július 8. 187. sz.,
július 8.
187. sz.,
187. sz.,
Auersperg herceg és Herbst közt érdekes levelezés folyik már hosszabb idő óta. Bécsi levelezőnk, ki nagy mester a státustitkok felhajhászásában, ismeretséget kötött a herceg egy csinos barátnőjével, ki mindig a vállán át nézi, mit ír és mit olvas…
Auersperg herceg úr habozva, reszkető kezekkel szokott írni. Kéziratában sok a törlés s még több a »módosítás«… és valljuk meg őkegyelmességéről, hogy sok »post scriptum«-ot használ. A betűk gömbölyűek, a sorok görbék és habozásra mutatnak. De térjünk át a kedves billet doux-kra.
Kedves Herbst barátom!
Bevallom neked… megígértem. Viseld magad okosan! Tekintsd, hogy becsületem, renomém van kockán. Mindent megígértem Tiszának. Auersperg.
Kedves hercegem! Hát énnekem mi közöm a te ígéretedhez? Herbst.
De a becsületem? Auersperg.
Több is veszett – Sadovánál. Herbst.
Uram! Ön nem tekinti államférfiúi szempontból a dolgot. Tisza ide szaladgál és a szavam megtartását sürgeti. Iszonyú nép ezek a kálvinisták! Nyugodj bele a »harminc percentbe«! Auersperg.
Nem lehet. Ma új kabátot láttam Tiszán. Ez jó jel. Még van miből fizetni. Herbst.
Az adott szó szentsége nyugtalanít. Félek, le kell köszönnöm. Auersperg!
Remélem, igen. Herbst.
Azért se teszem. Tanácsolj inkább, bruder, mit mondjak hát Tisza szemrehányásaira? Auersperg.
Nevess a szeme közé. Herbst.
