8. sz., február 19.
8. sz., február 19.
A közjegyzői állások betöltése, mint tudva van, a válság folytán hosszabb időre elhalasztatott. Illetékes körökben, a »Reform« szerint, azon nézet talált kifejezést, hogy úgy a közjegyzői intézmény, mint az állampénztár érdekében legkívánatosb volna, ha a közjegyzők kinevezése kombinációba hozatnék a törvényszékek neveztetésének kérdésével, vagyis más szavakkal, ha túlnyomólag az elsőfolyamodású törvényszékek bírói karának köréből neveztetnének ki a közjegyzők, mi a törvényszékek bekövetkező neveztetése alkalmával a kincstárra nyugdíjazás címén nehezedő terhet igen nagy mértékben megkönnyítené, s alighanem a közjegyzői intézmény tekintélyének is emelésére szolgálna.
*
Egy vidéki atyánkfia feljött nemrégen, hogy a Deák-világból származó s most hatalmas államhivatalnokká lett ismerőseinél tisztelegjen s pártfogásukat kérje ki közjegyzőségért beadott folyamodványának támogatására.
Legelőször is elmegy X. miniszteri tanácsoshoz… az földie, ugyanazon megyéből való, sógora is anyai részről, bizonyosan sokat fog tehetni mellette… Előadja, mi járatban van. A tanácsos mosolyog.
– Jaj, barátom… rossz helyen jársz… hisz én magam is oda folyamodtam.
Hősünk nem akarna kudarcot vallani s rászánja magát az államtitkárhoz menni. Az is ismerőse; ő volt a kortese a választáskor.
Az államtitkárt dolgozva találja (nagy csoda!) szobájában. Itt is rákezdi az előbbi nótát, hogy ti. legyen szíves őméltósága odaműködni, miszerint közjegyzővé leendő kinevezését megnyerje…
– Lehetetlen – mond az államtitkár hidegen –; annyian folyamodtak… magam is éppen most írom a folyamodványomat…
Kétségbeesve megy el a hivatalt kereső. Minden költekezése, Budapestre jövetele hasztalan volt tehát. De hátha meg kellene próbálni magánál őexcellenciája-, a miniszternél. Hiszen az is ismerőse, tanára volt jogász korában. Aki mer, az nyer! Sok lelkitusa után végre rászánja magát.
A miniszter savanyú arcot vág az előadott kérelem hallatára.
– Hogy én nevezzem ki?… Hja, édes barátom, az még messze van. Ki tudja, hogy lesz, mi lesz. Magam is éppen azon gondolkozom, hogy kár volt magamnak is nem folyamodnom.
Ez a történet meglehet, hogy nem is esett meg, de megeshetett volna.
*
A női kérdéshez. A zavatkai közs. iskolaszék tagjai közé egy nő is beválasztatott. – Az iskolatanács e választást jóváhagyta, mivel részéről nem tartotta a népokt. törvénnyel összeütközőnek, ha az iskolaszék tagjai közé nők is beválasztatnak, annyival is inkább, mert ezt a törvény nem tiltja, s a nők, kiknek természetszerű hivatásuk a nevelés, az iskolaszékekben a népoktatás előmozdítására hathatósan közreműködhetnek. – A közoktatási m. kir. miniszter azonban a »N.« híre szerint f. évi 817. szám alatt az iskolatanács határozatának megváltoztatása mellett Zavatka községet odautasítandónak rendelte, hogy a községi iskolaszékbe választott nő helyett férfit válasszon, mivel az 1868-ik év XXXVIII. t. c. 121. szakasza által a községi iskolaszék tagjai oly teendők végzésével ruháztatnak fel, melyek közigazgatási természetüknél fogva a politikai jogokkal eddigelé fel nem ruházott nők közreműködését és ténykedését nem engedik meg.
*
A »Magyar Állam« azt írja Bismarckról, hogy közel van a megőrüléshez, mindenütt rémeket lát a gonosz szellemnek és a pokolnak elásott lelke; egészen tehetetlen magával, képzelgési rohamok vannak rajta, egyszóval, hogy elment az esze végképp.
Dejszen, Lonkai bácsi! Most is több esze van annak egymagában, mint önöknek valamennyijöknek, kik a »Magyar Állam«-ot szerkesztik!
