarat már a nevükben is benne van.
Az igaz. Csak az a kérdés mármost, vajon egyedül a függetlenségi párt akarja-e igazán a haza függetlenségét? Erre pedig nagyon bajos volna felelni, – mert nincsen olyan magyar ember, ki hazáját függetlennek látni ne szeretné.
Kossuth Lajos azt hiszi, hogy Magyarország csak akkor lesz igazán független, ha megszüntetik a közös ügyeket.
Csakhogy Kossuth Lajos távol is az országtól nem ismeri a mi helyzetünket, a mi állásunkat, amelyik bizony 1848 óta nagyot változott.
Meggyőződött arról minden okos ember, hogy a közös ügyekkel csak úgy hamarjában szakítani nem lehet, – azt is tudja minden értelmes hazafi, hogy még 1848-ban is voltak közös ügyek, amiknek az elintézésére külön minisztert is nevezett ki a király. És mégis megvolt a mi alkotmányos függetlenségünk akkor is, s minden közös minisztere mellett mégis ezt az 1848-at akarja vissza a »függetlenségi párt», ki akarna hát a közös ügyekkel szakítani?
Panaszkodik Kossuth Lajos azon is, hogy rosszul mennek idehaza a dolgok. Az igaz, csakhogy ennek meg nem a közös ügy az oka, hanem azok az úri emberek, akik elrontották a magyar nemzet hitelét.
Ki vádolná ezért a közös ügyet? senki; valamint hogy nem vádolja senki az 1848-iki alkotmányos törvényeket a világosi gyásznapért. Egyiknek sincs a másikhoz köze. Itt is, ott is az emberek rontották el a dolgot.,
Mi alább közöljük az öreg száműzött levelét, szépen van megírva, tele hazaszeretettel, de hát fogja látni aki olvassa, hogy a jó öreg mindenütt a közös ügyet bántja, mikor az emberekben van csak a baj, s át fogja látni mindenki azt is, hogy a »függetlenségi párt« hiába lármázik, hiába dicsekszik, Kossuth Lajos csak közel áll hozzá, de nem tart vele.
Mi is közel állunk Kossuthhoz, mert mi is a haza függetlenségét akarjuk, de mi sem tartunk vele, mert a függetlenséget másképpen is el tudjuk képzelni, nemcsak az alkotmányos országgyűlés és a koronás király által szentesített és már 1867 előtt is megvolt közös ügyek rombadöntésével.
