Magyar Néplap 10. sz., március 5.
Magyar Néplap
10. sz., március 5.
10. sz., március 5.
P–Y J–S: A »MAGYAR NÉPLAP« SZERKESZTŐJÉHEZ
1.
Csodáljuk t. laptársunktól, az »Egri Népujság«-tól, hogy meggondolatlanságból e szédelygés eszközévé engedte magát tenni. Egyáltalában nem helyeselhető, ha a szerkesztő leszállva azon magaslatról, melyen egyedül a közérdeknek kell tollát vezetnie, egyesek geschäftjének cégtáblájává lesz, kivált akkor, midőn biztos tudomása sincs a dolog állásáról, amit ajánl. Hova süllyed akkor a »hatodik nagyhatalom«, ha így kezeljük? Egyébiránt meg vagyunk győződve, hogy az E. N. U. csak szánandó áldozata azon felületességnek, mellyel a mai világban szokás a dolgokat tekinteni. Vannak ugyan esetek, amikor a szédelgő vállalatok százakkal sietnek megveszegetni a hírlapírókat – nekünk is volt már dolgunk ilyennel –, de arra még nem tudunk esetet, hogy valaha magyar lap elfogadta volna. Ez csak per tangentem legyen mondva s semmiesetre sem célzásképp Luga úr előttünk is becsülésben álló lapjára.
2.
[Báró Baldácsi Antal] Ominózus név. Őméltósága a szélső bal Rotschildje; különben ártatlan, derék, jó ember, csak egy rossz természete van: a »gründolás«. Emiatt aztán sokan jégre viszik s visszaélnek nevével.
3.
Lapunk kisebb elterjedettsége lehetetlenné teszi, hogy e helyen ezúttal a miniszter úrhoz intézhessünk kérdést ez ügyben. Azonban igyekezni fogunk magánúton szerezni kellő tudomást, s ha az ügyben, ami valószínűnek látszik, visszaélés történt, el nem mulasztjuk emiatt megtenni a kellő lépéseket a kormánynál is. Amennyire azonban a hiteles baráti kézből vett, de több iróniával mint tárgyilagossággal írt tudósításból kivesszük a tényálladékot, legcélszerűbb lett volna, ha az érdeklettek egyike a többiek perköltségviselési támogatása mellett beperelni engedi magát a nagyrahivatott bank által; s így a bíróság előtt kényszeríti azt a szükséges magyarázatra, melynek alapján hozott ítélet, ha nem is lett volna kedvező, de legalább megnyugtató, mert az ember elvégre is szereti tudni, micsoda betegségben sínylődik. A losonci ügynökséget pedig nem ártana egy kicsit hűsre tenni, időt hagyva neki, hogy az alapszabályok magyarázatában valamivel szolidabb irányra szokjon s ne csináljon olyan nagy »lapsus linguae«-t, mely azonkívül, hogy »csalásnak« minősíthető, még »visszakövetelési« jogot is ad a kárt szenvedettnek, ha írásban létezett s ha bebizonyítható.
Szerk.
