július 21. 200. sz.,
július 21.
200. sz.,
200. sz.,
Szegény Abdul Kerim; neki is megesett a »Korán« harminchetedik szurája, mely azt mondja:
»Ne cselekedj pedig inkább semmit, mintsem bolondot cselekednél.«
Addig-addig fontolgatott az öreg, míg az oroszok átlépték a Balkánt kardcsapás nélkül. Hogy az öregúr, Abdul Kerim, ki a szerbeket olyan játszva tette tönkre tavaly, egész nyugodtan és tétlenül nézte a dolgot, azon az egész világ csodálkozik.
Óriás kérdőjel gyanánt függött a legközelebbi napokban mióta a távíró Nikápoly oroszok általi megszállását hozta hírül, mindenkinek ajkán: »de hát hol van, mit csinál hát akkor Abdul Kerim?«
Ezt kérdhette, markába nevetve a felséges cár is és azt kérdhette szomorú arccal Abdul Hamid is.
És az ősz generalisszimusz, ki még csak egy héttel előbb nemzetének legnagyobb hőse, legnagyobb reménye volt, aligha tudna rá megfelelni. – A mulasztás elvitázhatlan. Nincs olyan haditerv széles e világon, melybe az Abdul Kerim tétlensége beilleszthető lenne, mert plánum ide, plánum oda, örök igazság marad, hogy könnyebb a kisebb előnyben levő ellenséggel elbánni, mint a nagyobb előnyben levővel. Ennyit én is tudok a haditudományból.
Az öregúr dolga mindenesetre nagy fiaskó, annál is inkább, mert még nehány nap előtt nagy öntudattal, hogy ne mondjuk, garral üzente a szultánnak, hogy »hallgatni ezüst« s ő egy mukkot sem fog elárulni a haditervéből.
Nem is árult el, az igaz, – s most már miután a haragos szultán, a lapunk más rovatában olvasható hírek szerint elmozdítá állásáról, az egész dicsőséges terv elmarad háború utánra, amikor megírhatja hadászati szakműnek ily cím alatt: »Mit kellett volna tenni?«
Bazaine, Benedek stb. üdvözlő telegrammokat intéztek a mai nap folytában Abdul Kerimhez, melyekben kifejezik bámulatukat bátor mérséklete felett.
Andrássy pedig ezt jegyezte meg:
– Mindig mondtam én, hogy a törökök minden dolgukat Allahra bízzák. Allah pedig nem jártas a haditudományokban.
