4. sz., január 22. • BUDAPEST 1875. JAN. 22-ÉN
4. sz., január 22. •
BUDAPEST 1875. JAN. 22-ÉN
BUDAPEST 1875. JAN. 22-ÉN
Az új adójavaslatokról akarunk még ezúttal egyetmást elmondani. Többször hangoztattuk azoknak hiányait. Hónapok múltak el, s Ghiczy javaslatai azóta már meg lettek vetve-hányva úgy a sajtóban, a privát körökben, mint az országos bizottságban: ma tehát még nagyobb bizonyossággal mondhatjuk, hogy az új adók elviselhetetlen terheket rónak az állampolgárokra anélkül, hogy ezáltal az államon segítve lenne.
Fel nem foghatjuk, mire támaszkodott Ghyczy Kálmán, midőn nemrég kimondá a merész szavakat: fejemmel állok jót, hogy ez adókkal rendbe hozom az országot. – Ha szó szerint vétetnének az ősz államférfiú szavai, bizony nem szeretnék a Ghyczy feje lenni. – Az új adók nem hogy rendbe nem hozzák az országot, hanem még jobban alá merítik, elszegényítvén a föld népét.
Az adójavaslatok között legjobbnak látszik s legtöbb rokonszenvvel fogadtatott a fényűzési adó. De mondom, hogy látszik célszerűnek e javaslat, míg gyakorlati oldaláról tekintve, éppen célszerűtlen, mivel szigorú ellenőrzés nélkül alig fog lehetni valamely eredményt produkálni. Ha még fel lesznek állítva az ellenőrző közegek, akkor azok fenntartási költségére megy fel a luxusadók bevétele. Ily körülmények közt okosabb lett volna csupán a fennálló adókat felemelni egész az országos szükséglethez arányosítva; mert akárhol nevezzük is a gyermeket, mégis ugyanaz a gyermek az, – az adó csak adó, ha kölcsönnek hívják is (mint azt már egy ízben tapasztaltuk).
Kár volt tehát teketóriázni: s meg lett volna mentve legalább az új adók kezelési költsége, mely nem sokkal lesz kevesebb, mint jövedelme. Az adófizetőknek mindegy, akármilyen titulusok alatt tétessenek tönkre, mindamellett hisszük, hogy szívesebben viselnék a görnyesztő terhet, – ha tudnák, hogy ezáltal a haza sorsa enyhül.
