Magyar Néplap 12. sz., március 19. AZ OLVASÓKHOZ
Magyar Néplap
12. sz., március 19.
AZ OLVASÓKHOZ
12. sz., március 19.
AZ OLVASÓKHOZ
Az új évnegyed közeledtével és a megváltozott helyzettel, valamint a közelgő követválasztással szemben a »Magyar Néplap« is érzi annak szükségét, hogy irányáról számot adjon olvasóinak.
Eddig Deák-pártiak voltunk, de csak annyiban mindig, amennyiben elfogadtuk kiindulási pontul a 67-es egyezményt; nem azért fogadtuk pedig el, mintha azt tökéletesnek s hazánk önállóságának biztosítására elegendőnek, elért »ne tovább«-nak tartottuk volna, hanem elfogadtuk, mert beláttuk, hogy mi kicsiny, rokontalan nemzet vagyunk, ezernyi ellenséggel véve körül nemcsak kívülről, hanem itt benn saját kebelünkben is; nekünk nem lehet hencegni, hanem meg kell elégednünk olyan pokróccal, amekkora telik. A józan gondolkozás követeli ezt.
Hogy a Deák-párti kormányok nagy hibákat követtek el és szomorú helyzetbe juttatták az államot, azt elvitatni nem lehet. Ki tehet róla? Ki annak az oka, hogy nincsenek lángeszű államférfiaink, kik a kormány rúdját bölcsebb és szerencsésebb kezekkel kormányozzák! A gazdálkodás saját magunkra volt bízva, önállóságunk volt, s ha mégis mindenünket elgazdálkodtuk, kit okozzunk? A 67-es egyezményt semmi esetre sem.
A 67-es egyezmény alapján állottunk ezelőtt, és azt fogjuk pártolni ezután is. Ha valakinek igazságosan kiosztanak jussába egy darab földet, de úgy míveli, hogy bogáncs, kóró, maszlag és szerbtövis burjánzik fel rajta áldásos búza helyett, nem ok, hogy azért pokolnak hagyja azt a földet. A föld jó lehet azért, csak a megmívelés volt hanyag.
Ilyen földnek tekintem én a 67-es alapot, melyhez hozzá kell szokni; »édes miénknek« tartom, mert ha kieresztjük a markunkból, éppen »semmink« sem lesz.
A 67-es alapot ma már elfogadta a Tisza-párt is és csatlakozott a Deák-párttal. Mind a kettő megszűnt névleg, és lett belőlük a »szabadelvű párt «.
Természetes, hogy a »Magyar Néplap« is ezen párttal tart. Ahhoz van kapcsolva tíz éves múltja által. Azt akarja, amit ez tűzött zászlójára: a szabadelvűséget, az önállóságot, önálló magyar bankot, jogegyenlőséget, gyors és olcsó igazságszolgáltatást, jobb közigazgatást, vagyon- és személy-biztonságot, takarékosságot minden ágban, – kivévén ott szeretne látni bőkezűséget, ahol az legkevésbé van s ahol legtöbbet kamatozna idővel a hazának – a népoktatásban.
Ezeket akarja a szabadelvű párt. Lehet-e oly magyar a föld hátán, aki szinte nem ezt akarja? Ha keresztül fogják-e vinni a kormányférfiak mindezeket, ez már más kérdés? Mi azt akarjuk, hogy keresztülvigyék, s ha látjuk, hogy törekvéseik ez irányban indulnak meg és sikerrel haladnak, kötelességünk csekély szavunkat is latba vetni támogatásukra, míg ellenben főfeladatunk megóvni ott s ellenkező állást foglalni velök, hol ezen elveket mellőzve látjuk.
Nekünk semmi közünk a személyekkel. Akár Pál a miniszter, akár Péter. Mi csak a tetteket fogjuk látni és azok után ítélni.
Ez a »Magyar Néplap« álláspontja és programja a jövőre nézve. S minél több embernek válik ez programjává, annál közelebb áll megvalósításához, mert az egyetértő nemzet csodákat képes mívelni, az egyet nem értő pedig széjjelhull, elmállik, mint a megoldott kéve.
Sorakozzunk egy zászló alá; a tréfák és a könnyelműsködések ideje lejárt, ellenzékeskedni csak a német ellen volt virtus; ma nagyot fordult a világ, s az legyen a virtus, hogy ki-ki folytassa becsületesen azt, amit polgári állása kijelölt: a tanító tanítson, az iparos vezesse üzletét, az ügyvéd védelmezze a jogokat, a bíró ossza az igazságot és ne avatkozzék senki a másik hatáskörébe.
Eddig mindenki kormányozni akart, azért nem kormányozott senki. – Ezentúl teljesítsük ugyan polgári kötelességeinket is, ott és úgy, ahol és amint megilletnek, de ne avatkozzunk a kormányzásba mindnyájan, mert a kormányzó kéz is, ha ide-oda rángatják, inogni fog és nem viheti a terhet olyan biztosan, mintha nyugodtan hagyva örökös gáncsvetés helyett biztató tekintettel kísérjük.
Lapunk előfizetési ára a régi marad, beosztása szinte. Változatos tartalomról, mulatságos és lélekemelő olvasmányról folytonosan gondoskodunk, s mindent elkövetünk arra nézve, hogy aki csupán ezen egy lapot olvassa is, minden, akár a politika, akár a tudomány mezején felmerült mozzanatról értesülve legyen.
